Ha csoportosítani akarjuk a vitaminokat, akkor a leggyakrabban vízben (B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B12-, C-vitamin, biotin, folsav), illetve zsírban oldódó (A-, D-, E-, K-vitamin) csoportra osztjuk azokat. A vitaminok többsége a táplálékkal kerül be az állatok szervezetébe, bár néhány vitamint provitaminja formájában vesz fel az állat, más vitaminokat a szervezet metabolizmusa vagy az emésztőrendszerben található mikroorganizmusok termelik. Az intenzív iparszerû állattenyésztés kialakulásával a korábbi évtizedekhez képest még nagyobb a jelentősége annak, hogy az állatok vitamin-szükségletét maximálisan kielégítsük. Ennek a legfontosabb oka az állatok teljesítményének folyamatos növekedése, amelynek legfőbb motorja a folyamatos genetikai fejlődés (új hibridek) és az intenzív tartásmód. A szintetikus vitaminok nagyüzemi szintû előállításával a takarmányok vitamin-kiegészítése és az állatok szükségletének kielégítése elsősorban ökonómiai és tudományos kérdéssé vált, de semmiképpen sem mondható megoldhatatlan kérdésnek. Ilyen körülmények között ritkán lehet súlyos és tisztán vitaminhiányos tünetekkel találkozni. A vitaminok egy részének hiányát bizonyos ideig el tudja viselni probléma nélkül a szervezet, mivel képes tartalékolni azt. Ha vitaminhiány alakul ki, akkor az lehet enyhe részleges hiány, amelyet hipovitaminózisnak, vagy lehet teljes hiány, amit avitaminózisnak nevezzük.

A takarmányozás a vitaminellátás tekintetében ma sem képvisel egységes álláspontot. Ezért a különböző ajánlások és takarmányozási technológiák néhány vitamin esetén jelentős eltéréseket mutatnak azonos állatfaj és korcsoport esetén. A minimális vitamin-szükségleti értékek meghatározásánál általában az amerikai NRC szabvány ajánlásait szokták a takarmányozásnál figyelembe venni. Emellett a különböző szintetikus vitaminokat előállító és forgalmazó cégek is megadják saját ajánlásukat az optimális vitamin-kiegészítésre. A különböző baromfitenyésztő cégek hibridjeikhez szintén megadják a maguk javaslatát a vitamin kiegészítésre vonatkozóan. A takarmányforgalmazó cégek és a különböző tudományos mûhelyek is rendelkeznek a maguk javaslataikkal, ami gyakran jelentősen eltér egymástól és a korábban említettektől. A fent említett javaslatoknak (lásd I-es táblázat) néha határt szab a törvényi szabályozás (tak. kódex), amely néhány vitaminnál előírja a tápszinten megengedett maximális mennyiségeket. Az ajánlásokban fellelhető komoly különbségek egyik magyarázata az, hogy pontos szükségleti értéket szinte lehetetlen meghatározni. Ennek legfőbb oka, hogy a szükségleti értékeket számtalan külső, környezeti, technológiai és belső, biológiai tényező befolyásolhatja. Az említetteken kívül a vitaminok közötti kölcsönhatások (kompetitív antagonizmus) is jelentősen befolyásolhatják kiegészítést.

A-vitamin (retinol)

Az állati eredetû alapanyagok tejtermékek, tojástermékek, halliszt, húslisztek tartalmazzák nagyobb mennyiségben. A növényi termékekben az A-vitamin provitaminjai a karotinok találhatók, amelyből az állati szervezetben képződik vitamin. Az A-vitaminnak nélkülözhetetlen szerepe van a látás folyamatában, a fény kémiai reakciók utján történő idegingerületté alakításában. Szerepe van bizonyos enzimek bioszintézisében és az állatok szaporodási folyamataiban, hámsejtek ellenálló képességében. Hiánya esetén látászavarok, a hámszövetben különböző elváltozások, csontfejlődési zavarok figyelhetők meg. Baromfinál a hiányos ellátás ronthatja a tojások keltethetőségét és a kikelt állatok növekedése is gyenge.

D- vitamin (kalciferol)

A D-vitaminnak két formája ismert, a D3- és D2-vitamin, az állati termékekben az előbbi található nagyobb mennyiségben. A baromfifélék nagyságrendileg jobban hasznosítják a D3-vitamint, ezért a takarmányok kiegészítésénél általában csak ezt a formát használják. A D-vitaminnak központi szerepe van a kalcium-foszfor anyagcserében. A napsugarak besugárzásának következtében az állatok testében D-vitamin képződik. Hiánya esetén angolkór és csontlágyulás, a tojáshéj elvékonyodása figyelhető meg.

E-vitamin (tokoferol)

Az E-vitamin mind a növényi, mind az állati eredetû takarmányokban megtalálható. Erős antioxidáns tulajdonsággal rendelkezik, gátolja az avasodást és a lipidperoxidok képződését a telítetlen zsírsavakból. Szerepe van a fehérjeszintézisben, a szaporodási folyamatokban. Hiányos ellátás esetén a fiataloknál növekedésének lassulása, baromfiaknál exszudatív diatézis és encefalomalácia kialakulása fordulhat elő.

