DR. FRANZ FISCHLER EU Mezőgazdasági Főbiztos tájékoztatója, 2004. május 13., hangfelvétel alapján szerkesztette DR. SZIEBERTH DÉNES
„Mindenki tudja, hogy a Dohai-i tárgyalások kulcskérdése a mezőgazdaság. Egyértelmûen meg kell mondani, hogy az Európai Unió kész az elmozdulásra, de azt is nagyon világossá kell tenni, hogy ez feltételes ajánlat, és csak akkor teljesül, ha a feltételek is teljesülnek. Egyáltalán nincs szó arról, hogy elfogadunk valamiféle egyoldalú lefegyverkezést! A többi WTO tagállamnak és társnak is támogatni kell törekvéseinket ahhoz, hogy mi is elmozduljunk. Úgy is lehetne mondani, hogy kezdeményezésünk egyfajta „lakmusz próbája” annak, mennyire komolyak partnereink, és mit szándékoznak tenni ezen a tárgyalási fordulón. Azt képviseljük, amire tagállamaink felhatalmaztak bennünket. Ez nyilvánvaló. Élvezzük a tagállamok széleskörû támogatását, de nemzetközi egyetértés is van a kezdeményezést illetően. A piacra jutást illetően az egyes WTO tagok álláspontjai elég távol vannak egymástól és a problémára nincs összeegyeztethető megoldás kilátásban. A tagok egy része az uruguayi megközelítés híve, a másik az úgynevezett svájci formula mellett van. Olyan megoldást kell tehát találni, amely megfelel ennek a két megközelítésnek, és ezen kívül még meg kell találnunk annak a módját, hogy hogyan kezeljük a fejlődő országok érzékenységét. Az gondoljuk, hogy ez a vegyes forma lehet a „megfelelő keverék”. Ha a szükséges változtatásokat bevezetjük, azaz jobban megfelelünk a fejlődő országok érdekeinek, azt hiszem, mûködni fog. Tehát, készek vagyunk leülni például Indiával, és megbeszéljük aggályaik érvényesítési lehetőségeit ennek a keverék megoldásnak a keretein belül. Nem szeretnénk egy úgynevezett kétfrontos megközelítésben részt venni, amelynek egyik oldalán a fejlődő országok vannak, a másikon a fejlettek. Ez nem mûködik! A másik nagy téma a mezőgazdaság belföldi támogatása. Levelünkben javaslatot tettünk a kereskedelmet torzító támogatások drasztikus csökkentésére. Rámutattunk hogy azokat a „lőréseket”, amelyek érintetlenül hagynak olyan kereskedelem torzító mezőgazdasági támogatásokat, mint a minimálások és egyebek, be kell tömni. Megemlíthető, hogy az USA mintegy 8 milliárd dollárt költ évente erre az úgynevezett „csökkentési lőrésre”. És, amire még egészen világos biztosítékot kell kapnunk: a kereskedelmet nem torzító, „zöld doboz”-ba tartozó támogatások korlátozásmentesek lesznek! A harmadik kereskedelmi pillér az exporttámogatás. Világosan látszik, hogy az a célkitûzés, hogy minden exporttámogatást megszüntessünk, erősen megosztja a WTO tagokat. Már Kankun előtt ajánlatot tettünk arra, hogy legyenek eltörölve az exporttámogatások, egy, a fejlődő országok érdekeit is szem előtt tartó lista alapján.
Hozzátettük, hogy egy termék sem élvezhet kivételezettséget ez alól a lista alól. Tehát, minden javaslatunk ott fekszik az asztalon, hogy meg lehessen vitatni. Persze, azt is mindannyian tudjuk, hogy ez a „lista megközelítés” nem mûködőképes.
Azonban ezzel is mutatjuk, hogy mi készek vagyunk az elmozdulásra az export támogatások ügyében abban az esetben, ha az alábbi négy feltétel teljesül:
