A magyarországi étkezési burgonyatermelés is számos kétséggel küszködik. Milyen áron juthatnak a termelők vetőburgonyához? Ha elültették, mekkora költséggel tudják megtermelni a végterméket? Mekkora hozammal számolhatnak, ha minden lehetséges feltételt biztosítanak ahhoz, hogy a vetőgumóban rejlő potenciális termőképességet realizálják. Milyen eladási áron tudják értékesíteni a megtermelt végterméket? A termelés a korábbi évek gyakorlata alapján a hazai vetőburgonya előállítással kezdődött. Ezen a téren is jelentős változást hozott a csatlakozás. A termesztéssel intenzíven foglakozóknak le kel mondani a korábban UT-1 fokozatúnak mondott szaporító anyagról, mivel ezt az EU szabvány nem értelmezi. Ebben a pár sorban a vetőburgonya tárolásának követelményeit mutatom be, de ebből világossá válik, mit kell tenni az étkezési burgonya tárolásánál. Lényeges különbség, csak a tárolási hőmérsékletnél található.

A vetőburgonya tárolása még nagyobb odafigyelést igényel, mint az egyéb hasznosítási irányra termesztett burgonyáé.

A betakarítás korábban történik. A gumók nem teljesen érettek, héjuk vékonyabb, kiemeléskor, manipuláláskor könnyebben sérülnek. A vékony héj, a sérülések könnyebb vízleadást tesznek lehetővé, valamint a betegségek is könnyebben megtámadják a gumót. A tárolás alatt különbféle veszteségek lépnek fel, melyek csökkentése elemi érdeke a gazdálkodóknak. Egy megfelelően kialakított, üzemeltetett tárházban ezek a veszteségek a minimálisra csökkenthetőek, de ehhez megfelelő szakmai, üzemeltetési ismeretekkel kell rendelkezni.

A magyarországi időjárási viszonyokat ismerve ki kell jelenteni, hogy optimális tárolási körülmény nem biztosítható vetőburgonya számára mesterséges hûtés nélkül.

A tárolás megkezdése előtt a tárházat elő kell készíteni. El kell végezni a megfelelő színvonalú takarítást, fertőtlenítést. Ellenőrizni kell a légcsatornák tisztaságát, a ventillátorok, szellőzőnyílások motorjának üzemképességét. Fejlettebb technológiával szerelt tárházakban az elektronikus berendezések ( hőmérők, rendszert mûködtető szoftver, kapcsolószekrények ) karbantartását el kell végezni.

A vetőburgonya tárolását – hasonlóan az étkezési, illetve ipari célra termesztett burgonyához – 5 fázisra bonthatjuk, melyek a következők:

·        Leszárítás

·        Begyógyítás, vagy parásítás

·        Fokozatos lehûtés

·        Tárolás

·        Kitárolás előtti felmelegítés

Az egyes szakaszok elméletileg jól elkülöníthetőek egymástól, de még teljesen automatizált tárházak esetében sem lehet felügyelet nélkül hagyni a szabályzó rendszert. A programfázisok közötti váltást mindig gyakorlattal rendelkező szakembernek kell elvégezni, ami azt jelenti, hogy a betárolt termény állapotát gyakorta kell ellenőrizni, és nem elég csak a mérőmûszerek által adott adatokra támaszkodni.

Leszárítás:

Amint azt rövid bevezetőben említettem a vetőburgonya tételek fiziológiailag éretlenül kerülnek betakarításra, illetve a tárolótérbe. Meghatározza a leszárítási ciklus hosszát a betakarításkori időjárás, illetve az, hogy a betakarított terménnyel együtt mennyi föld kerül betárolásra. A leszárítással a gumóban levő felesleges vizet, a gumó felületén található párát és a betárolt föld nedvességét kell eltávolítani a lehető legrövidebb idő alatt. Számos gyakorlatban lefolytatott kísérlet bizonyította, hogy a leszárítás alatt elkövetett hibák adják a legnagyobb veszteséget a tárolás folyamán.

