Dr. Gergely István

NYME MÉK, Mosonmagyaróvár

A búza a világon a legnagyobb területen termesztett növény, a 2014–2015-ös gazdasági év vetésterülete meghaladja a 222 millió hektárt. Az USDA előjelzése alapján a várható termés mennyisége 697 millió tonna körül alakul, ami mintegy 17 millió tonnával kevesebb, mint az előző gazdasági évi rekord szint. A világ trenddel szemben az Európai Unió termelése növekszik várhatóan 1,6 millió tonnával és 2014-ben eléri a 135,9 millió tonnás mennyiséget. Ezzel párhuzamosan jelentősen nő az EU exportja elsősorban a hagyományos Észak-Afrikai térségbe (Coceral).

A magyarországi vetésterületet az idei esztendőben 1 099 000 hektár körül alakul (NÉBIH), míg a várható termés az elmúlt időszak kedvező időjárásának hatására várhatóan a tavalyi szint vagy kissé az fölött alakul. Legutolsó becslési adatok szerint a 4,58 t/ha
átlag mellett 5 millió tonnát kissé meghaladó termés várható. Pontos hozam nehezen ítélhető meg, mivel nem tudjuk milyen kárt okozott a sárgarozsda, vagy a mezei pocok.

A cikk írásakor a tőzsdei árak alacsonyak, jelentős esést szenvedtek el, főképp a csökkenő világpiaci kereslet miatt. A MATIF új termésű búza ára jelenleg 190 euró körül stabilizálódott (57 760 Ft), míg a Budapesti Értéktőzsde szekciójában az augusztusi jegyzés (június 10-én) 46 200 Ft a malmi búzára, míg 45 140 Ft a takarmány búzára vonatkozóan.

E rövid áttekintés után nézzük a konkrét kérdést, azaz, hogy mit termeljünk, sok búzát vagy minőségi búzát? Az alapkérdésre, hogy mit termeljünk az általános válasz: profitot. Azaz olyan fajtát, olyan technológiával, olyan ráfordításokkal, ami a betakarítást követően a legnagyobb jövedelmet adja és a piaci értékesítése nem okoz gondot, és még ki is fizetik.

Mielőtt tovább vizsgáljuk a kérdést, tisztázni kell a minőség fogalmát, ami talán úgy fogalmazható meg: a búza minden beltartalmi paraméterében megfelel a felhasználó által előírt követelményeknek. A felhasználási igény (termesztési cél) sokrétű. Más beltartalmi értékek kellenek a malomipari, sütőipari, keksz-gyártás, keményítő, glutén-gyártás, snack-gyártás, hamburger-készítés, fagyasztott tészták készítése céljára termesztett búzában. A takarmány célú termesztés is megkívánja a jó fehérje és energia szintet a terményben.

Közismert az a tény, hogy a nagy termés alacsonyabb fehérje (sikér-tartalommal jár, ami a malomipar egyik legfontosabb igénye. A fenn említett speciális termesztési célokhoz a felhasználók általában fajtahasználati, és technológiai előírásokat határoznak meg, aminek ellenében általában magasabb árakat kínálnak.

A búza termésátlagának kialakulásában (Pepó nyomán, 1999.) 43%-ban az ökológiai körülmények, 33%-ban a technológiai és 24%-ban a fajtaválasztás játszanak szerepet. A hektáronkénti árbevételt a hozamon túl az aktuális ár alakítja ki. Itt jutunk el az alapkérdéshez, hogy takarmány- vagy malmi minőségű búzát termeljünk-e? A választ az 1. ábra adhatja meg, ahol a BÉT áruszekciójának takarmány- és malmi búza szeptember hónapra vonatkozó átlagárai láthatók az elmúlt öt esztendőben.

1. ábra

Az ábrából jól érzékelhető, hogy a két minőségi kategória között különbség nem jelentős, tendenciájában csökkenő, amit a 2. ábra jól szemléltet.

2. ábra

Ha elvégzünk egy igen gyors, igen egyszerű számítást az idei, 2014-es esztendőben 6 tonna/ha-os termésszintnél a malmi búzáért, aminek a prognosztizált ártöbblete 1500 Ft/t, 9000 Ft-tal kapunk többet hektáronként, mintha csak takarmány minőségünk terem.

A fajták (hibridek) közötti terméskülönbséget megbízhatóan mutatják be a VSZT-GOSZ posztregisztrációs kísérletei, amelyek 2013-ban 28 fajtával, 8 különböző helyen (Köztük a NymE MÉK Mosonmagyaróvár Tangazdaságában) kerültek beállításra. Az eredmények gyors elemzését elvégezve az alábbiakat láthatjuk (1. táblázat).

  

• A legnagyobb termést hozó fajta (hibrid) és a legkisebb hozamú fajta közötti különbség 2,37 t/ha-értéket mutat
• Az első három fajta (hibrid) és az utolsó három fajta termésátlagának különbsége (8,60 t/ha és 6,88 t/ha) 1,72 t/ha termés.
• A termésátlagban az első helyezett külföldi nemesítésű fajta (hibrid).
• A legnagyobb nedves sikér és nyersfehérje tartalma a legkisebb hozamot produkáló fajta mutatott (14,9% fehérje, 36,7% nedves sikér).
• A három legnagyobb termést produkál és a három legkisebb hozamú csoport közötti hektáronkénti terméskülönbség 1,72 tonna.
• A három leggyengébb termést mutató fajta nyersfehérje tartalom többlete 2,3% míg a nedves sikér értéke átlagban 6,2%-kal volt magasabb.

A 2012-es, eltérő ökológiai adottságokat mutató évjáratban is az eredmények nagy hasonlóságokat mutatnak, az első helyezettek azonosak voltak.

A fenti adatok alapján egy 45 000 Ft tonnás értékesítési árral kalkulált árbevétel-többlet a legnagyobb hozamú csoport javára (45 000 Ft x 1,72 t/ha) 77 400 Ft hektáronként. Ezen az igen jelentős különbségen a malmi minőségért kalkulálható 2000 Ft/t többlet ár csak kicsit tompít, 6 t/ha hozamnál 12 000 Ft-ot.

A gazdaságossági kalkulációknál figyelembe kell venni, hogy a hibridek termőképességétől nem sokkal maradnak el a fajták és ezek vetőmag-költsége sokszor harmada a hibridekének, és még következő évben is visszavethetők.

Meg kívánom jegyezni, hogy a nálunk, Mosonmagyaróváron beállított kísérletben a különbségek még jelentősebbek voltak, mivel mi sem fejtrágyázást, sem lombvédelmet nem alkalmaztunk.

