A különböző vetési- és betakarítási idejû társítások segítségével próbálták a nagyüzemi és a háztáji kérődző állományt friss, biológiailag értékes zöldtakarmánnyal ellátni. A „zöld futószalag” időben egymást követő növényei, társításai azonban csak bizonyos szoktatási idő után jó hatásúak, erről manapság sem illő megfeledkezni. A takarmányozási céllal termesztett növénytársítások nem tûntek el, sőt a természetszerû takarmányozás, a környezetkímélő technológiák előtérbe kerülésével, a kisüzemek, családi gazdaságok számának növekedésével a takarmánykeverékek termesztési volumene is minden bizonnyal növekedni fog.

Az áttelelő (őszi vetésû) zöldtakarmány keverékeknek különösen a legelőterület szûkében lévő erdős, dombos vidékeken lenne jelentőségük, ahol a talajvédelem miatt is fontosak. A legtöbb talajtípuson jól termeszthetők, könnyen beilleszthetők a vetésszerkezetbe. Jó hatásúak a talajtermékenységre, jó gyomelnyomók, a kórokozók, kártevők ellen ritkán kell védekezni, így területükön a túlzott peszticid terhelésről sem kell tartani. Jó elővetemények. Maradéktalanul kielégítik az ökogazdálkodás követelményeit, mint társítások, jobban kihasználják az adott terület ökológiai lehetőségeit, hiszen az eltérő ökológiai igényû növények valamelyikének az időjárás biztosan kedvez. Agrotechnikájuk egyszerû és energiatakarékos, nem igényel pótlólagos gépberuházást. Többségük után sikeres lehet a másodnövény-termesztés, illetve a landsbergi keverék helyettesítheti is a másodvetést. Takarmányértékük a komponensek fejlettségétől, tömegarányától függ, a nyersfehérje koncentrációjuk az optimális időszakban betakarítva 13-15%, szárazanyagra számítva. Jelenlegi termesztési méreteikről pontos statisztikai adatokat az 1. sz. táblázat tartalmaz.

Előnyeik mellett termesztési problematikájukról sem szabad megfeledkezni, hiszen csak az átlagosnál jobb csapadék-ellátottságú években lehetnek versenyképesek az évelő szántóföldi pillangós virágú takarmánynövényekkel. Minőségromlás nélkül csak rövid ideig takarmányozhatók, a megmaradó felesleget nehéz hasznosítani.

Az őszi keverékek vetésideje, a faji sajátosságoktól függően augusztus végétől október elejéig tart. Részletes vetési útmutatókat dr. Antal József „Növénytermesztők zsebkönyve” címû mûvének 310-315. oldalán talál a kedves olvasó.

Az elővetemény megválasztásnál figyelembe kell venni, hogy a kifogástalan gyökér- és vetőágy készítéséhez optimálisan 50-60 nap szükséges.  Ezek alapján ideális elővetemény lehet bármelyik kalászos gabona, az olaj- és a rostlen, az újburgonya, borsó, mák, a július elejéig feltört évelő pillangósok. A kalászosok után tarlóhántás + hengerezés, majd forgatásos vagy tárcsás alapmûvelés következzék, ami 16-20 cm mélységben történjen és lehetőleg 4-6 héttel előzze meg a vetést. A vetőágy előkészítése mindig a legigényesebb komponenshez igazodjék. Később lekerülő elővetemény (pl. silókukorica) után az első mûvelet a tárcsázás, melyet henger kövessen, majd kombinált eszközzel készítsünk vetőágyat. Ha száraz a talaj, vetés után még sorhengerekkel ellátott vetőgép után is járassunk hengert! A nagyobb duzzadóképességû talajokon tél végén is szükség lehet a felfagyás elleni hengerezésre.

Trágyaszükségletük egy részét, különösen az állattartó telepek közelében érdemes istállótrágyával kielégíteni.  A pillangós komponenseket tartalmazó keverékek a N-igény 25-30%-át szimbotikus N-gyûjtésük révén kielégítik.  A PK mûtrágyát az alapmûveléssel dolgozzuk be, N-t csak tavasszal fejtrágyaként adjunk, kivétel ez alól, ha a kalászos elővetemény után a teljes szalma mennyiség felszecskázva a táblán marad. Ez esetben a jobb mikrobiális szalmabontáshoz már a tarlóhántás előtt adjunk 25-30 kg/ha nitrogént. Ca és a Mg pótlására többnyire a laza, enyhén savanyú talajokon lehet szükség. A különböző keverékek trágyaszükségletéről az 2. sz. táblázat ad tájékoztatást.

A vetés minden fázisának a legérzékenyebb komponens igényeihez kell igazodnia (vetésidő, vetőágy-minőség, vetésmélység). Vetésük gabona sorvetőgéppel kivitelezhető, de a vetőmag-keveréket a vetés előtt és közben is folyamatosan keverni szükséges, mert a különböző méretû, formájú, súlyú vetőanyagok menet közben osztályozódnak!

Betakarításuk optimális idejének megtalálása kényes feladat. A legnagyobb tömeget ugyanis az energiát adó faj kezdeti virágzásában kapjuk, míg a legjobb minőség eléréséhez ezt a fenofázist nem szabad megvárni a kaszálással. Az őszi takarmánykeverékek hamar elvénülnek, optimális betakarítási idejük 5-7 nap. A zölden fel nem etetett mennyiséget a keverék sajátosságaitól függően elvénülés előtt jobb tartósítani (szilázs, széna).