1. A piacra jutási igényünknek eleget kell tenni, érzékeny pontjainkat súlyuknak megfelelően számításba kell venni.
2. Megfelelő megoldást kell találni a mezőgazdaság belföldi támogatására.
3. A WTO tárgyalásoknál meg kell találnunk az ún. „nem-kereskedelmi” érdekeinket.
4. Teljes párhuzamosságot kérünk.
A mi szempontunkból nem fogadható el, hogy például most fogjunk neki megszüntetni a búza exporttámogatását, de maradjanak meg az export hitelek; megmaradjanak az élelmiszersegélyezési programok, hogy levezessék a túltermelést; a kanadai kikötőket továbbra is támogassák a búzaexport miatti veszteségeik kiegyenlítésére. A párhuzamosság tehát azt jelenti, hogy minden támogatási formát egyenrangúan kell kezelni. Azzal sem vagyunk megelégedve, ha valaki azzal jön: igen, de hát a támogatás egyes elemeiről kell tárgyalnunk. Teljesen igaz, hogy az export hitel a támogatás része. Beszéljünk világosan: ha nincs költségvetési pénz a támogatásban, akkor a támogatás valóban megszûnt. Akár az egyik, akár a másik költségvetési elem megmarad, akkor a támogatás nincs felszámolva. És erről tárgyalni kell. Miért kell ezt hangsúlyozni? Technikai probléma áll a dolgok hátterében. Létezik egy teljesen világos szabályzat az európai exporttámogatási formákról, de nincs ilyen a többiekéről. Ezért igen fontos, hogy tárgyalások induljanak. Nagy a kockázata, hogy ugyanott kötünk ki, mint az Uruguayi Tárgyalási Forduló végén. Úgy értem, hogy az Uruguayi tárgyalási forduló végén volt egy világos helyzetismeret a saját exporttámogatási rendszerünkről, de csak egy nyilatkozat arról, hogy jó lenne, ha az OECD tanulmányozná az exporthitelek hatását. Ezt mi nem nevezzük egyenlő játéktérnek, márpedig egyenlő terepen akarunk játszani. Ez alapkérdés.
A mezőgazdaság kilátásai a csatlakozást követően
WOLFGANG MÜNCH, P. LONDERO és J. BENSTON szakértők előadásai alapján, Európai Bizottság, AGRI G2, 2004, május
A csatlakozó országok a csatlakozás időpontjában még mindig az átmeneti gazdaság jegyeit viselik magukon. A növekedési ráta nagy, a régi tagállamokénak 2-3 szorosa, a jövedelemszint viszont nem haladja meg az 50%-ot. Az egész nemzetgazdaságra, akárcsak a mezőgazdaságra, a folytatódó strukturális átalakulás jellemző. Ugyanakkor az EU-15-ök a telítődő gazdaság képét mutatják. A gazdasági növekedés lassú, vagy stagnál. A mezőgazdaságot, de az egész gazdaságot is a kialakult, viszonylag stabil szerkezeti összetétel jellemzi.
A GDP növekedése az EU-ban és az új 10-ben
A csatlakozás után megváltozó makro-ökonómiai feltételek jelentős változásokat idéznek elő a csatlakozó 10 gazdaságában
Felgyorsul a gazdasági növekedés, melyet konkrét intézkedések is segítenek. A szerkezetátalakítást és a vidékfejlesztést a strukturális alapok támogatják. A szerkezeti átalakulás és a vidéki infrastruktúra fejlődése bátorítólag hat a külföldi tőke beáramlására, s ugyanilyen irányban hat a rugalmas munkaerőpiac is. Növekedésnek indul a belföldi fogyasztás. Ezek együttesen biztosítják a GDP növekedésének folyamatosságát. Tekintettel arra, hogy a növekedés üteme a belátható időben még nagyobb lesz mint a régi tagállamokban, a jövedelemkülönbségek egyre csökkennek.
Az EU-10 mezőgazdaságának jellemzői a csatlakozáskor
Az EU-10-ben bőséges a munkaerő ellátottság, de tőkehiányos, kicsi a hatékonyság
A 10 frissen csatlakozott állam és az EU-15 mezőgazdasága között is jelentős eltérések tapasztalhatók. A munkaerő foglalkoztatottság aránya például háromszor akkora az újaknál (14,4%), mint a régieknél (4,3%), míg a GDP-bôl való részesedés megegyezik. Mind a termelési, mind a feldolgozási szférában erőteljes a szerkezetváltás, melynek üteme és az átalakulást követő versenyképesség növekedése jórészt a mezőgazdaságon kívüli ágazatok fejlődésétől függ.
Az EU a csatlakozás után a mezőgazdaság helyzete az EU-10-ben
Az EU alapok felhasználása nyomán a csatlakozás utáni gazdasági növekedés egyre inkább lehetővé teszi a vidéki lakosság számára, hogy a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban is jövedelemforrásokhoz juthassanak
A mezőgazdaságban a kibővült és egységessé vált piac, valamint a termeléstől szétválasztott közvetlen kifizetési rendszerben történő támogatás javítja a jövedelemszintet, s ez a gazdákat további befektetésekre ösztönzi. A javuló vidéki infrastruktúra és a fejlődő bankrendszer élénkíti a vidéki gazdaságot. Külön alapok állnak rendelkezésre a vidékfejlesztési programok végrehajtásának segítésére. Ezek felhasználásával képessé válik a vidék lakossága arra, hogy helyzeti előnyeit kihasználva, s a többirányú szerepvállalás lehetőségét megteremtve kiegészítő jövedelmekhez jusson.
