A kutatási eredmények és a gyakorlati tapasztalatok is igazolták, hogy a jó hibridválasztás 28-35%-ban részesedik a terméseredményből. Ez a szakmai tudásráfordítás, nem növeli a termelési költséget. A jó fajtaválasztásnál és a kapcsolódó vetőmagvásárlásnál nem elhanyagolható az árkérdés, de megközelítően sem a legfontosabb! Ezen kívül van, amit el is felejthetünk, nevezetesen: nincs bőtermő, jó kortani értékû és egyúttal igénytelen fajta!



A fajtamegválasztás előtt mindig meg kell fogalmazni a termesztés célját, lehetőségeit, néhány ezek közül: 

• szemes, siló, CCM, LKS, másodvetés, egyéb,
• ökológiai adottságok (talaj, hőmérséklet, a növénytermesztési tér vízgazdálkodása),
• termesztés színvonala (intenzív, extenzív) és kapacitása,
• növénytermesztés szerkezete (különös tekintettel a kukorica és az őszi kalászosok arányára),
• öntözés lehetősége, az öntözés módosító hatásai,
• rendelkezésre álló forgóeszköz,
• értékesítési, felhasználási mód, ütemezés.

Lényeges a hibridek értékmérő tulajdonságaira vonatkozó tájékozottság: 

• termőképesség genetikai lehetőségei a hibridtípustól (SC, MSC, TC, MTC, DC) és a tenyészidőtől függően [(FAO-szám, HU érték) lásd 2. táblázat és 2. ábra],
• 50%-os nővirágzáshoz szükséges napok száma a keléstől (már előre tájékoztat a fiziológiai érettségről),
• a fiziológiai érettséghez (RM) szükséges napok száma,
• az RM (Relativ Maturity) állapotot követő vízleadás üteme (hőmérséklet, dent-flint szemtípus),
• termőképesség (biomassza, növényi részek aránya),
• kórtani érték (rezisztencia, tolerancia),
• stressz-tûrő képesség (hidegtûrés a kezdeti fejlődésben, szárazságtûrés a szemképződés idején),
• termésstabilitás (kis termésingadozás ugyanazon a termőhelyen, különböző évjáratokban),
• alkalmazkodó képesség (kis teljesítményingadozás adott tenyészidőben különböző termesztési feltételek között),
• sûríthetőség (szûk-tág tőszám intervallumban miként változik a teljesítmény, egyedi és területi produkció),
• szárszilárdság (tenyészidőben és három-négy hetes technikai túlérésben),
• terméselemek aránya (Harvest Index, M %),
• szem típusa (dent, flint szerint változik a beltartalom),
• tápanyag hasznosító képesség,
• a fajta előállításának éghajlati zónája (É-D irányú adaptáció hatása a tenyészidő hosszára),
• herbicid érzékenység, tûrőképesség (mutáció, génikus beavatkozás),
• gépi betakaríthatóság (kiegyenlítettség, foszthatóság, morzsolhatóság, csutka szilárdság),
• lignin tartalom a szárban (elsősorban a silókukoricánál lényeges).

Elméletileg bő a hazai fajtaválaszték, hiszen 2004-ben már jóval több, mint 300 fajta neve szerepel az OMMI kiadásában megjelenő Nemzeti Fajtajegyzékben. Akik ezt a kiadványt évről évre figyelemmel kísérik, megállapíthatják, hogy egy-egy fajta élettartama ritkán haladja meg az 5 évet, tehát gyors a fajtaváltás, ami csak részben vezethető vissza genetikai okokra. A hivatkozott kiadvány 2002. évi adatai, pl. nagyon sok hasznos információt tartalmaznak, minden kukorica termesztőnek melegen ajánljuk. Természetesen a fajtajegyzékben szereplőknek csak egy része jelenik meg a tényleges fajtakínálatban és a nem hivatalos becslések szerint az 1,2-1,3 millió ha-os szemes és silókukorica terület 80%-án mindössze kb. 30 fajta osztozik. Az OMMI kiadvány említésével már tulajdonképpen elérkeztünk a fajtaválasztás következő állomásához, az információs forrásokhoz.

Fajtatulajdonosok, vetőmag-forgalmazók kiadványai



Érdemes a bemutatókon, tájékoztatókon minél többet összegyûjteni belőlük, azon oknál fogva, hogy a nemesítő, a fajtatulajdonos sokkal többet tud az általa képviselt fajtáról mint bárki más. A prospektusok annyit érnek, amennyi hasznos tudnivalót tartalmaznak. Kellő kritikával kezelendő! Az attraktív megjelenés még nem biztos, hogy az un. „csúcshibridekről” tájékoztat (érdemes tehát a kiadványok tartalmát összevetni az előzőekben felsorolt értékmérő tulajdonságokkal).



OMMI fajtaismertető kiadványok



A kisparcellás fajta-összehasonlító kísérletek (13-16 helyszínről, az ország különböző részeiből) eredményei objektíven tükrözik az előző évi teljesítményeket. Különös figyelmet érdemel egy-egy fajta terméshozama különböző termőhelyen (alkalmazkodó képesség). A hozamok nagy területen az üzemi teljesítményeket általában 20-30 %-ban meghaladják, ezt figyelembe kell venni.