A leszárítás hatásfokát befolyásolja a halomba befúvott levegő hőmérséklete, valamint annak relatív páratartalma. ( Mivel Magyarországon szinte csak halmos tárolással találkozunk, így a konténeres tárolásnak az általánostól eltérő kérdéseivel nem foglakozom. )

Egyértelmûen kijelenthető, hogy a leszárítást a lehető legrövidebb idő alatt el kell végezni. A szellőztetésnél ajánlott 130-150 m3/tonna/óra légmennyiséggel számolnunk. Mindenképpen arra kell törekedni a terem megtöltésénél, hogy a kialakított halom teteje vízszintes legyen. Ez elősegíti a halmon belül a levegő egyenletes áramlását. ( Az egyenletes áramlás kialakításához a légcsatornákat is megfelelően kell méretezni. ) Mivel a tárolási magasság általában 4 m vagy még ennél is több, mindenképpen olyan ventillátorokat kel alkalmazni melyek tudják a megfelelő légmennyiséget szállítani, akkora nyomással, hogy az a halom átszellőztetését garantálja. ( 300 pascal )

Lényeges kérdés, hogy milyen legyen a befúvott levegő.

Mindenképpen annak a követelménynek kell megfelelni, hogy a levegő szárítsa a terményt, illetve a közte lévő idegen anyagot. Ezt a hatást magas relatív pártartalmú levegővel is elérhetjük abban az esetben, ha annak hőmérséklete alacsonyabb a burgonyáénál. A hideg levegő a meleg halomban felmelegszik, relatív páratartalma lecsökken, tehát nő a párafelvevő képessége. Amennyiben a külső levegő hőmérséklete magasabb, mint a halomé akkor is érhetünk el szárító hatást, de akkor az úgynevezett kicsapódási, vagy harmatpontra kell tekintettel lennünk.

Harmatpontértékek ( oC ) különböző páratartalmú levegőnél.

1./ táblázat

A táblázat figyelmes tanulmányozásával rájöhetünk, hogy a korai betakarítás miatti magas gumóhőmérséklet nagyon lekorlátozza a naponkénti ventillációs időt. Azok a gazdaságok melyek mesterséges hûtéssel rendelkeznek lényegesen egyszerûbb helyzetben vannak, mert az aggregát és a hőcserélő segítségével optimálisan alacsony hőmérsékletû befúvott levegőt nyerhetnek. Arra azonban figyelni kell, hogy a leszárító levegő 5 oC-nál ne legyen hidegebb a halom hőmérsékleténél. ( Ezt az értéket a tárolás későbbi fázisainál történő szellőztetésnél is figyelembe kell venni. Általában, a különböző légtechnikai programok, alapesetben 3 oC-nál hidegebb levegőt nem javasolnak közvetlenül a halomba juttatni. )

Azok a gazdaságok, ahol nem rendelkeznek korszerû processzorvezérlésû ellenőrző-szabályzó rendszerrel, ott alkalmazhatják a 2. táblázatot a szellőztetés időpontjának meghatározásához. A szellőztetés optimális körülményeinek meghatározásához minimum 3 paramétert kell mérni, illetve összevetni. Mérnünk kell a levegő pártartalmát, hőmérsékletét valamint a betárolt termény hőmérsékletét. Lényegében a processzoros irányítással mûködő rendszerek mûködési elve is a két bemutatott táblázatban rejlik. A különbség az, hogy a processzor a mért adatokat pillanatok alatt kiértékeli, és szükség szerint indítja a ventillátorokat. Amennyiben az értékek leolvasása egy megbízott dolgozó feladata, akkor már számtalan hibalehetőséggel találkozunk. Le kell olvasni egyenként az értékeket, meg kell jegyezni őket, majd a táblázattal(okkal) össze kell hasonlítani azokat. Mérlegelni kell, hogy a szellőztetés indítható-e. Külön kérdés, és gyakorlatilag nem megoldható annak kiszámítása, hogy esetlegesen milyen arányban kell keverni a külső és belső levegőt ahhoz, hogy a betárolt anyagra a megfelelő hőmérsékletû levegőt fújjuk. Azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy minden elektromos eszköz veszteséggel dolgozik, ami villanymotoroknál hőtermelést is jelent. Ez a hő formájában jelentkező veszteség a nyílásokon beáramló külsőlevegőt akár 1 oC-al is felmelegítheti.

A külső levegő megengedhető maximális relatív páratartalma mezőgazdasági termények szárításakor

2./táblázat

A leszárítást a terem megtöltésével egy időben meg kell kezdeni. Ennek a szakasznak akkor van vége, ha a halom tetejétől 40 – 50 cm-re a gumók felülete, valamint a közöttük található föld száraz.

