A szakmai szempontok súlyozásán belül a gyommentesítés sikertelensége elsősorban a szántóföldjeink kultúrállapotára gyakorolják a legnagyobb hatást. Napjainkban talajaink kultúrállapota - gyomosodás szempontjából - sajnos nem tartozik a jó kategóriába. Annak ellenére, hogy évről évre rendszeres agrotechnikai és vegyszeres védekezés történik a kultúrterületeken, továbbra sem csökken a gyomnövényekkel borított területek aránya és ennek következtében nem csökken a gyommentesítés szerepe.

A már közismert, széleskörûen elterjedt gyomnövények mellett - mint a kakaslábfû, stb . - egyre nagyobb területeket hódít meg a selyemmályva, a vadköles, a fenyércirok, a szerbtövis, a csattanó maszlag, az aprószulák, a mezei acat és a tarackbúza.

Több szempontból figyelmeztető jel számunkra, hogy sok megyében kimutathatóan jelen van és fokozatosan terjed az atrazin-rezisztens parlagfû. A rezisztenssé vált fehér libatop és szőrös disznóparéj, valamint más, nehezen irtható gyomfaj elterjedése következtében már több gazdaság kényszerült a jól bevált technológiát megváltoztatni. A közeljövőben a várható, egyéb változások miatt is további technológia-korszerûsítés következhet be. A felsorolt gyomnövények mind a kukoricában, mind pedig a napraforgóban egyaránt fontos szerepet töltenek be. Ellenük minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni az agrotechnikai, mechanikai és vegyszeres védekezések közül.

Vegyszerekkel a gyomnövények ellen három alkalmazási módban védekezhetünk:

Kukoricában a termelők a vetésterület csaknem teljes egészét alapkezelésben részesítették. Az elvégzett védekezések a korábbi években elegendőnek bizonyultak a szántóföldeken uralkodó egy- és kétszikû gyomnövényekkel szemben. A foltokban esetlegesen felszaporodó, évelő- és egyéb, nehezen irtható gyomok ellen történt kiegészítő posztemergens felülkezelés vált szükségessé egy ismételt foltkezelés formájában.

Az utóbbi években az állománykezelések irányába történt a legnagyobb elmozdulás, amely elsősorban a felgyorsult, globális felmelegedés következtében alakult ki.

Zala megye köztudottan az ország legcsapadékosabb megyéi közé tartozik, ennek ellenére az utóbbi három esztendőben májusi csapadék csak nyomokban hullott és a nyáron kialakult időjárás is száraznak bizonyult. Ennek megfelelően 2000. évtől kezdődően kimutatható mértékben emelkedett a korai posztemergens és a posztemergens kezelések aránya.

A posztemergensen elvégezhető kezelések közül - a hagyományos technológiákon túl - kialakulóban van a kombinációk olyan formája, amelyekre szervesen kapcsolódhat a posztemergens módon összeállított kombináció: több termelőnél tapasztalható, hogy a gyomnövények ismeretére, felmérésére alapozza a felülkezeléseket.

Ilyen kombinációs lehetőség preemergensen az egyszikûek elleni pendimetalin + dimetenamid, vagy acetoklór, vagy metolaklór. Ezt követően - célirányosan az uralkodó kétszikûekre tervezve - posztemergens alkalmazási módban, vagy szulfonilurea típusú, vagy hormonbázisú vegyszerekkel permetezhetünk.

Kísérleti és gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy évelő, kétszikû gyomnövények ellen kiválóan alkalmazhatók a hagyományos hormonbázisú szerek. Ugyancsak jó hatásfok érhető el állományban kijuttatva, különböző szulfonilurea - és más hatóanyagcsoportba sorolható - készítményekkel is.

A helyszûke miatt részletes ismertetésükre nem áll módunkban kitérni. A 2. táblázatban a legfontosabb információkat összefoglaltuk az adott lehetőségek között.

