A stresszhatások közül leginkább csak a hőstressz, illetve az ellene való lehetséges védelem lehetőségei ismertek a gyakorlati takarmányozásban, holott emellett számos egyéb ilyen ha-tással is számolni lehet. Ezek közül kiemelésre fontosak lehetnek például a különböző kórok-tanú betegségek, illetve ezek azon stádiuma, amikor azok még nem okoznak az adott beteg-ségre jellemző klinikai képet az állományban. Hasonló problémát jelenthetnek a takarmá-nyokban sajnos gyakran előforduló potenciálisan toxikus anyagok, így például a mikotoxinok vagy más környezeti károsító anyagok. Stresszhatásnak kell tekinteni emellett olyan technoló-giai folyamatokat is, mint például a hazai gyakorlatban alkalmazott hízott libamáj előállítását célzó tömési technikát.

A fenti hatások esetén a termelési paraméterek, illetve az előállítandó végtermék minőségé-nek kisebb-nagyobb mértékû csökkenésével kell számolni nem megfelelő vitamin és mikro-elem ellátása esetén. A megfelelő ellátás ebben az esetben nem csupán a szükséges mennyi-ség folyamatos biztosítását jelenti, de az magában foglalja az egyes vitaminok és mikroele-mek közötti kölcsönhatások kihasználását, illetve az esetleges kedvezőtlen kölcsönhatások el-kerülését is. A vitaminok és a mikroelemek azonban nem csupán egymás közötti kölcsönha-tásokkal rendelkeznek, de az egyes vitaminok illetve ásványi anyagok között is bonyolult kölcsönhatások állnak fenn. Így például egy adott elem hiánya nem csupán az abszolút meny-nyiség hiánya esetén léphet fel, de azt kiválthatja egy másik elem szükségletet meghaladó mennyisége is. Lényeges probléma emellett mikroelemek esetében az adott ásványi anyag kémiai formája is, amely kisebb-nagyobb mértékben befolyásolja a felszívódás mértékét. A baromfitakarmányozásban ezért a mikroelemeket tartalmazó készítményeknél az egyes ele-meket igyekeznek a leginkább felszívódó és a legnagyobb biológiai hatékonysággal rendel-kező formában alkalmazni.

A fent említett lényegesebb stressz tényezők közül a hőstressz során a hőleadást elősegítő fo-lyamatok, így a megnövekedett légzésszám, illetve az ebből eredő hatások jelentenek elsősor-ban terhelést a szervezet számára. A vitaminok közül ebben az esetben az E- és C-vitamin, ki-emelten ezek antioxidáns hatása miatt, képesek csökkenteni a hőstressz által okozott bántal-makat. A mikroelemek közül ezen vitaminok hatását a réz, a cink és a szelén egészítheti ki. A szelén és az E-vitamin közötti interakció jól ismert, mivel mindkettő a biológiai antioxidáns rendszer része. Ismert emellett az is, hogy néhány jól ismert E-vitamin hiánytünet, így például a májnekrózis vagy az exszudativ diathesis már kismennyiségû szelén adagolásával is hatéko-nyan gyógyítható. A C-vitamin hatása az E-vitaminnal kapcsolatosan az, hogy képes az oxi-dálódott, és így biológiai hatását elvesztett, E-vitamin regenerálására.. A réz és a cink, a sze-lénhez hasonlóan szintén enzim alkotórészként funkcionál, mégpedig egy olyan enzimben, szuperoxid-dizmutáz, amelynek szintén kiemelkedően fontos szerepe van a sejtek antioxidáns védelmében.

Az E-vitaminnal kapcsolatosan azonban szükséges megemlíteni azt is, hogy az A- és E-vita-minok között, kiemelten A-vitamin túladagolás esetén, antagonizmus áll fenn, amely már a felszívódás, majd a májban való tárolás szintjén is megnyilvánul. Ez a probléma különösen tenyész állományoknál jelentkezhet, mivel az interakció hatására csökken a keltethetőség, mivel megnő a befulladt tojások száma.

A betegségek, illetve az ellenük való védekezés az állati szervezet immunrendszerét erőtelje-sen terhelő tényező, amelyben a vitaminoknak, illetve egyes mikroelemeknek kitüntetett sze-repe van. Ebben az esetben azonban azt is tekintetbe kell venni, hogy az immunrendszer erő-sítése csak az aktuális szükségletet lényegesen meghaladó mennyiségben, igaz célirányosan és rövid ideig, alkalmazott vitamin illetve mikroelem kiegészítéssel lehetséges. Az immunválasz készség fokozására a vitaminok közül az E- és C-vitamin alkalmazása terjedt el, bár megjegy-zendő, hogy a folyamatban az A-vitaminnak és a B-csoportba tartozó egyes vitaminoknak is komoly szerepe van. Az egyes vitaminok konkrét biológiai hatásaival kapcsolatban a C-vita-min esetében rendelkezünk a legtöbb kísérletes bizonyítékkal. Stressz helyzetekben a szerve-zet számos anyagcsere folyamata, így a mellékvesekéreg endokrin tevékenységének fokozó-dása, is megfigyelhető. A mellékvesekéreg hormonjai, a glükokortikoidok viszont gátolják az immunfunkciókat. Az aszkorbinsav kedvező hatása stressz helyzetekben ezekre a folyamatok-ra az, hogy hatására (250-1000 mg/kg takarmány) csökken a mellékvesekéreg hormonterme-lése. Stresszmentes környezetben ugyanakkor azonos aszkorbinsav adag mellett semmiféle hatást nem tapasztaltak.

