• lazítja a talajt, kedvező hatása van a talajszerkezetre;
• javítja a talaj nedvességmegtartó képességét;
• gyomelnyomó hatása is érvényesül;
• a talajeróziós károkat csökkenti (szél, kimosódás);
• a talaj ásványi anyag tartalma jobban hasznosul;
• csökkenti a tápanyagveszteséget, megakadályozza a tápanyagok kimosódását;
• a talaj szerves anyag tartalmát növeli;
• a talaj biológiai életét kedvezően befolyásolja; 
• a növelheti a talaj nitrogéntartalmát (pillangósok);
• hatására az utóvetemény aszálytűrése is nő;
• növelik az utóvetemény termésmennyiségét és minőségét;
• környezettudatos gazdálkodás fontos eleme.
• Legismertebb zöldtrágyanövényeink: mustár, olajretek, facélia, pohánka, bíborhere, takarmányrepce és ezek keverékei.

Forduljon hozzánk bizalommal!

Az egyéves áttelelő, pillangósvirágú szálas takarmánynövény a bíborhere, gyors fejlődésű, rövid tenyészidejű, amely a többi pillangósokhoz hasonlóan kiváló talajjavító, gazdagítja a talaj nitrogénkészletét, ezért helye van a zöldtrágyakeverékben.

A facélia az utóbbi negyven évben nyert teret Magyarországon, és hamar kiderült, hogy e méhlegelő növény legalább olyan jó zöld-
trágya is. Egyre gyorsabban terjedt országszerte ismertsége, hiszen a mai napig sem kórokozója, sem kártevője nincsen. Annál jobban hisznek a gazdák – különösen a kertészek – a gyökérzetének talajfertőtlenítő képességében. Mint a „legegészségesebb” termesztett haszonnövény, megszakítja a vetésforgóban képződő előnytelen folyamatokat, a talaj „tiszta lappal indul” egy új kultúra termesztésénél.

A keserűfüvek családjába tartozó, gyorsnövésű pohánka szerepe ma már nem lehet kérdéses a zöldtrágyázásban, hiszen a pillangósokkal, mustárral és olajretekkel együtt hatalmas gyökértömeg kialakulásában vesz részt, és a keverékkultúrában szinergetikai hatást fejt ki. A facélia és a pohánka mellett szól, hogy valamennyi AKG célprogramba, bármely vetésszerkezetbe gond nélkül beilleszthetők, s a két növény keveréke talán a leghasznosabb zöldtrágyaállományt alkothatja átlagos termőhelyi viszonyok között!

A keresztesvirágú mustár és olajretek gyökérzete pedig köztudottan óriási munkát végez a talajok optimális szerkezeti átalakításában, javításában. Ugyanakkor tiszta zöldtrágyavetésekben kórtani szempontból és a kórokozók felszaporodása tekintetében egyik növény sem feltétlenül javasolható. Elsősorban a repce és a napraforgó utódkultúrák szempontjából hordoz a tiszta vetés magasabb visszafertőzési kockázatot, költségesebb védekezést, esetleg terméskiesést. Ezért különösen indokolt a keverékekben történő felhasználásuk.