Itt célszerű megemlíteni, hogy a fajták között különösen az idei, 2014-es esztendőben, jelentős különbségek tapasztalhatók a levélbetegségekkel szembeni ellenálló képességben.

   

VSZT-GOSZ fajtaösszehasonlító kísérletek Mosonmagyaróvár, 2014. június 11.

Jól látható, hogy az egymás mellett, azonos kezelésekben részesült fajták között óriási eltérést mutat a sárgarozsda fertőzés. Egyik egészséges, a másik szinte teljesen elvesztette a levélfelületét.

A fajtakérdés zárásaként még egy megjegyzés. A nagyobb terméshozamot a külföldi fajtákat forgalmazók igérik. Ez meg is látszik az idei vetőmag-szaporítások statisztikájában. A VSZT által publikált szaporító területek azt mutatják, hogy a 94 fajta közül 50 külföldi (ehhez jön még a tizes nagyságú különböző hibrid kínálat). A területi arányt tekintve továbbra is a magyar fajták dominálnak. Persze nem tudjuk, hogy az eltérő klimatikus viszonyok között nemesített külföldi búzák hogyan viselkednek, ha nem marad el a tél és átlagosnak megfelelő hó nélküli, erős mínuszok lesznek.

Röviden a termesztéstechnológia fontosabb elemeiről. A cikk elején szó volt róla, hogy a termés kialakulásához 1/3 súllyal szerepel a technológia, azaz a vetésváltás, talajelőkészítés, vetéstechnika, trágyázás, növényápolás, növényvédelem. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, amikor a hazai gyakorlatot úgy jellemzem, hogy a búza egyszerű növény, nem igényel különleges gondosságot, ha lesz elég csapadék, úgy is jól terem majd. Pedig az őszi búza is olyan kultúra, ami meghálálja a „simogatást”, a gondos – sokszor nagy ráfordítást nem igénylő – szakszerű technológiai beavatkozásokat. Nem véletlen, hogy Magyarországon a talaj- és a klímatikus adottságokhoz képest alacsony a búza országos termésátlaga, nagyok a hozamkülönbségek az egyes termesztők között. A Nyugat-Európai nagy termelő államokban az országos átlag duplája a miénknek 8 t/ha között alakul (2. táblázat).

A felsorolt államokban sokkal humidabb a klíma, a búzának kedvezőbb, de nem annyival mint, amit a terméskülönbség mutat.

Ha növelni kívánjuk a termést, akkor javítani kell a termesztéstechnológián.

• Talaj-előkészítésnél ugyan a búza nem igényli a mélyművelést, de feltétlen szükséges a beérett, porhanyós magágy. Ha kalászos gabona vagy netán önmaga után kerül, nem hagyható el a forgatás, aminek célja a károsítók, ezen belül főképp a gombás megbetegedések elleni védelem.
• A vetéstechnika során be kell tartani a fajtatulajdonosok által megadott csíraszám ajánlásokat és különösen a vetési időre vonatkozó utasításokat. A vírusokra érzékeny fajtáknál nem elhagyható az inszekticiddel történő csávázás.
• A trágyázás minden esetben a talajvizsgálati adatok alapján kerüljön megtervezésre. A korai vetési igényű nyugat-európai fajtáknál nem hagyható el kisebb mennyiségű őszi nitrogén kijuttatása, hisz ezen fajták (hibridek) már tél előtt bokrosodásnak indulnak, amihez szükséges a nitrogén. Mind a hazai, mind a külföldi fajták tavasszal sok nitrogént igényelnek. Több kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy kedvező, csapadékos időjárás esetén 140–160 kg N hatóanyag szignifikánsan növeli a termés mennyiségét és nem utolsó sorban a fehérje és sikértartalmat is. Különös figyelmet érdemel a lombtrágyázás, amelynek elsődleges célja a mikroelem pótlás, és a száraz periódusokban a növény átmeneti táplálása. Erre a célra szinte minden gyártónak van széles skálájú ajánlata. A helyes választásban a talaj, illetve a levélvizsgálati eredmények segíthetnek.
• Növényápolás terén, már nem kihagyható a jókor, jó szerekkel elvégzett gyomirtás, különösen az alacsony csíraszámmal vetett fajtáknál, hibrideknél. Az idei év különösen rávilágított a minimum kétszeri gombavédelem szükségességére. Az is igazolható, hogy a korai lomvédelem igen hasznos lehet, míg ma már nem kérdés, hogy a kalászfuzáriózis ellen a jól időzített (virágzás kezdete) védekezés nem elhagyható.

A fentiekben javasolt beavatkozások természetesen többlet-költségekkel járnak, de a termésbiztonság illetve a többlettermés „visszafizeti” a törődést.

Összefoglalva az őszi búza a jövőben is hazánk meghatározó növénye lesz. Véleményem szerint vetésterülete határozottan növekedni fog. A területi növekedést indokolja, hogy ökológiai adottságaink jók a növény számára, a korszerű nagy termőképességű hazai és külföldi fajták terjedésével jelentősen növelhető a hektáronkénti hozam, párosítva az intenzívebb termesztés technológiával. Jelen ismeretek szerint a piaci pozíciója jó, ami az élelmiszer igény növekedése és a bioetanol felhasználás növekedésével a jövőben is megmarad. A legnagyobb területi vetélytárssal a kukoricával szemben pedig továbbra is megmarad költségelőnye, nagyobb és biztonságosabb a termésstabilitása. Ehhez elsősorban nagy, a kukoricát megközelítő hektáronkénti hozamokat kell elérni, a termesztéstechnológia intenzifikálásával. A minőségi búzatermesztést jelenleg a piac nem kellően értékeli, nem fizet olyan prémium árat, amit ez a termék megérdemelne. Röviden sokat, a piacon jól eladható búzát kell termelni.

Dr. Tömösközi Sándor

BME Alkalmazott Biotechnológia
és Élelmiszer-tudományi Tanszék

Tegyük rendbe a fogalmakat!