Begyógyítás, vagy parásítás:

Mind a betakarítás, mind a betárolás alatt a gumóhéj – még a leggondosabb gépbeállítások mellett is – sérüléseket szenved. Ezeken a sérüléseken keresztül a gumó vizet veszthet, illetve a különböző fertőzések is könnyebb utat találnak a gumó belsejébe. A parásodás nem csak a sebek begyógyulását jelenti, hanem az ép héj is vastagszik, ami az apadási veszteség csökkenését eredményezi. Ezért fontos követelmény, hogy a leszárításhoz hasonlóan a begyógyítást is a lehető leghamarabb végezzük el.

A parásodás optimális gyorsasággal 12-18 oC-on és magas, 80-90 % relatív páratartalomnál megy végbe. A légcsere szüksége ennél a folyamatszakasznál lényegesen alacsonyabb, mint a leszárításnál. Tulajdonképpen csak a felgyülemlett CO2 mennyiséget kell csökkentenünk. A magas pártartalmat azzal lehet a halomban biztosítani, hogy csak minimális idejû szellőztetést engedünk (vagy párásító berendezést használunk, melynek kérdéseire a fejezet végén külön visszatérek). Vannak olyan vezérlési rendszerek is magyarországi tárházakban, melyeknél a programban be lehet állítani azt, hogy például 85 % alatti külsőlevegő relatív pártartalom alatt ne szellőztessen. A begyógyítási szakasz hosszát 7-14 napban lehet meghatározni.

Fokozatos lehûtés:

Amennyiben az előző szakaszban leírt hőmérsékleti értékeket veszzük figyelembe, akkor a burgonyánkat erről a hőmérsékletről kell a tárolási hőmérsékletre hûteni. Vetőburgonyánál ez a hőmérséklet 2-4 oC, a fajta tenyészidejétől függően. A hosszabb tenyészidejûeket alacsonyabb, a rövidebb tenyészidejûeket valamivel magasabb hőmérsékleten lehet tárolnunk. A lehûtésnél általános szempontként kell figyelembe venni, hogy napi 0,5  oC-nál nagyobb mértékû hőmérsékletcsökkenés ne legyen. Ettől csak akkor tanácsos eltérnünk, ha a betárolt anyag valamilyen betegséggel bír. A hûtésnél minimum 2 oC-al hidegebb levegővel dolgozzunk, mint a halom hőmérséklete, de semmi esetre ne legyen a befúvott levegő 5 oC-al hidegebb, mert az a gumók károsodásához vezethet. A korai betakarítási időpontból fakadóan ilyen hőmérsékletkülönbségû levegő csak ritkán, általában a hajnali órákban áll rendelkezésre, azonban szerencsés módon ekkor a relatív páratartalom magas, ami segítséget jelent abban, hogy a gumókat ne szárítsuk feleslegesen. Mesterséges hûtéssel szerelt tárházakban a feladat lényegesen egyszerûbb. A rendszerbe szerelt hőcserélő(k) méretezését a rajtuk keresztül haladó levegő mennyiségének figyelembevételével úgy végzik, hogy a bemenő-, és kimenő oldal között a hőmérsékletkülönbség 3 oC legyen. Ezzel kellő hûtési hatásfokot, illetve sebességet lehet elérni. A rendszert mûködtető programokban be lehet állítani egy „delta t oC” értéket, ami a napi hőmérsékletcsökkenés mértékét jelenti. Ezzel teljesen programozottan érjük el a kívánt tárolási hőmérsékletet, függetlenül az uralkodó időjárási viszonyoktól.

Tárolás:

