Az április második felében hirtelen felmelegedő, s eső híján kiszáradó felső talajréteg sok gazdát meglepett. A rutinosan, 4 - 6 cm mélységre beállított vetőgépek után hiányosan kelt a kukorica. Mélyebben járó magágynyitó eszközök után, különösen a vetésidő vége felé, még 8 - 10 cm mélységre is le kellett tenni a magot a biztonságos keléshez. A májusban tapasztalható rendkívül erős gyomosodás is a gyorsan kiszáradó talaj következménye volt. A nyár az ország nagyobb részén még az előző évet is felülmúlta szárazság és hőség tekintetében. (2. ábra) A hiányos kelés, a gyomosodás és az aszály együttesen okozták, hogy az országos termésátlag több mint egy tonnával elmaradt a 2000. es és 2002.-es, szintén gyenge terméstől. A kiesés az ország egyes területeit nem egyformán érintette. (3. ábra) A rovarkártevők közül a már megszokott erős kukoricamoly fertőzés mellett rendkívül erős gyapottok bagolylepke hernyókártételt tapasztaltunk, s egyes területeken a kukoricabogár is jelentős kárt okozott. A kukoricabogár kártétele helyenként, s tapasztalataink szerint fajtától is függően, nem csak a monokultúrás táblákban, hanem a betelepülő imágók bibekártétele következtében vetésváltásban is jelentkezett. A tavalyihoz hasonló erős golyvásüszög kártétel nem lépett fel. Az elmúlt száz év legmelegebb nyarának a kukoricatermesztés szempontjából egyetlen előnye volt, hogy a szárítókat alig kellett üzemeltetni. A soha nem tapasztalt gyorsaságú szemnedvesség csökkenés oda vezetett, hogy még a középérésû hibridek szemnedvessége is 20% körülire, vagy az alácsökkent.





Az időjárási kilengések természetesen a fajtakísérletezésben is éreztették hatásukat, ha nem is olyan mértékben, mint a köztermesztésben.





Az államilag elismert fajták eredményeinek értékelését összesen 9 kísérletből végezhettük el. Különösen a gazdálkodó szervezetekhez kihelyezett kísérleteket érintette a kár, kelési hiányosság formájában. Nem tudták összhangba hozni a nagyüzemi talaj-előkészítési gyakorlatot a könnyû, kertszerûen elmunkált, nedves magágyat igénylő kísérleti vetőgépekkel. Nem hatottak megfelelően a vetés után azonnal kijuttatott gyomirtó szerek sem. Kézi kapálással, s kíméletes, modern, a kukoricát kímélő készítményekkel végrehajtott állománypermetezések feladata volt mentesíteni a kísérleteket a fellépő gyomoktól.





Fontosabb kártevők, kórokozók





Az átlagosnál jobb agrotechnikának köszönhetően (vetésváltás, talajfertőtlenítés, talajmûvelés) a talajlakó kártevők nem okoztak gondot az OMMI kísérleteiben. Nem tapasztaltunk sem drótféreg, sem mocskospajor, sem kukoricabogár lárva kártételt. Ugyanez nem mondható el a kukoricamoly, a gyapottok bagolypille hernyó, s a kukoricabogár imágó tevékenységéről. Az előző kettő mindenütt erősen fertőzte a növényállományt, míg az utóbbi csak helyenként okozott kárt, főként a friss bibék megrágásával.





A golyvásüszög tavalyi rendkívül erős fertőzése és károkozása után idén szinte sehol sem volt tapasztalható a szokásosnál nagyobb kártétel. Cső- és szárfuzárium fertőzést mindenütt tapasztaltunk.





A fiziológiai jelenségek közül a napégés sem volt olyan kifejezett, mint 2002-ben.





A FAO csoportok versenye





Megszoktuk, hogy az igenkorai éréscsoporthoz tartozó hibridek átlaga jelentősen elmarad a többiétől, nem jelentős a különbség a korai és a középérésû csoportban számított átlag között, s a későiek jelentős fölényben vannak a többivel szemben. Ez évi tapasztalataink is hasonlóak (sorrendben: 1.14 t/ha, 0.19 t/ha, 1.4 t/ha), de, mint mindig, megjegyzést kell fûzni ehhez a megállapításhoz. Míg az első három csoportban beállított fajták összetételüket és számukat figyelembe véve valóban képviselik a Fajtajegyzékben szereplő fajtákat, a FAO 500-as csoportban aránytalanul kevés fajta szerepel, s a kísérletekben csak a legjobbakat indítják a fajtajogosultak.





Fajták versenye az éréscsoportokon belül





A fajták eredményeit kiadványunkban az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Intézet adataira alapozva, táblázatos közléssl ismertetjük. A táblázatok adatai között az eligazodást megkönnyíti, hogy a fajták az éréscsoporton belüli termésátlagaik sorrendjében helyezkednek el. (1., 2., 3., 4. táblázat)