A búzaminőség összetett fogalom, értelmezése, megítélése a történelmi hagyományoktól, felhasználási céloktól és gyakorlattól, a gazdasági szereplők érdekeitől és tevékenységi körétől, illetve értelemszerűen a fogyasztók folyamatosan változó elvárásaitól, esetleges egészségügyi rendellenességek megjelenésétől egyaránt függ. A mezőgazdasági termelő a nagy és stabil hozamú, betegségeknek és környezeti hatásoknak (biotikus és abiotikus stressz) ellenálló fajtáknak szavaz bizalmat. A malomipar többek között a jó lisztkihozatalban érdekelt. A sütőipar az adott típusú terméknek megfelelő technológiai viselkedésű (például vízfelvétel, dagasztási tulajdonság, nyújthatóság stb.) lisztet értékeli. A fogyasztó pedig tápláló, élvezetes, egészségtámogató termékeket keres. Nincs még egy olyan növényi élelmiszer alapanyag, melynek minőségét, a minőség meghatározására alkalmas módszereit, a minőséget befolyásoló összetételi és fizikai-kémiai hatásokat és összefüggéseket olyan mélyen és részletesen kutatták, mint a búzáét. Ennek csak egyik oka, hogy évezredek óta a búza alapvető jelentőségű élelmiszer alapanyagnak számít. Ez önmagában nem lenne
elegendő magyarázat a minőségközpontúságra, hiszen a világ más területein a rizs, a kukorica, egyéb gabonák és hüvelyesek hasonló szerepet töltenek be a humán táplálkozásban. A másik ok a búza fehérjéinek egyedülálló tulajdonsága, a sikérképzés képessége.
A búzaőrleményből víz hozzáadásával olyan tészta alakul ki, melynek tulajdonságait alapvetően a sikérfehérjékből kialakuló hidratált fehérjeváz és részben a szénhidrátok-polimerek (keményítő és nagyobb rosttartalmú őrlemények esetében a nem keményítő szénhidrátok) határozzák meg.

Magyarországon a búzanemesítés, termelés és minősítés mély történelmi és kulturális gyökerekkel rendelkezik, nemzetközi szinten is elismert fajtákkal (pl. Bánkúti) illetve minősítési módszerekkel (pl. Hankóczy-féle farinográf illetve extenzográf) büszkélkedhetünk, és jelenleg is intenzív kutatás-fejlesztés jellemzi a szakterület valamennyi ágát. A magyar minőségszemléletet jellemzi, hogy szinte egyedülállóként olyan étkezési búzaszabvánnyal rendelkezünk, mely tisztasági és összetételi paraméterek mellett technológiai viselkedést leíró jellemzőket is tartalmaz. Az a tény, hogy átlagosan a búzatermés felét külföldön értékesítjük, illetve, hogy a hazai feldolgozási technológiák is korszerű megoldásokat alkalmaznak, megköveteli, hogy a nagy szakmai értéket képviselő hazai minősítési módszertan mellett a nemzetközi piacon megjelenő minőségi igényeket is figyelembe vegyük, az arra alkalmas módszereket a haza gyakorlatban is alkalmazzuk. Ennek a kettős célnak – a hagyományos magyar minőségi előnyök megtartása mellett történő modernizálásnak és harmonizációnak- igyekeztünk megfelelni, amikor széles szakmai összefogással, évekig tartó egyeztetések eredményeként kialakítottuk az új magyar búzaszabványt. Az ebben követelményként szereplő minőségi paraméterek alapvetően három csoportba sorolhatóak: (1) Tisztasági kritériumok (2) A szemtermés fizikai és összetételi jellemzői (3) A búzalisztből készült tészta reológiai tulajdonságai. Az első két csoportban túlnyomó többségében a korábbi szabályozásnak megfelelő paraméterek szerepelnek, változásként részben a nemzetközi módszertani szabványokkal (EN, ISO) és szabályozással (pl. határértékek) történő harmonizálás jelenik meg. A búzatészta reológiai tulajdonságai között azonban a Magyarországon hagyományosnak tekinthető és a korábbi szabványban is szereplő farinográfos értékszámok mellett alternatív (tehát választható) minőségi kritériumként az extenzográfos és az alveográfos jellemzők is szerepel. A terjedelmi korlátok miatt a továbbiakban a 2. és a 3. csoportba tartozó néhány minőségi jellemző értelmezésével foglalkozunk.

• Nedves sikér mennyisége • A búzalisztből az oldható komponensek kimosása után kapott, vízben oldhatatlan hidratált fehérjemátrix, sikérfehérjék (gluteninek és gliadinok) alkotják. Értéke általában 20–40+% között változik. A sikértartalom és a fehérjetartalom között szoros összefüggés áll fenn. Azonban a magas sikértartalom nem feltétlenül párosul a jó technológiai minőséggel, ennek megállapítására a fizikai és a reológiai paraméterek mérésére van szükség.
• Esésszám • A beszáradt gabonaszemben a légszáraz állapotot (max. 15%-ot) meghaladó nedvességtartalom esetén (amit például az aratás előtti eső, vagy a tárolás során előforduló beázás idézhet elő) nem kívánatos csírázási folyamatok indulhatnak meg, amely többek között a keményítő enzimes bontását eredményezi. Ennek hatására a keményítő fizikai-kémiai tulajdonságai megváltoznak. Az esésszám tehát a keményítő állapotot jellemzi és nem az enzimaktivitás mérőszáma. Meghatározása viszkozitásmérésen alapul, speciális, un. esőtestes viszkoziméter alkalmazásával, értékét másodpercben fejezzük ki. Sütőipari felhasználás szempontjából a 200–400 mp közötti értéket tartjuk elfogadhatónak. (Megjegyzés: A keményítőállapot másik jellemzője az un. sérült keményítő, mely a keményítő molekulák fizikai hatásra (őrlés) történő méretcsökkenésének (törésének) mérőszáma.)
• Szedimentációs érték • Az őrlemények összetevőinek (elsősorban a fehérjéinek) hidratációs tulajdonságai, az őrlemények duzzadó képessége és sütőipari minőség közötti összefüggés mintegy száz éve ismert. Zeleny 1946-ban írta le azt a szedimentáció mérésén alapuló módszert, amellyel kapott, ml-ben kifejezett értékek és a próbacipók térfogata között talált szoros összefüggést. A módszer azóta is a búzaminősítés egyszerű és általánosan használt eljárása világszerte, Európában inkább a Zeleny-módszer, a tengerentúlon az un. SDS szedimentációs érték terjedt el. Magasabb szedimentációs érték általában jobb minőséget jelez. Sütőipari szempontból a 30 ml feletti Zeleny index kívánatos, a 45 ml feletti érték javító minőséget jelez.
• Farinográfos vagy valorigráfos értékek • A két műszer (illetve ezekkel analóg elven működő berendezések) –megfelelő karbantartás és laboratóriumi minőségirányítási követelmények betartásával – egymás alternatívájaként használhatóak. A mérés lényege, hogy speciális dagasztókarokkal ellátott mérőcsészében a búzaőrleményből víz hozzáadásával kialakuló tészta ellenállását (forgatónyomatékát, pl. farinográfos vagy valorigráfos értékkel kifejezett konzisztenciáját) mérjük folyamatos dagasztás mellett meghatározott ideig. Az idő-konzisztenacia görbét (pl. farinogramot) rögzítjük, segítségével különböző, a tészta technológiai minőségét jellemző értéket határozhatunk meg. Leggyakrabban a vízfelvételt (az optimális konzisztenciájú (500 FE) tészta kialakulásához szükséges vízmennyiséget, %-ban), a kialakult tészta stabilitását (az optimális konzisztencia megtartásának képességét percben) és az ellágyulás mértékét (a tészta konzisztencia csökkenésének mértékét a mérés végén, pl. FE egységben) adjuk meg. Magyarországon a konzisztenciagörbéből leolvasható területérték alapján számolt sütőipari érték szerinti minőségi csoport megadása terjedt el, mely szerint az A értékcsoport javító, a B csoport általános sütőipari minőségű malmi búzaként használható.
• Extenzográfos értékek • A viszkoelasztikus tulajdonságokkal rendelkező búzatészta egyirányú erőhatással (nyújtással) szembeni ellenállását, erősségét jellemző mérőszámok. Meghatározásuk értelemszerűen az optimális konzisztenciájú tésztából készült próbatest adott idejű (45, 90, 135 perc) pihentetést követő nyújtási tesztjével történik. A regisztrált görbéből leggyakrabban a nyújtási energiát (E, cm2) és a nyújtással szembeni legnagyobb ellenállás/E arányát szokás megadni. A 60 cm2 feletti energiaérték átlagos sütőipari minőséget, a 100 cm2-t meghaladó érték javító minőséget reprezentál. Az arányszám esetében az általános sütőipari minőséghez min. 1.5-ös érték, a javító minőséghez 2 feletti érték tartozik (135 perces tésztapihentetés esetén).
• Alveográfos értékek • Ugyancsak a tésztaerősség jellemzésére alkalmas minősítési módszer. Elsősorban a francia és olasz (dél-európai) érdekeltségű területeken jellemző, bár a kereskedelem minőségi követelményei között mind gyakrabban szerepel, ezért a módszer alkalmazása fokozatosan terjed. Mérése során egy adott eljárással készült próbatestből gáznyomás hatására kialakuló tésztacella nyomással szembeni viselkedését (ellenállását) vizsgáljuk. Az extenzográfos méréssel összehasonlítva tehát a legnagyobb különbség a többdimenziós erőhatás kialakulása. A tésztacellát a levegőárammal szakadásig fújjuk, a nyomás alakulását rögzítjük. Leggyakrabban a göbe alatti területtel arányos deformációs munka (W, 10-4joule) és a magasság és hossz aránya (P/L érték) jelenik meg minőségi követelményként. A 150 felett W érték tekinthető elfogadható sütőipari minőségűnek, a 250 feletti értékkel rendelkező búzák a javító vagy prémium kategóriát képviselik. A P/L arány esetében általában a nagyobb érték gyengébb minőséget képvisel. Általános malmi minőségként a 1,5 prémium minőségként az 1,0 alatti értékek szerepelnek a nemzetközi gyakorlatban.

