A legnagyobb veszélyt a tejjel, tejtermékekkel, tojással és a hússal terjedő zoonózisok jelentik. Az élelmiszerek útján terjedő zoonózisok a fogyasztón kívül elsősorban azokat betegítik meg, akiket foglalkozásuk az állatokhoz köt (állatgondozók, húsiparosok, állatorvosok stb.).
A kórokozók állatról emberre terjedésének számos útja van. Az orthozoonózisok az állatról az emberre közvetlenül terjednek, többek között a hús, a tej és a tojás fogyasztásával. Ebbe a csoportba tartozik a szarvasmarhák gümőkórja, a brucellózis, a tularémia és a leptospirózis. Metazoonózis esetén a fertőző anyag sebfertőzéssel kerülhet be az emberi szervezetbe (lépfene, sertésorbánc), veszettség esetén az átvitel marás útján történik. A cyklozoonózisnál köztigazda (vektor) révén jut át a kórokozó az emberre (ló- és kullancsencephalitis).
Szaprozoonózis esetén a fertőzött állatokból kiürülő kórokozók a víz, a talaj és por közvetítésével kerülnek be az ember szervezetébe. Az utóbbi betegségek nem, vagy csak fenntartással sorolhatók a zoonózisok közé, mert a kórokozó nem közvetlenül az állatból kerül az emberbe (tetanusz, botulizmus, liszteriózis).
Némelyik zoonózist egyszerre több csoportba is be lehet sorolni. Pl. a lépfenénél a bőr (sebzés), a tüdő (spórák belélegzése) és az emésztőrendszer (húsfogyasztás) egyaránt a fertőzés kapuja lehet.
A zoonózisok kórokozók szerint is csoportosíthatók. Ezért baktériumok (salmonellózis, liszteriózis, brucellózis stb.), rickettsiák (Q-láz, ornithosis), vírusok (veszettség) és paraziták (cysticercosis, trichinellosis stb.) által okozott zoonózisokról is szokás beszélni.
Némelyik zoonózis főleg az orvostudományt (pestis, sárgaláz stb.), mások az állatorvos- és orvostudományt egyaránt érdekli.
Vannak az érdeklődés homlokterében álló zoonózisok, mint a BSE, és a közelmúltban a koronavírus új típusa által okozott heveny légúti tünetegyüttes (SARS). Mások zoonózis jellegéről kevés szó esik, ilyen a szarvasmarhák babesiosisa, amely kullancsvektorral az emberbe kerülve maláriához hasonló tüneteket okoz.
A húsvizsgálat szempontjából a közép-európai térség legfontosabb zoonózisai: a salmonellózis, toxoplazmózis, cysticercosis, trichinellosis, Q-láz, leptospirozis, listeriozis, sarcosporidiosis, tuberkulózis és a brucellózis.
A Campylobacter jejuni és a C.coli az esetek többségében nyers, vagy nem kellően főzött-sütött baromfihús révén okoz az emberben hasmenéses megbetegedést. A Yersinia pseudotuberculosis és a Y. enterocolitica lázas általános állapottal, olykor vakbélgyulladásra emlékeztető tünetekkel jár. A fertőzést vadon élő és házi rágcsálóktól, madaraktól, vagy élelmiszerek (tej, nyers húsok) útján lehet megkapni. Tularémiában (Franciscella tularense) a legtöbb rágcsáló, a mezei nyúl (a házinyúl nem), és az emlős háziállatok közül a juh és a szarvasmarha betegszik meg. A Chlamydia psittaci leggyakrabban a kérődzőket és a madarakat (ornithosis) betegíti meg, de az ember is fogékony iránta. Tünetmentes kacsák és pulykák több esetben okoztak vágóhídi dolgozók között influenzaszerû tünetekkel és tüdőgyulladással járó tömeges megbetegedést.
Az idő múlásával némelyik zoonózisok jelentősége csökkent. Míg a XX. század elején hazánkban szinte mindennapos volt sertésben az ember Taenia solium nevû galadférgének lárvája (C. cellulosae), előfordulása ma már ritkaság. A lépfene hazánkban évek óta nem, vagy csak szórványos esetekben fordult elő. A trichinellózis változatlan jelentőségére viszont néhány szomszédos országban emberi megbetegedések, és hazánkban a közelmúltban rutinszerû vágóhídi trichinella- vizsgálat keretében észlelt esete hívta fel a figyelmet.
Veszélyes, eddig nem ismert zoonózisok is jelentkeztek a világban. Ilyen volt a már említett, Nagy-Britanniában először már az 1970-es években észlelt BSE (a szarvasmarhák szivacsos agyvelőgyulladása). Az embert is megbetegítő, gyógyíthatatlan betegséget a vírusoknál egyszerûbb, fehérjéből álló prionok okozzák. A Lyme-kórt okozó Borrelia burgdorferit is csak 1982-ben találták meg a betegséget átvivő kullancsban.
A zoonózisok egy része (szalmonellózis, leptospirózis, listeriosis,Q-láz, toxoplasmosis) által a vágóállatokban okozott betegségek tünetei sokszor nem jellemzőek, és szembetûnő kórbonctani elváltozásokat sem mutatnak, ezért a húsvizsgálat során a diagnózis nem könnyû feladat. Ilyenkor a laboratóriumi vizsgálatok nyújthatnak segítséget.
Az elmondott nehézségek miatt a húsvizsgálat a zoonózisok egy részével kapcsolatosan eljutott teljesítőképességének határáig. A megoldást az „integrált húsvizsgálat” keretében végzett, a levágást megelőző állományvizsgálat, a direkt kórokozó- és ellenanyag kimutatási eljárások alkalmazása és a vágóhídi szolgálat informálása jelenti, és a közelmúltban megalakult Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal tevékenysége is segíti a hazai zoonózis problémák megoldását.
Dr. Százados Imre
Címlapkép: Getty Images
