Tejelõ tehénállomány reprodukciójának befolyásolása szaporodásbiológiai eljárások kombinált alkalmazásával

Agro Napló
BEVEZETÉS Magas szintû, hatékony tejtermelés csak a tehénállomány megfelelõ arányú és ütemû reprodukciója révén valósulhat meg. E reprodukciós teljesítményt és feltételeit gyakran nem sikerül biztosítani. Az ellés után ugyanis a többnyire késõn jelentkezõ ivarzás külsõ jelei gyakran hiányoznak, vagy rövidek, gyengék, alig észrevehetõk, amit még tetéznek az ivarzás-figyelés, jelzés hiányosságai is. A másik fõ gond - összefüggésben az említett problémákkal - a gyenge vemhesülés az elsõ és második termékenyítéskor. Ezért természetesen további termékenyítésekre van szükség, miközben a hibák újra ismétlõdhetnek. Az eredmény: késõi vemhesülés, elhízás, anyagforgalmi zavarok, ellési szövõdmények és a következõ laktáció alatt közel 50 százalékos kiesés.

A megfelelő reprodukciós teljesítmény elérésének, illetőleg az említett rendellenességek mérséklésének egyik lehetősége különböző szaporodásbiológiai eljárások együttes, kombinált alkalmazása. Ezek közül az ivarzásindukció és -szinkronizálás, az ovuláció-stimulálás és kontroll, a sárgatest mûködésének ellenőrzése és támogatása, a korai vemhességi (”ürességi”) vizsgálat szerepel az alábbi kísérleteinkben. Ezekben választ kívánunk kapni, hogy

  • milyen arányban biztosítja a PG-kezelés a termékenyítésre alkalmas ivarzást az injektálást követő 3.-4. napra;
  • a GnRH egyidejû és ismételt használata révén lehet-e 50 %-ot meghaladó fogamzást elérni, főként az első és második termékenyítésekkor;
  • milyen arányban van szükség rátermékenyítésre a 4. napon, és mennyiben befolyásolja az eredményességet;
  • milyen időközönként ajánlatos szinkronizálni, és hány vizsgálatra van feltétlenül szükség;
  • a vizsgálatok és beavatkozások beépíthetők-e egy tehenészet üzemelési rendjébe.

ANYAG ÉS MÓDSZER

A kísérleteket két különböző időszakban (”A”: 1999.jan. - 2001. jan., „B”: 2002. nov. - 2003. ápr.) egy 250-260 keresztezett holstein-fríz tehenet számláló, kötött tartású tehenészetben folytattuk. A 38 napra végzett rektális vemhességi vizsgálatkor „üresnek” bizonyuló-, valamint az utolsó ellés óta 60 napon túl ivarzást nem mutató vagy még nem termékenyített tehenek közül minden olyan állatot kezeltünk PG-nal, amelynek valamelyik petefészkén 2,5 cm körüli érett, „virágzó” sárgatestet /CL2-t/ találtunk. Az „A” kísérletben páros/páratlan fülszám alapján használtunk két PG-analógot: a Remophan /Spofa/ inj. 2,5 ml-es adagját i.m. /187,5 μg D-cloprostenol/, illetve 2,0 ml PGF Veyx forte-t i.m. /500 μg cloprostenol/, míg a „B” kísérletben csak PGF Veyx forte injekciót i.m. 0,2 ml-es dózisban. Az „A” kísérletben a szinkronizálásokat általában havonta egyszer végeztük és ugyanazon hónapok természetes ivarzóit és termékenyítéseit kontrollként vettük figyelembe. A „B” kísérletben kéthetente alakítottunk ki szinkron csoportokat. A PG-kezelést követő 3. napon az indukált ivarzásokat elbíráltuk, feljegyezve a domináns Graaf-tüsző helyét, és a megfelelően ivarzókat termékenyítettük. A termékenyítéssel egyidejûleg 1,0 ml Depherelin Gonavet Veyx injekciót / 50 μg GnRH/ adtunk i.m. A 4. nap a rektális vizsgálatot megismételtük azoknál az állatoknál is, amelyeket az előző nap még nem tartottunk termékenyítésre alkalmasnak. Azokat a teheneket, amelyeknek a petefészkén még tapintható volt az előző napi Graaf-tüsző, az „A” kísérletben rátermékenyítettük, megismételve az 1,0 ml Gonavet injekciót is. A „B” kísérletben viszont csak a páros fülszámú tehenek termékenyítését ismételtük meg, míg a páratlanokat rátermékenyítés és újabb GnRH kezelés nélkül kontroll csoportba soroltuk. A 3. napi termékenyítéstől számított 12. nap (”A”), illetőleg a PG-kezeléstől számított 14. nap (”B”) CL-kontrollt végeztünk, és minden tehénnek, ahol CL2-t tapintottunk 1,0 ml Gonavet-et adtunk i.m. az „A” kísérletben. A „B” kísérletben a CL-kontrollal egyidőben már a következő szinkron csoport vizsgálatát és PG-kezelését végeztük. E csoportban szerepeltek azok az állatok is, amelyek két héttel korábban a ciklus elején vagy a végén voltak, illetőleg azok, amelyeket akkor nem sikerült termékenyíteni. A „B” kísérlet 8-10. csoportjában a 0.(14.,28.) napi vizsgálatot és a PG-kezelést egy héttel megelőzően 2,0 ml Depherelin Gonavet injekciót adtunk i.m. (100 μg GnRH) a teheneknek. Ezenkívül a ciklus 17-20. napján lévőket is kezeltük PG-nal, csak egy nappal később (1.nap), az ivarzásukat azonban a többiekével együtt bíráltuk el. Ugyanazt az állatot legfeljebb három ízben kezeltük PG-nal. A rektális vemhességi vizsgálatot 38-39 nappal a termékenyítés után végeztük, magzatburok- csúsztatásos technikával.

EREDMÉNYEK

Az „A” kísérletben 295 PG-kezelést követően 200 termékenyítést (67,8 %) végeztünk és ezek egyharmadában (n=67) rátermékenyítésre is szükség volt. A két PG készítmény közül a Remophannál a termékenyítési arány, a PGF Veyx forte-nál a fogamzás aránya volt 4 százalékkal jobb, így a vemhesülés megközelítően azonosnak bizonyult. A 200 termékenyített állat közül 62,0 % (n=124) fogamzott, az összes kezeltre vonatkoztatott vemhesülési arány 42,0 % lett. A 362 kontroll termékenyítés közül 177 (48,9 %) volt eredményes. A kezelt állatok javára mutatkozó 13,1 % különbség szignifikáns (P

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
A klíma hatása a hibridválasztásra

A klíma hatása a hibridválasztásra

2017 őszén a kieli egyetemmel és a bólyi AgResearch kísérleti szolgáltatóval együttműködve összesen három helyszínen végeztünk kísérletsorozatot Német...

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?