• Vizes tőgy-előkészítés, rongyos törlés. A vizes mosás fellazítja a tőgyön a szennyeződéseket, és ha nem törlik teljesen szárazra a teljes lemosott felületet, a szennyezett víz bejut a fejőkehelybe, onnét a tőgybimbóba, és környezeti masztitiszt idéz elő. Nedves ronggyal nem lehet a vizes felületet szárazra törölni, emellett a nedves ruhában a kórokozók élve maradnak. Ha nem egyedi tőgytörlőt alkalmaznak, emellett még a fertőző kórokozókat is átvihetik vele egyik tőgyről a másikra.
• Felületes előkészítés 1. Főleg a száraz módszernél fordul elő, amikor a bimbót vagy csak bemártják és egy papírral végigsimítják, vagy az impregnált papírral egyszer törlik csak végig. Ha a bimbó nem kap elegendő masszázst, az inger nem elegendő a tejleadási reflex tökéletes kialakulásához, a tej nem áramlik be, a záróizom nem lazul el, a feltett fejőgép üresfejést végez, ami nagymértékben károsítja a fő védekező mechanizmust, a tőgybimbó záróizmát.
• Felületes előkészítés 2. Kétfázisú száraz előkészítésnél a fertőtlenítőszerbe mártást követően a szert nem hagyják 20 - 25 másodpercig hatni, hanem azonnal letörlik, így a szer nem tudja baktériumölő hatását kifejteni.
• A fejési sorrend összekeverése. A megtett útvonal lerövidítése érdekében a fejők gyakran elölről hátrafelé haladva - pl. - lemártogatják a tőgybimbókat, majd hátulról előrefelé menve letörlik őket (ekkor az utolsó tehénen a szer nem tudta hatását kifejteni, az elsőn meg már esetleg megszáradt, mire a fejő odaér), majd elölről hátrafelé elvégzi az első tejsugarak vizsgálatát, és hátulról előrefelé haladva felteszi a fejőgépeket. Így a tejleadási reflex esetleg az utolsónak lemártogatott állatnál még nem alakult ki teljesen, az első viszont már csurgatja a tejet. A tejleadás élettanának megfelelően minden munkamûveletet mindig ugyanabban a sorrendben kell végrehajtani, hogy az oxitocin-hatást optimálisan ki tudjuk használni.
• Elmarad az első tejsugár vizsgálata, vagy kifejik ugyan az első sugarakat, de nem vizsgálják meg azokat. A legnagyobb baktériumszámú tej az árutejbe kerül, és a friss betegeket, amíg még a folyamat visszafordítható lenne, nem veszik észre.
• A fejőgép feltételekor a kelyheket lelógatják a padozatra, levegőztetik azokat. Így alakul ki a környezeti tőgygyulladások egy része, a rendszerbe trágya kerülhet, és a levegő beáramlása miatt vákuum-ingadozás lehet, ami károsítja a bimbó záróizmát.
• A fejőgépet felhelyezés után nem igazítják el. Esetenként a szögbe tört, megcsavarodott kehelygumik és rövid tejtömlők nem teszik lehetővé az optimális tej-elfolyást.
• Süket tőgynegyedû tehenek fejésekor a nem használt kelyhet nem dugózzák le. Ha a gép levegőzik, károsodik a záróizom. Ha a kelyhet megtörik, hamar tönkremegy.
• Ha mégis használnak kehelydugót, azt a padozatról (gép tetejéről, földről, stb.) veszik elő. A kehelydugókat használat után le kell mosni és fertőtlenítőszerben tárolni, hogy a gépet ne szennyezzék be, illetve ne terjesszenek fertőzést.
• Tőgybeteg tehenek fejésekor a negyedfejőt nem a többi kehellyel egyszerre teszik fel, hanem akkor, amikor a tehén már a többi negyedből leadta a tejet. Nem tudják az oxitocin-hatást kihasználni, és épp az érzékeny negyed esetében lazítják a záróizmot.