A mikroelemek közül, a korábban már említett, szelén és cink mellett kitüntetett szerepe van a vasnak is, amelynek hiányával ugyan baromfi fajoknál nem kell számolni, de a takarmányok vas kiegészítésével az immunválasz készség javítható. Az interakció a vas kapcsán a C-vita-minnal áll fenn, mivel utóbbi erőteljes redukáló hatása révén elősegíti a vas felszívódását és a szervezetben való transzportját. A vas kiegészítéssel kapcsolatosan szükséges utalni arra a tényre is, hogy az intenzív tojástermelés jelentősen megnöveli a tojótyúkok aktuális szükség-letét, így kedvező hatással csak ennél nagyobb dózisok esetében számolhatunk. Az A-vita-minnal kapcsolatosan fontos utalni annak a cinkkel való kapcsolatára. Az A-vitamin ugyanis a vérkeringésben való transzportja során egy specifikus kötőfehérjéhez kapcsolódik, amelynek szintéziséhez cinkre is szükség van. Emiatt tehát megfelelő cink ellátottság hiányában, illetve a cink metabolizmusát befolyásoló ténye-zők, így például krónikus gyulladásos folyamatok, hatására másodlagos A-vitamin hiány is ki-alakulhat. Ennek a ténynek azért van a betegségek-kel szembeni ellenállóképesség szempont-jából jelentősége, mert megfigyelések szerint az aktuális szükségleti értéket meghaladó mennyiségben adagolt A-vitaminnak kedvező hatása van a vakcinázást követően az antitest termelésre.

A nem fertőző eredetû ágensek által előidézett, de brojler csirke állományokban esetenként je-lentős kártételt okozó, kórképek közül a hasvízkór (Ascites szindróma) valamint a hirtelen szívhalál (sudden death szindróma) érdemel emlitést mint stressztényező. Napjainkban már számos adattal rendelkezünk arra nézve, hogy ezek előfordulását, illetve kártételét nagydózisú E-vitamin és szelén együttes kiegészítésével jelentősen csökkenteni lehet.

A takarmányokban előforduló potenciálisan toxikus anyagok, így például a mikotoxinok, kedvezőtlen hatásai ellen elsősorban egyes vitaminok megnövelt mennyiségét javasolják a takarmányokban. A vitaminok szerepe a mikotoxinokkal való interakciós szempontjából nem csupán abban tekintetben lényeges, hogy az adott vitamin képes-e a mikotoxinok által előidé-zett tünetek csökkentésére, hanem abból az aspektusból is, hogy milyen mértékben csökkent-hető a vitamin kiegészítés által az adott mikotoxinok baromfi termékekbe, különösen a tojásba történő beépülése, különösen biológiailag aktív formában. Irodalmi adatok szerint a vitaminok közül a C-vitamin mindkét hatással rendelkezik. Egyrészt ugyanis csökkenti egyes mikotoxi-nok (T-2 toxin, ochratoxin) által előidézett tünetek, valamint természetesen az ebből adódó termeléskiesések, súlyosságát, másrészt pedig aktiválja azt az enzimrendszert is, amely a mi-kotoxinok szervezeten belüli metabolizmusát végzi. A fent jelzett toxinok kedvezőtlen hatá-sait csökkenteni lehetett ugyan nagy dózisú C-vitamin (300-350 mg/kg takarmány) adagolá-sával, a tojásba történő mikotoxin beépüléssel kapcsolatosan azonban nincsenek adatok.

A mikotoxinok közül a világszerte legsúlyosabb kártételt okozó aflatoxinok kedvezőtlen hatá-sai ellen az E-vitamin, és részben a szelén, továbbá a C-vitamin kiegészítés mutatkozott ered-ményesnek. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy az aflatoxin kártételét nagymértékben sú-lyosbíthatja, ha a takarmányok egyes vitaminokból (kolin, riboflavin, A- és D3 -vitamin) az aktuális szükségletnél kisebb mennyiséget tartalmaznak.

A technológiai folyamatok közül a baromfi árutermelés során a legjelentősebb stressz hatás-nak talán a hízott libamáj előállítása során alkalmazott tömés tekinthető. Ennek során a vita-minok, illetve ásványi anyagok kiegészítésének lehetőségei korlátozottak ugyan, de ezek se- gítségével a kiesések mértéke és a termék minősége is javítható. A vitaminok közül az E-vita-min nagy mennyiségben történő kiegészítése (> 100 mg/kg takarmány) esetén észlelték a hû-tött hízott libamáj minőségének jelentős javulását. Gyakorlati szempontból szükséges megem-líteni, hogy bár az E-vitamin akkumulációja a szövetekben a takarmányban lévő mennyiség-gel arányos, de a maximális mennyiség eléréséhez 3-4 hét szükséges. Ennek alapján tehát a nagy adagú kiegészítést a tömés teljes időszaka alatt folytatni szükséges a valós eredmény, nagyobb arányban extra minősítésû libamáj, eléréséhez. A hízott libamáj előállítása során az egyik legnagyobb probléma az ideális méret elérése mellett a szövet, ezen belül különösen a sejtmembránok védelme. Ebben a folyamatban az E-vitamin mellett az A-vitaminnak is jelen-tős szerepe van, a mikroelemek közül pedig a szelén hatása bizonyított. A sejtmembránok mellett fontos lehet ebben a tekintetben az erek, különösen a kapilláris erek védelme is, amelyben a C-vitaminnak és a flavonoidok közé tartozó P-vitaminnak van kitüntetett hatása.

A takarmányok fent felsorolt vitaminokkal és mikroelemekkel történő kiegészítésével azon-ban nem oldhatók meg a baromfi árutermelés során jelentkező problémák, azok kedvezőtlen hatásainak csökkentésére, illetve ami ennél talán még fontosabb a termelő számára, a termelés gazdaságosságának növelésére azonban alkalmasak.

Dr. Mézes Miklós

Szent István Egyetem

Takarmányozástani Tanszék