K-vitamin

Három változata ismert, a K1-vitamin (filokinon) főleg a zöldnövényekben található, a K2-vitamint (menakinon) a bélbaktériumok termelik és a K3-vitamint (menadion) pedig mesterségesen állítják elő. Nélkülözhetetlen szerepe van a véralvadási folyamatban. Hiánya természetes körülmények között ritkán fordul elő, ha mégis akkor sérülések esetén bevérzések alakulhatnak ki a bőr alatt.

B1-vitamin (tiamin)

A gabona magvakban és a hallisztben található meg nagyobb mennyiségben a tiamin. A legfontosabb funkcióját a szénhidrát anyagcserében fejti ki. Hiánya esetén étvágytalanság, lesoványodás és idegrendszeri tünetek figyelhetők meg.

B2-vitamin (riboflavin)

Nagy mennyiségben tartalmazzák a gabonák, az olajos magvak, a halliszt és a lucernaliszt. A riboflavin fényre rendkívül érzékeny, ezért a napon tárolt alapanyagokban jelentősen csökkenhet a mennyisége. Jelentős szerepük van az aminosavak és a zsírsavak szintézisében. Fiatal baromfiaknál hiányában növekedési zavarok és súlyos idegbénulás (görbeujj betegség) alakul ki. Tojótyúkoknál nem megfelelő ellátás esetén a tojások keltethetőségének romlása figyelhető meg.

B3-vitamin (nikotinsav)

Legnagyobb mennyiségben a hallisztben található jól hasznosítható formában, de a növényi eredetû alapanyagok is tartalmazzák. A szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcserében is központi szerepet játszik, mint az enzimek alkotója. Hiánya esetén növekedési zavar és csontosodási problémák lépnek fel.

B5-vitamin (pantoténsav)

A természetben nagyon sok mindenben előfordul, de legnagyobb mennyiségben a halliszt, a szójadara és lucernaliszt tartalmazza. Nagyon fontos szerepet tölt be az intermedier anyagcserében. Hiánya esetén gyenge fejlődés, bőrgyulladás, a tojások keltethetőségének csökkenése és tollképződési zavarok figyelhetők meg.

B6-vitamin (piridoxin)

A pantoténsavhoz hasonlóan található meg az alapanyagokban. Jelentős szerepe van az aminosav anyagcserében. Hiánytünete ritkán fordul elő, de ha mégis, akkor romlik a testtömeg-gyarapodás, az ellenálló képesség és csökken a tojások keltethetősége.

B12-vitamin (kobalamin)

Az állati eredetû alapanyagokban található meg. Központi szerepe van a normális vér- és hámképzésben, illetve az aminosav metabolizmusban, az idegrostok mûködésében, az ellenálló képességben, a növekedésben, a termékenységben. Hiánya esetén az említett folyamatok zavara, tollasodási, tojástermelési és keltethetőségi problémák jelentkezhetnek.

C-vitamin (aszkorbinsav)

Az emlősök májában és a madarak veséjében szintetizálódik, az ember és a majom, illetve a halak kivételével. Részt vesz a szervezet általános védekezési mechanizmusában, hormonok képzésében és fontos szerepet játszik a csont, porc és kollagén képzésben. Hiánya esetén az említett mechanizmusok zavart szenvednek, romlik a sperma minősége és a sérülések gyógyulása lassul. A tojótyúkok ketrecbénulását is összefüggésbe hozták hiányával.

Biotin (H-vitamin)

A természetben gyakran előfordul mind a növényi, mind az állati eredetû alapanyagokban, nagyobb mennyiségben tartalmazza a szójadara, a lucernaliszt és a halliszt. A normális bőrképződéshez elengedhetetlen, de szerepe van a szénhidrát anyagcserében és a zsírszintézisben. Hiánya növekedési, tollasodási és termékenységi zavarokat okoz. Hiányos ellátás esetén bőrelváltozások és máj-, illetve vesekárosodás figyelhető meg. Baromfinál a perózis kialakulása összefüggésbe hozható az elégtelen biotin-ellátással.

Folsav

Nagyobb mennyiségben található a hallisztben, szójában, lucernában és a búzában. Fontos szerepet játszik a nukleinsavak szintézisében. Hiánya esetén baromfinál a keltethetőség romlása, csontképződési zavar, a tollak színtelensége és gyenge növekedés figyelhető meg.

A felsoroltakon kívül a vitaminhatású vegyületek között feltétlenül említést kell tenni a kolinról, amelynek hiánya esetén a baromfiaknál növekedési zavarok, perózis és májelfajulás jelentkezhet. A fentiekből is látható, hogy a vitaminok a szervezet legkülönbözőbb folyamataiban játszanak kulcsszerepet, ezért a normális növekedéshez, fejlődéshez és az élethez nélkülözhetetlenek. Mivel a vitaminok legnagyobb része a táplálékkal kerül be az élőlények, így a gazdasági haszonállatok szervezetébe, ezért a takarmányok vitamin- kiegészítésénél nagy a takarmánygyártók felelőssége.

Gyenis József-Tóth Szabolcs