• Ha a tőgynegyedfejő külön vákuumról megy, a fejőgép levétele után a beteg negyeden a negyedfejőt fent hagyják. Ilyenkor nincs pulzáció, csak szívás, pont a legérzékenyebb negyed esetében tartósan károsítják a záróizmot és a bimbócsatornát.
• Ha a tőgynegyedfejőhöz tartalék-kelyhet használtak, azt használat után nem mossák és fertőtlenítik el. Hasonló, mint amikor
• A beteg tehén fejése után a használt kehelygarnitúrát, vagy fejőgépet nem mossák át és nem fertőtlenítik el. Fertőzést közvetít a beteg tehenet fejt kehelygumi.
• Ha van kehelylevevő, annak a zsinórját nem húzzák meg a gép felhelyezése után. Szögben megtört tőgybimbó, ld. fentebb.
• A csúszkáló, szelelő gépet nem igazítják el azonnal. Levegő-beáramlás, ld. fentebb.
• Elkezdik a tehén előkészítését, de közben elmennek sort ki- beengedni, stb. Ha egyszer egy állat előkészítését megkezdték, az összes munkamûveletet be kell rajta fejezni.
• A gép kézi levételekor nem engednek be levegőt, a gépet letépik a tőgyről. A tőgybimbó megnyúlik, a bimbócsatorna és bimbómedence keratinrétege felrepedezik; táptalaj a baktériumoknak. Az erőszakos levételtől károsodik a záróizom.
• Kézi géplevétel előtt gépi utófejést végeznek. Tőgybimbó-nyújtás záróizom-lazítással, ld. fent.
• Automata géplevételkor nem ellenőrzik, hogy a tehén minden tőgynegyedéből leadta-e a tejet. Esetenként az automatika nem megfelelő időpontban vesz le, vagy a tejfolyás-mérő elromlik, a tehén kifejetlenül megy ki; tőgygyulladásra hajlamosít.
• Elmarad a fejés utáni tőgybimbó-fertőtlenítés. Ld. a korábban leírtakat.
• Nincs rendszeres fejőgép-szerviz, a gépeket nem ellenőrzik, stb. Ld. korábban, a fejőgépekkel foglalkozó fejezetben.
• A kilyukadt rövid pulzátortömlőket nem cserélik ki, hanem levágják, úgy illesztik vissza a kollektorra. Az egyenetlen hosszúságú tömlők miatt a tőgybimbók megtörhetnek, megcsavarodhatnak, ld. fentebb.
• A kilyukad kehelygumit önmagában cserélik ki, így a gépen - pl - egy új mellett három régi, rugalmatlanabb kehelygumi lesz fent. Sérülés esetén a teljes gumigarnitúrát cserélni kell, különben a masszázs egyenetlen lesz, a tejleadás szintén. Tőgygyulladásra hajlamosít.

Hibákat azonban nemcsak a fejés, hanem a gyógykezelés során is el lehet követni, pl.:

• A beteg állatokat nem veszik ki a termelők közül, fejésük után a használt fejőgép, kehelygumi átmosása, fertőtlenítése nem történik meg, a fejő kezét nem fertőtleníti. Az érintett negyed gyógykezelése nem megoldott, a nyilvántartás bizonytalan. Ha gyógykezelnek, a tejbe gyógyszermaradvány juthat, ha nem, a tőgy tönkremegy, s a közfogyasztásra alkalmatlan tej elkülönítése, megsemmisítése bizonytalan. A betegkezelés felügyelete ilyen módon nem megoldott, az esetleges kiegészítő terápiáról, gyógyszer-váltásról, a negyed végleges elapasztásáról, az állat idő előtti szárazra állításáról, vagy selejtezéséről dönteni így nem lehet. A baktériumokat ürítő állat a termelő csoportban az almot folyamatosan szennyezheti. A módszernek semmilyen előnye nincsen, súlyos szakmai hibának minősül.