Független intézmények (kísérleti intézetek, egyetemek) szántóföldi bemutatói



A szabatos kísérletek az egész tenyészidőben látogathatók, specialisták adnak felvilágosításokat. A kísérletek megtekintése a hímvirágzás kezdetétől a betakarításig 2-3 alkalommal ajánlott. A kísérlet látnivalóin kívül tájékozódjunk az alkalmazott talajmûvelésről, NPK trágyázásról, a vetésidőről!

Fajtatulajdonosok, vetőmag-forgalmazók szántóföldi bemutatói



Ezeken a területeken többnyire 1-2, „jó házból származó” hibrid teljes kínálata (érésidő szerint) megjelenik, nagyparcellás, ismétlés nélküli elrendezésben. A parcellák gépi mûvelésre alkalmas mérete, a terület kiegyenlítettsége viszonylag pótolja az ismétlések hiányát. A vetéstől a betakarításig megtekinthetők. A szervezők általában 2 bemutatót tartanak, az elsőt virágzás idején, a másodikat a betakarítással egybekötve. Ajánlott a demonstratív bemutatókon részt venni, különösen azoknak, akik a helyszín közelében gazdálkodnak.

Saját tapasztalatok (saját kísérletek)



A saját tapasztalatok nagyon fontosak akkor, ha:

• 1-1 hibridről 2-3 év eredményei rendelkezésre állnak,
• a terméseredményeket a termesztés körülményei és a lehetőségek összhangjában objektíven értékeli a gazdálkodó.

Saját kísérletekre (főként szabatos kísérletekre) csak a nagyobb területtel bírók vállalkozzanak, kutatói tanácsot érdemes igénybe venni! A szabatos vizsgálati eredmények (a negatív eredmények is) viszik leginkább előre a termelésfejlesztést.

A vetőmagvásárlás alapjai



A vetőmagvásárlásig eldöntendő szakmai kívánságok:

• fajtaösszetétel a hibrid típusa, az érésidő besorolás szerint,
• a hibridek vetésterülete, tervezett tőszám (betakarításkori tőszámhoz viszonyítva 10-15 %-kal több csírázóképes vetőmag) kiszámítása,
• vetőgép típusa (a vetőmag kalibráltsága iránti igény),
• a vetőmaggal szemben támasztott különleges igények a kalibráltságon és az osztályba soroláson túlmenően, pl.: Cold test érték, CSVT ( Complex Stress Vigor Test).

Egyéb, a sikeres vetőmag vásárlásához szükséges tennivalók:

• vetőmag-forgalmazók cég image-nak ismerete,
• jó tárgyalóképesség elsajátítása (alku, bizalom, kompromisszumkészség, kedvezmények).

Ez utóbbi azért is fontos, mert a vetőmag nem olcsó (pl.: 2004-ben várhatóan 20-30.000 Ft/ha között alakul az 1 ha-ra szükséges ár, ez kb. 12-17 %-a a várható termelési költségnek).



Akik a vetésidőt jóval megelőzően vásárolnak, és maguk raktározzák a vetőmagot, fontos tudni a minőségmegőrző tárolási alapfeltételeket:

• optimális a 10-15 ºC, 60%-nál nem több relatív légnedvesség,
• 0 ºC vagy az alatti tárolási hőmérséklet károsítja a csírázóképességet,
• a maradék vetőmag, még optimális feltételek között is egy év alatt 20-30 %-ot veszít csírázóképességéből.

Befejezésül még néhány jó tanács: 

• kis termőterületre is érdemes legalább 2-3 különböző hibridet választani (nemesítési típus, érésidő),
• csak a jó Cold test értékû vetőmag biztosítja a korai vetés kisebb kockázatát,
• a tenyészidő hosszával (FAO 500-asok) arányosan nő a termesztés kockázata (korai fagyok szeptemberben),
• a sok, már ismert érvhez a kukoricabogár (Diabrotica virgifera) is társult a tekintetben, hogy a kukorica időszakos monokultúrát, de még a di- vagy bikultúrát is (kukorica-kukorica-őszibúza-őszibúza) váltsa fel a vetésváltás. Ehhez a FAO 200-300 éréscsoportból kell válogatni, így kisebb lehet ugyan a kukorica termése, de ezt az időben elvetett őszi búza hozama kompenzálja,
• kisebb a hozam kockázata, ha a tájékoztató tőszám intervallum alsó határa közelében maradunk,
• a genetikailag csúcsteljesítményre képes hibridek (SC, MSC) csak átlagosnál jobb feltételek között bizonyítanak.
  
