- A rühösség biztos megállapítását a klinikai tünetek mellett az élő atkáknak a fülzsírból történő laboratóriumi kimutatása biztosítja. A mintát a külső hallójáratból kell venni (esetleg a test felületén található elváltozásokból kaparékot is gyûjthetünk).
- A szerológia módszer még finomításra szorul. Ez azért van mert előfordulhat, hogy a sertés már fertőződött élő atkákkal, de a szervezetben az atkák által kiváltott ellenanyag még nem érte el a kimutathatósági szintet, illetve az állat gyógykezelésének hatására az atkák elpusztultak rajta, de az ellenanyag még nem ürült ki a szervezetéből, tehát mindkét esetben nem a valódi állapotnak megfelelő eredmény születik a szerológiai vizsgálat alapján.
A rühösség telepi állapotának figyelemmel kísérésére a vakaródzási és a bőrgyulladási index folyamatos megállapítása alkalmas.
- A vakaródzási index felvétele céljából 15 percen keresztül figyelünk meg annyi sertést (pl.: 30), amelyet egyszerre látunk és feljegyezzük a megfigyelési idő alatti vakaródzási esetek számát (mondjuk 10), amit elosztunk a megfigyelt sertések számával.
Vakaródzási index = 10/30 = 0.33
Ez egy jó telepi vizsgálati eszköz a kezelési program hatékonyságának ellenőrzésére, de állományok összehasonlítására nem alkalmas. Célszerû havonta elvégezni a vizsgálatot, mindig azonos korú csapatnál.
- A hízók rühösségi állapotát a vágóhídon a bőrgyulladási index megállapításával tudjuk felmérni. A rühösség következtében kialakult bőrelváltozások súlyossága alapján a levágott sertéseket 0-3-ig terjedő kategóriába soroljuk. Ha pl. 60 sertést vizsgáltunk és ebből 20-at soroltunk az 1., 15-öt a 2. és 5-öt a 3. kategóriába, akkor a bőrgyulladási indexet az alábbi szerint számoljuk ki:
Bőrgyulladási index = ( 25 * 1 + 10 * 2 + 5 * 3 ) / 60 = 50 / 60 = 0.8
Ha a bőrgyulladási index < 0,5 akkor a rühösség nem okoz problémát a telepen, ha 0,51-0,9 akkor át kell gondolni a mentesítési programot, mert valahol hibás, és ha > 0,91 akkor a rühösség „elszabadult” a telepen. Ha ez a szám a vizsgálatok során csökken, akkor jó a védekezési technológia, ha növekszik, akkor valami hiba van a védekezésben, amit fel kell deríteni.
Hogyan tudunk védekezni a rühösség kártétele ellen?
Először a fent említett diagnosztikai módszerekkel meg kell állapítanunk a fertőzöttség mértékét, majd az orsóférgesség elleni védekezésnél leírtak szerint fel kell térképezni a telep technológiáját, meg kell találni a fertőzöttség fenntartását elősegítő kritikus pontokat.
A védekezés - a tapasztalatok szerint - kétféle módon történhet. Az egyik a folyamatos kezelés, ami a leginkább elterjedt módszer. Ez a hagyományos - valamilyen akaricid szerrel végzett - permetezés vagy lemosás. Általában a kocákat, kocasüldőket a termékenyítés előtt, a kanokat évente 3-4-szer, a hízókat áttelepítéskor kezelik. Mivel az akaricid szer a külső hallójáratba többnyire nem jut be, ezért az ott megbúvó atkák nem pusztulnak el, és így csak tüneti rühmentesség érhető el. Ha a kezelés nem rendszeresen történik, akkor könnyen fellángolhat a betegség.
A másik lehetőség a rühmentesítés. Ezt injekciós készítmények (makrociklikus laktonok) segítéségével valósíthatjuk meg. Hazai viszonyok között többnyire az egyszerre végzett állománykezelés látszik a leginkább kivitelezhető megoldásnak.
Első lépésként a telepen lévő állomány létszámát minimálisra kell csökkenteni (a vágóhídra leadandó hízókat el kell küldeni), az egyéb okból selejtezésre szánt állatokat el kell távolítani a telepről. Ezután egy vagy két nap alatt a telepen lévő összes sertést (a malacokat 7 napos kor felett! Majd folyamatosan, ahogy a 7 napos kort elérik!) az alkalmazott készítmény testtömegre számított pontos adagjával injekciózni kell a szer hatóanyagától függően egyszer vagy egy hét múlva ismételten. Az almot (trágyát) el kell távolítani és a sertések környezetét atkaölő szerrel permetezni kell. A telepre a mentesítés után bármilyen okból bekerülő sertéseket a karanténozás időszaka alatt atkaelleni hatékony kezelésben kell részesíteni.
A másik mentesítési módszer a tenyészállatok rendszeres és folyamatos injekciós kezelése. Ilyenkor a vemhes kocákat - a malacok fertőződésének megelőzése érdekében - az elletőbe hajtás előtt 14 nappal (hatóanyagtól függően egyszer vagy kétszer) gyógykezelni kell. A tenyészkanokat a rühösségre utaló tünetek megjelenésekor azonnal, de legalább 6 havonta kell kezelésben részesíteni. Itt is érvényes az a szabály, hogy a telepre bármilyen okból bekerülő sertéseket a karanténozás időszakában szintén gyógykezelni kell attól függetlenül, hogy a rühösség tünetei mutatkoznak-e rajtuk vagy sem!
A teljes állománykezelés egyszerre nagyobb költséggel jár, de megbízható és eredményes eljárás, míg a tenyészállatok rendszeres kezelésével végrehajtott mentesítés egyszerre nem igényel nagyobb kiadást, de a mentesség eléréséhez hosszabb idő (több év) szükséges és nagyobb a kockázati tényező.
A rühmentesség elérése után a bőrgyulladási index és a vakaródzási index értékeket havonta meg kell állapítani, a kapott eredményeket ki kell értékelni és negyedévenként klinikai valamint laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizni kell a mentesség fennmaradását.
(Dr. Merényi László)
Címlapkép: Getty Images