Az EU-25 mezőgazdasági piacának hajtóereje
EU-10: a gyorsuló jövedelemnövekedés megnöveli a keresletet a hús, gyümölcs, zöldség, friss tej és sajtok iránti keresletet
Az EU-15 mezőgazdasági üzemeire jellemző, hogy meglehetősen nagy a jövedelmezőség, ugyanakkor nagyon korlátozott a mennyiségi növekedés. A fogyasztók egyre nagyobb igényeket támasztanak a megtermelt és a piacon felkínált áru minősége iránt. Az is megfigyelhető, hogy az igényesség nem csak a megszokott áruk minőségében fejeződik ki, hanem a különleges árufélék iránti érdeklődésben is. Ezért sok termelő úgy gondolja, hogy a versenyképesség fokozásának és a gazdasági növekedésnek egyik lehetséges forrása a különleges áruféleségek, az úgynevezett „niche” termékek termeléséért elszámolható extraprofit lehet. A piac fejlődése egyre meghatározóbb eleme lesz a gazdasági kilátások alakulásának. Az EU 15-öknél is megfigyelhető folyamatos mezőgazdasági és élelmiszeripari átalakulás tulajdonképpen a fogyasztói igények fejlődését követi, s azok mind teljesebb kielégítését szolgálja.
A gabonatermelés alakulása a csatlakozás után
A csatlakozás a gabonatermelés mérsékelt növekedéséhez vezet az új tagállamokban
A KAP reform 26 millió tonna körül stabilizálja a termelési többletet. Az Agenda 2000-hez viszonyítva a gabonapiac 2-3 millió tonnával növekszik az EU-25-ön belül. Ez az Új-10-nek, különösen Magyarországnak jó hír, hiszen éppen ez az az ágazat, amely a legkisebb pótlólagos befektetést igényli, s amelyhez a magyar gazdaság adottságai leginkább kedveznek. Magyarországot ugyan nem érinti különösebben, de Brüsszelben úgy gondolják, hogy a csatlakozás és a KAP reform együttesen megoldják a rozstermelés területén eddig tapasztalt évenkénti ingadozást az EU-ban. A kiegyenlítődés annak az eredménye lesz, hogy az új tagállamok részesedése az EU-25 rozstermeléséből növekedni fog. A részarány növekedés jelentős mértékben a régi tagállamok rozstermelésének csökkenéséből fakad.
A hústermelés alakulása a csatlakozás után
EU-25 húspiaca a bővítéssel dinamikusabbá válik, de a marhahús piac kevesebbet nyer
A húspiac dinamizmusának fokozódását az elemzők abban látják, hogy a frissen csatlakozott tagállamokban az életszínvonal emelkedése miatt gyorsabban növekszik majd a hús- és tojásfogyasztás, mint a régi tagállamokban. A csatlakozó 10 polgárainak kisebb fizetőképessége átmenetileg mindenképpen visszaeséshez vezet az összes marhahúsfogyasztásban, mert a drágább marhahúsból ezek a tagállamok kevesebbet fognak fogyasztani, mint azt a csatlakozás előtt tették. A régi tagállamokban – történelmi hagyományokra és az elmúl időszak állategészségügyi járványaira is tekintettel – nem várható, hogy fejenként több marhahúst fogyasztanak 2010-ig. A KAP reform hozzájárul ahhoz, hogy a marhahús piac a programozási időszak alatt egyensúlyban maradjon. Az EU-25 termelése a reform nélkül (AGENDA 2000) várható 8.3 millió tonna helyett 2010-ben csak 8 millió tonna körül lesz. A régi tagállamokban több mint félmillió tonnával csökken a baromfihús előállítása, ugyanakkor az újakban csaknem egy millióval növekszik. Az átrendeződés és a KAP reform együttesen azt eredményezik, hogy az EU összes többlettermelése nem változik az AGENDA 2000-hez viszonyítva.
A sertéságazatban is következnek be átrendeződések, csak éppenséggel a baromfi ágazathoz viszonyítva ellentétes előjellel
Az új tagállamokban gazdaságossági okok miatt visszaesik a termelés, így részesedésük a piacra dobható többletből mintegy negyedmillió tonnával kevesebb lesz. A régiek termelése érdemben nem változik. Az arány az újakra nézve kedvezőbb lett volna a reformok bevezetése nélkül. A sertéságazat kilátásai összességében azonban nem rosszak. A 2010-ig belátható időszakban a fogyasztás tömege folyamatosan meghaladja a termelését, így értékesítési gondok nem várhatók.
