Az 1930-as években megkezdődött a művelés gépesítése. A gépek használata megkövetelte a szőlő tenyészterületének, elsősorban sortávolságának a növelését. A sorközszélesség változásában a nagyüzemek megalakulása jelentette a döntő fordulatot. A szőlők sortávolságát fokozatosan 240 cm-ig növelték, művelésüket keskeny nyomtávú mezőgazdasági traktorokra alapozták.

A széles sorközű Moser művelés terjedése hazánkban az 1960-as években kezdődött. Alkalmazása új szakaszt nyitott a szőlőtermesztésben. Az új telepítési rendszer bevezetésével a sortávolságok egységesítésére törekedtek. Az Állami gazdaságok üzemfejlesztési tájékoztatója című kiadványban (7. Szőlőtermesztés, 1968) e szándékot a következőképpen fogalmazták meg: "Tapasztalataink alapján le kell szögezni, hogy a jövőben 240 cm sortávolságra szőlőt telepíteni viszonyaink közt ésszerűtlen, hanem minimálisan 300 cm-es sortávolságot kell alkalmazni." A széles sortávolságú ültetvények térhódítását szolgálta a termesztés rendeleti szabályozása is. A 42/1979. (XI. 1.) PM-MÉM sz. rendelet 4. számú melléklete értelmében az állami támogatás feltétele síkvidéki ültetvényekben a 300-350 x 120 cm-es, dombvidéken pedig a 350 x 120 cm-es sor- és tőtávolságra történő telepítés (3333 - 2777 tőke/ha) volt. Eltérni legfeljebb ± 15 %-al lehetett.

A rendszerváltást követően megváltozott a szőlőültetvények telepítési támogatásának szellemisége. A 44/1995. (XII. 29.) FM rendelet 2. számú melléklete alapján 2 m2-nél kisebb tenyészterületű szőlő is részesülhetett állami támogatásban. Ráadásul az igénybe vehető támogatás összege a szűkebb tenyészterületű szőlő telepítése esetén mintegy 30%-al több volt. Az FVM Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) integrált növénytermesztési célprogram keretében szőlőre is igényelhető terület alapú támogatás. A pályázat szakmai követelménye alapján általánosan indokolt a 3000 - 5000 tő/ha beállítása.

A NAKP "B": Ökológiai szőlőtermesztés és borászat munkaközi tanfolyami anyag olvasói ennél is nagyobb hektáronkénti tőkeszám-javaslattal ismerkedhetnek meg: megfelelő művelésmód esetén a 100-200 cm-es sortávolság és a 100 cm-es tőtávolság mellett az 5000 - 10000 tő/ha is ajánlható.

Mindezek ismeretében joggal kérdezheti a Tisztelt Olvasó, vajon visszatérjünk-e a száz évvel korábbi telepítési rendszerhez? Milyen tanulságok vonhatók le az elmúlt száz év szőlészeti gyakorlatából? Milyen szempontokat vegyünk figyelembe az új telepítések sortávolságának megválasztása során?

A sortávolság megválasztását befolyásoló szempontok

Amint a történeti áttekintésből is kiderült, a sortávolság megválasztásában az egyik legfontosabb tényező a mûvelés gépesíthetősége. A sortáv megválasztásakor figyelembe kell venni a rendelkezésre álló erőgép, illetve a mûvelőeszközök szélességét. A sorok szélességének meghatározásához a gépek mérete mellett feltétlenül számításba kell venni - mind a két oldal felől - a lombozat szélességét, valamint a biztonságos közlekedést szolgáló, kb. 15 - 15 cm-es oldaltávolságot. Ellenkező esetben a művelőeszközök könnyen sérüléseket okozhatnak a szőlő szárrendszerében, ráadásul a fokozott óvatosságot követelő munkavégzés miatt a gépi munkák teljesítménye is csökken. Lombfal nevelése esetén 0,3 - 0,4 m-t, lombsátras ültetvénynél pedig 0,65 - 0,75 m-t célszerû a gép szélességén túl oldaltávolságként tervezni.

