Az ellés körüli időszak takarmányozási, telepirányítási és egyéb tényezői (pl. állategészségügy, tartás stb.) jelentős hatással vannak a tejelő tehenészetek gazdaságossági mutatóira. A témával, és annak számszerűsíthető veszteségeivel (pl. tejcsökkenés, elhullás, állatgyógyászati költségek növekedése, laborvizsgálatok stb.) a hazai és a nemzetközi szakirodalom széles körű információkat szolgáltat/szolgáltatott az elmúlt időszakban. A tehenek drencselése (angolul: drenching), azaz vízzel és táplálóanyagokkal (elsősorban gyorsan hasznosuló szénhidrát forrásokkal) történő „önkéntes” és/vagy „kényszer” itatása nem új keletű eljárás. A fejlett szarvasmarha tartással rendelkező országokban az ellés körüli időszakban itatott 10–30 liter langyos víz kiegészítve ásványi anyagokkal és egyéb komponensekkel már 50–60 évvel ezelőtt is elősegítette a tehenek „gyors regenerálódását”, és a takarmányfelvétel fokozását.

A magyarországi gyakorlatban, az utóbbi években egyre elterjedtebben használt szilárd és folyékony drencs készítmények a frissen ellett teheneknél közvetlenül ellés után, valamint a laktáció alatt az energiahiány mérséklésére és a különböző anyagforgalmi zavarok prevenciós és kiegészítő kezelésére kifejlesztett speciális kiegészítő takarmányok. Alkalmazásukkal megelőzhetők az ellés utáni időszakban fellépő anyagcsere eredetű megbetegedések (pl. ketózis, acidózis stb.), valamint bizonyos anyagforgalmi zavarok (ellési bénulás, ellés utáni elfekvés) kialakulása, és csökkenthető az oltógyomor-helyzetváltozás előfordulásának kockázata. Az energiahiány (NEB) mérséklésével segítik a tejtermelés zavartalan indulását, így kedvező hatással vannak a laktációs termelésre. A laktáció alatt az acidózissal járó kórképek adjuváns kezeléseként is ajánlottak.

Az ilyen típusú termékek jellemzője, hogy egyre több komponensből állnak (lásd táblázat), és próbálnak „univerzális” megoldást adni az ellés körüli időszak problémáira. Természetesen a forgalomban lévő termékeket mindig az adott probléma megoldása érdekében „egyedivé” kell tenni, azaz a szükséges kiegészítésekkel el kell látni, sőt indokolt esetben az adott komponens részarányát célszerű jelentősen megnövelni.

Az első laktációjukat töltő, illetve többször ellett tehenekkel végzett üzemi vizsgálatok tapasztalatai azt igazolják, hogy a táblázatban felsorolt kiegészítők (különösen a propilénglikol és a propionát tartalmúak) 10–30 l vízben oldva, közvetlenül az ellést követően alkalmazva jelentősen javítják az állatok tejtermelését, miközben az anyagforgalmi zavarok előfordulási aránya csökken.

A drencselés hatékonyságának telepi monitorozása

A piaci forgalomban lévő termékek egy állatra vetített költsége (szélsőértékben) 400–3000 Ft/drencs/alkalom, így a költséghatékonyság értékelése kiemelt monitorozási feladat a gyakorlatban dolgozó szakemberek számára. A legtöbb esetben 2-3 drencselés is indokolt lehet a kívánt hatás eléréséhez. A drencskezelés gyakoriságából pedig következtethetünk a telepi állategészségügyi státusra is.

A telepek egy részénél gyakran előfordul, hogy a drencselést csak közvetlenül az ellés utáni időszakban alkalmazzák, a megnövekedett energiaigény gyors kielégítésére, a bendőműködés serkentésére, a megfelelő méhinvolúció és a perzisztencia javítására. A telepek állategészségügyi státusához igazodva egyes üzemekben ajánlott lehet az összes frissen ellett állat kényszeritatása, vagy a módszer ellenzőinek megoldás lehet az önkéntes felvétel támogatása is. Némely esetben a már korábbiakban is problémás (pl. túlzott kondíciójú), többször ellett tehenek, illetve nehéz ellésen átesett állatok esetében alkalmazzák a drencselést. Az ellés után elvégzett drencselő beavatkozás egyértelmű előnye, hogy a kezelt állatok esetében alacsonyabb arányban jelentkeznek a különböző anyagforgalmi problémák, illetve megfelelő összetételű drencskiegészítők adagolásával a tehenek napi tejtermelése javítható. A kényszeritatás hatékonyságát ugyanakkor érdemes megvizsgálni a laktáció későbbi időszakában is.