A felsorolt és az itt nem említett minőségi paraméterek közötti összefüggések vizsgálata, a gyorsvizsgálati módszerek (például infravörös technika) alkalmazása, az összetétel és a minőség közötti törvényszerűségek megismerése lépésről lépésre lehetővé teszi a minősítési eljárások egyszerűsítését, költségeinek csökkentését, ugyanakkor az adott minőséggel rendelkező fajták nemesítését, lisztkeverékek előállítását stb. Ezek, valamint az egészségtámogató komponenseket (például rostanyagokat) nagyobb mennyiségben tartalmazó termékek technológiai viselkedésének vizsgálata és megértése napjaink gabonakutatásának fontos területit jelentik.

Petőházi Tamás

Gabonatermesztők Országos Szövetsége

Minőséget, vagy mennyiséget termeljünk-e?

Évek óta a gabonatermesztők ezzel a kérdés körrel küzdenek, heves a vita, hogy minőséget, vagy mennyiséget termeljünk-e? Több aspektusból is meg lehet közelíteni a kérdést, pár tényezőt szeretnék kiemelni:

• Vitathatatlan, hogy közgazdaságilag a takarmány búzával jobban jár jelenleg a magyar termelő bevételi oldalon. Nálunk csak 2000 Ft/t a különbség a minőségi búza javára, máshol külföldön pedig 6–10 000 Ft/t is lehet. A külföldi termelőnek fizetett 6–10 000 Ft/tárprémium kompenzálhatja a 1,5–2 t/ha
termés volumen különbséget, amivel a jobb minő-
  
  ségű búza kevesebbet terem.
• A Nyugat-Európai 7–8 t/ha terméseredmények teljesen más árbevételi szintet jelentenek a „versenytársainknak”, mint nekünk a 4,5 t/ha-os átlagokhoz képest. Más részről, viszont tagadhatatlan, hogy drágábban termelnek, mint mi, de ez az összeg kb. 250 000 Ft/ha lehet, a hazai kb. 200 000 Ft/ha-hoz képest.
• Felvetődik a kérdés, hogy mi a jó minőség? El kell fogadjuk, hogy a 12,5 fehérje %-kal rendelkező búza árú alap nem extra jó minőség, hanem tömeg árú, mert a versenytársaknak is vannak ilyen minőségű búzáik. A szabad piaci rés marad a 13,5 fehérje % fölötti prémium búzák, amire nemzetközi „brand-et” kéne építenünk. Az Ukránok EU közeledése, komoly problémát okozhat a 10,5–11,5 fehérje %-os búzák Észak-Afrikai piacán nemcsak nekünk, hanem a francia termelőknek is.

Mindig kapcsolódik a kérdés, hogy a jelenlegi fajtahasználatunk és a tápanyag visszapótlásunk is a fenti cím szerint, van-e alakítva, vagyis a termesztési célnak megfelelően. Ezek alapja a termőhelyi adottságok (talaj, klíma) és az alkalmazott talajművelési technológia színvonala. Ennek a négy dolognak az összehangolásából lehet eredményesen kalászos gabonát termeszteni és gazdálkodni. (Arról nem is beszélve, hogy a politikai és a közgazdasági környezet összekavarhatja az egészet a nem mindig szerencsés beavatkozásaival.) Köztudott, hogy a búzatermésünk fele a világpiacon fog megméretni, piacra jutni. Ahhoz, hogy ott eredményesebbek lehessünk, homogén, fajta azonos árú alapokra lenne szükség. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nincs ennyi fajtára szükség, csak azt, hogy az árú termőterület 90%-án maximum 4–5 fajtát kéne termeszteni. Ezekről a fajtákról megfelelő ismerettel rendelkeznénk, amikhez tápanyag utánpótlási és termesztési technológiát is lehetne kapcsolni, hogy az áhított homogenitás létrejöjjön.

Tanulni kell a pocok gradációból és a sárga rozsdából.