  
  
  Késmárki István - Kiss József - Petróczki Ferenc
  
  
  
  
  
  

  1. sz. táblázat
  A kukorica hasznosítási irányai
  Szár					Takarmány
  					Papírpép – mûselyem – takarmány
  Csutka					Tüzelőanyag, fûtőanyag – csiszolóanyag – agyaghordozó
  					Orvosság – talajtakaró – humusz – szilárd mûanyaglap
  					Takarmány
  		Oldható anyagok	Koncentrálás		Antibiotikum-előállítás
  					Takarmány
  		Korpa			Takarmány
  		Glutén fehérje	Kémiai kezelés	Zein	Lakk – mûszál – lemez – orvosság
  					Állati takarmány
  		Csíra	Extrakció	Olaj (nyers)	Öntödeipar – mûselyem-előállítás – gyógyszeripar
  				Finomítás	Asztali olaj – margarin
  				Takarmánypogácsa	Takarmány
  		Keményítő	Szárítás	Ipari keményítő	Fonóipar (szövőipar) – ragasztószer
  			Mosás	Étkezési keményítő	Sütőipar – édes- és sütőipar – hús- és kolbász-előállítás
  			Finomítás	Nemesített étkezési keményítő	Levesek – főzelékek – szószok – édesipar – gyermektápszer
  			Főzés	Duzzadó keményítő	Bányászat – öntőipar – kőolaj-bányászati töltelék – szövetek keményítése
  			Pirítás	Dextrin	Ragasztó – öntödeipar – kikészítőszer
  			Kémiai reakciók	Módosított keményítő	Papírgyártás – fonodai anyag
  					Hőre lágyuló mûanyag-előállítás
  			Hidrolizálás
  			Derítés
  			Besûrítés	Glükózszirup	Söripar – édes- és sütőipar – cserzés (tímárság)
  					Kémiai anyagok – gyógyszeripari termékek
  			Kristályosítás	Glükóz vagy dextróz	Gyógyszeripari termékek – szőlőcukor
  			Hidratálás	Szorbit	Fonodai szerek – dugógyártás – papíráruk – tápszerek
  					C-vitamin – gyanták
  		Szemek őrlése			Corn-flakes
  					Csíraolaj
  			Grízliszt		Snackgyártás
  			Dara		Sörgyártás
  			Kukoricacsíra-pogácsa		Takarmány
  			Korpa
  Alkohol-előállítás					Whisky, gin, bourbon (whisky)
  					Takarmány (törköly)

  2. sz. táblázat
  A takarmánykukorica érésidejére vonatkozó tájékoztató adatok hazánkban (lásd még a 2. sz. ábrát)
  Éréscsoport az OMMI besorolás szerint	FAO-szám* (FAO index)	HU (Heat Units) érték**, °C	50%-os nővirágzásig eltelt napok száma, db	RM (Relativ Maturity)***, nap	„Technológiai” érettségig eltelt napok száma****, db	A Nemzeti Fajta- jegyzékben szereplő fajták száma 2000-2003 között, %
  Igen korai	240-290	1110-1160	68-74	85-90	110-120	5-8
  Korai	300-390	1170-1230	73-79	90-100	120-130	47-52
  Középérésû	400-490	1250-1300	76-80	95-110	130-140	32-36
  Kései	500-590	1310-1360	79-84	100-120	140-150	9-11
  * FAO-szám:	A kukoricafajták érésidő szerinti besorolása a FAO 1954. évi római kukorica értekezlete szerint, 100-900 közötti értékekkel. A növekvő számok egyre hosszabb tenyészidőt jelölnek. Vitatható besorolás, mert ha egy fajtát az északi féltekén É-D irányban mozgatunk (adaptáció), egyre koraibbá válik, megfordítva pedig egyre nő a tenyészideje.
  ** HU-érték:	képlettel számítható, ahol Sn = ápr. 1-szept. 30. között eltelt napok száma; Tmin °C = napi minimum hőmérséklet;

Tmax °C = napi maximum hőmérséklet; - 10 °C levonás

a napi átlagból azért szükséges, mert a kukorica növekedési, fejlődési

küszöbértéke » 10 °C. A Tmax °C-nál a 30 °C felett értékeket (hőségnapok)

30 °C-ra redukálják. Pontosabban tájékoztat, mint a FAO-szám, de többen

vitatják. Számításmenete országonként is változik.*** RM:A kukorica fiziológiai érettsége. A szem

és a csutka határán szürkés-fekete réteg jelenik meg (black layer), ezzel

lezárul a tápanyagok szembe épülése. Ezt az állapotot a fajták 28-35%

szemnedvességnél érik el, ettől kezdve már csak az ún. természetes

vízleadó képesség befolyásolja a kukorica vízvesztését. Mindkét tulajdonságot

genetikai sajátosságok és természetes körülmények szabályozzák, általában

0,7-1,0% vízleadást 18-23 °C hőösszeg indukál.**** Technológiai

érettség:A takarmányozási céloknak (szemes, siló,

CCM, LKS) megfelelő érettségi állapot. A betakarítás siló, CCM,

LKS céljára általában a teljes növényre számított 35-45%-os nedvességtartalomnál

ajánlott. Szemes kukorica betakarítására a szem < 28 % víztartalmánál

lehetséges, a szárítás költségeitől függően célszerû

a természetes vízleadó képességet minél jobban kihasználni (a szemes kukorica

biztonságosan 13,5% nedvességtartalomnál tárolható). Szerencsére a szárszilárd

fajták 20-25 napos túlérettséget is kibírnak jelentős veszteség,

minőségromlás nélkül.