Az elmúlt esztendők száraz időjárását az idei esztendőben felváltotta egy csapadékban gazdag esős időjárás. A téli hónapok óta lehullott eső mennyisége több térségben elérte a 400 mm-es mennyiséget is. A bőséges vízellátottság kiváló feltételeket teremt a kultúrnövények számára, ugyanakkor optimális feltételek alakulhatnak ki a gyomnövények keléséhez, fejlődéséhez és növekedéséhez is.

A következő időszakban sem várható látványos fordulat az időjárás alakulásában, így az előrejelzések beigazolódásával az őszi időszakban kialakulhatnak a gyomnövények optimális csirázásához és egészséges felszaporodásához a feltételek.

Az irodalmi adatok alapján állíthatjuk, hogy a kellő mennyiségû csapadék esetén tömegesen kelnek az őszi vetésû növényeinket károsító Tı-es és T2-es életforma csoportba sorolható gyomfajok. Az egyszikû gyomok közül ki kell emelnünk a nagy széltippant, amely rendkivül módon felszaporodott az elmúlt vegetációs időben. Óriási mennyiségû magtermésével bőségesen biztosította a tömeges csirázáshoz szükséges magvakat.

A kétszikû általánosan előforduló veronika-félék mellett továbbra is számíthatunk a mezei árvácska, pásztortáska, tyukhúr nagyszámú kelésére.

A veszélyes, nehezen írtható ebszékfû és ragadós galaj magvaival bőségesen terheltek szántóföldjeink. Ellenük csak akkor vehetjük fel eredményesen a harcot, ha minden évben – mind a repcében, mind pedig az őszi gabonában – következetesen mentesítjük szántóföldjeinket.

Szolgálatunk hosszú évek óta folytat különböző gyomírtási technológiai vizsgálatokat a gyomosodás visszaszorítása érdekében. A kisérletek során több fontos kérdésre kerestük a válaszokat.

Az egyik fontos kérdés az, hogy milyen időpontban célszerû a gyomírtást végrehajtani. Erre vonatkozóan mind őszi, mind pedig tavaszi kezeléseket állítottunk be alapkezelés, őszi korai posztemergens kezelés és tavaszi állománykezelés formájában.

A következő megválaszolandó kérdés az, hogy milyen gyomírtási technológiával, az uralkodó gyomnövényekkel szemben milyen készítményekkel célszerû felvenni a harcot.

A nagyüzemi kisérleti méretû parcellákon ennek megfelelően hatékonysági vizsgálatot végeztünk metazaklor, metazaklor+quinmerak, napropamid, dimetaklor, klopiralid hatóanyagú készítményekkel, illetve ezek különböző kombinációival.

Az alapkezelések közül a vizsgálat során kapott eredményekből megállapítottuk, hogy a metazaklór hatóanyagot tartalmazó készítmény önmagában (preemergens alkalmazási módban) kijuttatva jó hatásfokkal írtja az ebszékfüvet, a piros árvacsalánt, a borostyán levelû veronikát, a tyúkhúrt és a nagy széltippant. A hatóanyag ragadós galajjal és mezei árvácskával szemben nem biztosít teljes gyommentességet.

A metazaklor+quinmerak hatóanyagú kombinációval kiváló eredmény volt a Matricaria inodora, Matricaria chamomilla, Capsella bursa-pastoris, Apera pica venti és a legnehezebben leküzdhető Galium aparine ellen is. A kezelés gyomírtó hatása gyengének bizonyult a közönséges mezei árvácska ellen.

A trifluralin presowing módon kijuttatva, majd vetést követően a klomazon hatóanyagú herbicidet kipermetezve, a ragadós galajt, a nagy széltippant, a pásztortáskát sikeresen lehetett írtani. A kezelésben részesített parcellákon megfelelő védelmet kaptunk nagy széltippan ellen is. Ebszékfûvel szemben a kombináció mérsékelt ereményt adott.

A klomazon hatóanyagú készítmény önmagában kijuttatva nem bizonyult elegendőnek az uralkodó gyomnövényekkel szemben, kivéve a ragadós galajt. A kisérleti parcellákon jól fejlődtek és magot érleltek az ebszékfû, a pipacs és a nagy széltippan egyedei is.

A repcében uralkodó legtöbb gyomfaj ellen nagyon jó biológiai hatásúnak bizonyult a dimetaklor+klomazon kombináció. A kezelések hosszú hatástartamot és széles hatásspektrumot eredményeztek a repce uralkodó gyomnövényeivel szemben.

Azok a kezelések, amelyek klomazon hatóanyagú herbicidet tartalmaztak, szemmel jól érzékelhető,  színbeni elváltozásokat idéztek elő. Különösen eső után voltak szembetûnőek a leveleken kialakuló sárga színû fitotoxicitások. A tünet hosszú ideig látható ősszel, ugyanakkor fejlődésben, növekedésben a kezelt parcellák növényállománya nem különbözött a kezeletlen parcellák növényállományától. A tünetek kivételes esetekben tavasszal is észlelhetők, azonban a színelváltozás nagyon gyenge és gyorsan múlandó.

Összefoglalva megállapítható, hogy alapkezeléssel megoldható az őszi káposztarepce vegyszeres gyomírtása, ugyanakkor lehetőség van ősszel korai posztemergens alkalmazási módban végrehajtott védekezésre és tavaszi állománykezelésre is.

A nehezen írtható, veszélyes gyomnövényekkel fertőzött területeken, ahol minden veszélyes faj előfordul (Apera spica venti, Galium aparine, Matricaria inodora, stb.) csupán egyetlen hatóanyagot tartalmazó készítmény alkalmazásával nem oldható meg a gyomnövények visszaszorítása, eltávolítása. Azokon a táblákon, ahol nagy tömegû kelésük várható, ott célszerû kombinációt alkalmazni. Vizsgálataink eredményei alapján eredményes gyomírtást végezhetünk a dimetaklor+klomazon, a metazaklor+klomazon, vagy a metazaklor +quinmerak preemergens alkalmazási módban kijuttatott kombinációkkal.

A gyomnövények elleni gyomírtó- és tartamhatás előnyösen fokozható az engedélyezett dózishatárok közül a magasabb alkalmazásával.

Elfogadható, jó gyomírtóhatást kaphatunk a trifluralin (ppi) és a klomazon (pre) kombináció esetében is. Ennél a megoldásnál figyelembe kell vennünk a különböző időpontokban végzett permetezések nehézségeit is.

Őszi korai posztemergens alkalmazási módban a metazaklor-quinmerak is felhasználható eredményesen.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy klomazon kipermetezése esetén sárga színelváltozás alakulhat ki a repce állományban, amely tavaszra eliminálódik.

Egyéb speciális gyomproblémák (pl. évelő egyszikûek, magról kelő gabonafélék) a mellékelt táblázat szerint orvosolhatóak.

A cikk szerzője: Dr. Karamán József