Csak az tud alkalmazkodni valamelyest az időjárási anomáliákhoz, aki a „földön él” és ismeri termőtalajának állapotát. Általánosságban elmondható, hogy a csapadékhiány elősegítette a tömörödött, élettelen, szerkezet nélküli állapot kialakulását. A hosszan tartó aszály holtvíztartalomig szárította a termőréteget. Mind a mûvelések, mind a talajvizsgálatok is erről tanúskodtak a legtöbb termőhelyen. Nem kis feladat ilyen körülmények mellett az őszi vetésre készülni.
A legkedvezőbb talajállapot a korán lekerülő elővetemények (repce, kalászosok) után mutatkozik, amennyiben nem maradt el a tarlóhántás, -ápolás. E táblákon találhatunk csak beéredett talajt. Az elhanyagolt tarlók jól bizonyítják, hogy az elspórolt nyári tarlómûvelés dupla költség ősszel. A vetésváltás, a lazultság és a pillanatnyi nedvesség tükrében kell dönteni a mûvelés módjáról. A legfontosabb szempont a nedvesség megőrzése. A tarlómûveléssel kialakított beéredés behatárolja az alapmûvelés mélységének lehetőségét is. Az aszály ismeretében kockázatos mélyebben mûvelni, mint a beéredett réteg. A mélyebb munkával felhozott tömörödött részek nem munkálhatók el biztonsággal, a biológai egyensúly hosszú időre megbomlik. Bármely mûvelő eszközt is járassuk, a bolygatott felszín lezárásáról gondoskodni kell. A szélsőséges körülmények között is kedvező minőségben mûvelhetünk szántóföldi kultivátorokkal és középmély lazítókkal. A korszerû változatok hatékony keverő, lazító, porhanyító munkát végeznek és lezárják a bolygatott felszínt. Lazult állapoton vagy ún. könnyû (homokos) talajokon eredményesen alkalmazhatunk tárcsás mûvelő eszközöket, bár a hagyományos tárcsák hátrányai mind kidomborodnak a szárazságban. A talajt túlságosan levegőztetik és rossz a felszínlezárás minősége is. A nedvesség megőrzésében hatékonyak viszont a modernebb rövidtárcsák. Emellett kedvező minőségben porhanyítanak és területteljesítményük is hozzájárul az idénymunkák sikeres teljesítéséhez. Ki kell emelni a szántóföldi kultivátorok legújabb generációját (1. kép). A sekélyebb, de rendkívül intenzív, kímélő mûvelésre alkalmas munkagépek alapvető jellemzője, hogy a rugózott kapatestek sûrû osztástávolsággal rendelkeznek, amelyeket felszínegyengető, lezáró elemek követnek. E célgépek leginkább tarlómûvelésre, magágykészítésre és kevésbé mély (20 cm) alapmûvelésre alkalmasak. Egy a mostanihoz hasonló száraz időszakban rendkívül kedvező agrotechnikai tulajdonságuk, hogy vonóerőigényük alacsonyabb, haladási sebességük gyorsabb, mint a robosztus mélykultivátoroké. Így a talajnedvességért vívott harcban nagy segítség lehet alkalmazásuk.
1. kép: új generációs könnyû szántóföldi kultivátor
(Fotó: a VD engedélyével, Bottlik).
Későn lekerülő elővetemények (napraforgó, kukorica, szója) után lényegesen rosszabb talajállapot nehezíti az őszi mûveléseket. Biológiai beéredésről szó sincs, betakarítás után tömörödött, kiszáradt, élettelen felső réteg mutatkozik. Őszi vetés esetén kevés idő áll rendelkezésre a talajmunkákhoz. A talajállapot javulását megindító bekeverő jellegû tarlóhántásról – az elővetemény lekerülését követően – azonnal gondoskodni kell. E célra a tárcsás mûvelő eszközök a legalkalmasabbak, kiemelten a korszerû rövidtárcsák (2. kép). A gyors tarlóhántás jelentősége abban mutatkozik meg, hogy az alapmûvelésig pihentetni tudjuk a hántott tarlót, teret engedvén a biológiai állapotjavulásnak. Ennek legjobb indikátora a kikelő árvakelés (pl. napraforgó után), melynek megjelenésekor már kézzelfogható szerkezetjavulás és nyirkosodó felső réteg tapasztalható. Ekkor már biztonsággal elvégezhető az alapmûvelés.
2. kép: pezsdítő, bekeverő jellegû tarlóhántás
(Fotó: Bottlik).
Nem lehet eleget hangsúlyozni a nedvességmegőrzés és a kímélő bolygatás fontosságát. A már említett szántóföldi kultivátorok és lazítók adják a legkedvezőbb munkaminőséget szélsőségesen száraz időjárásban is.
A földmûvelők életéhez nemcsak az előrelátó gondolkodás és a folyamatos technikai és szellemi innováció, de a kompromisszumok is hozzátartoznak. Minden évben – főleg ilyen szélsőségekkel teli idényben – adódik olyan helyzet, amit nem tudunk az elvárt minőségben megoldani. Ennek eredője lehet az alacsonyabb mûszaki, technikai színvonal (pl. grubber vagy rövidtárcsa hiánya), az idő hiánya, időjárási helyzetek stb. A gyakorlathoz hozzátartozik, hogy meg kell tudni békélni e kompromisszumokkal elvégzett munkákkal. Nem szabad viszont elfeledni e később orvosolandó problémákat. Tartsuk észben, kísérjük figyelemmel a mûvelési hibákat a tenyészidő folyamán és adódó alkalommal javítsuk!
Bottlik László
A cikk szerzője: Bottlik László
