Nézzük meg a búza és tritikálé termesztés kérdését a másik oldalról, az agronómia felöl. Egyrészt azért, mert ezen az oldalon van a termesztésre valamilyen befolyásunk, másrészt azért, mert állandóan elemeznünk kell, hogy amit csinálunk, akárhány éves tapasztalattal is, jól csináljuk-e.
Az utóbbi években is szerezhettünk olyan (többnyire kellemetlen) tapasztalatokat, amelyek módosítják a búzatermesztésben meglévő (vagy volt) gyakorlatot. Ilyen például a néhány éve fellobbant tavaszi búza termesztési láz, ami a régi megfigyeléseket erősítette meg: a tavaszi búza termesztés hazánkban kockázatos. Bizonyára vannak még olyan területek is, amelyekről az őszi búzával ki kell vonulni, mert az ott gazdaságosan nem termeszthető.
A vetésváltás kérdését sem tudjuk megkerülni.
Korábban talajmûvelési rendszerekről beszéltünk, ma ezeket ritkábban fogalmazzuk meg. Akár a kényszer szüli, akár szakmai igénytelenség, az okszerû talajmûvelés szabályainak megsértésére az eredményesség rovására megy.
Legnagyobb kihívást az időjárás változásra adandó válasz jelenti. Ilyen szélsőségesen változó körülmények között már a termés mennyisége is nehezen tervezhető.
Szélsőséges időjárású évben szélsőséges értékû minőségmutatókat kaphatunk, ami ellen az alkalmazott agrotechnikával és a választott fajtával védekezhetünk, bár az ilyen fajtatulajdonság, ha van, csak szélsőséges évben ismerhető meg.
Őszi búza fajtáinkat három minőség csoportba soroljuk:
- javító
- malmi
- egyéb célú fajtákra
A termőtáj minőségre gyakorolt hatásának alapján, célszerû először a termelni kívánt őszi búza minőségét maghatározni. Az egyes minőségi csoportok határa átjárható. Gyenge minőséget adó termőtájon csak javító minőségû fajtáktól várhatunk malmi minőségû árut, és ez fordítva is igaz.
Mindenképpen kísérleti kontroll alatt álló fajták közül válasszunk fajtát.
A fajtabemutatókon megismerhető a fajták azonos körülmények között nyújtott teljesítménye és egyébként is jó alkalom szakmai találkozókra.
Kisebb területeken, vagy a saját takarmánybázis megteremtésére nagyon jól helyettesíti az őszi búzát a tritikálé. Termesztése olcsóbb és biztonságosabb. Takarmányozási értéke jobb, mint a búzáé. Minden állatfaj szívesen fogyasztja, különösen előnyös egyéb szemes abrakokhoz keverten történő etetése (árpa, kukorica).
Terméseredménye közel egyenlő a búzáéval, esetenként annál több is lehet (ez az őszi árpára is igaz).
Államilag elismert fajtáink jellemzően a búza betakarítás végére érnek be és arathatók.
Az őszi búza sok szempontra kiterjedő fajta megválasztásával szemben a tritikálé esetében ez könnyebb, mert legfontosabb szempont a termőképesség. Még tovább egyszerûsödik a választás kérdése, ha alaposabban megnézzük a kísérleti eredményeket. A kísérletekben szereplő jelenlegi legjobb 5-6 fajta terméseredménye között nincs, lényeges a különbség.
