Az Állategészségügyi Szolgálatnak a vírus leküzdésével kapcsolatos munkája azonban csak akkor fejeződhet be, ha a kórokozótól az ország teljes területét sikerül megszabadítani. Ez természetesen nemcsak a nagylétszámú állattartó telepekre, hanem ugyanúgy a kistermelői udvarokra is érvényes.

A kórokozó legnagyobb kártételét a vemhes kocákban és a fiatal malacokban okozza. Az állatok korának előrehaladtával az okozott tünetek egyre enyhébbek. Más fajok is fertőződhetnek a vírussal, de a szórványos előfordulás miatt gazdasági jelentősége ennek a sertésállományban okozott kárnál lényegesen kisebb. A fertőző ágens számos tulajdonságát, s így az ellene való védekezés lehetőségét is nagyban meghatározza az, hogy a herpesvírusok családjába tartozik.

Az előidézett megbetegedés okozta közvetett és közvetlen károk, illetve immunizálás alkalmazása esetén a vakcina és a munkaerő értéke ugyanúgy gazdasági veszteséget okoz, mint a kisebb tétemény miatt elmaradt haszon.

Mivel számos nemzetközi előírás határoz meg Aujeszky-féle betegségtől való mentességet élősertések vagy sertéstermékek importjának feltételéül, Magyarország számára kereskedelmi érdek is fûződik a mentesség deklarálhatóságához.

A kórokozó az egyes típusú sertés herpesvírus (suid herpesvirus-1, SHV-1) Az Aujeszky-féle vírus virulenciájának kialakításában központi szerepe van a gC (korábban gIII), gB (korábban gII) és gD (korábban g50) fehérjéknek. Emellett meghatározó jelentőségû diagnosztikai szempontból a gE-fehérje. Az Aujeszky-féle betegség okozta fertőzéseknél ennek a fehérjének a kimutatásán alapul az a differenciáldiagnosztikai teszt, aminek segítségével megkülönböztethető a vadvírus illetve a vakcina által kiváltott áthangolódás. A herpesvírusok gyenge antigének, ezért az ellenük termelődött neutralizáló ellenanyagok többnyire nem nyújtanak védelmet az ismételt fertőződés ellen.

A kórképet okozó vírus érzékeny a zsíroldószerek valamint a magas hőmérséklet iránt, de ellenállóképességét a környezet relatív páratartalma is befolyásolja A kórokozó a hígtrágyában nyáron 1, télen akár 4 hónapot is túlél, ami jelentős fertőzési forrásnak számít.

A vírus természetes rezervoár faja a sertés, mivel a gyógyult sertések életük végéig vírushordozók maradnak perzisztens vagy látens fertőzés formájában.

Más fajok szinte kivétel nélkül, rövid időn belül elhullnak, és mivel ezekben csekély a haematogén szóródás, ennek következtében a testváladékok nem vagy alig tartalmazzák a kórokozót. Ezen okok miatt a sertésen kívül más fajok a betegség terjesztésében alig kapnak szerepet.

A betegség mind horizontálisan (istállótársak fertőzése egymás között), mind vertikálisan (anyaállatról az utódokra) terjed. A betegségen átesett vagy vakcinázott kocák malacai colostrális úton 8-14 hetes korukig védettek. Eközben a malacok nem betegszenek meg, de a vírus megtelepedhet a légutak hámjában.

A betegség lappangási ideje 2-14 nap, de erősen virulens vírustörzs esetén már 24 óra alatt is kialakulhatnak tünetek. A sertések megbetegedésére jellemző, hogy a mortalitás és a tünetek az életkor függvényében alakulnak. 1-2 hetes korig a betegség 100%-os letalitással jár, az egyre idősebb korcsoportokban az állatok egyre kisebb része hullik el. A sertéstenyésztés technológiája befolyásolja a vírus terjedését: a nagylétszámú, az állatokat a fiaztatástól a véghizlalásig tartó telepeken számottevően nő a vírus jelenléte, valamint fennmaradásának esélye.

A betegség megállapítása a tünetek és a kórboncolás alapján ritkán lehetséges, többnyire a vírus illetve az ellene képződő ellenanyag kimutatása szükséges.