Európa mérsékelt övezetében, így hazánkban is a fontosabb és hagyományos őszi vetésû, áttelelő zöldtakarmány-keverékek a következők:

-         keszthelyi keverék: az őszi káposztarepce és rozs társítása. Tavasszal a legkorábban betakarítható őszi takarmánykeverék. Betakarítására korán, már április második-harmadik dekádjától számíthatunk, amikor a repce bimbós állapotban van. Amíg a rozs kalászát ki nem hányta, jó minőségû takarmányt nyerhető belőle. Talajmûvelésének és trágyázásának irányelvei az őszi káposztarepce igényeit kövessék! Csak jó táperőben lévő és jó kultúrállapotú talajon termeszthető sikerrel, egyenletes, bő csapadékellátottság mellett. Tervezhető hozama 15-20 t/ha zöldanyag. Mérsékelten puffasztó hatású, ezért ajánlatos előfonnyasztani, kis gazdaságokban szecskázott szalmával való keverés is javasolható.

-         rozsos szöszös bükköny: gyengébb termőhelyi adottságú területekre való őszi keverék. A szöszös bükköny jobb területen helyettesíthető sima bükkönnyel is. Április végén, május elején számíthatunk betakarítható termésre. Nagyon gyorsan elvénülő és takarmányozási értékét vesztő keverék, ezért etetésének megkezdését úgy tervezzük, hogy mire lefogy a területről, a rozs még épp hogy kihányja a kalászát. Hozama 15-25 t/ha zöldtömegre tehető.

-         búzás/őszi árpás pannon bükköny: jobb talajokra való, mint a rozsos szöszös bükköny. Finomabb konzisztenciájú, jobb beltartalmi értékû és lassabban vénülő takarmányt ad, mint a rozsos-bükkönyös keverék. Betakarításának megkezdését május első dekádjára tervezhetjük, amikor még a búza kalásza hasban van. Hozama átlagosan 20-26 t/ha zöldanyag.

-         őszi búzás/rozsos/őszi árpás borsós keverék: ebben a takarmánykeverékben a tömeget adó és támasztónövény egyaránt lehet a rozs vagy az őszi búza, illetve őszi árpa, de az őszi árpa a kisebb tömegénél és gyengébb száránál fogva nemigen javasolható. Lazább, gyengébb táperejû talajon inkább a rozs szerepeljen, míg jobb talajon a búza legyen a támasztónövény. Borsóból feltétlenül a vegetatív típusú és jó áttelelő képességû mezei borsó őszi változatát válasszuk (Pisum sativum spp. speciosum). Május harmadik dekádjától tervezhetjük a keverék betakarítását, ha rozzsal társítottuk a borsót, akkor pár nappal még korábban. A búzás társítás lassabban vénül el, jobb minőségû takarmány nyerhető belőle. Az elérhető hozam és a minőség a borsó részarányától függ. 20-26 t/ha zöldanyagnál nagyobb termést ne tervezzünk!

-         Legány-féle keverék: a Nyugat-Dunántúl csapadékos, jobb kultúrállapotú talajaira való hármas növénytársítás. A takarmánykeverékben szereplő fajok megválasztása a terület adottságaitól függően rozs (vagy őszi búza), szöszös bükköny (vagy pannonbükköny) és bíborhere. A Legány-féle keverék agrotechnikáját a bíborhere igényeihez igazítsuk. Ha elegendő csapadék hullott ősztől tavaszig, nem volt zord a tél, akkor nagy termésre és kiváló minőségre számíthatunk. Betakarítását többnyire május 10-20. között kezdhetjük meg. Tervezhető termés 22-27 t/ha. A Dunántúl délnyugati részein ismert ennek a keveréknek az egyszerûsített változata is, amikor kimarad a társításból a bükköny és rozst (vagy őszi búzát) társítanak bíborherével. A rozsos vagy búzás bíborhere termesztési tennivalói hasonlóak a Legány-féle keverékéhez.

-         landsbergi keverék: Németország keleti területein alakult ki ez az őszi takarmánykeverék. Nálunk csak a csapadékosabb dunántúli területekre javasolható. A keverék tulajdonképpen hármas növénytársítás. Érdekessége, hogy benne a tömeget adó és támasztónövény szerepét az olasz perje (Lolium multiflorum) tölti be. A keverék alkalmas arra, hogy az anyanövedék betakarítása után az olasz perje még egy kielégítő sarjútermést is adjon, különösen, ha meg is öntözzük. A tavaszi időjárás alakulásától függően április végén többnyire megkezdhetjük a keverék etetését. Viszonylag hosszú időn keresztül egyenletes minőségre számíthatunk, mert az olasz perje lassan vénül el. Mintegy 20-25 t/ha zöldtömegre számíthatunk és az olasz perje sarjúja egy hónap elteltével 7-10 t/ha zöldtermést is adhat.

Felhasznált irodalom:

 Antal, J. (2000): Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 289-323 p.

Késmárki, I. (1992): Őszi és tavaszi takarmánykeverékek termesztése. 824-836 p. In: Bocz, E.: Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest.

KSH (2003): Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 2002. 250 p.

 1. sz. táblázat

 Az áttelelő zöldtakarmány keverékek területe és hozamai országrészenként

 2. sz. táblázat

 20 t/ha zöldtermés trágyaigénye a különböző őszi keverékeknél*

A cikk szerzője: Késmárki István - Petróczki Ferenc