A sortávolságot a gépek mellett a mûvelésmód is meghatározza. A fejművelésű tőkéket legfeljebb 1 x 1 m sor- és tőtávolságra telepítik. A hazai bakmûvelések tenyészterület igénye maximálisan 1,2 x 1,2 m. A Royat kordon és az alacsony Guyot mûvelés sortávolsága többnyire 1,5 m. A középmagas Guyot, a vertikó -, valamint a középmagas törzsû, ívelt szálvesszős metszésmódú tőkéket leggyakrabban 1,8 - 2,4 m sortávolságra helyezik el. A Moser-, a Sylvoz-, az ernyő- és az egyesfüggöny mûvelések esetében általában 3,0 - 3,5 m-es sortávolságot alakítanak ki. Kettősfüggöny mûvelésnél - 1,6 m-es kereszttartó használatával - 4,4 m sortávolság szükséges.

A sortávolság megválasztásában szerepet játszik a támrendszer, illetve a lombfal magassága is. Méretük meghatározza, milyen lesz a lombozat, a fürtzóna megvilágítottsága. Minél keskenyebb a sortávolság és minél magasabb a lombfal, annál nagyobb mértékben árnyékolják be egymást a szomszédos sorok. Moser véleménye szerint a támaszmagasság és a sorközök szélessége közötti arány 2 : 3 legyen. A szőlőtermesztés északi határához közeli országok szakírói a támrendszer és a sortávolság aránya helyett újabban a lombozat magasságát és a lombfalak távolságát viszonyítják egymáshoz. Optimálisnak azt tartják, ha arányuk 0,8 - 0,9 közötti.

A sortávolság nagyságát a választandó termő- és alanyfajta növekedési erélye is módosítja. Moser szerint például: "Azt, hogy a szőlőt 3,2 vagy 3,5 m sortávolságra telepítsük, egyedül a fajta dönti el. A gyenge növekedésû fajtákat - amilyen a Rizlingszilváni, Zöld veltelini és Ottonel muskotály - sûrûbben lehet telepíteni. Az erős növekedésû fajtákat, mint amilyen a Rajnai rizling, Korai piros veltelini, Chasselas stb. - pedig 3,4 m sortávolságra telepítik." A nagy egyedi terhelésû, magasmûvelésû tőkék érési ideje mintegy 8 - 12 nappal kitolódik. Ennek megfelelően a magasmûvelésû, széles sortávú ültetvényekben előnyösebb a viszonylag korai érésû fajták telepítése. Az oltványtőke növekedési erélyét az alanyfajta is befolyásolja. Széles sortávolság esetén ajánlatos viszonylag erőteljes növekedésû alanyt (pl. Berlandieri x Riparia T.K. 5BB) választani. Erős növekedést kiváltó alany használata elsősorban akkor javasolható szûk térállású ültetvényben, ha a talajadottságok kedvezőtlenek. Az oltványtőkék általában erőteljesebben növekednek, mint a saját gyökéren élő termőfajták. Dugványokkal való telepítés esetén ezt is számításba kell venni.

Mélyrétegû, tápanyagban gazdag talajokon, illetve öntözésre berendezkedett gazdaságokban célszerû viszonylag széles sortávolságot választani. Kedvezőtlen víz- és tápanyag-ellátottságú területeken viszont előnyösebb a keskenyebb sortávolságú szőlők telepítése. Meredek lejtős területen szintén kedvezőbb a talajt jobban beárnyékoló keskeny sorközû ültetés. A szőlőtermesztés északi határa közelében a korlátozott hő- és fényviszonyok miatt elterjedt a kis sor- és tőtávolságok alkalmazása. Optimális hő- és fényviszonyok mellett azonban széles sortávolságra, olykor 4 - 6 m2 tenyészterületre telepítik a szőlőt. A talajok szerény víz- és tápanyag-ellátottsága esetén azonban még az ilyen éghajlati viszonyokkal rendelkező tájakon (pl. Szicília, Spanyolország egyes vidékei) is kis sor- és tőtávolságot használnak.

