Marton L. Csaba
Az augusztus végi termésbecslés alapján átlagban 4,1 t/ha termést prognosztizáltak kukoricában, amely 2,5 t/ha-ral kevesebb, mint a tavalyi évben.
2011-ben 250 mm csapadék hullott a térségben, míg idén 200 mm, a termés tavaly mégis 6,5 tonna/ha volt országosan, gyakorlatilag ugyanannyi, mint 2010-ben, amikor 800 mm csapadék hullott. A magyarázat az, hogy 2011-ben egy rendkívül csapadékos év után voltunk, és a talajok vízzel feltöltődve segítették a növényállományt átvészelni a tavalyi száraz évet, most viszont 2012-re elfogytak a talajok víztartalékai.
Martonvásáron az országos átlagnál lényegesen kevesebb csapadék esik már hosszú évtizedek átlagában. Amíg a vegetációs időszakban, országos átlagban 350–360 mm csapadék hullik, addig Martonvásáron 320 mm, de voltak periódusok, amikor 250 mm volt a jellemző.
A martonvásári intézet a 70-es, 80-as évektől kezdve folyamatosan foglalkozott az aszálykérdéssel, melynek megközelítése elsősorban statisztikai módon történt.
Egy évtized vonatkozásában dolgozták fel például néhány jelentős kukoricatermesztő ország vízhasznosítását a kukorica esetében. Azt vizsgálták, hogy hány kg termés jut 100 mm csapadékra. Ebben a vonatkozásban Magyarország kifejezetten jó pozíciót foglalt el, hiszen az akkori Jugoszláviában 100 mm-re 573 kg, Bulgáriában 741 kg, az USA-ban 781 kg, míg Magyarországon több mint 1000 kg jutott 100 mm csapadékra. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a magyar kukoricatermesztés költség- és víztakarékosan gazdálkodott, a lehető legtöbbet kihozva a csapadékból.
Szárazságtûrési vizsgálatok
Martonvásáron már a 70-es, 80-as években is végeztek szárazságtûrésre vonatkozó vizsgálatokat. Öntözni kellett a kukoricát ahhoz, hogy igazán megismerjék a terméspotenciált, legalább az országos átlagcsapadék mellett. Különböző tenyészidejû csoportba tartozó hibridek termését értékelték, s azt látták, hogy öntözve (országos átlagcsapadék-ellátottsági szintet jelenti) a későbbi hibridek nagyobb termést adtak, többet teremtek.
Öntözetlenül Martonvásáron a FAO 300-as tenyészidőcsoportig volt jelentős a termésnövekedés, viszont a FAO 400–500-as csoport nem adott több termést, mint a FAO 300-as, jóllehet a terméspotenciálja nagyobb a későbbi hibrideknek.
A hőösszeg ugyan elegendő lenne a FAO 500–600-as hibridek termesztésére még itt Martonvásáron is, nemcsak az ország déli részén, de a csapadékhiány megakadályozza a későbbi hibridek terméspotenciáljának realizálását. Éppen ezért a FAO 300-as csoport fölé nem célszerû menni, nemcsak itt, hanem az ország több régiójában sem. Ezt a gazdák is felismerték, hiszen a kukorica vetésterület több mint felét a korai, FAO 300-as hibridek alkotják.
Hőösszeg és szemnedvesség
Az elmúlt 10 év hazai hőmérsékleti statisztikáit nézve, hőösszeg-gyarapodás szempontjából, afrikai állapotokat jelez a 2003-as és a 2007-es év után a 2012-es év is. Mindhárom évben rendkívül kevés csapadék párosult rendkívül sok hőségnappal, sokszor csúcsokat megdöntve, melynek eredményeképpen igencsak alacsony termésmennyiséggel számolhatunk.
A hőösszeg kapcsán megállapíthatjuk, hogy az aktuális szemnedvesség az akkumulálódott hőösszeggel szoros összefüggést mutat.
A négy nappal ezelőtti (augusztus 27.) eredmények azt mutatták, hogy Martonvásáron a normál időben elvetett kukorica szemnedvessége átlagban a FAO 200-as csoportban 19%, a FAO 300-ban 26%, a FAO 400-ban 32%, míg a FAO 500-as csoportban 38%, melyből láthatjuk, hogy a legkorábbiak már ekkor betakarításra alkalmasak voltak. Tíz nappal korábbi szemnedvességi adatok azt mutatták, hogy szinte minden tenyészidőcsoportban mintegy 15%-kal csökkent a szemnedvesség 10 nap alatt, ez napi 1,5–2% szemnedvesség-csökkenést jelent, ami elképesztően gyors száradásra utal.
Felhívta a figyelmet az előadó arra, hogy a forróságot követően óhatatlanul hûvösebb, csapadékosabb periódus jön majd, amikor is egy 13%-os szemnedvességû, kint maradt kukoricából –a fizikai törvényszerûség következtében − akár 18–20%-ra visszanedvesedett kukorica is lehet, további költséget terhelve ezzel a gazdákra.
Csapadék és agrotechnika
A csapadék minden vonatkozásban szerepet játszik a növénytermesztésben, hiszen a különböző agrotechnikai tényezők a csapadék függvényében fejtik ki hatásukat.
