A gabonavető gépek vázlatos ismertetése
Az őszi kalászosok (őszi búza, őszi árpa, rozs) vetésére a különböző kialakítású gabonavető gépeket használjuk. A hazai gyakorlat a soros, sorbavető gépeket helyezi előtérbe, de a sávos és a teljes felületû vetési módok is ismertek. A gabonavető gépek számos típusát gyártják, ill. azok sokfél változata áll a termelők rendelkezésére. A gyakorlatban a sorbavető (soros), a direktvető és a kombinált (magágykészítő+vető) gépek, gépkapcsolások ismertek. Ezek készülhetnek függesztett és féligfüggesztett kivitelben egyaránt, de nagyobb munkaszélesség és gépkapcsolások esetében a vontatott változatok a jellemzők. Némely gyártó vonókeretekkel biztosít lehetőséget az egyes vetőgépek összekapcsolására, így a „szóló” gépüzemeltetés mellett kettes/hármas gépkapcsolások is kialakíthatók. Valamennyi gép alkalmas a soros vetésre, közülük jelentős számban alkalmasak a sávos vetésre is, míg néhány géppel a teljes felületi vetés is megvalósítható.
A ma használatos valamennyi gabonavető gépnél a magadagolás mechanikus úton történik meg. Egyes gépek esetében ez a magadagolás egyben magelosztást is jelent, mivel soronként külön-külön adagoló elemek vannak elhelyezve, amelyek segítségével a kiadagolt vetőmagvak az egyedenkénti magvezető csöveken keresztül jutnak el a csoroszlyákhoz, ill. a talajba. A gépek magadagoló szerkezete tolóhengeres, bütykös hengeres vagy központi adagolóelemes (celláskerekes v. celláshengeres) megoldású, ahonnan a magtovábbítás gravitációs/pneumatikus úton történik az egyes vetőcsoroszlyákhoz. A magadagoló elemek meghajtása – láncáttételeken keresztül – a talajkerékről a haladási sebességgel arányosan van megoldva. Több gépnél – a talajkerék csúszását kiküszöbölendő – az adagoló szerkezeteket elektromos úton hajtják meg, s a meghajtás szintén sebességarányosan történik. A kiadagolandó magmennyiség beszabályozása (a vetőmagnorma beállítása) a tolóhengeres és a központi adagolású celláskerekes adagolószerkezettel rendelkező gépeknél az adagolóhenger aktív hosszának, valamint az elem fordulatszámának változtatásával végezhető el. Ezzel szemben, a bütykös hengeres adagolószerkezeteknél a magmennyiség-szabályozás az elemek fordulatszámának változtatásával biztosított. Az eltérő morfológiai tulajdonságokkal rendelkező magvak a bütykös hengeres magadagoló szerkezettel rendelkező gépeknél cserélhető profilú vagy többrészes adagolóelem(ek) beszerelésével, az alattuk lévő fenéklemez, illetve az adagolóelemek feletti tolózár együttes állításával vethetők ki.A tolóhengeres adagolószerkezeteknél résszabályozás biztosítja a különböző vetőmagvak kivethetőségét. A pneumatikus magtovábbítású vetőgépeknél a központi cellás adagolóhenger (celláskerék) által kiadagolt magvak a ventilátor légáramába (nyomócsövébe) jutnak, majd az elosztófejek segítségével – sorokra bontottan – kerülnek a magvezető csövekbe, onnan a vetőcsoroszlyákhoz, és végül a talajba.
Az eltérő üzemeltetési körülményeknek megfelelően a vetőgépek csoroszlyái tárcsás- és csúszó csoroszlyás kivitelûen készülnek, és a maglevezetés módjától függően, sorbavetők vagy sávosan vetők lehetnek. A tárcsás csoroszlyák egy- vagy ikertárcsás kivitelûek, s ezeken belül különleges kivitelek (pl. CX-, UNIDISC-tárcsa) is ismertek. A csuklós felfüggesztésû csoroszlyák – a kisebb sortávolságok miatt – két-, esetleg három sorban vannak elhelyezve. Ennek megfelelően vonószáraik hossza, valamint súly- és rugóterhelésük eltérő. A csoroszlyákhoz csatlakozó maglevezető csövek többségükben hajlékony falúak, kisebb részben teleszkóposak. A magárokba került magvakat némely gépnél soronkénti magnyomó kerekek nyomják a nedvesebb barázda fenékre és a talajfelszínt – különböző szélességû – tömörítőkerekek tömörítik vissza. Egyes gépeknél rugós-pálcás magtakarók, talajfelszín egyengetők, állítható (pálcás) magtakaró boronatagok is megtalálhatók.
A gépek vetőmag-befogadó tartálya(i)nak kialakítását, valamint ûrtartalmát elsősorban vetőszerkezetük magtovábbítási rendszere, illetve a gépek munkaszélessége határozza meg. A gyakorlatban használt 1,8-9,0 m munkaszélességû sorbavető gépek 300-3200 liter közötti befogadóképességû magtartályokkal rendelkeznek. A magtartály kialakítása, elhelyezése szempontjából: a vetőgépre épített és annak teljes gépszélességében végighúzódó; vagy azon belüli méretû központi, illetve központosított elhelyezésû; valamint a gépen kívüli, külön kocsira vagy az üzemeltető erőgép mellső függesztő berendezésére telepített magtartályok ismertek. A kisebb (~ 4 m) munkaszélességû, és gravitációs magtovábbítású vetőgépekre a gép teljes szélességében telepített ~ 300-1400 dm3 térfogatú magtartályok a jellemzőek, míg a nagy munkaszélességû – pneumatikus magtovábbítású – gépeken a központi (esetleg a külön kocsira v. a traktor elejére épített), nagy ûrtartalmú (~ 1500-3200 literes) magtartályok találhatók meg. A nagyméretû magtartályok lehetőséget biztosítanak a gépi magfeltöltésre, s ezáltal a kedvezőbb produktív időkihasználásra.