• A tőgybeteg állatokat az elletőistállóba viszik, és ott lekötik a frissen ellettek között. Általában az elletőben régi típusú, a fejőházitól eltérő paraméterekkel rendelkező fejőgép van, ami eleve nem kíméli a tőgyet, és a változás önmagában is stresszt jelent a terhelt tőgyû állat (és a frissen ellett) számára is. A szabad tartásból lekötött állat számára a lekötés is hátrányos. A sajtáros, tankos fejőgépek mosogatása, fertőtlenítése nem megoldott, a tőgyre sok esetben szennyezett, elöregedett, repedezett kehelygumi kerül. A beteg tehén fejését követően a kehelygumi és kéz fertőtlenítése nem történik meg, ezért gyakori a frissen ellett állatok tőgyének átfertőzése. Gyakran a kora reggeli és a délutáni fejési időpontokban a gyógykezelésnél nincsen felügyelet; ennek hátrányait ld. fentebb. A módszer egyetlen előnye az lenne, hogy a fejőházi rendszert nem terhelik a fertőzött tőgyek fejésével, de ez a vélt előny, amit egy előírásszerû mosogatás-fertőtlenítés megold, nem vethető össze a felsorolt hátrányokkal.
• A tőgybetegek a fejés végén külön csoportban vannak összegyûjtve, és a gyógykezelt tőgynegyedeket tőgynegyedfejővel fejik, a többi negyed teje az árutejbe megy, és/vagy a beteg negyedek tejét az üszőborjak isszák meg kezeletlenül, vagy különböző kezelések után. A betegek itt már helyesen el vannak különítve, megoldható, hogy a gyógykezelés precíz nyilvántartás alapján, felügyelettel történjen, de a rendelet előírása szerint a gyógykezelt tehenek tejét teljes egészében el kell különíteni, és veszélyes hulladékként meg kell semmisíteni. Az intramammaris szerek nagy része felszívódik a véráramba is, ezért a helyben nem gyógykezelt tőgynegyedek teje is tartalmazhat antibiotikumot. Pillanatnyilag egyetlen olyan tejkezelési mód ismert, amelynek alkalmazásával a Staphylococcus aureus a tejben megbízhatóan elpusztítható, ez pedig a 80 fokon, 30 - 40 percig tartó hevítés, aminek során viszont a tápanyagok egy része tönkremegy. A kezeletlen, vagy helytelenül kezelt tej üszőborjakkal való felitatása bizonyítottan prolongálja a fertőző tőgygyulladásokat a tehenészetben; a Staph.aureus tartalmazó tejet ivott üszők nagy része baktériumürítőként ellik meg.
• A gyógykezelés a gyógyszer árának figyelembevételével történik, az állományban nincs rendszeres antibiogram-felvétel. Ha a kezelés nem célzott, a gyógyszer felhasználása sokszor inkább pénzkidobás, mint okszerû eljárás.
• Csak a klinikai beteg tőgynegyedet kezelik, a mellette lévő szubklinikai tőgynegyedek fertőzöttségével nem foglalkoznak. Ha nem csak egy tőgynegyed fertőzött, de csak egy klinikai tőgygyulladásos, a kórokozó eliminálását így nem tudják megoldani, ezért az ilyen módon végzett gyógykezelés szintén pazarlás, eredmény nélkül. („Körbemegy a tőgygyulladás”) Ezért istállópróba alapján célszerû minden nap gyógykezelni. (Ld. fentebb)
• A felhasznált gyógyszer gyári előírásait nem veszik figyelembe; a 12 óránként alkalmazandó szert 24 óránként használják, munkaszervezési okokból. Ezzel a módszerrel a hatékony koncentrációt nem fogják megfelelően hosszú időtartamban elérni, ezért a megcélzott kórokozó nem pusztul el; gyógyszerpazarlás.
• Hogy minél több tejet tudjanak árutejként értékesíteni, antibiotikummentes tőgyinfúziót alkalmaznak kizárólag. Az ilyen szerek bizonyos esetekben kiváló hatásúak önmagukban is, de baktériumos tőgygyulladás esetén nem várhatunk tőlük hatást, sőt, vannak olyan kórokozók, amelyeknek enyhén patogén versenytársait elpusztítják, így pl. a coli tőgygyulladás fellobbanhat.
