A vadkár növekedése azonban nem csak a vadászatra jogosultat érinti kedvezőtlenül, hanem a föld használóját is. „A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról” szóló 1996. évi 55. törvény alapján a vadászatra jogosult köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl, a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékát meghaladó részét. Ámde a föld használója a vadkárok megelőzése érdekében köteles a vadkárelhárításban közremûködni, a károsodás vagy a károkozás veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni. Ez azt jelenti, hogy a földtulajdonos részt kell vegyen a vadkárelhárításban. Ezért vadkár ügyekben az államigazgatási és a bírósági gyakorlat is sokszor kármegosztást alkalmaz, akkor különösen, ha a föld használójának közremûködése a kárelhárításban nem mutatható ki.
A hatályos jogszabályok szerint hazánkban erdőfelújítási kötelezettség van, vagyis, ha valaki levágja az erdejét bizonyos meghatározott időn belül új erdőt kell létrehoznia annak a helyén. Amennyiben ennek a kötelezettségének nem tesz eleget a felújítás fafajától függő határidőn belül, bírságot kell fizetnie. A föld használójának tehát elemi érdeke az erdőfelújítást megadott határidőn belül átadni, hogy azt az erdőfelügyelő befejezetté nyilvánítsa, azért is, mert csak így juthat belátható időn belül az állami támogatáshoz.
A vad azonban sokszor késleltetheti, vagy megakadályozhatja az erdősítés befejezetté nyilvánítását, ekkor a föld használója védekezésre kényszerül. A föld használója és a földtulajdonos mindenkori megállapodásának a függvénye az, hogy melyikük milyen módon vesz részt a kárelhárításban, és annak költségeit ki milyen arányban viseli. A gyakorlat azonban az, hogy a vadászatra jogosult viseli a költségek nagyobb részét. Ennek ellenére nem csak az erdőgazdálkodásban, hanem a mezőgazdaságban is, különösen nagy vadsûrûség mellett gyakrabban, a föld használójának is érdeke lehet a kárelhárítás, hiszen, amennyiben a vadászatra jogosult nem ismeri el kárigényét, hosszú bírósági procedúra következik, és csak jó idő elteltével jut a pénzéhez.
A kárelhárításnak számos lehetőségét ismerjük, azonban kétségtelen, hogy különösen nagy vadûrûség esetén, a kerítéssel történő védekezés az egyik legelterjedtebb, és leghatékonyabb módszer. Alkalmazásuk mellett és ellene is sok érv hozható fel, elsősorban a magas létesítési költségek miatt. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor (különösen értékes erdőtelepítések, gyümölcsösök, stb. védelme esetén) csak a kerítés nyújthat megbízható védelmet a vad károsítása ellen.
A kerítések kialakításakor figyelni kell a nyomvonal célszerû megválasztására, a megfelelő magasságú kerítés kiválasztására annak függvényében, hogy mely vadfaj okozhatja a potenciális károkat. Szarvas, dám, muflon kártételének megelőzése érdekében a legtöbb szakember a kerítésmező felett szemöldökfa alkalmazását is javasolja. Vaddisznó várható kártétele esetén a kerítés alsó részének védelméről (földbesüllyesztéssel, lekarózással, illetve később ismertetett módokon) gondoskodni kell. Szarvas ellen 230-250 cm, dám és muflon ellen 200-220 cm, őz ellen 150 cm, vaddisznó ellen minimálisan 120-130 cm magas kerítés szükséges. A kerítés rendszeres ellenőrzése, karbantartása növeli élettartamát, csökkenti a vad bejutási esélyét az esetleg sérült kerítésszakaszokon.
A megvédeni kívánt ültetvény, erdősítés, mezőgazdasági terület stb. értékének, illetve a kerítés szükséges élettartamának ismeretében kell kiválasztani a a legmegfelelőbb típust. Az ár és a fenntartási időtartam függvényében olcsóbb és rövidebb élettartamú, valamint drágább bekerülési költségû, tartósabb kerítéstípusok közül választhatunk.
Dunaújvárosi panel
A dunaújvárosi hegesztett panel 225 x 325 cm-es méretben készül, ahol a drótszálak változó osztásközzel kerülnek rögzítésre. Az alsó sûrûbb drótszálkiosztás magasabb stabilitást biztosít elsősorban a vaddisznó behatolása ellen. Előnye, hogy a kerítések közül a legolcsóbbak egyike, viszonylag jó az időállósága, egyszerû a felállítása, és könnyen át is helyezhető, amennyiben a felállítási helyen a továbbiakban nincs szükség rá. Hátránya, hogy méretei miatt nehézkes a terepre való kiszállítása és rakodása, pontosan kialakított (3 m-es) oszlopközöket igényel, az átfedések miatt 9-10 %-os veszteséggel kell számolni a bruttó méretből. Elsősorban erdősítések, erdőtelepítések védelmére, kisebb arányban vadaskertek kialakítására használják.
