Életmódjára jellemző, hogy nem alszik téli álmot, egész évben aktív. Szaporodási időszaka viszont kora tavasztól késő őszig - általában márciustól novemberig - tart. Rendkívül szapora, a nőstény 3 heti vemhesség után általában 3-8 fiat szül, és évente 5-6 fialás is lehetséges. Gyors szaporodási képességét szemlélteti, hogy a nőstények már 3 hetes korukban ivarérettek. Az ivari aktivitására jellemző, hogy tavasszal a hímek aktivitásának megindulásával kezdődik, majd ősszel ezek inaktivitása miatt következik be a szaporodási időszak vége.
Felszaporodását nagyban befolyásolja az időjárás. A téli időszakban a legkedvezőbb számára, ha a novembertől februárig lehullott csapadék összege kevesebb mint 100 mm, és a talaj felszíni hőmérséklete egyenletesen fagypont alatt van. Ezt követően a korai kitavaszodás és a száraz, meleg tavaszi majd nyári időjárás kedvező feltételeket teremt a gradáció kialakulásához. A tél folyamán kedvezőtlen számára a kemény hideg, a hótakaró hiánya, valamint az enyhe és hideg periódusok gyakori váltakozása valamint a bőséges csapadék. A hûvös, csapadékos időjárás a tavaszi-nyári időszakban is kedvezőtlen számára. A különösen a záporokkal és zivatarokkal hirtelen lezúduló nagy mennyiségû csapadék járatainak elöntésével elsősorban a populáció fiatalabb egyedeit gyérítheti.
Egyedszámának felmérésekor fontos tudni, hogy az egyes táblák fertőzöttsége még tömegszaporodása idején is jelentős eltéréseket mutathat. A populáció egyedszámának felmérésére és a védekezés szükségességének megállapítására több módszer is használható.
Az egyik legegyszerûbben alkalmazható módszer a lakott járatok számlálása. A felmérés során, táblánként minimum 2 helyen 10x10 m-es mintaterületeket jelölünk ki, és betapossuk az itt található összes pocoklyukat. Huszonnégy óra elteltével a kibontott pocoklyukak száma alapján következtetünk a területen lévő egyedszámra és döntünk a védekezésről. A módszerről fontos tudni, hogy a kibontott lyukak száma nincs egyenes arányban az itt élő pockok számával, de ez egy könnyen és gyorsan alkalmazható módszer, amely alkalmas viszonylag nagy területek gyors felmérésére. Ha a lakott járatok átlagos száma a területen ősszel 2db/100m2, tavasszal 1db/100m2 védekezés szükséges. A kártevő felmérésének másik módszere a pillangósok feltörésekor alkalmazható kiszántásos módszer. A felméréshez 2 fő szükséges, az egyik az eke mögött 2-3 m a másik 10-15 m távolságban gyalogol és 300 m hosszan megszámolják a kiugró pockok számát. A megszámolt egyedeket menet közben el kell pusztítani, nehogy még egyszer meg legyenek számolva. Ha 300 m-ként átlagosan minimum 2-3db pockot számolunk meg védekezés szükséges.
Az elmúlt év száraz időjárása, ugyan kedvezett a kártevőnek, de - mindazt az 1. ábra mutatja - az ország nagy részén csak gyenge, és egyes helyeken közepes mértékû felszaporodását tapasztaltuk. Az eddigi viszonylag csapadékmentes tél szintén kedvezett a telelés szempontjából, de a hőmérsékletingadozás már kevésbé. A késő őszi felvételezések eredményeit és az időjárási adatokat figyelembe véve, már kora tavasztól kezdődően kezdjük meg a veszélyeztetett kultúrákban egyedszámának felmérését, hogy veszélyes mértékû felszaporodását és kártételét idejében megakadályozhassuk.
A mezei rágcsálók másik jelentős és országosan elterjedt képviselője a hörcsög. Hasonlóan a mezei pocokhoz szántóföldi és kertészeti kultúrákban egyaránt károsít megrágva a kultúrnövények föld feletti vagy földbeni részeit.
Életmódjára jellemző, hogy föld alatti „építményt” hoz létre a hozzá tartózó járatrendszerrel. Kotorékjában téli álmot alszik, és tavasszal először a hímek majd a nőstények bontják ki kotorékukat. A nőstény évente kétszer párzik és 3 hetes vemhesség után 4-14 csupasz, vak kölyket szül, amelyek 2-3 hónapos koruktól kezdenek önálló életet. Az anyaállat a második párzásból származó kölykökkel rendszerint együtt telel. A téli álom kezdete előtt nagy mennyiségû (15-20kg) magot halmoz fel, majd a járatait télre elzárja. A felhalmozott táplálékot az álomba vonulás előtt és a tavaszi ébredés után fogyasztja el. A téli álomban lévő állatok érzékenyek a különböző külső és belső ingerekre. A túl gyakori felébredések erősen igénybe veszik az állatok szervezetét, és a pusztulásukhoz vezethetnek.
Egyedszámának felmérésére és a védekezés szükségességének eldöntésére alkalmazható módszer tavasszal a kibontott kotorékok számolása és a csapdázás.
Tavasszal a kibontott kotorékok számolása azon a megfigyelésen alapszik, hogy miután a hímek majd a nőstények kibontják kotorékukat, először mindegyiknek csak egy kijárata van. Ezért a módszer jól tükrözi a területen élő egyedek számát. A felmérést területi sávmódszerrel végezzük. Ha előre kijelölt sávokon történik elegendő 1 fő máskülönben 2 felvételező szükséges. Az egyik ember 2.5-5 m hosszú rudat visz magával - amely mindkét végére 1m hosszú jelzőzsinórt kötünk - és számolja a lépéseit. A másik felvételező mögötte haladva a jelzőzsinórok közötti sávban számolja a hörcsöglyukakat. A felvételezett területet a jelzőrúd szélessége és az átlagos lépéshossz alapján tudjuk kiszámolni.
A csapdázást előre kijelölt területen - helyenként min. 1ha-on- végezzük, és minden hörcsöglyukhoz csapdát helyezünk. A csapdázást a párzás idején - májusban - végezzük, és a csapdákat késő délután rakjuk ki, majd másnap reggel gyûjtsük be.
Ha tavasszal hektáronként átlagosan 3 egyedet csapdázunk vagy ugyanennyi a kibontott kotorékok száma, védekezzünk a kártevő ellen.
Végezetül fontos tudni, hogy az 5/2001(I.16.)FVM rendeletet módosító 81/2003(VII.9.) FVM rendelet 2.§ (1) b) pontja értelmében mindkét kártevő ellen kötelező a védekezés.
Prohászka Péter - előrejelző, ,Komárom-Esztergom Megyei Növény-és Talajvédelmi Szolgálat, Tata
IRODALOM:
Benedek Pál-Surján József-Fésüs István(1974): Növényvédelmi előrejelzés Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Jenser Gábor-Mészáros Zoltán-Sáringer Gyula (1998): A szántóföldi és kertészeti növények kártevői Mezőgazda Kiadó, Budapest