  

Dr. Lakatos Zoltán

Magyar Gabonafeldolgozók,
Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetsége

A világ sok országához képest Magyarország irigylésre méltó helyzetben van búzatermesztés területén. A jelenlegi teljesítménnyel is kétszer annyit tud termelni, mint az ország belső szükséglete. A kérdés inkább az, hogy akarunk –e hatékonyabban, jövedelmezőbben búzát termelni?

Nem lehetünk büszkék az eredményeinkre, hisz a 2013-as termésátlagunkkal az Európai Unió búzatermelő országai közül csak Romániát sikerült megelőzni. Kicsit elkényelmesedtünk. A kapható támogatásokkal és a kedvező adózással ez a teljesítmény is ad egy megfelelő jövedelmet. Már olyan hangokat is hallottam, hogy csak a vetésforgó miatt vetnek búzát, mert a kukorica és a napraforgó sokkal kifizetődőbb.

Koromnál fogva én már munkában éltem meg a nyolcvanas évek második felét, amikor a magyar búzatermesztés Európa élvonalához tartozott. Jó lenne, ha ide tudnánk visszakerülni és újra „híres” (acélos) lenne a magyar búza.

A továbbiakban felsorolok néhány területet, ahol javítani valót érzek:

• A búza nagytáblás növény, érdemes lenne a gazdáknak csoportba tömörülve nagy területen gazdálkodva termelni. Ez a szövetkezés segítene az értékesítésben és nyílván nagy mértékben javítana a gépek kihasználtságán is.
• Céllal kellene termelni. Már a vetéskor tudni kellene, hogy exportra, malmoknak, vagy takarmánynak szeretnénk a termést.
• Exportra vagy drága prémium, vagy olcsó takarmánybúza mehet, a malmoknak jó minőségű (nem prémium) egységes búzára lenne szükségük, míg takarmányra a nagy termésátlagú gyengébb minőségű fajták kerülhetnének.
• A fentieknek megfelelően drasztikusan szűkíteni kellene a jelenlegi közel 140 fajta búzavetőmag választékot. Vissza kell térni a fémzárolt vetőmagok használatára.
• Nagy versenyhátrányunk jelenleg, hogy nem tudunk egy uszályt egységes búzából megrakni. Ha sikerülne ezen változtatni, az értékesítés és az árak is jobbak lehetnének.
• Erősíteni kell az agrárszakember képzést, továbbképzést a talajerőgazdálkodás, a termesztéstechnológia és a minőség megóvás területén. Valamikor a termelő szövetkezetek korában elég volt egy szakember akár több ezer hektárra, most mindenki a saját birtoka szakembere.
• Csökkenteni kellene a búza termesztés időjárás függőségét.
Az utóbbi évtizedben a vetésterület állandósága mellett a termésmennyiség nagy ingadozást mutat, elsősorban a csapadékhiány (aszály) okoz komoly kiesést. Nagyon sok víz folyik át és ki az országból, támogatni kellene az öntözőrendszerek kiépítését.

A világ búzafelhasználása folyamatosan növekszik. Ahogy a népesség növekszik, a termőterületek szűkülnek, Kína, India egyre több búzát igényel az étrendjében, így válik az élelmiszer, közte a búza, „stratégiai” termékké. Nagyon fontos lenne, hogy ebben a magyar búzatermesztés is ki vegye a részét.

   

Dr. Hoffmann Richárd

Kaposvári Egyetem

A kérdést több oldalról is megközelíthetjük. A minőséget nézve elsődlegesek a piaci igények. Külföldre, vagy belföldi felhasználásra történik az értékesítés. A hazai piac elsősorban a tisztaság, nedvesség, hektoliter tömeg, nedves sikér százalék, nyersfehérje-tartalom, esésszám, sütőipari értékszám alapján fizet. A külpiacok esetében még a szedimentációs érték, az alveográfos érték, acélosság is mérvadó lehet. A differencia a takarmány és az étkezési búza (malmi) ára közt szerény, 1–3 ezer Ft/t, a malmi és a javító minőség között 2–4 ezer Ft/t évjárattól függően. Jelenleg nem minden esetben térül meg többlet inputanyag felhasználás a jobb termésminőség érdekében. Értjük ez alatt a plusz 30–35 kg/ha N kijuttatása kalászhányásban, a háromszori levéltrágyázást, a jó minőséget ámde kevesebb termést adó fajták használatát, amik mind a minőségi búzatermelést céloznák. Sok múlik az évjárathatáson is. Ha aszályos az évjárat, akkor a szem az érés közeledtével megszorul, ami egyrészt terméscsökkenést, másrészt jobb minőséget (nagyobb nyersfehérje-, és nedves sikér százalékot) eredményez.

Ezzel nehezebb helyzetbe hozva a termelőket, hiszen az étkezési és a javító búza, szemben a takarmányminőséggel közel azonos árszínvonalon kel el. Természetesen a takarmány előállításban sem mellékes a minőség. A megvásárolt búza nyersfehérje tartalma akár 3–5%-os eltérést is mutathat. A takarmányadagba egy nagyobb fehérjetartalom esetén kevesebb extrahált szója- vagy napraforgódarára van szükség. Ez azért sem mellékes, mert a tápokban akár 30%-os részarányban jelen lévő búza ára, kereskedőtől vásárolva  kilónként 50–52 Ft, a napraforgó 100 Ft, a szója pedig több mint 140 Ft/kg. A hazai termesztésben lassan meghonosodó hibridbúzák használata szintén a mennyiségi szemléletet erősíti. Vannak közöttük olyan hibridek, melyek képesek lehetnek étkezési minőségre, de többségük takarmánybúza. A hektáronkénti termésmennyiség meghaladhatja a 10 tonnát is, ez azonban intenzív termesztéstechnológiát is jelent. A megszokotthoz képest akár 180–250 kg/ha nitrogén, és ehhez mérten 120–150 kg/ha foszfor, 70–100 kg/ha kálium kijuttatására is szükség lehet, úgy hogy párhuzamosan az állomány megdőlésének veszélyét is minimalizálnunk kell. Ne feledjük azonban az AKG-s és nitrátérzékeny területeken érvényben lévő korlátozásokat. A hibridbúza, mint alternatíva inkább a kedvező adottságú területek növénye. Véleményem szerint mai piaci viszonyok közt a mennyiségi búzatermelés a kifizetődő.