Nitrogénadag-kísérlet
A 18 év átlagában bemutatott nitrogénadag-kísérletet a száraz és csapadékos évek adatainak átlagára alapozták. Száraz évben nulla nitrogén kijuttatása mellett a termés 3 t/ha, csapadékos évben 4 t/ha volt.
80 kg/ha nitrogén hatására a termés duplájára nőtt száraz és csapadékos években egyaránt. További 80 kg már csak 15–25% termésnövekedést eredményezett, 240 kg nitrogén esetében pedig egyáltalán nem volt termésnövekedés. A maximális termést tehát száraz és csapadékos évben is 160 kg N-adag mellett adták a hibridek.
A 80 kg/ha tehát feltétlenül szükséges egy elfogadható szintû termés eléréséhez, az ennél nagyobb adag pontos mennyiségét és gazdaságosságát pedig termőhelyenként, a technológia egyéb elemeivel összhangban lehet meghatározni, illetve biztosítani. Megállapítható tehát, hogy a nitrogén hatása hasonló eredményeket hozott száraz és csapadékos években egyaránt.
Tőszámkísérletek
A növényszám vonatkozásában már jelentős különbség mutatkozott, hogy esős, vagy száraz években vizsgálják a hibridek teljesítményét. Tizenkét év átlagában elmondható, hogy csapadékos években a maximális termést 80 000 tő/ha-ral érték el, és ez mintegy 30–40%-kal volt több mint a száraz évek maximális termése. Száraz évek átlagában a termés maximum 40 000−60 000 tő/ha-ral érhető el. Csapadékos évben sem sokkal kevesebb a 60 000 tő/ha termése, mint a 80 000 tő/ha-é, így a közös nevező az esős és száraz években a 60 000 tő/ha.
Mivel száraz éveket élünk, így a 60 000–70000 tő/ha adhat biztonságos termést minden hibrid vonatkozásában.
Szemléltetésre került két, egymást követő év tőszámkísérlete, amikor ugyanazon a helyen, ugyanazzal a technológiával, mindent ugyanúgy ismételve végeztek el: a száraz évben 3 t/ha volt a termés, a csapadékos évben 9 t/ha. Ha nem átlagokat nézünk, hanem konkrét évet és táblát, akkor látható, hogy akár háromszoros különbség is lehet az eredményben. Száraz évben a maximális termésmennyiséget 30 000 tő/ha-nál realizálták, míg csapadékos évben a terméscsúcsot a 80 000 tő/ha-nál érték el. Nagyon megfontolandó tehát a tőszám kérdése, tudva azt, hogy igencsak száraz évek következnek.
Az innovációra és a kutatásra helyezve a hangsúlyt a martonvásári intézet 2010-ben csatlakozott egy EU által támogatott nemzetközi pályázathoz (DROPS), amelyben 3 kontinens 11 országából 10 kutatóintézet és 5 magánvállalat adta össze tudását a gabonafélék legmodernebb szárazságtûrő technológiáinak és a nemesítő programjainak kidolgozásához.
Oross Dénes, a Bázismag Kft. ügyvezetője a martonvásári hibridek nagyon jó általános alkalmazkodóképességét emelte ki előadásában, elsősorban az időjárási anomáliákhoz, a talaj tápanyag-erőforrásaihoz, illetve az agrotechnikai adottságokhoz való alkalmazkodást előtérbe helyezve.
Néhány általa kiemelt hibrid a teljesség igénye nélkül:
Mv 255 – A rendkívül gyors vízleadású hibrid a gyengébb termőhelyi körülmények között is versenyképes termést hoz, intenzív termőhelyeken az éréscsoportjába tartozó
versenytársakhoz képest kiválóan terem.
Mv 277 – Az alacsony betakarításkori szemnedvesség, az évjárati terméskiegyenlítettség, a gyengébb termőhelyi adottságokhoz való alkalmazkodása miatt lett a magyar termelők kedvelt MV hibridje.
Hunor – Csapadékhiányos, gyenge adottságú területeken, alacsonyabb tőszámmal rendelkező állományokban, száraz években kimagasló termésekre képes.
Mv 350 – Az ország egész területére ajánlott nagy termőképességû, kiemelkedő termésstabilitással rendelkező hibrid, mely a jövőben a martonvásári genetika prémium kategóriás terméke lehet.
Mv 343 – A közepes termőhelyi adottsággal rendelkező, de szakszerû technológiai körülményeket biztosító gazdaságok stabil termést produkáló hibridje, mely stresszes évjáratokban is megbízhatóan hozza az átlagot, csapadékos évjáratokban magas termést várhatunk tőle.
Kamaria – Minden termőhelyen és minden évjáratban átlagot messze meghaladó termésszintet várhatunk tőle.
Siloking „a silóhibridek királya” – Leveles („Lfy”) típusú hibrid kiemelkedő termőképességgel azon gazdálkodók részére, akik a magas hozamú állományukat koncentrált, magas energiahozamú szilázzsal kívánják takarmányozni.
-ga-
