Amióta  az emberiség a stresszel teli világát éli rájött, hogy kötetlen zsírsavakkal  kell  a táplálékát elkészíteni ahhoz, hogy modern, javító és gyógyító reform konyhát vezessen a kórházi kezelés helyett,  a repceolaj táplálkozási jelentősége ugyancsak megnőtt.  

Amióta pedig a modern „okos” ember a trágyaszag helyett szívesen szagolja dízelolaj „illatát” és álszent módon nem akarja az éhező testvéreit megsegíteni, az istállótrágya helyére ugyancsak a repce lépett be, talajaink termőképességének megmentésére.

Nem is beszélve arról, hogy amióta a „gazdagék”  nem tudnak más bolygón életet találni ugyancsak a tudósok jöttek rá arra, hogy az autókat biodizelolajjal, majd vízzel kell hajtani, mert a föld készletei erősen kifogyóban vannak és így a nemzetek vagy kontinensek   nagy fokú  gazdasági függetlenségre tehetnek szert, így kezdődött annak idején az erukasavmentes repce fajták előállítása és bevezetése is.  Ezáltal több  munkahelyet kötne  le a mezőgazdaság , és olcsóbbá lehetne   tenni az amúgy „ráfizetéssel” termelő ágazatot.

Bármennyire tanmesének tûnnek e mondatok, ahhoz, hogy hazánkban a gazdák komolyabban foglalkozzanak a repcével hangsúlyoznunk kell jelentőségét, mert annak ellenére, hogy cca. 200 éve termesztjük nem foglalkozunk vele intenzív módon. Ebben a gazdasági évben ugyan reméljük, hogy  nálunk is jól  fizet a repce, mert az egész tavasz esős volt mint Francia- és Németországban, várhatóan az ára is esik.  Most talán elhagyjuk a bûvös 2 t/ha átlagtermést. Ez azonban nem a technológiai változás hatása, hanem az időjárás következménye. Itt vannak a legjobb nyugati fajták, hibridek és jelentősen nem növekednek a repcetermés átlagok. Pedig már a huszadik század fordulóján elég jó terméseket értek el az akkori uradalmakban. A korabeli statisztikák kimutatták, hogy Sopron megye 2140,  Torda-Aranyos pedig 2450 kg/ha termést ért el az akkori szelektált Eszterházi fajtával. Nyugaton már régen megbecsült  növény, mert ismerik előnyeit és a környezetvédelmet komolyabban veszik .

Előnyei még (az említetteken kívül):

- kiváló őszi búza elővetemény,  amely gyommentesen, időben  és  könnyen   előkészíthető, laza formában hagyja vissza  a talajt  a vetéséhez,

- nem beruházás igényes, mert a gabonatermesztés gépeivel  megoldható az egész  folyamat

- korán lekerülő áru növény, amely mindenkor eladható és az ára újra befektethető,

- olaja keresett kozmetikai cikk

- 1 ha repce hozamából közel 1500 l étkezési olaj állítható elő (az éhínség csökkentése)

- légszáraz állapotban könnyen tárolható a mag

- 1 ha repce nektárjából 100 kg kiváló repceméz nyerhető,

- biodizelként használva, égéskor csak az a széndioxid szabadul fel, amelyet a  növény a növekedése folyamán felhasznált,

- sokkal kevesebb kéndioxidot  (0,04 g/kg)  tartalmaz, mint az ásványi dizelolaj (< 3 g/kg)

- 1 ha repce  40 embernek 1 évre elegendő oxigént biztosít

- megújuló energia  stb.

Talán sikerült bizonyítani, hogy kevés ilyen gazdasági növény van, amelynek ilyen   széleskörû  a felhasználása  és környezetbarát módon termeszthető. Az EU normák szerint  a biodizelnek termesztett repce kvóta nélküli és beszámítható a pihentett területbe. Tehát területe növelhető.

A repce termesztése agronomiai szempontból 5 fontos alappilléren nyugszik, melynek pontos betartása a termesztés sikere:

- időben, jól kiválasztott  tábla és talaj előkészítése és szakszerû elvetése,

- a növény optimális táplálása

- a növény időbeni védelme, (beleértve a gyomírtást is) környezetbarát módon

- veszteségmentes betakarítás.