A liszt adalékanyagok általános használatával egyre éhesebb világunkban háttérbe szorul a minőség. Azonban a túlzott adalékanyag felhasználás a fogyasztó szempontjából nem feltétlen
kívánatos. A mennyiségi szemlélet rejt magában kockázatot.
A nagy búzatermelő országokban (USA, Kína, Oroszország stb.) jó terméskilátás esetén elindulhat egy komolyabb árszínvonal esés. Megtörténhet, hogy csak a minőségi búza felvásárlást követően indul be nagyobb volumenben a takarmánybúza felvásárlás. Ez az időveszteség a nagyobb forgóeszköz hitelekkel dolgozó gazdaságok életében komoly veszteségeket eredményezhet. Úgy vélem, hogy egy évjárattól függetlenül stabil Euro esetleg már malmi minőség mellett a nagy termésre való törekvés lehet a cél. Ez alól kivételt azon értékesítési csatornák képeznek, amin keresztül bár kisebb volumenben, a stabil malmi, a javító minőséget, vagy speciális a felhasználás céljára termelt kiváló minőségű búzát keresik. Itt van helye ma is és a jövőben is a minőségi búzatermesztésnek.

   

Dr. Cseuz László

Gabonakutató Nonprofit Kft., Szeged

A szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. és jogelődjei immár kilencven éve szolgálja a magyar növénytermelők érdekeit. Fajtáink országos részaránya igen jelentős, becslésünk szerint mintegy 350–400 000 hektáron termesztenek szegedi búzafajtákat.

Nézetünk szerint a búza az egészséges táplálkozás egyik alapvető növénye Európában. Kontinensünk keleti felén a szárazságra hajlamos, leginkább kontinentális elemeket tartalmazó éghajlati tényezők valamint szántóföldjeink talajadottságai lehetőséget adnak a kiváló kenyérsütési minőség elérésére úgy, hogy a magas minőségi tulajdonságokat a nagy termőképességgel párosítsuk.
Az éghajlati-agrotechnikai tényezők mellett azonban nagyon fontos a genetikai háttér is, azaz a termesztett búzafajta. Szegeden fél évszázados hagyománya van a búzanemesítésnek, nemesítési programunk megújulásra képes, és mindig alkalmazkodik a termelői igényekhez. Nemesítési eszköztárunkban felhasználjuk a növénykórtan, a növényélettan, a biotechnológia és a molekuláris genetika legújabb módszereit is.

Hazánkban csak akkor tudunk jövedelmező búzatermelést folytatni, ha nem az olcsó gabonák piacán akarunk alacsony árainkkal érvényesülni (ebben a versenyben Kazahsztánnal, Ukrajnával vagy Romániával sohasem leszünk versenyképesek), hanem az európai országok átlagához képest korán, nagy mennyiségű, kiváló kenyérsütési minőségű árubúza árualappal jelenünk meg. Ennek azonban fontos feltétele az is, hogy a jelenleginél szűkebb, kiváló beltartalmi mutatókkal rendelkező búza fajtákat vessünk, és sokkal nagyobb mértékben figyeljünk oda a termesztéstechnológiára. Fontos lenne a kistermelők összefogása, hogy ők is egységes, kiváló minőségű árualappal tudjanak megjelenni a piacon.

A „vagy nagy termés, vagy minőség” probléma mesterséges. Pillanatnyilag Magyarországon messze nem a genetikailag elérhető terméspotenciál a termésmennyiség növelésének legfőbb korlátja. A hazánkban termesztett fajták termőképességét technológiai okokból csak mintegy 50–60%-ban használjuk ki. A hazánkban jelenleg is legnagyobb területen termesztett, kiváló beltartalmi minőség elérésére képes búzafajták termése jelentősen fokozható, nincs szükség a szinte csak keményítőtermelésre képes, alacsony fehérje- és sikértartalmú, későn érő fajták termesztésére. Ez utóbbi genotípusok magas terméspotenciáljuk révén valóban többet teremhetnek, azonban belőlük vegyipari adalékanyagok nélkül emberi fogyasztásra alkalmas kenyér nem süthető.

Európa ezen a felén az emberek még mindig odafigyelnek a kenyér – mint alapvető mindennapi élelmiszer – minőségére, bár az egészségtudatosságot a fogyasztók vagyoni helyzete erősen befolyásolja. Mégis, úgy gondoljuk, hogy nemzeti hagyományunk bennünket, magyar búzanemesítőket arra predesztinál, hogy olyan búzafajtákat állítsunk köztermesztésbe, amelyek alkalmasak az adalékanyagoktól mentes, kiváló bélzetű, jól eltartható, élelmi rostokban gazdag, ízletes, többféle típusú (fehér, barna, teljes kiőrlésű stb.) kenyér előállítására.

Varga Gábor

Saaten-Union Hungária Kft.

A megvitatásra szánt téma évről-évre középpontba kerül a búzatermesztés valamennyi érintett szereplője életében. Kenyeret adó kalászos gabonánk esetében fontos a minőség orientált termelés megléte, de a megfelelő mennyiség, a termésproduktum minden esetben kiemelt helyen szerepel a gazdálkodói és a gazdasági életben épp úgy mint a nemesítői célkitűzésekben.

Termelői és nemesítői szinten is fontos a célpiacok és a piaci tendenciák változásainak ismerete, hiszen tapasztalataink szerint az árugabonával szemben támasztott piaci követelmények befolyásolják a döntést. A gabonapiaci helyzet az elmúlt időszakban mennyiségi termelés irányába tolta el a termelői szándékot. Tehát a minőséget vagy mennyiséget termeljünk-e az őszi búzával kérdést a piaci és termelési környezet, a jövedelmezőség és a termelési lehetőségek döntik el. Egyszerűbben megfogalmazva a mennyiségi elvárások mellett, ha képesek vagyunk egy átlagos malmi minőséget produkálni az a piaci helyzetünket és lehetőségeinket is pozitívan képes befolyásolni.

Valamennyi termesztési szegmensben ismeretes, hogy a termelési intenzitás növelése nem elegendő feltétele a sikernek, az erre aktívan reagáló fajta és búza hibrid használat meghatározó tényezője a jövedelmezőségnek. A piaci értékesítési lehetőségek változása pedig tovább nehezítik az orientációt.

Egyértelművé vált mindenki számára, hogy a prémium (javító) minőséget megcélzó intenzív technológiák a speciális fajtahasználattal együtt nem minden gazdaságban tudják beváltani a mennyiséggel szemben támasztott elvárásokat. Azaz ökológiai és ökonómiai adottságaik révén az ez irányú termelés sérülékenynek bizonyult az elmúlt években, melyet az így megtermelhető hektáronkénti termésmennyiség és a piaci felár viszonyának negatív alakulása sodorhat veszélybe. Mindezt gazdasági alapokon vizsgálva kijelenthető, hogy prémium minőséget adó árumag előállítás sok esetben csak céltermesztésben képes jövedelmező módon megvalósulni, piaca koncentrált továbbá a szabadpiaci értékesítés korlátozott lehetőségei tovább gyengítik a szegmenset.

