A talajtani tulajdonságok közül alapvető a talaj típusa, de fontos tényező az adott tábla fekvése, földrajzi elhelyezkedése (földrajzi szélesség és hosszúsági adatai).

Hazánk ökológiai adottságai a közönséges- és durum búza, a tönköly, az árpa, a rozs, a triticale, a zab, illetve a rizs termeszthetőségét illetően általánosságban megfelelőek. A növényfajokon belül azonban, hogy őszi-, vagy tavaszi búzát, őszi-, esetleg tavaszi árpát termesszünk egy adott helyen, azt már a fentebb említett tényezők önmagukban is meghatározhatják. A fajon belüli fajtacsoportok szerinti választást befolyásolhatja pl. az elővetemény, hogy milyenek az adott tábla mikro-klimatikus adottságai (pl. fagyzugos, szeles, párás, ködös).

A felsorolt növényfajok közül egy-egy termőtájon akár több is termeszthető. Ha csak a fajkiválasztás a fő cél – mint majd látni fogjuk, ez korántsem elegendő - akkor a következők szerint járjunk el:

-         a legjobb adottságú területekre búzát vessünk;

-         a búzának a vetésváltásban lehet váltó növénye az árpa. A hasznosítási cél határozza azt meg, hogy milyen fajtát, hiszen malátázási céllal (sörárpának) már akár őszi-, vagy tavaszi árpa is termeszthető (a sörárpatermesztés optimális területei a hûvösebb, csapadékosabb, a szemképződés időszakában már „kisebb” nitrogén-szolgáltató talajok). A takarmányárpának is kedvez a hûvösebb éghajlat, de a termény fehérjetartalma magasabb lesz a jobb adottságú, nagyobb szerves- és ásványianyag-tartalmú talajokon;

-         a durum a viszonylag szárazabb, de magas éves hőösszeggel, magas napfénytartalommal rendelkező déli országrészekben termelhető nagyobb eredményességgel;

-         a feltételeknek kevésbé megfelelő vidékeken a közönséges búza termésszintjét akár meg is haladó triticale, vagy a pelyvás tönkölybúza termesztése ajánlható;

-         rozsot elsődlegesen a gyengébb tápanyag- és rossz talajadottságú homokos talajokon termesszünk;

-         a zab a rozstermesztésre ajánlott terület kivételével bármely talajtípuson sikerrel termeszthető.

A termeszthető faj meghatározása mellett a fajta kiválasztása a döntő, hiszen az adott területen végrehajtandó termesztéstechnológia legfontosabb elemeit (talajelőkészítés, tápanyag-ellátás, vetés időpontja, vetendő csíraszám, növényápolás, növényvédelem, öntözés, betakarítás időpontja) a fajta igényeihez kell igazítani. A mérlegelésnél a fajta termőképessége ma még fontosabb, mint az egyes minőségi tulajdonságok érvényre jutásának feltételrendszere, bár az utóbbi években egyes területeken már fokozottabban jelentkeznek az igényesség jelei a gazdák, a termelők részéről.

A kalászosok legfontosabb minőségi tulajdonságai a hasznosítás módja szerint faji szinten is eltérőek. A legszélesebb minőségi tulajdonság-választékkal a közönséges búza rendelkezik, a hazai növénytermesztési szakirodalmat elemezve ennek a növényfajnak a legnagyobb a publicitása is. A legfontosabb minőségi tulajdonságok: harvest-index, ezerszemtömeg, hektolitertömeg, nyersfehérje-tartalom, szemkeménység, nedvessikér-tartalom, sikérterülékenység, Zeleny szám, gáztartó képesség, farinográfos értékszám, sütőipari osztály, kenyértérfogat, kenyér alaki hányados, vízfelvevőképesség, héjtartalom. Mindeme tulajdonságok, valamint az azokat kialakító ökológiai és termesztéstechnológiai tényezők között egy nagyon bonyolult poli-faktoriális kapcsolatrendszer áll fenn, ami fajtánként is eltérő. A minőségi búzatermesztés alapja tehát a fajta. Jó minőségi tulajdonságokat hosszú távon is biztosítani tudó fajta hiánya esetén - csak termesztéstechnológiai eszközökkel - megfelelő minőségû terményt nem lehet előállítani.