 A repcetermesztést is meg kell tervezni, hosszú távra és lehetőleg a legszükségesebb növényvédő-szereket saját raktárunkban előre tárolni, amikor szükséges azonnal használható legyen, mert kártétel után felesleges.

A repce helyét a vetés szerkezetben számos környezeti tényező befolyásolja. A repce, klíma igénye alapján elsősorban a Nyugat- és Dél- Dunántúl csapadékosabb valamint Észak-Kelet Magyarország tájaira való. Tavaszi csapadék igénye nagy, mert április, májusban a hatalmas  zöld felület kifejlesztéséhez  víz szükséges a tápanyag mellett. Szóba jöhetne a téli csapadék tárolása, azonban ez évek óta nagyon kevés.

Az időben elvetett és jól megerősödött repce a megszokott magyar téli hideget kibírja.

Ezen belül meghatározó a gazdaság mûszaki felkészültsége, az izoláció betarthatósága és a búza termesztés színvonala.

A repce elővetemény-igénye nem olyan jelentős. A legnagyobb kívánalom, hogy korán betakarítható legyen, ugyanis a mélyítő mûvelést a jó és egyenletes kelés érdekében legalább 5 héttel a várható vetés előtt el kell végezni. A repce inkább az utónövény szempontjából fontos, mert a búza elővetemény választéka - az állattenyésztés csökkenése  miatt - erősen leszûkült (pillangósok tömeges  hiánya) . A nyugati szakirodalom szerint a repce után termesztett búza 7-1 %-kal ad többet, mint kukorica után. Az utónövény repce gyomírtását az elővetemény búzában kell elsősorban elvégezni, mert a galajt ill. kétszikû gyomokat a repcéből írtani nagyon nehéz.

A korán lekerülő gabona elővetemény szalmáját is mielőbb el kell tüntetni, sőt a talaj felszín kizöldülését is meg kell akadályozni felületi talajmunkával, mert a repcedarázs álhernyója oda rakja tojásait  A kártevők felszaporodása miatt elsősorban fontos lenne a négyes forgó kiépítése, amely nem mindig tartható be éppen a már említett okok miatt.

A jó és gazdaságos  termesztés érdekében az előveteményből kell már a talajmintát venni, valamint  a gyomflórát is meg kell vizsgálni. A jól vett talajminta eredménye mindjárt a szaktanácsot is megadja a tápanyag gazdálkodáshoz.   Galajos területre egyáltalán ne vessünk repcét, mert az egész termesztési évben, sőt az eladásnál is gondot okoz.

 A talajelőkészítés az egyik legkritikusabb pontja a repce termesztésének. Lényege, hogy kevés taposással, a vetés idejére, a felületen aprómorzsás, nyirkos, tápanyagban gazdag kertszerûen elmunkált, alul egyenletesen ülepedett, kissé tömött,  talaj álljon a kevés tápanyaggal rendelkező aprómagvú  repce számára .

Az időjárástó a talaj minőségétől és a termesztés színvonalától függően kell a talaj-előkészítést jó minőségben elvégezni, melynek lényege a nyári talajnedvesség megőrzése. Ezért a gabona betakarítás után azonnal kell tarlóhántást végezni és egy menetben lezárni, mert az elővetemény termesztése során kialakult kapillárisokon egy nap alatt eltûnik a „meztelenül”  maradt feltalaj vize.

A mélyítő mûvelést legalább 5 héttel a várható vetés előtt, az alaptrágyák kiszórása után végezzük. Eszköze az időjárástól függően tárcsa, vagy eke. Száraz időjárás esetén ne forgassuk a talajt csak indokolt esetben, ha túl kötött és tömött. A területet legalább 20-25 cm mélyen kell lazítani esetenként altalaj mélyitő pálcával. Természetesen minden mûvelet után a felületet zárni kell a nedvesség megőrzésére ill. a gyommagvak kelesztésére. Ezután már csak felületi mûvelést kell végezni  a  gyomok kelésétől függően.

A vetés előtt közvetlen magágy nyitás következik kombinátor + hengerrel és vetés. Mindig annyi magágyat készítsünk, hogy legalább 1 nap múlva legyen elvetve.