A laktáció alatt számos problémakör esetén megoldást jelenthet a drencselés, mind prevenciós, mind az egyéb medikációs kezelések kiegészítőjeként. Sorra véve a termelés alatt fellépő problémák körét, megfelelő telepi monitoring rendszer alkalmazásával könnyen kiszűrhetők a kérdéses egyedek. A telepirányítási rendszerekből nyerhető adatok segítségével egyszerűen ellenőrizhető a különböző állategészségügyi problémákból eredő egyedi tejtermelés csökkenése. Az esetek nagy részében, a jelentős – egyik napról a másikra történő – tejtermelés-csökkenés okán elvégzett drencselés kedvező hatású lehet (ábra).

Egy másik fontos kérdés, a szárazanyag-felvétel csökkenése/étvágytalanság megjelenése a laktáció alatt. Egyedi szemrevételezéssel ellenőrizhetjük az állatok megfelelő takarmányfelvételét. Abban az esetben, ha az állat bal oldala láthatóan beesett, az egyértelműen a megfelelő takarmányfelvétel hiányára utal. Etetéskor, továbbá az egyes termelési csoportokat szemrevételezve kiszűrhetők az étvágytalan egyedek is, melyeket a további problémák elkerülése érdekében mindenképpen célszerű megvizsgálni. Ilyen esetekben az idejében elvégzett 25–30 liter mennyiségű kényszeritatást nagy valószínűséggel rövid időn belül a szárazanyag-felvétel fokozódása fogja követni.

A különböző anyagcsere eredetű megbetegedések megjelenésekor – melyek gyakran párosulnak méh- vagy tőgygyulladással – a nagy energia- és élesztőtartalmú, valamint Ca-propionát, bendőpuffer stb. összetevőkben gazdag készítmények nagy mennyiségű vízzel történő bendőbe juttatása a szervezet számára olyan mértékű támogatást nyújtanak, hogy alkalmazásukkal a további gyógyszeres kezelések megelőzhetők lehetnek.

Célszerű lenne értékelni azt is, hogy inaktív petefészek-működés mellett a drencselés hogyan befolyásolja az állatok ivari ciklusát. Üzemi körülmények között pozitív változást figyeltünk meg, a különböző okokból (pl. állategészségügyi problémák, csökkent tejtermelés) kényszeritatott egyedek ivarzási ciklusában. Ez arra enged következtetni, hogy érdemes vizsgálni az inaktív petefészek diagnosztizált egyedek kényszeritatással történő kezelésének ivari ciklusra gyakorolt hatását.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a drencselés hatékonyságát az ellés körüli időszakban, továbbá a laktáció alatt több szempontból is lehet, sőt érdemes elemezni. Tegyük ezt annak érdekében, hogy a telepi igényekhez leginkább igazodó összetételű kiegészítőt használjuk, és a drencselő kezelések hatékonyságát számszerű adatokkal is alá tudjuk támasztani.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretném megköszönni Dr. Radziwon András (Aranykocsi Zrt.), Dr. Rózsa Botond, Szőke Tibor (Mezort Zrt.), Bognár Sándor (Vicenter Kft.), Láncz Miklós (Mocsai Búzakalász Szövetkezet), Komlósi Balázs (Solum Zrt.), Pető Tibor (Agárdi Farm Kft.), Nyúl Jenő (Kisalföldi Mg. Zrt.) és Dr. Kovács Ferenc témához kapcsolódódó szakmai kérdésekben nyújtott segítségét.

Dr. Tóth Tamás, egyetemi docens

NymE-MÉK, Állattudományi Intézet,


Takarmányozástani Intézeti Tanszék

A cikk szerzője: Dr. Tóth Tamás