A rendelet 2.sz.melléklet VI. fejezete szerint: a nyers tejet a gépi hûtéssel rendelkező tejtermelő gazdaságokban a fejés megkezdése után azonnal, de legkésőbb a fejés befejezésétől számított két órán belül legalább 6 oC, legfeljebb 4 oC hőmérsékletre kell hûteni. Egy vagy több szarvasmarha fejése akkor tekinthető befejezettnek, amikor azt vagy azokat az elfogadott gyakorlat szerint folyamatosan és teljesen kifejték.
- A hûtött nyers tej átadás-átvételi időtartama a hûtés kezdetétől számított
- legfeljebb 24 óra, ha a hûtési és tárolási hőmérséklet maximum 6 oC,
- legfeljebb 48 óra, ha a hûtési és a tárolási hőmérséklet maximum 4 oC.
A hûtött nyers tej hőmérséklete a hőkezelő-üzembe, a standardizáló központba vagy a tejfeldolgozó-üzembe, továbbá üzemközi szállítás esetén nem haladhatja meg a 10 oC hőmérsékletet, kivéve, ha a nyers tejet a fejés, vagy a tejgyûjtés befejezésétől számított két órán belül szállítják el.
A tehenészetekben a nyerstej kezelése a következő mûveletekből áll:
- szûrés,
- hûtés,
- tárolás.
A nyerstej szûrése: Fejéskor, még a legszigorúbb fejéstechnológia esetén is szennyezőanyagok kerülnek a tejbe.
A szûrés során a tejből eltávolítjuk a látható szennyeződéseket és a rájuk tapadt baktériumokat. A szûrés akkor eredményes, ha közvetlenül a fejés után, a szennyeződések szétázása előtt végezzük.
Kedvező, ha a tejvezetékes fejőberendezés ún. csőszûrőt alkalmazunk, amelyet a tejleválasztó szivattyúja utáni esőszakaszba csatlakoztatunk. A csőszûrő mind függőleges, mint vízszintes elhelyezésben kezelhető. Általános a függőleges elhelyezés. Eredményes szûréshez a szûrőbetétet cserélnünk szükséges. A csere gyakorisága függ a nyerstej szennyezettségétől, a szûrőbetét méretétől, - felületétől, az óránként szûrt tej mennyiségétől. Általában 500-5000 liter tej szûrése után indokolt a szûrőbetét cseréje.
Tejhûtő berendezések
A tej biológiai értékét a tehenészetekben, a fejést követő azonnali hûtéssel őrizhetjük meg. A jól tervezett, telepített és karbantartott hûtőberendezéssel elérhetjük, hogy a tej átadásáig, elszállíthatóságáig nem szaporodnak el a káros mikroorganizmusok és a tej tápláló anyagai jelentősen nem változnak. A fejést követő gyors hûtés azért is fontos, mivel a tejkinyerés után elkövetett tejkezelési hibák a későbbi feldolgozás folyamán már nem korrigálhatók.
Az utóbbi 10-15 év során a tejhûtő berendezések választéka növekedett. Ennek oka részben az importlehetőségek bővülése, részben pedig a korábbiaktól eltérő méretû és kialakítású tehenészetek megjelenése. Néhány tehenészetben a fejő és tejházat és a tejfeldolgozót egy épületben helyezték el. E közös elhelyezés hatással volt a tehenészeti tejhûtők méretezésére, kialakítására. A választék bővüléssel együtt nehezedik a helyes választás lehetősége is. E rövid áttekintéssel segíteni szándékozunk a különféle hûtési megoldások közötti eligazodást.
A tejhûtő berendezések vázlatos ismertetése
A tej hûtése történhet csapvízzel (kútvízzel) vagy gépi tejhûtőkkel. A csapvizes hûtési megoldások előhûtőként használhatók. A hûtőtárolókban a tőgymeleg tej tárolási hőmérsékletre való hûtése 2-3 órán át tart. Az átfolyásos rendszerû tejhûtőkben a tej hûtési ideje néhány percre korlátozódik.
Csapvizes előhûtők
A csapvizes előhûtőként használt lemezes hőcserélő lemezei között ellenáramban találkozik a csapvíz és a frissen fejt tej. A csöves csörgedeztető előhûtő hûtőcsöveinek külső felületén filmszerû rétegben lefolyó tej és a csövekben folyó csapvíz hőcseréje az ellenáram elve szerint következik be.