Ponthegesztett (miskolci) kerítések
E típusoknál változtatható (általában 3-6 m között, méteres ugrásokkal) a kerítéselemek hosszúsága, ami nagyobb lehetőségeket ad az oszlopközök megválasztására. A kerítéselemek magassági méretei is megválaszthatók, általában 100 cm-től (vaddisznó elleni védelem) 140 cm, 170 cm és 217 cm magasságban kaphatók. Az igényeknek megfelelően, csakúgy, mint az előbb említett típusnál, változtatható a drótszálak kiosztása, alkalmazkodva a várható igénybevételhez. Az elemi drótszálak vastagsága 4,6-6 mm között változik. Előnyei-hátrányai nagyrészt azonosak az előbb említett típussal, nagyobb technológiai-alkalmazási rugalmassággal. Elsősorban erdősítések, erdőtelepítések védelmére, vadaskertek létesítésére alkalmas, de megfelelő lehet mezőgazdasági területek és erdőterületek közötti vadvédelemben is.
Fonott drótháló
Többféle méretû drótból, többféle gyártó által készített formában kapható. A nagyvad elleni védelemben általában a 10 x 10 cm lyukbőségû, 200-220 cm magas drótfonatok terjedtek el, ahol az elemi drótszál vastagsága 2,5-4 mm között váltakozhat. A hagyományos drótfonatokat 25, illetve 50 m-es tekercsekben forgalmazzák. A felállításhoz általában 3, illetve 4 m-es oszlopközöket alkalmaznak, utóbbi esetben a kerítésmező közepén rögzítő karó alkalmazása szükséges. Léteznek ma már nem csak fonott, hanem ponthegesztett, 25-50 m-es tekercsben forgalmazott kivitelben is. Előnyük, hogy a tekercsben történő forgalmazás könnyebb szállítást-rakodást tesz lehetővé, időállók. Hátrányukra szól, hogy a nem megfelelő kerítésállítás esetén a vaddisznó könnyebben kikezdi a fonatok alját, illetve bontásuk, áttelepítésük nehézkesebb. Alkalmazásuk elsősorban erdősítésekben, erdőtelepítésekben, gyümölcsösök védelmében indokolt.
Csomózott dróthálók
Az utóbbi időben elsősorban vadgazdálkodási gyakorlatból, vadaskertektől átvett vadkárvédelmi technológia. Alapja egy magas szakító- és húzószilárdságú drótfonat, melynél a drótszálak egymáshoz képest történő elmozdulását egy speciális csomóponti kialakítás akadályozza meg. Az elemi huzalszál átmérője 2,5-3,7 mm, a szálkiosztás, illetve a fonat magassága széles körben változó a fonattal szemben támasztott elvárások függvényében. Nagy előnye, hogy akár 200-300 m-es hosszúságú darabok egyidejû felszerelése is lehetséges, így a felállítás gyors. Ezek az együtt szerelt kerítésdarabok a csomópontok kialakítása miatt, illetve a rögzítési megoldások következtében együtt veszik fel az esetleg a kerítésnek szaladó vad mozgási energiáját, így nagy rugalmasságúak, a vadban sem okoznak károkat, sérülést. A vaddisznó kerítés-felszedése elleni védelmet a Cyclone-típusú kerítésnél a földre fektetett nagyszilárdságú, előfeszített drótfonattal, az Ursus-gyártmányú kerítés esetében általában villanypásztoros kiegészítéssel és/vagy földbesüllyesztéssel oldják meg. Talán egyetlen hátrányuk viszonylagos drágaságuk, de ár-érték figyelembevételével ez is tompítható. Különösen értékes ültetvények, erdőtelepítések védelmére, autópályák vadvédelmére, illetve vadaskertek létesítésére alkalmasak.
Villanypásztorok
A legelőgazdálkodás gyakorlatából már régóta ismert eljárás átvétele a vadkár elleni védelemben csak az utóbbi tíz évben vált bevett gyakorlattá. A problémák jelentős részét kiküszöbölte a speciális napelemek és akkumulátorok alkalmazása, amely hálózati áramellátás hiánya estén is biztosítani tudja a megfelelő, 5-6 ezer voltos feszültséget a rendszerben. A legmodernebb berendezéseknél fix, földbe állított oszlopokra csak 500-600 méterenként van szükség, a közbenső tartást és merevítést lécekkel lehet megoldani. Az áram vezetésére 6-8 szál nagy szakítószilárdságú, korróziómentes acélhuzal szolgál, mely gondos visszabontás után többszörösen felhasználható. A magas feszültségû, alacsony áramerősségû áramütés sokkoló hatása megfelelő védelmet nyújt a vad bejutása ellen. A sokkoló áramütés okozta riasztást optikai riasztóanyagok felszerelésével lehet fokozni. A villanypásztor nagy előnye, hogy a nekirohanó vad nem szenved sérüléseket, viszonylag könnyen áttelepíthető, a technológia pontos betartásával nagy üzembiztonságot biztosít. Gondos ellenőrzést, illetve a nyomvonal folyamatos gyommentességét biztosítani kell az üzembiztos mûködéshez. Egyes gyakorlati tapasztalatok szerint őz elleni védelemre kevésbé alkalmas, mert az őz "megtanul" bebújni a drótszálak között. Alkalmazása mezőgazdasági kultúrák időleges védelmében, makkvetéses erdősítések, természetes erdőfelújítások, erdősítések néhány évig történő vadmentesítésében ajánlott.
Dr. Jánoska Ferenc
Prof. dr. Náhlik András
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Vadgazdálkodási Intézet