 A hagyományos malmi búza termelése a nemesítői munkának és az újragombolható termesztéstechnológiai fejlesztéseknek köszönhetően már a mennyiség tekintetében is egyértelműen sokat fejlődött. Hiszen a jó-átlagos minőségben és nagy mennyiségben termeszthető gabonával a jövedelmezőség kedvezőbben alakulhat, mint a prémium szegmensben. A nagy termőképességű malmi búzákkal megvalósítható termelés piaci jelentősége miatt is egyértelműen a nemesítés és a fajtaajánlat tekintetében prioritást élvez. A megjelent új és intenzív reakciójú genotípusokkal és a hozzájuk kapcsolódó technológia eredményével képesek vagyunk az értékesítési lehetőségeinket kiszélesíteni és azt gazdaságosan megvalósítani.

A kifejezetten bőtermő, stabilan nagy termés mennyiséget adó termesztés – benne takarmánybúza előállítás is – a piacon az utóbbi időkben forgalomképes volt, jövedelmezőség tekintetében versenyképessé vált egyéb abraktermő kultúrákkal és így képes tovább erősíteni pozícióját a termelésben különösen azokban a gazdaságokban, ahol saját állattenyésztés is folyik.

Összegezve tehát a jövedelmezőséget és a termelési orientációt középtávon minden esetben az értékesítés és termelés viszonya határozza meg, melynek alakulása napjainkban a nagy termőképességű minőségi orientációval bíró termesztés (minőségi búzatermesztési program) és a bőtermő takarmány búzák (mennyiségi búzatermesztési program) irányába hat. Őszi búza fajtákat képviselő- és nemesítő cégünk esetében mindez azt jelenti, hogy az őszi búza fajtáink és  hibridjeink révén képesek vagyunk a piaci- és termelői igények figyelembe vételével komplex ajánlattal a termelői elvárásokat hiánytalanul kiszolgálni.

  

Otrok György

IKR Agrár Kft.

A mennyiség és minőség szembeállítása véleményem szerint nem okszerű. Egyrészt a jelenlegi hazai ellenőrzési közegben - amely talán az EU-nál is szigorúbb-, nem lehet nem megfelelő minőségű árut termelni, és a piacra vinni. Tehát egy takarmány minőségű árunak is meg kell felelnie a toxin, nehézfém, tisztasági előírásoknak. Toxinos durum búzafelhasználásáért adtak már felfüggesztett börtön büntetést Magyarországn az elmúlt években, a kiszabott súlyos kártérítésről nem is beszélve.

A helyes kérdés szerintem az, hogy nyereséget, vagy veszteséget akar elérni a termelő az általa művelt területen. A másik közismert közgazdasági elv az, hogy azt kell termelni amit a piac igényel és megfizet.

A statisztika azt mutatja, hogy az átlagos évi 5 millió tonnás termésből 25% kerül a malmokhoz 25% a takarmánygyártásba és 50% megy exportra.

A legkevésbé minőség vezérelt piaca takarmánygyártás, itt az alaptisztaságon, és a toxin mentességen felül szinte mást nem néznek. Az utóbbi évek új elem, hogy megjelent a fehérje előírás a szerződésekben, így akarja a takarmánykeverő csökkenteni a rendkívül drága import fehérje igényt.

A legnagyobb mennyiségben a búzánkat exportra adjuk el. Takarmány búzaként főleg Olaszországba, illetve Konstansa felé 12,5% fehérjés, min 28,0% sikértartalmú búzaként a Közel -Keletre kerül kiszállításra a búza.

A magyar malmok is beérik az export minőséggel, vagy éppen egy kicsivel jobb búzával. Ebből a minőségből is tudnak az előírásoknak megfelelő lisztet gyártani. A lisztpiacon évtizedek óta gyilkos árverseny folyik a malmok között a pékek megszerzéséért.
A malmokat és a pékeket pedig a nagy multi láncok kényszerítik az árcsökkentésre. A nagy láncok a válságban eltűnt hazai vásárlóerőt szeretnék magukhoz vonzani az alacsony árakkal. Ezt a gyilkos árverseny a termelők és a beszállítok veszteséges termelését okozhatják.

A fentiekből látható, hogy a magyar piacon nincs fizetőképes kereslet az extra minőségért nagy volumenben, helyette az olcsó megoldásokat keressük Az értékesítési oldal 75%-ban pedig nem igénylik az extra minőséget ( azt a híres „Bánkúti minőséget” ) , és ennek megfelelően ez árban is kifejezésre kerül.

Mit tegyen a termelő? Termeljen extra minőséget tonnánkénti ezer vagy kétezer forint reményében? Ez biztos nem éri meg.

Vagy termeljen többet hektáronként jobb agrotechnikával, magas genetikai értékű új fajtákkal?

Igen, szerintem ez az út vezet a jövedelmező termeléshez, és a nagyobb profithoz.

Azok a termelők, akik a hagyományos vetőmagot lecserélték magas termőképességű búzákra, azok évente hektáronként 1,5-3 tonnával több búzát termeltek, és így az árbevételüket 20-35%-kal is tudták emelni.

Véleményem szerint a jó irány az, hogy termeljünk többet a piaci igényeknek megfelelő minőségben!

  

Steinmacher László

Misafarm Kft.

A magyar termelők hagyományosan jó minőségű, malmi, vagy javító minőségű búzát szeretnek termelni. Akkor vagyunk elégedettek, ha jó minőségű a búza terményünk és rendkívül csalódottak vagyunk, ha „csak” takarmány, vagy euro a minőségünk. Ez a hozzáállásunk azonban mára nem helytálló, ugyanis alapvetően az európai terménypiaci trendek befolyásolják nálunk is az árakat, világosan látszik, hogy a korábbi vélekedés idejétmúlt. Az európai trendek szerint a malmok is az euró minőségű búzát keresik, a javító minőségre pedig marginális az igényük, hiszen a nevében benne van, a javító minőséget ténylegesen csak liszt minőség javítási célból használják, az őrlési igényük 80–90%-át euró minőségű búzából biztosítják. Egy-egy javító minőségű tételért hajlandóak ténylegesen magas árat fizetni, volumenét tekintve ebből jelentős mennyiséget azonban nem vásárolnak, viszont a minőségi paraméternek egytől-egyig stimmelniük kell.

A bevezetőben leírt minőség miatti csalódottságunk azért sem helytálló, mert a magyar búzatermelésnek alapvetően nem minőségi, hanem sokkal inkább mennyiségi gondjai vannak. Terméseredményeink messze elmaradnak az európai átlagoktól! Pedig a mennyiség szerepe alapvető fontosságú a gazdálkodásunkban: ha van mennyiségünk, akkor kevésbé okoz gondot egy esetlegesen kialakuló alacsonyabb felvásárlási ár! Az igazán nagy probléma az, amikor az ár is alacsony és mennyiségünk sincs.