A kannás hûtés egyik módjánál a kannákat vízfürdőbe állítva, vagy felületüket hûtővízzel permetezve érünk el hûtőhatást. Hátránya, hogy a kanna belsejében lévő „tejmag” lassan hûl.
a kannás hûtés másik változatánál a kannákban lévő tejet keverő mozgatja. A kannák szájnyílására helyezhető fejrész a kanna belsejébe nyúló csövet tart. Az áramló csapvíz a csövet lassú forgásban tartja. A fejrészből kilépő víz vékony rétegben a kanna felületén folyik le.
Közvetlen hûtési rendszerû tejhûtők
A közvetlen vagy direkt hûtés azt jelenti, hogy a hûtőaggregát elpárologtatója közvetlenül a tejből veszi ki a hőt.
A kannás direkt hûtésnél a hûtőaggregát flexibilis csatlakozású elpárologtatóját merítjük a tejbe. Az alacsony hőmérsékletû hûtőközeg révén a kannák (kisméretû tartályok) egymás után gyors hûtése érhető el. Közvetlen hûtési rendszerû hûtőtárolóknál a hûtőaggregát elpárologtatóját közvetlen fémes kapcsolatba hozzák a tartály fenékrészével vagy oldalfalával.
Közvetett hûtési rendszerû hûtőtárolók
Közvetett hûtési rendszerû hûtőtárolóknál a tartály kettős fala közötti térben lévő hûtőfolyadékot hûti az elpárologtató csőkígyója és ez a hûtőfolyadék vonja el a hőt a tartályban lévő tejből.
Jégakkumulációs, közvetett hûtési rendszerû hûtőtárolók
A közvetett hûtési rendszerû hûtőtárolók olyan speciális formája, amelynél a tartály kettős fala közötti térben lévő hûtőcsövekben jégréteg alakul ki és a jégről leolvadó vizet (jeges vizet) cirkuláltatják a tejtartály külső falán.
Átfolyásos rendszerû tejhûtők
Az átfolyásos rendszerû tejhûtők közvetett hûtési rendszerûek, jégakkumulációval. A kifejt tej a tejvezetékből a tejleválasztón keresztül az előtároló tartályba jut. Az ehhez csatlakozó tejszivattyú a tejet közvetlenül a lemezes hőcserélőbe továbbítja. A hőcserélőben lehûlt tej szigetelt tejtárolóba kerül. A hûtőközeg jeges víz. A jeges víz készítésére és tárolására a hûtőaggregát és a tartály szolgál. A jeges vizet szivattyú cirkuláltatja a lemezes hőcserélőn át.
Tejhûtő-tárolók felépítése
E berendezések kettős falú, fedéllel ellátott tartályok vagy tankok, amelyekben a tejet a kívánt hőmérsékletre hûtik, egyben az elszállításig tárolják is. Hûtési rendszerük lehet közvetlen hûtés, közvetett hûtés, közvetett hûtés jégakkumulációval.
A hûtőtároló tartályok általában a következő egységekből állnak.
- kettős falú tartály, tejkeverővel,
- hûtőaggregát (jégakkumulátor),
- vezérlő, kapcsolószekrény.
A három egység elektromos kábellel és csővezetékkel van összekötve. A tejhûtő-tárolók általában 300, 500, 1000, 2000, 2500, 5000, 10000 literes ûrtartalommal, hengeres, ovális vagy négyszögletes kivitelben készülnek.
A hûtőaggregát automatikus vezérlését a tejtartályban és a hûtőfolyadékban elhelyezett hőérzékelők segítségével automatikus kapcsolóberendezések végzik. A fedélrészen helyezik el a tejkeverést szolgáló, villamosmotoros hajtómûvet. A belső tartály és a tejjel érintkező alkatrészek anyaga rozsdamentes acél. A kisebb ûrtartalmú, közvetlen hûtési rendszerû tartályokat, valamint a nagyobb ûrtartalmú jégakkumulációval ellátott berendezéseket egybeépített kivitelben gyártják.
A tartály fedelén, általában lefedhető beöntőnyílás van, amelybe tejszûrő is illeszthető. A tartályban lévő tej mérésére a legegyszerûbb megoldást, a kalibrált mérőlécet alkalmazzák. A mérőléc pontosságának ellenőrzését a helyére állított tartály kimért mennyiségû vízzel való feltöltésével végzik.