Mivel herpesvírus idézi elő a bántalmat, a gyógyszeres, illetve vakcinás védekezéstől csak a tünetmentesség elérését várhatjuk el, maga a vírusgenom a gazdaszervezet idegsejtjeiben megbújva továbbra is az állományban marad. Nyugalmi stádiumban latens fertőzés jellemzőit észlelhetjük, vírusürítés ilyenkor nem várható. Ellenben stressz, vemhesség, ellés vagy más, immunrendszert gyengítő tényező hatására reaktiválódás következik be, mikoris a kórokozó ágens a perzisztáló fertőzésnek megfelelően nagy mennyiségben ürül a külvilágra, lehetőséget adva a sertésállomány vírussal addig még nem érintett tagjainak fertőzésére.

A beteg állatok sorsa nem befolyásolható számottevően gyógykezeléssel, ezért a kórforma klinikai megjelenése ellen a védekezés egyetlen lehetősége a megelőzés.

Egy állományból a vírus eliminálását szakmai szempontból legbiztosabban állománycserével lehet megoldani, de egy telep állatcsoportjainak teljes mértékû felszámolása, majd megfelelő előkészületek – úgy mint tisztítás, fertőtlenítés, rágcsálóirtás, pihentetés – elvégzése után, a korábbi helyett új populáció vásárlása rendkívül drága, és a módszer időbeni rövidsége is megkérdőjelezhető vemhes kocákkal való betelepítés esetén, ha a hízóleadást is figyelembe vesszük. Mindamellett óriási kockázat fertőzött környezetben vakcinás védelem nélkül a fogékony állatok tartása, ismerve az Állategészségügyi Szabályzat által előírt telepi zártság gyakorlati megvalósulásának helyenkénti hiányosságait. Természetesen ez a kockázat minden, aktív immunizálást nem alkalmazó módszer esetén fennáll.

A generációváltás elveit követő gazdaságoknak két telepet vagy telepen belül két elkülönülő részt kell biztosítaniuk. Az eljárás alapját az a szakmailag igazolt tény adja, hogy vakcinázott vemhes koca magzatába a vírus nem jut el. Nyilvánvalóan következik ebből a módszer egyik sarkköve, nevezetesen a rendszeres és szakszerû vakcinázás a telepi szintû, egységes immunállapot elérése céljából. A generációváltásnak a különféle országok és szakemberek igényeihez alkalmazkodó többféle változatát dolgozták ki, és folytatták le. Legfőbb különbség köztük a malacok elválasztásának időpontja. Míg a klasszikus (egy lépcsős) generációváltás során 2-3 hetes korukig szopnak anyjuktól az utódok, addig a lépcsőzetes generációváltás 3-4 hetes, a zsilipezés pedig 6 napos leválasztást alkalmaz. Az SPF állatokat produkáló 4. eljárás pedig egyáltalán nem engedi a malacokat a koca tejével kapcsolatba kerülni, mivel megszületés előtt hysterectomiával hozzák őket a világra.

Már a zsilipezés is szigorú elkülönítést és fokozott csíraszegénységet követel meg a környezetre vonatkozólag a sertéstartóktól, az SPF módszerre azonban ez hatványozottan igaz. Tovább nehezíti a kivitelezést a nagyon korán leválasztott, illetve kocatejhez egyáltalán nem jutó malacok mesterséges táplálásának megvalósítása, és a természetes viszonyok hiánya miatti gyenge ellenállóképességének ellensúlyozása.

A generációváltás elveire épülő munka megköveteli a 4-5 hónapos kort elérő süldők szerológiai vizsgálatát, hogy az időközben szeropozitívvá vált állatokat többi közül ki lehessen emelni, és ezt az ellenőrzést még legalább egyszer (de általában többször is) meg kell ismételni. Kismértékû pozitivitás rendszeres, lelkiismeretes vérvizsgálati ellenőrzéssel felszámolható, az ellenanyagok nagyobb arányú kimutatása esetén viszont újra kell kezdeni az eljárást. A generációváltásos eljárások különböző mértékben ugyan, de viszonylag nagy költséggel járnak. Alkalmazásuk főként genetikailag értékes tenyészállományok esetén lehet indokolt.