Vetés: Természetesen csávázott vetőmagot kell vetni, hosszú hatás idejû csávázószerrel Legjobb közvetlen vetés előtt végezni a csávázást, mert a hivatolos vetőmag zárással legalább 4-6 hetet elveszít a hatóanyag idejéből. Chinok, Cruiser, Mospilán, mind nagyon jó szerek. Azt kell választani, amely hosszú gombaölő, vagy Sklerotinia elleni hatással is bír.  A vetés 1,5-3 cm mélységben történjen, lehetőleg azonos mélységben, hogy együtt keljen az állomány, mert ez együtt virágzik és együtt érik. A növényvédő permetezések miatt mûvelő úttal kell vetni a munkagépeknek megfelelő szélességben.

Ezer magtömegtől függően fajtából 40-60 élő csirát vessünk négyzetméterenként. Egyébként a vetőmag cégek jobbára előírják a kivetendő mennyiséget ill. használati értékét a vetőmagnak. Lényeg, ritkán vessünk, lehetőleg szemenként. Az egyenletesen ritka állományban könnyebben és gyorsabban elérhető a 8-10 leveles rozetta állapot, amely a téli kipusztulástól megvédi az állományt. A vetés ideje augusztus vége szeptember eleje. A déli tájakon a későbbi az északi részeken a korábbi időpont a jobb.

 Amennyiben ez nem sikerül akkor feltétlenül ajánlatos vagy Folicur, vagy Caramba Atonik, stb.. használata október hónapban a gyökér növelésére, ill. a túl fejlődés leállítására. Később ne vessünk, mert nem biztos a hosszú, meleg ősz a levelek kifejlesztésére. A ritkán vetett állományt mindenképp gyomírtani kell vagy vetéskor, vagy még az ősz folyamán, mert a gyomnövény felhasználja a repce elől a vizet és a tápanyagot. (Nem véletlen, hogy fennmaradtak az évszázadok alatt.) Meleg októberben vizsgálni kell a repcedarázs álhernyójának jelenlétét, mert ha nem figyeli valaki pontosan napok alatt tarrágást végezhet a táblán, mert a korán felhasznál csávázószer hatása már elmúlik erre az időre.  

A repce tápanyag igényes növény könnyen felvehető formában az egész tenyészidőszak folyamán. (1. ábra) . 100 kg termés előállításához szükséges a vegetáció alatt 5,5 kg N , 3,5 kg P2O5, 4,3 kg K2O valamint 1,6 kg Cao  Magnézium, Bór és Kén. Ennek a tápanyag mennyiségnek, mintegy 30-36 %-a visszamarad az utónövénynek a nagy szár és gyökértömeggel szerves formában, de  kell, hogy a repcénél rendelkezésre álljanak a teljes időszak alatt. A talajvizsgálatokkal adott szaktanácsadás jelzi a talajban található és pótolandó tápanyag mennyiségeket.

Ősszel csak annyi N-t adjunk, amely a 8-10 levél kifejlődéséhez szüksége, mert egyébként elfolyik, illetve a sejtek megnyújtásával káros hatást is érünk el.

A tavaszi N mennyiségét több részletben kell kijuttatni korábban szilárd, majd levéltrágya formájában, lehetőleg növényvédő szerekkel együtt, hogy a kijuttatás költségeit csökkentsük. A levéltrágyák hatása nagyobb fokú. (60 %).A mikroelem trágyázás nagyon fontos, mert ezek az elemek segítik át a növényt a kritikus pontokon ill. stressz hatásokon. Bór trágyázás illetve regulátorok használata nélkül ne várjunk nagy termést. Ugyanis a mikroelemek és regulátorok segítik ill. pótolják az istállótrágya hatását igazában. Jobbnál-jobb mûtrágyák vannak felsorolni lehetetlen. Igyekezzünk magyar  szakértő kollégák hazai tapasztalatai  segítségével a legjobbat kiválasztani. 

Növényvédelem. Csávázással és esetleges  álhernyó elleni védekezéssel az őszi növényvédelem megoldott, de a tavaszi védekezés  folyamatos megfigyelést igényel, mert a kártevők betelepülése klímától, a különböző rokon fajok időben, térbeni elhelyezkedésétől nagymértékben függ (2. ábra).