Az átfolyásos rendszerû tejhûtők felépítése
E hûtőberendezés fő részei:
- lemezes hőcserélő,
- hûtőaggregát kapcsoló szekrénnyel, vízszivattyúval,
- jegesvíz-tároló,
- szigetelt tejtároló.
A lemezes hőcserélő lemezei rozsdamentes acélból készült, bordázattal ellátott lemezek, amelyek gumiszegéllyel tömítve, egymáshoz szorosan sorba kapcsolt rendszert alkotnak. A lemezes hőcserélőn a tej és a jegesvíz hőmérsékletváltozását a 6, ábra mutatja.
A lemezes hőcserélő fő részei a következők:
- állvány,
- munkalemezek,
- zárólemezek,
- csatlakozócsonkok,
- hőmérőcsonkok,
- szorító szerkezet.
A hőcserélő munkalemezei között áramlik egyik oldalukon a tej, másik oldalukon a jegesvíz. A tej és a jegesvíz be- és elvezetése a zárólemezeken elhelyezett csőcsonkokon keresztül történik.
A lemezes hőcserélők készíthetők falra szerelhető, lábon álló, valamint kerekeken gördíthető kivitelben.
A tejhûtésnél használt tejszivattyúk többsége centrifugálszivattyú, ami azzal magyarázható, hogy a szivattyúzási feladatok velük megoldhatók és szerkezetük viszonylag egyszerû.
A jegesvíz tároló egy szigetelt fallal és fedéllel ellátott tartály, amelyben található a hûtőaggregát elpárologtatója. E tartályhoz kapcsolódik a jegesvizes szivattyú, amely a lemezes hőcserélőhöz szállítja a jegesvizet.
A tej továbbítására használatos csővezetékek anyaga rozsdamentes acél. A szigetelt tejtárolók általában 2500, 5000, 6300, 10000 literes ûrtartalommal készülnek, fekvő vagy álló kivitelben. A tejtank hengeres palástját domború vagy kúpos fenékrész zárja. A tankban tárolt tej hőmérséklete +2 - +10 oC között van. A tároláskori felmelegedést 6-10 cm vastag szigetelőburkolat mérsékli. Szigetelőanyagként mûanyaghabot alkalmaznak.
A tárolótankot a tej bevezetése, elvezetése, a tank ellenőrzése, mintavételezéshez és tisztításhoz megfelelő szerelvényekkel készítik. A töltőcsövet általában a tank felső részén vezetik be, a habképződés megakadályozására a fejet a tank falára rávezetik. Az ürítő csőcsonkot a tartály legalacsonyabb pontján helyezik el. Búvónyílásra a tank belső szerkezetének ellenőrzésére, javítások, tisztítás elvégzése miatt van szükség.
A szellőzőnyílás töltéskor, ürítéskor, tisztításkor a levegő megfelelő ki- és beáramlását teszi lehetővé. A szennyeződés bejutása ellen a szellőzőnyílásnál porszûrőt alkalmaznak.
Az egyenletes zsírtartalom biztosítása végett a tejet tárolás közben keverni szükséges. A keverőszerkezet villanymotorral hajtott lapátos vagy propelleres keverő. A keverőt úgy helyezik el, hogy a tank névleges ûrtartalmának 10 %-a már keverhető legyen.
A tejtároló tankok üzemeltetéséhez és ellenőrzéséhez mûszereket és jelzőberendezéseket építenek be. A tankmosó mosófej a gépi tisztítás egyik alapvető eleme. A tankokon a mennyiségmérő mûszerek alábbi változatainak egyikét alkalmazzák:
- közlekedőedények elvén mûködő nívócső,
- a tejoszlop hidrosztatikus nyomását érzékelő fenéknyomás mérő,
- súlymérésre visszavezetett mérőláb.
A beépített hőmérő a tárolt tej hőmérsékletének ellenőrzésére szolgál. Leggyakrabban a villamos ellenállás elvén mûködő távhőmérőket alkalmazzák.
Hővisszanyerő berendezések
A tej hûtésekor a tejből jelentős mennyiségû hőenergiát kell elvonni, amely a hûtőberendezés léghûtéses kondenzátorán át hasznosítás nélkül a környezeti levegővel távozik. Ezen hulladékhő hasznosítható vízmelegítésre, vízhûtéses kondenzátor alkalmazásával (9. ábra). A hûtőberendezés használattal változó teljesítménye indokolja, hogy a hulladékhő-hasznosító szerkezeti egységet hagyományos (léghûtéses) kondenzátorral kapcsoljuk sorba.
