1. Fiaztatókutricák



A kocákat a várható ellés előtt 3-5 nappal szokásos a fiaztatókutricákba helyezni. Az ellés előtt a fiaztatókutricában eltöltött idő alatt a kocák új környezetüket megszokják és így az ellés zavartalan. A szoptatás időtartama az egyes rendszerekben eléggé eltérő, leggyakoribb a 28 nap.



A fiaztatóistállókban a tartási berendezéseknek kettős feladatot kell ellátniuk. Egyrészt a koca és a malac elhelyezését, a malacok agyonnyomás elleni védelmét, másrészt a berendezés nem akadályozhatja a fialáskor szükséges gondozói segítséget, beavatkozást. Ezért a mai gyakorlatban a kocaszorítóval, illetőleg az ún. malacvédő rácsokkal ellátott fiaztatókutricák terjedtek el. A malacvédő rácsok a fiaztatókutricát háromfelé bontják. A középső rész a kocatér.



A fiaztatókutrica az elléstől a választási korig (28 nap) az anyaállat és a malacok tartására szolgál. Az anyaállatok mozgásának megkönnyítésére egyes változatoknál a kutrica áthajtó rendszerû. Választáskor a billenő-vályú és vályútartó nyitásával lehet az anyaállatot kiengedni. A szerkezet általában tûzi-horganyzott acélcső, a válaszfal lehet eternit, mûanyag, vagy horganyzott fémlemez.



A fiaztatókutrica alapterületének, méreteinek nagysága és elrendezése a koca általi meghatározottság mellett szoros összefüggésben van a malacelválasztás időpontjával és a malac-utónevelés helyével. Vagyis meghatározza, hogy a fiaztatókutrica fiaztatásra és malacnevelésre, vagy még a malacok választás utáni, ún. utónevelésére is megfelelő legyen-e. Ez az épületek kihasználtsága szempontjából jelentős tényező, hiszen a külön épületben történő malac-utónevelés férőhelyenként kevesebb épület-alapterületet igényel.



E technológiai gyakorlathoz a középen kialakított kocatérrel három részre osztott fiaztatókutricák megfelelőek.



A fiaztatókutricák malactereit elválasztó határoló elemek hézagmentes kiképzésûek, ami a malacok körüli légsebesség mérséklésének céljával van összefüggésben. Tekintettel arra, hogy a falak mechanikai igénybevétele a malacok kis súlya miatt nem jelentős, az eternitlapok térelválasztónak megfelelőek.



Különösen fontos a fiaztatókutricák padlójának hőszigetelő képessége, mechanikai állapota és tisztán tarthatósága.

2. Vemhes-koca kutricák



A vemhes-koca kutricák a tenyésztésre beállított kocák egyedi tartására, az ivarzás, a megtermékenyülés és a visszaivarzás megfigyelésére szolgálnak. Kivitelük az előzőknek megfelelő, a leggyakoribb méreteik: 2000 x 600 x 1000 mm.

3. Hizlaló kutricák



A hizlaló kutricákban a sertések eladási, 95-120 kg tömegig tarthatók. A vályú lehet fém, vasbeton (mûanyag béléssel). A szerkezeti részek tûzi-horganyzott acélcsőből és köracélból készülnek, az önitatókat rendszerint tartozékként a gyártók előre felszerelik. A kutrica fő méretei (gyakori példa) 4500 x 2000 x 900 mm.



Malacnevelő és előhizlaló kutricák a 28 napos korban leválasztott és 15-ös falkában, átlag 7 kg tömegû malacok utónevelésére szolgálnak. A malacok 30 kg testtömeg elérése után kerülnek át a hizlaldába. A méretük: 3000 x 1200 x 900 mm. A kutricákon belül helyet kap 2 db szopókás, vagy egy csészés önitató és egy önetető.



3. Malac-utónevelő ketrecek



A malac-utónevelő ketrecek alapterületéül 25 kg/malac utónevelési végsúlyig: 0,2-0,21 m2/fh, 36 kg/malac utónevelési végsúlyig 0,24-0,25 m2/fh, a gyakorlatban bevált, megfelelő érték.

Dr. Bak János

MGI, Gödöllő