A napraforgó esetében - hasonlóan a kukoricáéhoz - nagyon fontos a kezdeti fejlődés zavartalan biztosítása. Amíg a növény nem éri el a 30-45 cm-es magasságot, nagyon érzékeny a gyomosodásra. Gyakorlati szempontból a napraforgót károsító gyomnövények azonosak a kukoricában található gyomnövényekkel.

Csupán néhány faj esetében tapasztalható eltérés. Ennek megfelelően nagyon nagy mértékben, egyoldalúan felszaporodhat a parlagfû.

Ismerve az ember egészségének károsításában betöltött szerepét, a parlagfû előrelépett, mint egyes számú célpont, amelyet külön program szerint célszerû irtani. Az utóbbi években megnőtt a csattanó maszlag és a selyemmályva területi borítása is. Az egyszikûek közül a köles előfordulásának gyakorisága figyelhető meg.

A különböző védekezési módok közül nem hanyagolható el az agrotechnikai védekezés jelentősége, amely sokat segíthet a gyommentesítés sikeres végrehajtásában. Az agrotechnikai módszerek közül célszerû figyelembe venni az adott területhez legjobban megfelelő napraforgó fajta kiválasztását. Azokat kell előnyben részesíteni, amelyek fejlődési erélye, térállása a leggyorsabb, a legjobb pozíciót foglalja el.

Ugyancsak körültekintően kell végrehajtani a vetést, illetve nagyon nagy odafigyeléssel kell ütemezni a vetés optimális idejét.

A vegyszeres védekezések közül - annak ellenére, hogy az utóbbi esztendők tavaszi időjárása szárazságba hajló - legmegfelelőbb, ha az alapkezeléseket elvégezzük.

Vetés előtt nagyon jól kihasználhatjuk a trifluralin és a benefin hatóanyagú készítmények előnyeit. Természetesen ezeket a herbicideket apró-morzsás talajra kell kipermetezni. Igen nagy előnyük, hogy száraz körülmények között is hatásosak, különösen egyszikû gyomfajok ellen várható bíztató eredmény. Szintén jó gyomirtó hatás várható propizoklór és butilat kombinációtól az egyszikûek ellen vetés előtt bedolgozva. Amennyiben veszélyes , nehezen irtható gyomnövényekkel nem fertőzött a terület, újabb kezelésre nem kell számítani.

Preemergens alkalmazási módban egyszikû gyomfajok ellen engedélyezett a propizoklór, az acetoklór, az S-metolaklór és a limetenamid.

Az egyszikûek elleni jó hatás mellett a készítmények eredményessége kiterjed - kisebb nagyobb eltéréssel - egyes kétszikû gyomok ellen is.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a felsorolt hatóanyagokhoz legtöbbször kétszikû spektrumú herbicidet is kombinálni kell: az engedélyezett hatóanyagok közül számításba vehető a linuron, prometrin, terbutrin és a fluorkloridon.

Az oxifluorfen és az azofenedin hatóanyagot tartalmazó szerek egyszikûirtó spektruma is jelentős, kombinációs partnerrel csak abban az esetben indokolt a kipermetezés, ahol erős egyszikû fertőzés fordul elő.

Posztemergens alkalmazási módban engedélyezett készítmény a bifenox és a flumioxazin. Szélsőséges időjárási feltételek mellett mindkét hatóanyag előidézhet átmeneti fitotoxikus tüneteket, amelyek a napraforgó fejlődése során eliminálódnak.

Összefoglalva megállapítható, hogy mind kukoricában, mind pedig napraforgóban számos megoldás közül választhat a termelő. Ebben az évben megtörténik az EU-s csatlakozás és ezzel együtt több készítmény engedélyének visszavonására, használatának korlátozására kerül sor.

A közeljövőben célszerû a szakmai kiadások, ismertetők tanulmányozása a készítmények palettájának változásáról.

A tavaszi időszakban a rendelkezésre álló, engedélyezett technológiák bátran alkalmazhatók, később azonban a változásokhoz célszerû igazítanunk gyomirtási stratégiánkat.

Karamán József - Novák Róbert

Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat