Ad 1: A tisztán mikrobiális eredetû megbetegedések jelentősége egyre inkább csökken. Ennek alapvető oka, hogy az olyan kórokozóktól, amelyek önmagukban is tudnak emésztőszervi betegséget kiváltani, igyekeznek megszabadulni az állattartó telepek. Vírusok közül ide sorolható a TGE, a rota, vagy az Aujeszky-féle betegség kórokozója, nem kihagyva a sertéspestis és egyéb - ma már természetesnek tûnően nem jelen lévő - betegségek kórokozói. Ezen betegségek leküzdésében jelentős szerepe van az igazgatási intézkedéseknek és a vakcinázásoknak .
Baktériumok ( pl. salmonellák) is, és a paraziták jelentős része is ebbe a kategóriába tartozik. Célszerû minden olyan kórokozótól véglegesen megszabadulni, amelytől csak lehet, mert ez a közegészségügyi jelentőségén túl alapvető gazdasági érdek is. Együtt élni ezekkel a kórokozókkal csak súlyos kompromisszumok árán, és jelentős gazdasági veszteséggel lehet!
Ad 2: A takarmány eredetû emésztőszervi problémák lényegesen gyakoribbak, az általuk okozott veszteség is ennek megfelelően hatalmas. A toxikus anyagokat tartalmazó takarmány komponensek ( pl. mikotoxinokkal szennyezett szemesek, toxikus gyommagvak, avas olajok, stb.) hatása kettős. Egyrészről gyengítik a szervezet védekezőrendszerét, másrészről fokozott perisztaltikát indukálnak. Egy egészséges szervezet a számára toxikus anyagoktól igyekszik minél hamarabb, és minél gyorsabban megszabadulni. Ez hányásban, fokozott perisztaltikában, súlyos esetben profúz hasmenésben nyilvánul meg. Minden ilyen esetben lecsökken a takarmányban levő hatóanyagok feltárására rendelkezésre álló idő, a gyorsan távozó béltartalommal nem csak a takarmány, de jelentős mennyiségû emésztő enzim és bélhámsejt is távozik. Már enyhe mértékben fokozódó perisztaltika is jelentősen rontja a takarmányhasznosítási mutatót!
Ugyanilyen mechanizmus alapján a takarmányban nem optimális arányban levő komponensek (pl. túl sok rost, vagy egyéb, nem keményítő eredetû poliszaccharid) vizet megkötve fokozzák a béltraktus motilitását, s a végeredmény a fentiekhez hasonló.
Életkori sajátosságokból adódóan fiatal malacoknál figyelhető meg takarmány allergia, leggyakrabban a szójakomponenssel szemben. Félreértelmezett spórolás címén nem kellően feltárt takarmányt adnak malacoknak, amelyet azok emésztőrendszere még nem tud megemészteni.Ez olyan hasmenést indukálhat, ahol a háttérben nem mutatható ki semmilyen kórokozó.
Ad 3: A takarmány és környezet indukálta mikrobiális eredetû emésztőszervi problémák csoportja a legtágabb és legsokrétûbb. Ezekben az esetekben a bélcsatornában egyébként is fellelhető baktériumok valamilyen ok hatására túlszaporodnak, megbomlik az addig egészséges bélflóra, s ez okozza a problémát: vagy már önmagában is betegséget okoz, vagy olyan anyagcseretermékek keletkeznek, amelyek megváltoztatják a normális fiziko-kémiai paramétereket. A megváltozott körülmények hatására azután felszaporodnak olyan nem kívánatos mikroorganizmusok is, amelyek megnövekedett mennyisége betegséget vált ki.
A leggyakrabban előforduló - ebbe a kategóriába tartozó - betegség még mindig az E. coli okozta hasmenés, ill. az ödémabetegség. Az esetek túlnyomó részében másodlagos kórokózóként - un. végrehajtóként - jelenik meg. E két fő tulajdonsága adja meg a védekezés irányvonalát is: olyan takarmányt kell az állatnak felkínálni, amely maximálisan emészthető az adott életkorban, nem okoz pangást a bélcsatornában, s nem borítja fel a bélflórát. Meg kell szüntetni az elsődleges kórokot - ha van -, és ki kell küszöbölni az egészséges bélfal védőfunkcióit gyengítő faktorokat ( olyan stresszfaktorok, mint a hideg, a túlzott meleg, a zsúfoltság stb., ill. a direkt károsító toxikus anyagok, leggyakrabban mikotoxinok). Antibiotikumot csak a más módon ki nem küszöbölhető esetekben célszerû bevetni, viszont ha antibiotikum használatára kerül sor, nagyon körültekintően érdemes a legmegfelelőbbet kiválasztani, s ebben nem csak a rezisztencia vizsgálat eredményére kell támaszkodni! Kiterjedt alkalmazást nyert a különféle szerves savanyítók alkalmazása, melyek a bélcsatorna pH-jának megváltoztatásával gátolják meg - nem csak - az E. coli elszaporodását. Kissé eltérő megítélés alá esik az újszülött malacok un. naposkori colihasmenése. Ebben az esetben a kocák immunizálásával érjük el, hogy a föccstejben megjelenő ellenanyag védi meg a malacot a fatális hasmenéstől. Esetenként szóbajöhet olyan antibiotikum alkalmazása a kocáknál, amely aktív formában ki tud választódni a tejjel.
Igen gyakran fordul elő a clostridiumok okozta emésztőszervi probléma. Az un. FEB ( fertőző elhalásos bélgyulladás) speciális védekezést igényel, de ennél sokkal gyakrabban fordul elő a szubklinikai toxikózis, melyet a clostridiumok által termelt fehérjetermészetû toxinok váltanak ki. Az esetek döntő részében a nem megfelelő takarmánykomponensek, ill.a rosszul megválasztott gyógyszerek segíthetik a clostridiumok elszaporodását. Más jellegû antibiotikumos védelmet igényel, mint a coliformok elleni kezelés!
Még mindig igen gyakori probléma a sertés dizentéria, melyet a Brachyspira hyodisenteriae nevû baktérium okoz. Ebben az esetben a vastagbél flórája változik olyan irányba, amely kedvez a kórokozó elszaporodásának. Számos helyen higiéniás és bio-biztonsági rendszabályok bevezetésével, és egyidejûleg alkalmazott antibiotikumokkal megszabadultak e kórokozótól, amely igen komoly veszteséget tud okozni, főként nagy súlyú hízókban. E lap egy későbbi számában részletesen kitérünk a sertés dizentéria elleni védekezés főbb elemeire.
Az ileitisz néven az utóbbi években jobban megismert kórforma szintén igen elterjedt. Ma még nem minden részletében ismert módon a Lawsonia intracellularis nevû baktérium oly mértékben tud elszaporodni a bélhámsejtekben (nevével ellentétben nem csak a vékonybél alsó szakaszán, de a vastagbélben is), amely már krónikus, vagy akár heveny betegséget is ki tud váltani. A sertés dizentériával kombinálódva kártétele hatványozódik. Alapvető célunk kell hogy legyen a baktériumok szaporodásának alacsony szinten tartása (de nem megszüntetése!), ezzel is segítve a gazdaszervezet immunitásának kialakulását. Ezt elsősorban a higiéniás rendszabályok betartásával, körültekintő takarmányformulázással, és célzott antibiotikum használatával lehet elérni.
Az ileitisz kapcsán figyeltem meg, hogy a kezelésére irányuló antibiotikumos terápia alkalmazásával egyidőben jelentősen lecsökkent a fatális kimenetelû vastagbélcsavarok száma is. Ma még nem eldöntött, hogy ez utóbbit maga a L. intracellularis okozza-e, vagy a hozzá társult gázképző flóra, amely szintén a megbomlott bélflóra következtében tud felszaporodni.
Technológiai hiányosságokra vezethető vissza a diszpepsziás jellegû hasmenések. Minden állat emésztőrendszerének van egy kapacitási maximuma. Ez több, mint amennyit az állat hasznosítani tud, de kevesebb, mint amit a falánk állat étvágya kikövetel. A nem megemésztett takarmány - azon túl, hogy pazarlás - azután a szervezet által nem kontrollált módon bomlásnak indul. Ez önmagában is káros folyamatok elindítója lehet ( hasmenés, anyagforgalmi zavarok), de még gyakrabban társul hozzá a már a fentiekben említett kórokozók valamelyike. Ezért nagyon fontos, az adagolt, irányított takarmányozás!
A különböző stresszfaktorok oly módon borítják fel a bélflórát, hogy az endokrin rendszeren keresztül felgyorsul a vékonybélben a takarmány áthaladása, s emésztetlenül jut a vastagbélbe. Itt azután a már megismert módon bomlani kezd, és ismét csak a megbetegítésre képes baktériumok kerülnek túlsúlyra. Minden olyan egyéb betegség ,amely önmaga nem vált ki ugyan emésztőszervi megbetegedést, de csökkenti a szervezet ellenálló képességét, jelentősen lecsökkenti a védekezési küszöböt a fentebb felsorolt kórokozókkal szemben! Ezért soha ne hagyjuk figyelmen kívül ezeket a faktorokat sem!
A felsorolt okok számos lehetőséget kínálnak, hogy szem elől tévesszük a kitûzött cél. Csak körültekintő, célzott, és előre megtervezett módon lehet elérni a kívánt célt!
„ A halál a belekben lakozik” - idézzük gyakran Hyppokrates híres mondását. A ma már molekulárbiológiai eszközökkel is alátámasztott igazság arra figyelmeztet, hogy a külvilággal a legnagyobb felületen érintkező szervre különös figyelmet kell fordítani.
Dr. Makay Gábor
Címlapkép: Getty Images
