A ház körül tartott vagy a telepeken elhelyezett tehenek többségére már jellemző, hogy nagyon keveset mozognak és sokat állnak. A tartósan mozgásszegény elhelyezés egészségtelen állataink számára. Ez a tartásmód nem annyira a mellső, mint inkább a hátulsó végtagok ízületeit, felépítését és különösen a lábvégeket vagy csülköket károsítja. A mellső végtag állandó, statikus túlterhelése következtében a csülökcsont talpi részén csontkinövések keletkeznek, melyek jól igazolhatók vágóhídi vizsgálatokkal. Az ilyen csontkinövések helyrehozhatatlanok, és terheléskor az idősödő állat folyamatos fájdalmát okozzák és a talpszaruban az ilyen felrakódások alatt bevérzéseket eredményeznek. Annak ellenére, hogy a mellső lábak a testtömeg nagyobb súlyát viselik, mint a hátulsók, mégis általában a hátulsó végtagok csülkeinek betegségei gyakoribbak. A szarvasmarha csülökbetegségek 80%-a a hátulsó végtagokat érinti (1. kép).
A megelőző csülökápoláshoz tehát hozzátartozik, hogy az állat akár naponta egy-két órát mozoghasson, lehetőleg nem köves vagy betonozott, hanem földes vagy gyepes talajon. A csülkök vérellátása és ezáltal táplálóanyag-ellátása is jobb ilyenkor. Az akár időszakosan is legeltetett tehenek lábvégállapota sokkal egészségesebb, mint a folyamatosan istállózottaké. Javasolhatjuk, hogy a szakszerû csülökápolást évente 1-2 alkalommal el kell végezni, de ugyanilyen fontos a csülkök fertőtlenítő fürösztése havonta 3-4 napig, amit jól kiegészít az állat szabad mozgásakor a napfény baktériumölő hatása is. A túl hosszúra hagyott körmök torzítják a lábvégek ízületeit, maradandó károsodást okoznak, és gyakori esetben előrehaladott fekélyesedési folyamatok is megindulnak az ilyen körömben. Istállózott szarvasmarhák között a legtöbb gondot mégis a különböző baktériumos bőrgyulladások okozzák, melyek részben az ujjak között, részben a pártaszélen mutatkoznak. Az előzőekben említett fertőtlenítő módszereket - melyekre már nagyon hatékony és jó szerek is vannak - célszerû megelőzésként alkalmazni, nem pedig akkor, amikor az állat az ekcémás gyulladások miatt már láthatóan emelgeti a lábát.
Nagy termelésû teheneink végtagjainak általános betegsége a csülök irhagyulladása, amit általában laminitisz néven tartunk nyilván. Ez a betegség az ellés körüli időszakban és a laktáció első hónapjaiban alakul ki, ezért megelőzésére érdemes különös figyelmet fordítani. Ebből a szempontból a túlzott vagy hirtelen történő abraketetés, a bendő savasodását előidéző helytelen takarmányozás kerülendő. A kialakuló irhagyulladások következtében éretlen, porlékony vagy töredező szaru képződik, illetve a köröm csavarodik, különböző irányokba torzul. Az ilyen csavarodott körmök néhány hónap alatt megváltoztatják a végtagok teherviselő képességét, a körömben helyenként túlnyomások, bevérzések keletkeznek, amely szaruképződési zavarokhoz vezet. A csavarodott körmök ápolása ezért különösen fontos, és megfelelő óvatosságot igényel.
A gyakran nem tiszta környezet elősegíti a kórokozó baktériumok feldúsulását az alomban vagy az istálló padozatán és a körmök közötti kisebb sérüléseken keresztül ezek a baktériumok a csülök belső szöveteibe is bejuthatnak. Az ún. flegmonés csülökgyulladások egyik napról a másikra mutatkozhatnak, súlyos sántasághoz vezetnek és körömápolással már nem gyógyíthatók. Ilyenkor az állat kezeléséhez állatorvost kell hívnunk, aki a megfelelő, rendszerint antibiotikumos kezeléssel segíthet a bajon. Problémát jelent azonban, hogy az ilyen esetek többségét nem időben látja az állatorvos, az elhanyagolt esetek pedig nagyon sokszor már nehezen, vagy nem gyógyíthatók véglegesen. Az állat ellenálló képességétől függő gyógyulási folyamat ennél a betegségnél sokszor eredményez az ujjak között szövetszaporulatot, amit vadhúsnak is szoktunk nevezni. Ez folyamatosan növekszik és csak sebészi módon távolítható el, és akkor is gyakran csak időlegesen (2. kép).
A flegmonés gyulladásokat korábban panariciumnak is nevezték, és az elmondottakból következően ezt a betegséget könnyebb lenne megelőzni az istálló tisztán tartásával, a csülkök sérüléseinek elkerülésével, mint aztán gyógykezelni. A megelőzésnek azonban fontos lehetősége, hogy mihelyt a csülök hátulsó, fûkörmök alatti területén észleljük a duzzanatot, és az állat erre érzékenyen reagál, azonnal hívjunk szakembert, mert a folyamat gyorsan előre haladhat és a spontán gyógyulás is okozhat szövetburjánzást, tehát a folyamat megállítása fontos.
Teheneink megelőző csülökápolásához tehát az állatok időszakos, rendszeres mozgáslehetősége a szabad levegőn ugyanúgy hozzá tartozik, mint a túlnőtt körmök szabályozása. A megelőzés lényege az, hogy teheneink lehetőleg sokat mozogjanak szabad levegőn. Rendszeres ellenőrzésüket, ápolásukat a lábvégek időszakos fertőtlenítésével is érdemes összekapcsolnunk, amit - néhány tehén esetében - az állat fekvésekor az istállóban, 5%-os rézgálic oldattal el lehet végezni. Nagyobb állományoknál lábfürösztő alkalmazása javasolható. Mindezeket az intézkedéseket elsősorban a látszólag egészséges lábvégek esetén érdemes elvégeznünk, mert a megelőzésnek csak így van értelme. Ezek az intézkedések mindig kevesebbe kerülnek, mint maga a gyógykezelés. A kialakuló sántaság ugyanis naponta 10%-ot meghaladó tejveszteséget, növekvő kezelési költségeket és az állat indokolatlan szenvedését okozza.
1. kép. A csülökbetegségek többnyire a hátulsó végtagokat károsítják
2. kép. Az ujjak közötti szövetburjánzás tartós sántaságot okoz
A cikk szerzője: Dr. Györkös István