A búza tájegységenkénti minőségi térképét először 1879-ben készítették el (a hektolitertömeg alapján), melyet 1885-ben Hankóczy Jenő dolgozott át (1. ábra) a sikér tulajdonságainak figyelembe vételével a Kárpát-medencére vonatkozóan.

1. ábra

Búza minőségi térkép (Hankóczy, 1885 nyomán)

A térképek a minőségi búzatermesztés körzeteit illetően máig is érvényesnek tekinthetők, annak ellenére is, hogy ma sokkal fejlettebb és sokoldalúbb vizsgálati módszerek állnak rendelkezésre. A legutóbbi országos értékelés az 1999-es évi termény mintáiból készült, s 15 minőségi paramétert érintett. A részletes elemzés adatai „Búza minőségi térkép 1999” címmel az FVM gondozásában kiadásra kerültek. Az összefoglaló értékelés bizonyította, hogy akár éven belül is nagyfokú változékonyság van egyes tulajdonságokban az ország különböző régiói (megyéi) között. Ezeket a különbségeket éppen az eltérő ökológiai adottságok váltják ki, eredményezik.

Az elemzés rámutat annak szükségességére, hogy a helyi viszonyokhoz legjobban alkalmazkodó, a minőségi tulajdonságaik szerint leginkább megfelelő fajták kiválasztása csak a regionális kísérletek vizsgálati adatainak felhasználásával történhet. Ehhez pedig még több kísérlet részletesen elemzésére van szükség. Mindezek alátámasztására a Mosonmagyaróváron végzett vizsgálataink közül a 2002. évi őszi búza fajtakísérletek eredményeinek összefoglaló adatait mutatjuk be az 1. táblázatban. A vizsgálatokban 193 elismert fajta és fajtajelölt vett részt. A fajták különböző tulajdonságainál, mint a táblázatban is látható, nagyon jelentős különbségeket mutattunk ki (a fajtánkénti adatok közlésére e helyen nincs lehetőség).

1. táblázat

A 2002. évben termett őszi búza fajták és fajtajelöltek tulajdonságainak alakulása

(Mosonmagyaróvár)

A takarmányozásra szánt termények (triticale, árpa, zab, rozs) esetén a fehérjetartalom és a szemtermés szorzataként számítható hektáronkénti fehérjetermés optimalizálása a legfontosabb szempont, s minden olyan tényezőt, mely ennek a célnak az elérését szolgálja, kell a termelhetőség és a termelés szempontjából figyelembe venni.

Ha figyelembe vesszük, hogy minden évjárat (csapadékos, száraz, aszályos, mérsékelten meleg) is más és más kapcsolatrendszert eredményez a beltartalmi mutatókat tekintve, akkor érthető csak meg igazán, hogy a minőségi árutermelés fejlesztése terén a regionálisan végzett fajtakísérletek több éven keresztül történő végzésének milyen nagy a szerepe. Szerencsére napjainkban még közel 30 olyan kísérleti hely van az országban, ahol az OMMI integrációjában e kísérletek nagyobb része folyik - a lehető legszélesebb faj-szortimenttel. Minden előrelátó termelőnek ajánlható, hogy vegye fel a termőterületéhez legközelebb eső kísérleti állomással a kapcsolatot, évente akár több alkalommal is látogassa kísérleteket, gyûjtse össze azok eredményeit. Jusson hozzá az OMMI által évente kiadásra kerülő kalászos gabona „Leíró Fajtajegyzék”-hez, valamint kísérje figyelemmel az új vetőmagtörvényben már szereplő „Ajánlati Fajtajegyzék”-ek megjelenését. Ez utóbbiak néhány éven belül a minőségi árutermelés regionális útmutatójaként szolgálhatnak.

A cikk szerzője: Kajdi Ferenc