Ez a tárolási folyamat leghosszabb ciklusa. Amennyiben elértük a lehûtéssel a kívánt tárolási hőmérsékletet, azt folyamatosan fent kell tartanunk a lehető legkisebb ingadozással. Itt is jelentős segítséget nyújt egy beépített automatikus hûtőrendszer, mely olyan kialakítású, hogy át tud kapcsolni természetes-, vagy mesterséges hûtési rezsimbe. Ezek a rendszerek mindig a külső levegővel dolgoznak, ha annak hőmérséklete ezt lehetővé teszi, de ez egyben azt is jelenti, hogy a folyamat vízelvonással jár. A tárolásnál arra kell törekednünk, hogy ez a vízelvonás a lehető legkevesebb legyen. Amennyiben a tárolónk megfelelő hőszigetelésû és ennél fogva esetleg több napon keresztül nem kell hûtenünk a terményt, akkor is kell a belső levegőt keverni. Az alkalmazott rendszerek többségében a szellőztető ventilátorok csak egy irányban dolgoznak, és a halom felső, általában 1 m-es rétegében kicsapódott párát a halom feletti levegőbe nyomják, majd onnan a belső körön mûködő ventilláció azt újra a halomba juttatja. Ez az általánosan használt megoldás sokkal költségesebb, mint az, amikor a ventilátorok reverz módon is dolgoznak. Igaz, hogy ebben az esetben csak légszállító teljesítményüknek csak mintegy 70 %-át tudják, de a kicsapódott párát rövidebb úton és idő alatt oszlatják el a betárolt anyagban. A tárolás e szakaszában is törekednünk kell arra, hogy a tárolótérben lehetőség szerint tartsuk a 85-90 %-os relatív pártartalmat.

Kitárolás előtti felmelegítés:

Tulajdonképpen vetőburgonyánál ennek a fázisnak nincs túl nagy jelentősége. Az egyértelmû, hogy a hideg 2-4 oC-on tárolt gumók sérülékenyebbek, ami elkerülendő, de a hideg manipulációból származó belső elszíneződéseknek nincs jelentősége az eladhatóságra. A burgonyahalom képes önmagát felmelegíteni, ami azt jelenti, hogy hőmérsékletétől függően napi 0,3-0,5 oC emelkedik hőmérséklete. A szellőztetésnél arra kell törekednünk, hogy a már említett párakicsapódást a halomban elkerüljük.

Megfelelő színvonalú tárolás csak megfelelően kialakított tárházban elképzelhető. A legfontosabb szempont a kívánt minőségû hőszigetelés, ami oldalfalak esetében 0,35-, míg a tetőnél 0,25-ös „K” értéket jelent. Ez a szintû hőszigetelés elősegíti a betárolt anyag hőmérsékletének szinten tartását, valamint megfelelő kivitelezés esetén nem alakulnak ki hőhidak, ahol a pára kicsapódik, és koncentráltan, vízcsepp formájában a halomra kerülhet. Ezek a helyek betegségek kialakulásának melegágyai lehetnek, ami feltétlenül kerülendő.

Több esetben említettem a szükséges relatív páratartalom nagyságát a tárházban. 2000-ben megjelent Magyarországon egy teljesen új rendszerû párásító eljárás. A korábbi kialakítások levegőáramba juttattak lehető legkisebb cseppméretre porlasztott vizet. Ezekkel a megoldásokkal nem lehetett elkerülni azt, hogy a levegő ne legyen túlnedvesítve. A túlnedvesítés eredményeként párakicsapódás keletkezik. Az új megoldás teljesen új elven alapszik. Ismeret egy celdek nevû anyag, aminek szerkezete az aktív szénhez hasonló. Kis befogadóméret nagy felületet takar. Ebben az anyagban vizet áramoltatnak, és levegőt fújnak keresztül ( 1. ábra )

1.       ábra

Celdek mûködési elve.

Az anyagban nem porlasztás történik, hanem párolgás. Párolgásnál az áthaladó levegő csak a hőmérsékletének megfelelő mennyiségû vizet képes felvenni, addig a határig, amíg a 100 % relatív páratartalmat el nem éri. Nincs túlnedvesítés! Ismert tény, hogy a párolgás hőelvonással jár. Ennél fogva ennek e megoldásnak hûtő hatása is van, attól függően, hogy mekkora az átfúvott levegő hőmérséklete, illetve milyen annak  relatív páratartalma.

1.       grafikon

Az ábrát figyelmesen tanulmányozva megállapítható, hogy az anyag méretétől függően milyen hőmérsékletnél mennyi vizet tudunk elpárologtatni 1 óra alatt, illetve mekkora hûtőteljesítményt érünk el pusztán azzal, hogy ventilálunk. Ez a hûtőteljesítmény lényegesen kevesebb energia felhasználással jár, mint a villamos energiával mûködtetett hûtőberendezések használata.

A cikk szerzője: Dr. Adamovics Péter