A tejtermelő szarvasmarha ágazat kilátásai
A KAP reform csökkenti az egyensúly hiány miatti kockázatot a vaj és a fölözött tejpor piacon az EU-25-ben, ugyanakkor növekszik a sajtfogyasztás
A tejtermelés az EU-25-ben mintegy 22–23 millió tonnával nagyobb lesz, mint az EU-15-ben volt. Várható, hogy a termelői árak az új tagállamokban kedvezőbben alakulnak a csatlakozás hatására. A tejtermelésben alapvető szempont lesz a költséghatékonyság, mert a termelői árakat egyre inkább a kereslet határozza meg. Az EU-10-ben például a teljes termelés mintegy 60%-át használják tömegáru előállításra, míg az EU-15-ben 40%-át. A tejipar szerkezetváltása és a fogyasztói igényekhez való igazodás kedvezőbbé teszi a tömegáru előállítást is. A KAP reform kedvez a sajtgyártás fejlesztésének, s lehetővé teszi az új tagállamoknak, hogy a javuló tejpiaci feltételek között vegyenek részt a versenyben. Az intézkedések fontos eredménye, hogy csökken a vaj és a fölözött tejpor termelése. A WTO elvárásainak megfelelően a piactorzító támogatást mindenképpen kell csökkenteni ezeknél a termékeknél. Az intézkedés oda vezet, hogy a felesleg gyakorlatilag eladhatatlan, hiszen az importból beszerezhető vaj és fölözött tejpor lényegesen olcsóbb az Európai Unióban előállítottnál. A csökkenés az új tagállamokban lesz nagyobb. A KAP-reform viszont lehetővé teszi a nagy értéktöbblet hozzáadással készülő friss fogyasztású tejtermékek és a sajtok piaci előretörését. Jelenleg az éves sajtfogyasztás az Új-10-ben 10 kg/fô alatt van, míg a régi tagállamok átlaga 17 kg fejenként. Az előrejelzések szerint a tárgyidőszak végére nagyjából egyenlő arányú fejlődéssel az EU-15 átlaga meghaladja a 20 kg-t, az újaké 13 kg/fő lesz.
Összegzés
A Közös Agrárpolitika (KAP) reformja kedvező hatással lesz az új tagállamok mezőgazdaságára
Az új tagállamok a bővítéssel jelen lesznek a javuló feltételek között mûködô egységes piacon.
* A növénytermesztésben a közvetlen kifizetések függetlenné tétele a mennyiségi termeléstől (decoupling = szétválasztás, függetlenítés) azt eredményezi, hogy a támogatások kevésbé gyakorolnak befolyást az (eddig nem támogatott) egyéb ágazatokra, mint például a burgonya.
* Az átmenetileg alkalmazható egyszerûsített területalapú kifizetési rendszer (Single Area Payment System = SAPS) némileg különbözik ugyan az egyszerûsített farmtámogatási megoldástól. A SAPS jelentősen csökkenti az új tagállamok mezőgazdáit terhelő adminisztrációs kötelezettségektől. Így vált megoldhatóvá, hogy történetileg kialakult termelési alapok híján is támogatáshoz juthasson az újak mezőgazdasága, s megvalósulhasson az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer is (IIER=IACS).
* A tejágazatban a kifizetések függetlenítése a termeléstől azt eredményezi, hogy a rendszer kevésbé ösztönzi a tehénlétszám növelését, s ezen keresztül a tej-tömegtermelést.
* A tömegtermelés ellen hat az is, hogy szigorodnak a tej minőségi és higiéniai előírásai.
A kibővült európai gazdaság minden mezőgazdasági szereplőjét érinteni fogja, hogy a piacon kiéleződik a verseny, s az eladhatóságot egyre inkább a vásárlási szándék határozza meg.
A versenyképesség igen dinamikus fogalom, s a termelőt piac-orientáltsága segíti a megfelelő termék kiválasztásában. Következésképp, az egyes termékeket ott fogják megtermelni, ahol az előállításuk gazdaságosabb, minőségük jobb.
* Az EU 15 számára elsősorban az jelent lehetőséget, hogy megnő a minőségi termékek korlátozásoktól mentes piaca.
* Az EU 10 mezőgazdasági szereplői abban bízhatnak, hogy termékeiket egy sokkal nagyobb, fizetőképes piacon értékesíthetik.
* A sertéshús, a minőségi tejtermékek, egyes gyümölcs- és zöldségfajták, valamint az élelmiszeripar területén az EU-15 tagállam a versenyképesebb.
* A baromfi termékek, a gabonafélék – különösen a szemes takarmányok, néhány zöldség és gyümölcsféle termesztése viszont az új tagállamokban kedvezőbb.
Megfelelő termelési előírások szolgálják a piaci részesedés megőrzését és növelését a fenntarthatóság elvének alapján. Vidékfejlesztési intézkedések és szerkezetváltási alapok támogatják a szükséges fejlesztéseket. Igazán meghatározóak viszont a saját kezdeményezések és a saját források lesznek.