Meggyőződésem, hogy igazodva a piaci elvárásokhoz a mennyiségi búzatermesztés irányába kell elmozdulnunk, ez azonban nem azt jelenti, hogy takarmány búzát kell termelnünk (!). Ez nem szeretem/nem szeretem kérdés, hanem kőkemény közgazdaságtan: legfőbb célunk a hektáronkénti jövedelmünk maximalizálása. A jövedelmünk maximalizálásának két útját látom: egyik a költségeink visszafogása, másik a hozam oldal maximalizálása. Ha az input oldal lefaragásával közelítjük meg a kérdést, nem számíthatunk nagy hozamokra. Az eredményes gazdálkodás kulcskérdését a hozam, jelen esetben a hektáronkénti szemtermés maximalizálásában látom.

Termelőként azt tapasztaltam az elmúlt években, hogy az euró és a malmi búza árai alig különböznek egymástól. Engedjenek meg nekem egy rövid számítást: a legutóbbi (06. 16.) GOSZ hírlevél alapján a malmi búza várható ára augusztusi szállításra 46 200 Ft/to, az euró búzáé 45 700 Ft/to. Ha egy hazai magas minőségre képes fajtából termelek 5 tonnát, egy francia, nagy termőképességűből pedig 6, vagy 7 tonnát, akkor az 5 tonna esetében 231 000 Ft/ha, a
6 tonna esetében 274 200, a 7 tonnás hozam esetében pedig 319.900 Ft/ha árbevételt tudok elérni. Ezek szerint 43 200–88 900 Ft között mozog az az árbevétel többlet, amelyet egy magas hozamú fajta választásával tudok elérni! Tisztán látszik, hogy a fajtaválasztás egyáltalán nem elhanyagolható kérdés! Saját területeimen tavalyi évben a KWS SIRTAKI és FARINELLI fajtáiból átlagosan 8,8 tonnát takarítottam be 250 hektár átlagában, amellyel 43 000 Ft/tértékesítési ár mellett 378 400 Ft/ha árbevételt értem el, a termelési költségeim belefértek 180 000 Ft-ba. Van még kérdés a minőség kontra mennyiség kérdéskörben?

Keresztes Zsolt

Mezőfalvai Zrt.

Minőséget, vagy mennyiséget? Valójában nem egy nehéz kérdés, de nem is annyira egyszerű. Néhány évvel ezelőtt egyértelműen rávágtam volna, hogy a búza esetében minőséget jelent, hiszen takarmánybúzát szinte mindenki tud termelni. Malmi, vagy javító minőség eléréséhez nemcsak egy jó fajta kell, hanem sok-sok egyéb tényező is, ami itt nálunk Mezőfalván rendelkezésre áll. A jelenlegi helyzetben nem teszem le a voksomat egyértelműen a minőség mellett, hiszen a piac ezt nem ismeri el.

Sok-sok munkát, időt fektettünk abba, hogy a mai nagy termőképességű búzafajták közül kiválogassuk azokat, amelyek nagyon jó sütőipari paraméterekkel is rendelkeznek. Fontos volt az is, hogy ezeket a tulajdonságokat minden évben stabilan tudják. Azt is bevallom, hogy nemcsak magyar fajtákat vetünk. Az új generációs martonvásári fajták nagyon szép eredményeket produkálnak mind a mennyiségi, mind a minőségi versenyben, és jól megállják helyüket a mai szélsőséges időjárási körülmények között is.

Elmondhatom, hogy évente összesen 1800–1900 ha-on vetünk búzát, ebből 300–350 hektáron termelünk vetőmagot. Az elmúlt években is 7 t/ha felett volt az üzemi átlaguk, és ehhez a termésátlaghoz mindig 13,5–14,5% közötti fehérjetartalom párosult szinte a teljes területen, de voltak olyan tételeink is, melyek 14,5% felett voltak. Minimális mennyiségben korábban is értékesítettünk takarmánybúzát, azonban az elmúlt években ennek a lehetősége egyre érdekesebb lett számunkra.

A jó minőségű búzánkat szinte minden évben egyben, valamelyik hazai malom részére értékesítettük. Véleményem szerint ez mindkét fél számára előnyös volt, hiszen nekünk a partner fizetőképessége nagyon fontos, és a malom pedig több hónapig azonos alapanyagból készíthetett lisztet. Az elmúlt években megjelentek a fajták mellett a hibridbúzák, melyek újabb lehetőségeket teremtenek, bár elterjedésüknek határt szab a közel jövőben a korlátozott vetőmag mennyiségük.

A hibridek tekintetében elmondható, hogy jelenleg egy magas termésátlag mellé nem mindig párosul magas minőség, és a piac napjainkban a minőséget nem fizeti meg, hiszen a felár csak 500–3000 Ft/t. Számításaink alapján a többlethozamból adódó árbevétel pótolja a többletköltségeket (pl. vetőmagköltség), és az árkülönbséget a takarmánybúza és a javító búza között. A jövőben mindenképpen ki fogjuk próbálni a hibridbúzákat, de nem hagyunk fel a malmi minőséggel sem.

Úgy érzem felkészültünk rá, hogy szakmai tudásunkat, a környezeti adottságainkkal, a jelenkor genetikai és technikai lehetőségeivel ötvözve egy új utat nyissunk a mezőfalvai búzatermesztésnek. A kérdés csupán az, hogy a vetésterületben milyen lesz a fajta, és a hibrid aránya? Mivel eddig is intenzív termesztéstechnológiát folytattunk, ezért komolyabb változtatásokat ezen a téren nem kell bevezetnünk, csak a jelenkor kérdésére, kérdéseire kell új válaszokat találnunk: Minőséget, vagy mennyiséget? Vagy mindkettőt tudunk egyszerre? Mert valójában mi is a minőség?  

   

A Jó úton haladunk? program eddig megjelent összeállításai megtekinthetők szakportálunkon is:

2014/01 Az elmúlt két esztendő gyenge terméseredményei miatt csökkenteni kell a kukorica vetésterület hazai részarányát?  

2014/02 Mennyire intenzív kultúra a napraforgó hazánkban?

2014/03 Hogyan kell a kukorica gyomirtási technológiának alkalmazkodnia a változó körülményekhez? 

2014/04 Műtrágyadózisok az intenzív növénytermesztésben

2014/05 Központi szerepben a csemegekukorica és a zöldborsó

2014/06 Hogyan tovább a neonikotinoidok nélkül? Esélyek és lehetőségek a repce növényvédelmében