A hagyományos értelemben tisztának tartott takarmány-alapanyagok (pl. kalászosok, kukorica, stb.) természetes állapotukban viszonylag magas penész és élesztő csíraszámmal rendelkeznek. Probléma akkor van, ha ez a természetszerûen magas csíraszám a mikrobák számára kedvező körülményekkel találkozik. Az állategészségügyi jelentőségû élesztők, és mindenekelőtt bizonyos penészgombák (Fusarium sp., Penicillium sp., Aspergillus sp.) számára kedvező életfeltételek a betakarítás előtt, illetve a tárolás bizonyos körülményei között jönnek létre.

A penészgombák a növénytermesztésben járványokat váltanak ki, és rontják a beltartalmi értékeket, hiszen éppen az állatok számára értékes esszenciális aminosavakat használják fel anyagcseréjük során.

A penészgombák és az általuk termelt mikotoxinok okozta veszteség az állattenyésztésben meghaladja az évi 30 milliárd forintot. Ez főként az alábbiakból adódik:

-         a takarmányfelvétel csökkenése,

-         rosszabb takarmányértékesülés,

-         szaporodásbiológiai zavarok,

-         általános ellenálló-képesség csökkenés,

-         immunbiológiai zavarok,

-         az egyes toxinokra jellemző kórképben megnyilvánuló betegségek,

-         a másodlagos fertőződések gyakorisága.

A takarmányokban jelenlévő mycotoxinok közvetett módon az emberi szervezetbe is bekerülnek, ezért fokozottan oda kell figyelni a toxin-terheltségre.

Mivel a takarmány-alapanyagokat nagy tömegben, hosszú ideig kell tárolni, elsősorban a tárolással kapcsolatban kell tisztázni a kockázati tényezőket. A mikrobás életmûködéshez a táptalajon kívül egyszerre van szükség megfelelő hőmérsékletre, nedvességre és levegőre:

-   Hőmérséklet: -2 °C és +57 °C között már van valamilyen gombanövekedés. Ez, néhány hetes téli időszakot leszámítva, egész évben rendelkezésre áll. A hőmérséklet megfelelő befolyásolása csak hûtéssel volna lehetséges, amit a takarmánygyártás költségviszonyai nem tesznek lehetővé. A mindenkori hőmérsékletet adottságként kell elfogadni, tehát olyan tárolási módot kell választani, amely a végeredményt tekintve, a külső hőmérsékletet figyelmen kívül hagyhatja.

-   Nedvesség: a nedvesség lecsökkentésével és alacsony értéken tartásával ki lehetne zárni a káros mikroorganizmusok élettevékenységét. Annak ellenére, hogy a természetes és mesterséges szárítás révén ez a legelterjedtebb megoldás a tárolhatóságra, a módszer a technológia mai színvonalán korántsem tökéletes, és az esetek nagy részében csak jelentős veszteségek árán valósítható meg úgy, hogy nem szünteti meg véglegesen a fő rizikófaktorokat (pl. a raktározott termény visszanedvesedése).

-   Levegő: a légmentes tárolás megoldás lehetne, de ennek költségei nagyon magasak. Régi és eredményes levegőtlen tárolási mód az erjesztés, ahol a tömörített takarmányban, az erjedés során keletkezett szerves savak – döntően a tejsav – anaerob körülmények között meggátolják a káros mikrorganizmusok élettevékenységét (bár itt is megoldást kell találni aerob körülmények bekövetkezésére, ill. káros utóerjedési folyamatok elkerülésére).
A másik lehetséges módszer, a szerves savas tartósítás aerob körülmények között is alkalmazható, valamennyi takarmány-alapanyag esetében.

A gyakorlatban alkalmazott szerves savas készítmények leggyakrabban propionsavat, szorbinsavat, ecetsavat, hangyasavat, benzoesavat ill. ezek sóit tartalmazzák különféle kombinációban. A termékek kiválasztásakor az egyes hatóanyagok (vagy savkombinációk) penészgombák elleni minimális gátlási koncentrációját, illetve a készítmények árát célszerû szem előtt tartani. Ezek alapján üzemi vizsgálatainkhoz 75% propionsav tartalmú, folyékony halmazállatú készítményt alkalmaztunk. A korrózió csökkentése céljából a hatóanyag egy része ammónium-propionát formában van jelen.

A mikrobiológiai mérésekhez a mintákat üzemi körülmények között tartósított kukoricából vettük. A tartósító kezelést előtisztítás nélküli kukoricában végeztük, amely toronysilóban került betárolásra. A betárolt kukorica 19 % nedvességet tartalmazott, a kezelés 6 hónapos tárolásra vonatkozott. Az alkalmazott dózis 1 tonna terményre vonatkozóan 7,5 l volt (megjegyzés: előtisztított kukorica esetében 10%-kal kisebb dózisra lett volna szükség). A kezelés sebességét 41 t/h-ra állítottuk be.

1. sz. ábra: a csíraszám, a penészszám, ill. a potenciálisan toxintermelő gombák mennyiségének változása a kezelés hatására

A mérési eredményekből kitûnik, hogy a tartósító kezelés hatására már két hét elteltével jelentősen csökkent a káros baktériumok és gombák mennyisége.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a helyes dózis megválasztása nedves termény hosszabb idejû tárolás esetén. Túl alacsony dózis esetén megfigyelhető, hogy a kezelés eredményesnek tûnik, de – mivel a tárolás során hatóanyag-veszteség következik be - egypár hét után megindul a káros gombák újbóli elszaporodása, és a termény ennek következtében felmelegszik.  Ezt illusztrálja a következő ábra:

A takarmány-alapanyagok szerves savas tartósítása azon kívül, hogy elpusztítja a betakarításkor jelenlévő baktériumokat, gombákat, a következő előnyökkel jár:

-         hosszú időn át (ez akár 1 év is lehet) megakadályozza a káros gombák újbóli elszaporodását, még akkor is, ha az adott termény nagy nedvességtartalom mellett (pl. szemes kukoricánál 18-28%) kerül betárolásra,

-         ezen keresztül megakadályozza a mikotoxin-képződést (pl. F-2, T-2, ochratoxin, fumonizin, aflatoxin, DON),

-         a szervessav-tartalom könnyen hasznosítható energiaforrást jelent az állat számára, ami a hozamban (tejtermelés, testsúlygyarapodás) is megmutatkozik

-         a készítmény szervessav-tartalma növeli az állatok általános ellenállóképességét,

-         szemes termények esetében lehetővé teszi az átmozgatás nélküli tárolást,

-         szemes termények kezelésekor csökkennek a raktári kártevők elleni védekezés költségei (a készítmények repellens hatásúak a zsizsikekre és az atkákra),

-         nincsenek káros szermaradékok,

-         a készítmények ártalmatlanok az emberek egészégére,

-         a készítményeknek fémekkel szemben csökkentett korrozív hatása van.

Végezetül még fontosnak tartom megjegyezni, hogy a készítmény hatékonysága csak a megfelelő kijuttatási technológia mellett érvényesül.

A cikk szerzője: Karnóth Joris