Az Agronapló hasábjain már számos cikk foglalkozott a talajmûvelési elnevezésükkel, jelen írásunkban a meghatározások rengetegében való eligazodást kívánjuk segíteni. Az egyes irányzatok, módszerek elnevezésben ugyan országonként változhatnak, tartalmukat tekintve azonban többnyire egységesnek tekinthetők.
Hagyományos (konvencionális) talajmûvelés
A hagyományos mûvelés, vagy ahogy külföldi szakirodalmak (angol: conventional tillage, német: konventionelle Bodenbearbeitungl) alapján a hazai nyelvhasználatban is alkalmazzák konvencionális talajmûvelés meghatározása jellemzőinek hangsúlyozásával tehető meg. Eszerint a hagyományos mûvelésre a teljes felület megmunkálása, a talajelőkészítés rendszerén belül a legmélyebb mûvelésre az eke használata jellemző. A talajállapot kedvezőtlenségeit kevésbé hatásos több beavatkozással szüntetik meg. E rendszer tipikusan sokmenetes, vagyis a növények kívánta talajállapotot az ésszerûnél nagyobb idő, energia- és költség felhasználásával érik el.
A teljes felületi mûvelés illetve a rendszeres forgatás következtében tarlómaradványoktól mentes, ún. tiszta felszín marad vissza, ami a hagyományos vetési módszerek zavartalan alkalmazásának alapvető feltétele. A vetést megelőzően - többnyire külön menetben - történik a magágykészítés.
A fentiekben leírtak elsősorban európai véleményeket tükröz, ettől némileg eltér az észak-amerikai felfogás. Az amerikaiak a hagyományos mûvelést tágabban értelmezik, alapvetőnek a teljes felület megmûvelését (bármely erre alkalmas eszközzel) és a több munkamenet alkalmazását tekintik.
Hazai viszonyok között Birkás Márta a hagyományos mûvelésnek három szakaszát különítette el a vonóerőtől, a talajra gyakorolt hatásoktól függően. A klasszikus, igaerőre alapozott rendszerekre (1900-1940) korlátozott mûvelési mélység, munkasebesség és eszközhasználat jellemző kis taposás mellett. Az átmeneti, részlegesen gépesített rendszerekben (kb 1920-1960-as évek) javult a mûvelés minősége, de növekedtek a taposási károk. Az iparszerû, gépesített rendszerekben (kb 1975-1990) a talajelőkészítés valamennyi mozzanata gépi vonóerővel történt.
Csökkentett(redukált, reduced) talajmûvelés
A csökkentett talajmûvelés a munkamenetek csökkentését jelenti kapcsolások révén, illetve egyes kevésbé hatásos eljárások elhagyásával. A forgatásos alapmûvelés kiiktatását nem tekinti ez a rendszer elsődlegesnek, ehelyett a hangsúly a mûveléshez szükséges idő- üzemanyag-szükséglet csökkentésére helyeződik. Az alkalmazott mûvelőelemek közül kiemelkedik a lazítóeszközök használata, amelyek a tarlómaradványokat részben a felszínen hagyják, illetve a feltalajba dolgozzák be. A törekvések azt mutatják, hogy a csökkentett talajmûvelés két - elsősorban a hagyományos mûvelésre jellemző - eljárás fokozatos kiiktatására törekszik: egyrészt a rendszeres mélymûvelés, másrészt a tarlómaradványok és gyomnövények aláforgatása. Ez utóbbi azért is lényeges, mert sok esetben az elkülönítés alapja a felszíni tarlómaradvány-borítottság.
Ésszerû (racionális) talajmûvelés
Az ésszerû talajmûvelés fogalmán azt értik, hogy a legtágabb értelemben vett mûvelés ésszerû, szükségszerû mértékre korlátozódjék. Ez jelentheti adott esetben a mûvelés teljes elhagyását, de a 25 cm mély forgatás alkalmazását is. Az “ésszerûség” vonatkozik egyrészt a kulturnövény igényeire, másrészt a mûvelési költségek mérséklésére.
Minimális talajmûvelés
A tágabb értelemben vett új mûvelési irányzat az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki az 1950-es években. Eredetileg a nedvesség veszteség csökkentése és az erózió elleni védelem kényszere váltotta ki alkalmazását, később ehhez ökonómiai követelmények csatlakoztak. Fő törekvéseit illetően a csökkentett talajmûveléssel rokonítható, de képviselői erőteljesebben hangsúlyozzák a ráfordítások csökkentését. A “minimális” a talajmûvelésre és a költségek szintjére értendő. Ugyanakkor hangsúlyozott az olyan talajállapot kialakítása, amely elősegíti a gyors csírázást, a jó növényállomány fejlődését és a nagy terméseket. A minimális mûvelés továbbfejlesztett változatai a nagy termések helyett a talajvédő és kímélő mûveléssel gazdaságosan elérhető termésszintre irányították a figyelmet.