Igazából vagy sárgatálas  vagy hálócsapdás megfigyelés szükséges az intenzív termesztésben. A küszöbérték elérése után azonnal szükséges a védekezés. Lehetőleg mindig hosszú hatásidejû, környezetkímélő szerrel védekezzünk és kérdezzük meg a szakembert.  Tavasszal a szárormányos figyelésével kell kezdeni, mert az  hidegebb  időben települ be. A repcefénybogár ellen pedig még a repce kicsi korában kell védekezni, mert ott rág szét sok  virágkezdeményt. Egyszeri tavaszi permetezéssel nem oldható meg a tavaszi növényvédelem. Kettő, de inkább 3 védekezésre kell számítani. Ne feledjük a virágzásban károsítók elleni védekezést sem, amelyet lehetőleg méhkímélő technológiával kell megoldanunk. Ilyenkor már a termelők a repülőgépes permetezés „eltûnése” óta nem igen védekeznek és ekkor már a kész termést dobta ki az ablakon a gazda.

A növényvédelemhez tartozik a korokozók elleni védelem. A repce nem „beteges” növény, de a károkozók rágásukkal mindig „sebet” ejtenek a növény felületén, amelyen a táblán előforduló kórokozók behatolnak a növénybelsejébe és a növény esetleges kondíció romlása esetén kifejlődnek (Botritis, Alternária, Pfoma, stb...)

Ezért a növényvédő permetezésekkel adjunk baktériumok elleni védekező szert is, hogy megvédjük a jól fejlett állományt, mert a betegségek általában az érés idő előtt jelentkeznek, amikor is megint a kész termés veszik el. A virágzás után már csak az egyenletes érést kell várni, ha mindent betartottunk , úgy ahogy  „ a nagy könyvben le van írva”.

A legtöbb felesleges  hibát a betakarítás idejének és módjának meghatározásával követhetjük el, megint a már megtermett terméssel A repce aratása igen komoly odafigyelést igénylő szakmai tapasztalatokra  épülő munka.. Ugyanis a repce hosszan virágzó növény. Ezért kell mindent megtenni az egységesen sûrû állomány kialakítására.  Nem ritka, hogy egy rossz döntéssel 30 %-a is  kint marad a termésnek nálunk, ami  zöldtrágya vetésnek is sok. Az együtt kelt, együtt virágzott és együtt érett repcének a betakarítása viszonylag egyszerû. Érés időben a fajtától és az időjárástól függően félnaponta  érés vizsgálatot kell végezni. A tábla különböző helyei vett minták víz tartalmának megállapítására.

12%-os víztartalomnál hajnalban, vonódott állapotban,  lassú menetben, nyitott dobkosárral, lassú fordulattal, magas tarlóval megfelelő szélállással végezhető a repce aratása. Az aratásnál figyelni kell a mag törésre ill. a zöld részek eltávolítására, mert ezek azonnal dohosodnak. Figyelni kell a gép hátulján kijövő „szalma” tartalmát és azonnal állítani kell, ha ez nem megfelelő. De nem minden tábla ilyen. A nem egységesen érő, foltos táblát sajnos kezelni kell a magok cca. 30-35 %-os víztartalmánál Harvade-val, hogy lassan érjenek össze a később virágzott oldalhajtások is, az eleje viszont ne peregjen el. Ha mégis maradna zöld levélrész, vagy tört szem azt azonnal egy előtisztítással el kell távolítani, mert egy éjjel bedohosodhat és értéktelenné válik az áru, azaz oda a minőség.

A vetőmagtermesztésben is hasonlóan kell dolgozni, csak még nagyobb precizitással és még többet fordítani a térbeli és időbeli izolációra.

 Az intenzív termesztés kb. ilyen apró de pontos és fontos lépésekből épül fel. Egy-egy késés tönkre teheti eddigi munkánkat, és a természetben nagyon kevés a visszaút. Majd jövőre, de az már megint más helyzet. Ez a szép ebben a szakmában. A 2 t/ha átlagtermést azért kellene tartósan átlépni, mert durván ott vannak a költségek, amelyet mindenképpen ráköltünk. Nem lehet kispórolni semmit. Ezt most tényleg a nyugatiaktól kell ellesnünk, mert ők ezt már végig játszották, és a piac kegyetlen. Nálunk is vannak 3 t/ha feletti átlagtermések, de nem tartósak.  Ezért kell szaktanácsadókat kérnünk, hogy kisebb legyen a kockázat, el lehet számolni. Nyugaton a kamarák adják szinte minden lépéshez az utasítást. Szakma ez is kérem, nem szégyen ha valaki  valamit nem tud, csak kérdezni kell, azoktól akik ezt tanulták és gyakorolták. Nem véletlen, hogy az elmúlt 40 év alatt is virágzó mezőgazdaságot hozott létre a magyar gazdásztársadalom a nyugat megirigylésére. Csak most a föld nem mindig van nagy gyakorlattal rendelkezők kezében, és főleg nincs hozzá megfelelő pénzforrás.  Tudni fog ez a mai gazda társadalom is  újra jó terméseket elérni, ha egy kicsit a jó Isten is kegyes lesz hozzánk és küld esőt, mert víz nélkül se nyugat se kelet nem termel. 2003-ban Németországban is sokkal alacsonyabbak voltak a termésátlagok ugyanazzal a technológiával, mint más éveken, csak nekik vannak tartalékaik, mi pedig szegények vagyunk és nem hibázhatunk.