A sortávolság megválasztásában nem elhanyagolható szempont a termesztési cél. A biotermesztésben például az alacsonyabb szintû tápanyagutánpótlásra való törekvés érdekében indokoltnak tartják a keskenyebb sortávolságú, kis tenyészterületû szőlők kialakítását.

A különböző sortávolságú ültetvények összefoglaló értékelése

A széles sorközû ültetvények hozama általában kisebb. A tenyészterület növelésével a tőkék terhelése, a tőkénkénti terhelés mértéke egy bizonyos határig fokozható ugyan, azonban a terheléssel nem lehet ellensúlyozni a tőkeszám csökkenését. Széles sorközû ültetvényekben már viszonylag kevesebb tőke hiánya is jelentős terméskiesést okozhat. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nagyobb sorszélességû ültetvényekben kevésbé áll fenn a lehetősége annak, hogy túllépjük a "Bortörvény" által előírt maximális terméshozamot.

A kisebb tenyészterületû tőkék általában jobb minőségû, íz- és zamatanyagban gazdagabb termést adnak. A szélesebb sortávolságú ültetvényekben az egy tőkére jutó termésmennyiség növekedésével kedvezőtlenné válhat a levélfelület : termés aránya, ezért gyakran csökken a must cukortartalma és nő a titrálható savtartalma. A hagyományos francia felfogás szerint a tőkék növekedési erélye és minősége szorosan összefügg egymással. A gyenge növekedésû, keskeny sortávú ültetvények tőkék hamarabb befejezik a növekedésüket, s talajközeli fürtjeik korábban, jobb minőségben érnek be. (Megjegyzendő: a talaj közelében levő fürtöket könnyebben fertőzheti a peronoszpóra és a szürkerothadás.)

A fenyegető klímaváltozás miatt az is fontos szempont lehet, hogy a keskeny sortávolságú ültetvények tőkéi kisebb egyedi hozamuk és mélyebbre hatoló gyökérrendszerük miatt kevésbé érzékenyek a szárazságra, könnyebben képesek átvészelni hosszabban tartó, száraz időszakokat.

A széles sortávolságú ültetvényekben - azonos négyzetméterenkénti rügy-, illetve hajtásterhelés mellett - sûrûbb a lombozat, ezért nagyobb az önárnyékolás a keskenyebb sortávolságú szőlőkhöz képest. A sûrûbb lombozatban nagyobb a szürkerothadás kockázata.

A széles sortávú ültetvények egyértelmû előnye az, hogy kedvezőbbek a gépesítés feltételei. Lehetővé válik a nagy teljesítményû erőgépek használata, nő a munka termelékenysége. A kisebb tőszám miatt a kézi munkaóra-szükséglet is csökken, kevésbé kiélezettek a munkacsúcsok. Egyszerûbben végrehajthatók a kifejezetten kézi munkához kötött zöldmunkák. A környezetkímélő termesztés szempontjából lényeges, hogy mód nyílik sorközi takarónövények vetésére és szélesebb kerekû, kisebb talajtömörödést kiváltó gépek használatára. A széles sorközû ültetvényekben a kisebb kezelendő felület miatt kevésbé szennyező hatású a vegyszeres gyomirtás. Az egy hektárra számított levélfelület szintén kisebb, ezért itt növényvédőszer is megtakarítható.

A széles sorközû ültetvények beruházási költsége alacsonyabb a közepes-, illetve a keskeny sortávú szőlőkhöz képest. Egy 2,5 m sortávolságú ültetvény beruházási költsége például egy 3 méteres sortávolságúéhoz viszonyítva hozzávetőleg 30 %-al több. A létesítés mellett a nagyobb sorszélességû szőlők támaszrendszerének a karbantartása is olcsóbb.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a mind széles, mind pedig a keskenyebb sortávolságú ültetvényeknek is vannak előnyeik és hátrányaik. Döntésünk előkészítése során ajánlatos figyelembe venni többek közt a gépesítés lehetőségeit, a terület adottságait, a telepítendő fajta sajátosságait, a választandó támaszrendszert és mûvelésmódot, a termelés célját, hagyományait, valamint a hatályban levő törvényeket, rendeleteket és az állami támogatás feltételeit.

Dr. Zanathy Gábor