Magyarországon a sertéstartó gazdaságok legnagyobb hányadában a szelekciós mentesítési eljárás hozott kedvező eredményt. A vírus leküzdésének eme módszere alapvetően kétféleképpen lehetséges. A klasszikus szelekció egy korábban rendszeresen vakcinázott, Aujeszky-féle betegségre utaló klinikai tünetektől, kórbonctani elváltozásoktól, virológiai lelettől legalább két éve mentes állományban jöhet szóba. Az immunizálás abbahagyása után 30 naponta szerológiai vizsgálatokat végeznek, a pozitívnak talált állatokat mindig eltávolítják. Természetesen a herpesvírusos oktan következtében a szeronegatív állat szervezete is tartalmazhat vírusgenomot az idegsejtekbe bújva, mivel antigénhatás hiányában immunológiai választ sem indukál. Az ilyen, szelekciós rostán átkerült állat latens fertőzést okozó vírusgenomja különféle immunszupresszív hatások következtében reaktiválódhat, aminek a vírusürítés megindulása és a fertőzés fellobbanása lesz az eredménye. A módszer hibája ebből következőleg az, hogy a vírussal szemben védtelenül hagyja a vakcinázás befejezésével a sertéseket. Az immunizálás abbahagyása viszont szükséges, mivel a szelekció alapja a vadvírussal azonos immunválaszt adó vakcinavírus által kiváltott ellenanyagtermelés kimutatása.

Merőben más elveken nyugszik a modern, deléciós vakcina használata mellett végzett szelekciós mentesítés. Alkalmazása során olyan vírusvakcinával immunizálják a sertéseket, mely genetikai szerkezetében különbözik a vadvírusétól, ahhoz képest vakcinavírusonként különböző számú és mértékû génszakasszal kevesebb. Mivel bizonyos fehérjéket kódoló genomszakaszokat nem tartalmaz, ezért a deléciós (szakaszkieséses) mutáns a gazdaállatba jutva a vadvírustól eltérő szerológiai választ indukál. A termelődő ellenanyagok közül hiányoznak a „kiesett” genom darabok által kódolt fehérjék ellen képződő ellenanyagok. Jelenleg a legtöbb ilyen vakcinából a korábban említett, és a vírus szaporodásához nem feltétlenül szükséges gE fehérje génje hiányzik. A deléciós változatok használhatóságát biztosítja az, hogy immunogén hatásukat meghatározott DNS szakaszaik kiesése nem csökkenti. Megfelelő laboratóriumi elkülönítő eljárás segítségével megállapítható, hogy a vérvizsgálat során szeropozitívnak talált állat immunválasza vakcinás vagy utcai vírus eredetû-e.

Hazánkban már a 60-as években deléciós mutáns segítségével immunizáltak, hiszen a Bartha-féle K/61 törzs alkalmazása megfelel a modern szelekciós mentesítés elvárásainak. Monoklonális ellenanyaggal mûködő gE ELISA próbával lehetséges a vakcinavírusos és a vadvírusos fertőzöttség elkülönítése. Lényeges eleme a vírus elleni szervezett küzdelemnek az állategészségügyi szakigazgatás rendelet formájában is rögzített szabályozó rendszere, mely jogszabályi szinten kimondja a vad-, illetve vakcinavírusos szeropozitivitás közti különbségtételt.

Baranya kislétszámú sertésállományainak 1999. és 2003. között elvégzett, Aujeszky-féle betegségtől való mentesítése az FVM Állategészségügyi  és Élelmiszer-ellenőrzési Főosztályának előírásai alapján történt. Az első három évben vakcinázásra is sor került, mely azonban 2001. után elmaradt. Vérvizsgálatok alapján a fertőzött egyedek lehetőség szerinti kiemelése, valamint a háromévi immunizálás jó eredményt hozott.

A kislétszámú sertésállományok Aujeszky-féle betegségének fertőzöttségi szintje Baranya megyében az 1999-ben elkezdett mentesítési eljárás eredményeképpen 2003-ra elhanyagolható mértékûre csökkent.

Az elért eredményeket a következő táblázat szemlélteti:

 A kistermelői udvarokkal párhuzamosan végzett, nagylétszámú gazdaságokat érintő vírusos fertőzöttség felszámolására irányuló munka jó eredménnyel kecsegtet. A kislétszámú állományokban véghez vitt mentesítés kellőképpen mutatja a vírus leküzdésének országos méretû megvalósíthatóságát. A megyei szinten elért alacsony fertőzöttségi mutatók tükrében szakmailag megalapozott az eljárás nagyobb (országos) kiterjedtségben való alkalmazása, mely a nagylétszámú állományoknak a vírustól való sikeres megszabadulását követően elvezethet Magyarország Aujeszky-féle betegségtől való mentességének kimondásáig. Amennyiben végül sikerül Magyarországnak az Aujeszky-féle betegségtől való mentességet elérnie, ezzel megszüntetne egy olyan, szankcionálásra alapot adó állapotot, mellyel a sertéshúspiacért folyó egyre élesebb verseny során jelenleg még (vissza)élhet bármely más konkurens, de a vírustól már megszabadított állományú ország.

A cikk szerzője: állatorvos