A minimális talajmûvelés más meghatározás szerint minden olyan eljárást foglal magába, ami az ekére alapozott mûveléstől eltér. A rendszer nem mellőzi teljesen a szántást, csupán azokat az eljárásokat hagyják el, amelyek kedvezőtlen minőségû talajállapotot hoznak létre, és így további beavatkozásra adnak okot. A minimalizálás elveit kiterjesztették a gyomirtásra és a tápanyag-utánpótlásra is.
A minimális mûvelés USA-beli elterjedésével szinte egyidőben Nyugat-Európában is megindultak az első kutatások. A különféle eljárások gyakorlatba történő átültetését a leghatékonyabban Angliában valósították meg. A csökkentett mûvelési eljárások elterjedésének fő oka az USA-ban az erózió csökkentése volt, míg Angliában a káros mértékû talajtömörödés elleni védekezés, valamint a költségek csökkentése hatottak leginkább. Magyarországon az első kísérletek az 1960-as években indultak meg. A hazai eredmények azonban nehezen hasonlíthatók az észak-amerikai vagy a nyugat-európai eredményekhez. A korszak egyrészt túl rövid ahhoz, hogy gyökeres szemléletváltozás következzen be. Másrészt számolni kell a hagyományok erejével, ami bizonytalanság esetén mindig kellő menedéket adott.
Talajvédő talajmûvelés
A talajvédő mûvelés irányzatának kialakulása időben kevésbé pontosan határozható meg, mint a minimális mûvelési törekvéseké. Észak-Amerikában az 1960-as, 1970-es évek fordulójától, Európában az 1970-es évek közepétől számíthatjuk a talajvédelem legfontosabb szempontként való beépülését a mûvelési rendszerekbe.
Talajvédő mûvelésnek (conservation tillage, Konservierende Bodenbearbeitung) tekinthető bármely mûvelési és vetési módszer, amelyben a talaj felszíne vetés után is legalább 30 %-ban tarlómaradványokkal fedett talajvédelmi célból. Több országban a forgatás nélküli talajmûvelés módszereit sorolják a talajvédő mûveléshez. A módszer elterjedését a szél- és vízeróziós károk megnövekedése, valamint a talajnedvesség veszteség csökkentésének igénye segítette. Ennek érdekében különféle mûvelési- és vetési módszerek használhatók: no tillage (direktvetés), slot planting (hasítékba vetés), strip tillage (sávos mûvelés és vetés egy menetben), ridge tillage (bakhátas mûvelés és vetés), forgatás nélküli talajmûvelési rendszerek, mint chisel system (kultivátoros rendszer), disk system (tárcsás rendszer), rotary tillage system (rotációs eszközre alapozott rendszer), stubble mulch system (tarló-mulcs rendszer). Teljesen talajvédő mûvelést és gazdálkodást az USA szántóföldjeinek 30-35 %-án, részleges talajvédelmet további 35-45 %-nyi területen folytatnak.
A magyarországi helyzet a talajvédő gazdálkodás megítélését illetően annyiban más, hogy nálunk elsősorban az energiával, a költségekkel való takarékosság hatott a mûvelési rendszerek átértékelésére. Általánosan csökkent a mûvelés menetszáma, és fontos szerepet kapott a talajkímélés, a talajok biológiai tevékenységének kihasználása. Hazai felfogás szerint talajvédő mûveléssel a termesztendő növény igényeinek teljesítése során újabb károsodást nem szenved, vagy javul a talaj fizikai és biológiai állapota. A Magyarországon kidolgozott talajkímélő, csökkentett mûvelési változatok inkább a nyugat-európai módszerekkel rokoníthatók: tárcsás alapmûvelésre épülő rendszer, nehézkultivátoros alapmûvelésre épülő rendszer, középmélylazítóra alapozott rendszer, kombinált mûvelés és vetés.
Direktvetés
A talajvédő mûvelés szélsőséges alkalmazásának tekinthető a direktvetés, amely a vetés és kelés feltételeinek mûvelés nélkül történő biztosítását jelenti. A módszer számos előnye közül kiemelendő, hogy a tarlómaradványok felszínen hagyása révén az erózió és a defláció minimálisra csökken vagy akár teljesen meg is szûnik, a párolgási veszteség csökken, kevés menetszám következtében kis taposási károkkal lehet számolni.. A direktvetés a mechanikai gyomirtás elmaradása miatt nem nélkülözheti totális hatású herbicidek felhasználását. Még nem teljesen tisztázott a kémiai szerek talajállapotra gyakorolt hatása. A termesztés nagy kockázata miatt ezért általános elterjedése csak kis területen várható.
A cikk szerzője: Dr. Gyuricza Csaba