• Csak parenteralis kezelést alkalmaznak, helyi kezelést nem. Amerikai vizsgálatok bizonyítják, hogy még szárazonálló tőgyben sem éri el a hatóanyag a hatékony szöveti koncentrációt, és a váladékban sem jelenik meg megfelelő mennyiségben. Ezért mindenképpen alapesetben a helyi, intramammaris kezelés indokolt, adott esetben - állatorvos döntése alapján - kiegészítő terápiával.
• A kezelendő tőgynegyedet a fejőgép után kézzel nem fejik ki. A gyógyszer hatását akkor fejti ki legjobban, ha a tőgyben minél kevesebb váladék van jelen, ezért az alapos kézi kifejés minden esetben indokolt, alkalmanként oxitocin adagolása is megokolt lehet, egyedi döntés alapján.
• A tőgybimbó szájadékát a gyógyszer bevitele előtt nem fertőtlenítik. Ezzel esetleg még több kórokozót visznek be a tőgynegyedbe, és más típusúakat, mint amilyenek korábban ott voltak,
• A használt gyógyszert hosszú katéterrel vezetik be a tőgybimbóba. A katéter hegye felsértheti a bimbócsatorna keratinoid rétegét, a Fürstenberg rozettát, és a vastagabb vége tágítja a bimbó záróizmát, ezért a tőgy helyi védekezését csökkenti. A legtöbb készítménynél van mód rövid katéteres bevezetésre; ezt kell alkalmazni.
• A gyógyszer katéterét beszennyezik. A kupak levétele után leteszik a földre, vagy kézzel hozzányúlnak. Ilyen módon újabb kórokozókat juttathatnak a tőgybe.
• A nem gyógyuló tőgynegyedek gyógykezelését egyszerûen abbahagyják. Az esetek egy részében a beteg, vagy magas sejtszámú csoportban vannak ezek az állatok, de sokszor a termelő csoportokba helyezik ki őket, jobb esetben bokacsattal megjelölve. A probléma az, hogy felügyelet hiányában ezeknek a tőgynegyedeknek a különfejése nem igazolható, csakúgy, mint a fejőgépek beteg egyedek fejését követő fertőtlenítése. A bokacsat elveszhet, ekkor a problémás váladék bekerülhet az árutejbe. Ha az érintett negyeddel nem foglalkoznak, a gyulladás fellobbanhat, és a többi tőgynegyedre is átterjedhet a tőgygyulladás, ami könnyen az állat selejtezését vonhatja maga után. A helyes eljárás a nem gyógyuló tőgynegyed végleges elapasztása a szakma szabályai szerint.
• A tőgygyulladásos teheneket laktációs gyógykezelés nélkül állítják szárazra. Ha az állatot a következő laktációban még tovább kívánják tartani, ez a módszer nem ajánlható; a beteg negyedet laktációs szerrel meg kell gyógyítani, vagy el kell apasztani. Ha viszont az állat előselejt, akkor ez a módszer megengedhető. Minden esetben - előzetes antibiogram-felvétel alapján teljes körû szárazonálló terápia javasolható.
• Szárazraállításkor a gyógyszereket nem a gyári előírás szerint alkalmazzák, hanem pl. ellés előtt újra kezelnek tartós hatású készítménnyel, vagy az apasztós gyógyszert a szárazraállítás után néhány nappal ismételten beadják a tehénnek. Irodalmi adatok alapján ezzel jobb gyógyulási eredmények érhetők el, de ellés után mindenképpen ellenőrizni kell a tej gátlóanyag-tartalmát, mert az ilyen - off label - használat esetére a gyár által megadott várakozási idők nem érvényesek.

Amikor egy tehenészetben tőgyegészségügyi állományprogramot készítenek, a fenti hibákat - szempontként - célszerû figyelembe venni, és ennek alapján felügyelni a napi munkát. Dr. Markus Gabriella
magán-állatorvos
tőgyegészégügyi-tejhigiéniai szaktanácsadó