Ezért kell, hogy segítsük egymást, és továbbra is hozzuk a jó minőséget, mert az első sorban agrotechnikai kérdés, mert minőségi termesztés nélkül nem versenyezhetünk az EU gazdáival. Nekik volt 40 évük, hogy ezt megtapasztalják. Nekünk van 7 évünk, hogy komoly versenyre kelhessünk a jól berendezkedett nyugati mezőgazdasággal, mert akkorra még jobban eltûnik a támogatás, mert ott is irigylik a gazdáktól a támogatást.

De mi már ezt megszoktuk, annyiszor kellett újra kezdeni és eddig még mindig sikerült felállni. Hogy igazán tudjunk versenyhelyzetbe kerülni magtárakat kell, hogy építsünk, mert a parcelláról eladott termés a legolcsóbb. 1 hónappal később már sokkal többet fizetnek érte, megérné. A gazdáknak közösen kellene egy-egy faluban, vagy településen pályázni raktárra , mert utána az őszi búzát is betehetnénk ugyanoda, mert azt még kevésbé szabad odaadni a mezőről. Hiszen mi tudjuk, hogy világviszonylatban a második legjobb búza minőségeink vannak, mert tőlünk nyugatabbra mindig ilyen az időjárás, mint az idén tavasszal nálunk is. Ezért van tele lisztharmattal és egyéb gombabetegségekkel a nagy termés. Ezért nem szabad elcsüggedni, hogy mi nem tudjuk azt a mennyiséget lehozni mint a nyugatiak, de ők nem tudják hozni azt a minőséget amit mi, csak nem kiabálják ki ország-világ előtt.  Ezért fáj a foguk a magyar földekre legalább hosszú távú bérleti szinten, mert az még jobban megéri. A már itt gazdálkodó nyugatiak ezt felmérték. Mi pedig nem becsüljük igazán a drága anyaföldünket.   

 Azzal, hogy az Európai Unióban a repcét a GOFR növények közé sorolták, meghatározták szerepét a jövő mezőgazdaságában. Igaz ugyan, hogy  több mint 200 éve termesztjük hazánkban, soha nem kapta meg a neki megillető helyet, azért, mert ez az egyetlen mérsékelt égövi ország ahol a repce és a napraforgó egyaránt eredményesen termelhető.  Az elmúlt 40-50 évben mindig az ipar döntötte el, hogy melyikre volt nagyobb szüksége és azt akkor mindig megtámogatta. Hazánkban általában a napraforgó termesztést támogatták, mert azt nyugaton a nagy  növényvédelmi költség miatt nekik drága volt, nekünk pedig megérte! Most is szívesen nyomnák ide, de nem szabad elfogadni, mert a napraforgó sûrû egymásutánisága sok növényvédelmi veszélyt jelent (Sclerotinia), valamint elmarad a repce istállótrágya-pótló hatása. Mi  is tudunk  intenzíven repcét termelni, csak jobban oda kell figyelni és odatenni a növény kívánalmainak a megfelelőt.    Hosszú távon kell gondolkodnunk egymást segítve közös gépparkkal, közös raktárral, sok közös ésszel, és akkor mindez sikerül. A következő éveket már ilyen gondolatokkal  kellene szervezni..

 Eszembe jut Sinkovics Imre utólsó szavalata „…mással akarják felépíteni a hazát”?  Válasz:  Nem.  Mi magyar gazdák  akarjuk megszervezni a magyar mezőgazdaságot, magyar földdel,  magyar ésszel,  együtt!