Bár talajaink általában káliummal jól ellátottak - ez adódik a káliumban gazdag ásványokból - mégis a nagy káliumigényű kertészeti növényeket célszerű káliumtrágyázásban részesíteni annak érdekében, hogy termőképességük de mindenek előtt a termésminőségük kielégítő legyen. Az is ismert, hogy a káliummal jól ellátott növények betegség-ellenálló képessége, szárazság- és hidegtűrő képessége jobb, íze, cukortartalma, színminősége kellemesebb, kedvezőbb.

A kálium kezdeti hiánya csak a növekedést gátolja, de fokozódásával a növény vízgazdálkodásában is zavart okoz (hamarabb hervad a növény, a déli órákban jobban kókad). A leveleken a káliumhiányt elsőként az ér közötti szövetek sárgulása jelzi, amely mindig a levél hegyénél kezdődik és a levél széle mentén halad a levélnyél irányába. A káliumhiány esetén a főerek mentén a szövetek élénk zöldek maradnak még akkor is, amikor a levélen már nagyobb kiterjedésû nekrotikus foltok képződtek. A káliumhiányban szenvedő növény csúcsi növekedése leáll, az uborkán és a paradicsomon kevés oldalhajtás képződik, a paprika az ültetést követően nem bokrosodik, előfordul, hogy a tenyészőcsúcs teljesen elpusztul. A növény érzékenyebb lesz a betegségekre, csökken a hidegtûrő képessége. A káliummal bőségesen ellátott paradicsomnak jobb a színesedése, gyorsabb az érése, a zöldtalpasságra és zöldfoltosságra hajlamos fajtákon kialakulnak a jellegzetes színanyag-betegségek. A termesztésben a paprikán, a paradicsomon, az uborkán előforduló káliumhiány tünete, kissé emlékeztet néhány gyomirtó szer okozta színelváltozásra is. Ezektől általában abban különböztethető meg, hogy a káliumhiány klorózisa mindig az alsó leveleken jelenik meg először, szemben a herbicidek okozta kórképpel, amely rendszerint a fiatalabb növényi részeken vált ki először színelváltozást.

A kálium túladagolás elsősorban sókártétel formájában nyilvánul meg, de az is előfordulhat, hogy a konkurens ionok - magnézium, kalcium, bór, cink, mangán - hiánytünetét váltja ki (ionantagonizmus).

A kálium a talajban gyorsabban mozog mint a foszfor, de jobban kötődik a talajszemcsékhez mint a nitrogén. Ebből adódóan lazább talajon pl. homokon vagy hosszabb tenyészidejû növények esetében (pl. paprika, tárolási káposztafélék, paradicsom, stb.), célszerű megosztva adni. A kisebb káliumigényű, rövidebb tenyészidejű zöldségfélék alá (pl. hónapos retek, fejes saláta, zöldhagyma, spenót, korai burgonya, cékla stb.) egyszerre juttassuk ki.

A káliumtrágyák megosztásánál a következő szabály betartását javasoljuk a zöldségfélék esetében. Nagy káliumadag esetén, magas káliumigényű növényeknek - főleg homokon - 50%-át ősszel alaptrágya formájában az őszi mélyművelés alkalmával adjuk, a maradékot megosztva indító- és fejtrágyaként (25 - 25%) lehet kiszórni. A rövid tenyészidejû fajoknál csak alaptrágyának (100%), esetleg két részre megosztva alap- és indító-trágyának adjuk. (Ekkor a szükséges káliumadagot 70 - 80 ill. 20 - 30 %-os arányban osszuk meg).

A kálium nagyobb mennyiségben perzselő hatású, súlyos esetben a túladagolás a növények pusztulását is okozhatja, ezért a kiszórásánál körültekintően kell eljárni. Ha alacsony a talaj káliumtartalma és sok műtrágyát kellene kijuttatni, akkor többször, de kisebb adagot használjunk Alaptrágyának 20 - 30 g/m2 K2O (200 - 300 kg/ha) hatóanyagnak megfelelő műtrágya mennyiséget, indítótrágyának és fejtrágyának 10 - 15 g/m2 -nél azaz (100 - 150 kg/ha) hatóanyagnál többet alkalmanként ne adjunk. Az alsóbb értékek a túltrágyázásra érzékenyebb fajokra (pl. saláta, fehér- termésû paprika, uborka) a nagyobbak a kevésbé érzékenyekre vonatkoznak. A kiszórandó kálium adagot a talaj tápanyagtartalma, a növény és a termesztési mód ismerete nélkül nem lehet pontosan meghatározni. Közepes tápanyag-ellátottságú talajon az 1-es táblázatban megadott káliumadagokkal számolhatunk.

Ha szerves trágyát is használunk, akkor a kiszórásra kerülő műtrágya adagból, le kell vonni a szerves trágya káliumtartalmát, ami egyes esetekben számottevő mennyiség lehet (pl. baromfi- és sertéstrágya esetében 0,4 - 0,6 % azaz megfelel 1 - 2 dkg/m2 mennyiségű műtrágyának.

Anyagi okokból és a zöldségfélékre gyakorolt hatásukból adódóan nagyon fontos a káliumműtrágyák helyes megválasztása. A kereskedelemben alapvetően háromféle káliumtrágya kapható: nitrát, szulfát és klorid típusú.

Klorid típusú műtrágyák: 40 ill.60 %-os kálisó; Kamex; és a legtöbb összetett műtrágya.

Szulfát típusú műtrágyák: 50 %-os kálisó vagy kénsavas káli, Patentkáli, HydroComplexTM. stb.

Nitrát típusú műtrágyák: Káliumnitrát, Multi-K, Krista-K, hamuzsír.

A zöldségfélék - kivéve a gyökérzöldségeket - klorid érzékenyek, ezért a szulfátokat és a nitrát típusúakat kell előnybe részesíteni. Ősszel alaptrágyának, és tavasszal vetés vagy az ültetés előtt indítótrágyának az olcsóbb, de kevésbé jól oldódó szulfátokat, fejtrágyának a vízben tökéletesen oldódó, és a növények által gyorsan felvehető nitrátokat adjuk. A hajtatásban, ahol a téli fényszegény hónapokban a növények érzékenysége a toxikus anyagok iránt különösen nagy, csak nitrát vagy szulfát trágyákat szabad használni.