És itt ki kell hangsúlyoznunk, hogy a következő néhány gondolat leginkább a klasszikus értelemben vett árutermelő gazdaságokra vonatkozik. Hiszen a kiegészítő mezőgazdasági tevékenységnek mások a jellemzői.

Sajnos a mezőgazdasági termelők egy része az elmúlt időszakban kivárásra illetve túlélésre rendezkedett be. Ez nagyon veszélyes piaci magatartás, amennyiben, mint stratégiát alkalmazzák. A kivárás néha taktikai elemként jól hasznosítható, de ha egy gazdálkodó szervezet hosszabb ideig halogatja a középtávú tervezésen alapuló döntések meghozatalát, annak általában helyrehozhatatlan negatív következményei vannak az adott vállalkozás életképességére vonatkozóan.

A másik elemi hiba, amikor a gazdasági résztvevők csak a támogatási lehetőségeket szem előtt tartva tervezik meg fejlesztéseiket. Ilyen esetekben általában figyelmen kívül hagyják a közép és hosszú távú piaci trendeket, de sokszor még az alapvető megtérülési mutatókat is. Egy-egy ilyen kevésbé megalapozott, rossz döntés hosszú évekre (évtizedekre) zsákutcába terelheti az adott gazdaságot.

Nagyon fontos tehát, hogy az ágazati sajátosságokat szem előtt tartva, hosszú távon védhető és végrehajtható fejlesztési tervek szülessenek! Ehhez azonban rengeteg információra van szükség. A fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban a projektek alapos megtervezésére nem sajnálják sem az időt sem a pénzt, hiszen tapasztalatból tudják, hogy a profi tervezés által temérdek időt és pénz takarítanak meg a későbbiekben!

Kedvezőtlen folyamat hazánkban, hogy a fejlesztési elképzelések nem megfelelően előkészítettek. Ennek több tényezője van. Sajnos a rendszerváltás óta nem beszélhetünk egységes mezőgazdasági politikáról. Ez nagyban gátolta a támogatások okszerû felhasználását. A termelői reakciók természetesek voltak abban a tekintetben, hogy a közösségi koncepció hiányát a saját kútfőjükből próbálták ellensúlyozni. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy csak keveseknek sikerült találomra, vagy tudatosan olyan gazdasági struktúrát kialakítani, amely minden tekintetben versenyképes az egységes európai piacon.

Az elmúlt évtizedben szaktanácsadó irodánk több ezer fejlesztés végrehajtásában mûködött közre. Ez irányú tapasztalataink is azt mutatják, hogy az igazán sikeres fejlesztések több hónapos (néha több éves) előkészítő munka után kezdődtek meg. Az ügyfeleinktől érkező visszajelezések szerint, a projektek tervezésére fordított többletköltség többszörösen megtérült a végrehajtás során és a fejlesztés hatékony üzemelésén keresztül. Itt ki szeretnénk hangsúlyozni, hogy a project-management sokkal több, mint az egyszerû pályázatkészítés. A fejlesztési programok lebonyolítása magába foglalja a koncepció kialakítását, a megvalósíthatósági terv(variációk) elkészítését, a forrás-összetétel megtervezését, a pályázatok elkészítését, az engedélyeztetési eljárásokat, az elnyert támogatások lehívását, a támogatásokkal való elszámolásokat, a megvalósulás ellenőrzősét, a mûködtetés cheking és feed back folyamatait, a szüksége módosításokkal kapcsolatos további tervezést, és még rengeteg apró dolgot, amit itt helyhiány miatt nem tudunk felsorolni.

Összegzésül elmondhatjuk, hogy az uniós forrásokra pályázók még nem tudják és nem is érzik igazán, hogy a fejlesztések sikeres megvalósításának „csak” kisebb része a pályázatírás. Egy igazán előremutató, a gazdaság hosszú távú fejlődését szolgáló projekt kidolgozása felkészült szakembergárdát igénylő komoly feladat. És végül engedjenek meg egy jó tanácsot. A munkát felvállaló, illetve azt alkalmazottként végző, csapat (hangsúlyozom nem egy szakember) kiválasztásakor ne a költségkímélés legyen a fő szempont, mert erre is igaz a mondás: „Amit megnyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon!”

A cikk szerzője: Döme Gábor