A vízhûtéses kondenzátor lehet:
- melegvíz-tároló belsejében elhelyezett csőspirál (hőcserélő),
- különálló hőcserélő és melegvíz-tároló.
A tejhûtők alkalmazási területei
A különböző tejhûtőket alkalmazzuk tejbegyûjtőkben, tejkonyhákban, tejházakban és tejfeldolgozókban.
Egy-egy faluközösség vagy tejszövetkezet tejtermelőinek tejét a tejbegyûjtőben lévő hûtőberendezéssel hûtik. Kisebb tehenészetekben a tej elsődleges kezelését egyszerû kialakítású és berendezésû helyiségben a tejkamrákban végzik. A korszerû tehenészeti telepeken a tejhûtő berendezéseket a megfelelően kiképzett és felszerelt tejházban helyezik el.
A tejhûtő berendezések elhelyezésére szolgáló helyiség rendelkezzen víznyerési és szennyvízelvezetési lehetőséggel. Magassága legalább 3 méter legyen, az oldalfalakat legalább 1,5 m magasságig mosható burkolattal kell ellátni, a padozat a lefolyó felé lejtsen és keramittal, vagy mettlachi lapokkal legyen burkolva.
Fejés után a tejet a lehető legrövidebb időn belül ki kell vinni az istállóból. Sajtáros fejőgép használata esetén a tejet szûrőtölcséren át kannákba töltik, majd a tejkamrába szállítják. Fejőházi és tejvezetékes fejőberendezésekkel dolgozó tehenészetekben csővezetéken juttatják a tejet a tejházba a hûtőberendezésbe.
Kisebb tehenészetek még ma is alkalmazzák a vízhûtést. Ezzel a módszerrel a tejet a vízhőmérsékletnél 2-3 oC-kal magasabb hőmérsékletre tudjuk lehûteni. A kútjaink vizének hőmérséklete nyáron általában 10-14 oC, ezért a vízzel hûtött tejet a fejést követő néhány órán belül gyûjtőcsarnokba kell szállítani.
A kétrészes csörgedeztető hûtők (vízhûtés előhûtésként majd kompresszoros hûtés) a tejbegyûjtők tipikus berendezései. E hûtés előnye az energiatakarékosságon túl, hogy a tej kiszellőzik, hátránya viszont, hogy nagy az utófertőzés veszélye, sok a hulladékvíz.
Pár órás tároláshoz elégséges ha a tejet 10-15 oC-ra hûtjük. Hosszabb idejû tároláskor csak 2-5 oC-on tudjuk a tej táplálóanyagait megőrizni.
A fejőberendezésből a tejházba csővezetéken érkező tej hőfoka 30-35 oC. A hûtőtárolók a beérkező tejet a fejés végét követően max. 3 óra alatt le tudják hûteni 4 oC-ra. Az átfolyásos rendszerû tejhûtőkben a tej hûtése néhány perc alatt megvalósul.
A hûtőtárolók zárt vagy nyitott kialakításúak. A zárt kialakításúak géppel, a nyitott kialakításúak kézzel tisztíthatók.
A lemezes hőcserélők használata költséges voltuk ellenére a nagy tehenészetekben célszerû. Kis helyigény és méret jellemzi, ugyanakkor nagy hûtőfelületet biztosít, amellyel gyorsan és hatásosan hûthető a tej.
A tároló tankokat, tartályokat a tejházban úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legrövidebb csővezetéken lehessen a tankautóba juttatni. Napi egyszeri tejelszállításnál a tejház kapacitását a napi átlagos tejmennyiség 150 %-ára célszerû tervezni. Kétnaponkénti tejszállítás esetén a tehenészet tejtároló kapacitását az előzőnek a kétszeresére javasolt méretezni.
A hûtőberendezés vízhûtéses kondenzátorával melegített vizet a fejő- és tejhûtőberendezések mosásához, valamint tőgymosáshoz használhatjuk. A termelhető melegvíz mennyisége általában meghaladja a fejő és tejház tisztítási célú szükségletét. A vízmelegítésre használt hulladékhő (amely 40-50 oC-os vízként jelentkezik) további része helyi fûtésre, zuhanyozásra hasznosítható.
Dr.Bak János
MGI, Gödöllő
Címlapkép: Getty Images