A gabonavető gépek több típusára mûtrágya-, mikrogranulátum- és aprómag-tartályt, illetve azok adagoló elemeit is felszerelték. Így a gépek a nagy-, közepes- (pl. borsó, rizs, stb.) és aprómagvak (pl. repce, lucerna, mustár, stb.) kivetése mellett – a vetéssel egymenetben – szilárd mûtrágyák és inszekcitidek kijuttatására is alkalmasak. A gépek többsége a mûvelőnyomos-technológiákban is alkalmazható, a kialakítástól függően teljesen automatizált, vagy félautomatizált mûködtető-kijelző rendszerrel felszerelve. Ugyancsak a gépek kiegészítő berendezései közé tartoznak a különböző vetésellenőrző berendezések (pl. DIGITROLL; ESC; SULKY-TRONIC, stb.), amelyek lényeges információkat adnak a gépkezelőnek a vetés munkájáról.
Gépkiválasztási szempontok
A vetőgépek kiválasztásánál, alkalmazásánál a bevetendő terület nagysága, a vetésre rendelkezésre álló idő, a meglévő erőgéppark kapacitása és a gazdaságossági szempontok mellett alapvetően döntő fontosságú, hogy a vetőgép az adott területen funkcióképes legyen, azaz várhatóan komolyabb technológiai és mûszaki üzemzavarok nélkül tudjon üzemelni.
A vetés minősége szempontjából figyelemmel kell lenni arra, hogy a tárcsás csoroszlyás vetőgép rosszabb minőségû magágy, száraz kötött talaj, és szármaradványos területen is viszonylag biztonságosan és egyenletes mélységben helyezi le a vetőmagvakat, míg a csúszó csoroszlyás gép ilyen körülmények között csak lényegesen rosszabb minőségben képes a magokat kivetni, s azok egy része – esetenként jelentős része – a felszínre kerül. Könnyû talajokon viszont az egyszerûbb kialakítású csúszó (késes) csoroszlyás gépek is jó minőségû munkát végeznek.
Az agrotechnikai és mûszaki követelmények vonatkozásában a hazai gépvizsgálatok eredményei alapján a gabonavető gépekkel kapcsolatban a következő megállapítások tehetők:
- a gépek alkalmasak a kiadagolható magmennyiségek (követelmény: 60-350 kg/ha) tág határok közötti változtatására, a beállított magmennyiség adagolási egyenlőtlensége a 3 %-ot nem haladja meg;
- az „adagolási finomságot” – a fokozatonkénti vagy fokozat nélküli magmennyiség-szabályozást – figyelembe véve a tolóhengeres gépek kedvezőbbnek ítélhetők, azonban a korszerûbb bütykös hengeres vetőgépeknél már fokozat nélküli fordulatszámváltót alkalmaznak, így azok magmennyiség-szabályozás szempontjából is jól megfelelnek;
- a keresztirányú adagolásegyenletességet illetően az állapítható meg, hogy mind a tolóhengeres, mind a bütykös hengeres adagolószerkezetû gépeknél, a nálunk általában alkalmazható 6-12 km/h munkasebesség és 5°-os (9 %-os) kereszt- vagy hosszirányú lejtés esetén, a vetőgépek ezen jellemzői alapvetően nem változnak;
- a hosszirányú adagolásegyenletességet tekintve a különböző adagolószerkezetû és (gravitációs vagy pneumatikus) magtovábbítású gépek között alapvető különbség nincs. A hosszirányú vetési egyenletesség százalékos szórása nem haladja meg a megengedett (max. 50 %) értéket;
- a vetési mélységegyenletesség nagyobb vetési sebességek esetén valamennyi gép esetében romlik, és a mélységegyenletességet az elővetemény tarlómaradványai is csökkenthetik;
- magtörés szempontjából valamennyi gép – a mag méretéhez igazodó helyes beállítás esetén – megfelel.
A gabonavető gépek többségének munkaszélessége 3-6 m közötti, és ezen gépek üzemeltetéséhez – munkaszélességük és tömegük függvényében – 60-130 kW motorteljesítményû erőgépek szükségesek. Áltagos körülmények között a 4 m munkaszélességû gépek mûszakonként 25-30 ha területteljesítményre képesek, míg a 6 m munkaszélességû gépekkel mûszakonként 36-45 ha területteljesítmények érhetők el.
Gépbeszerzési lehetőségek
A „Mezőgazdasági gépek katalógusa, 2003.” címû kiadványban 51 gyártó, több mint 1160 különböző típusú/felszereltségû gabonavető-, gabona-direktvető és kombinált magágykészítő+vető gépe található meg. A 2002. évben legnagyobb darabszámban forgalmazott 15 gyártmány főbb mûszaki jellemzőit és hazai forgalmazóit az 1. táblázatban foglaltuk össze.
Gödöllő, 2003. július 31.
Dr. Fûzy József – Komlódi István
FVMMI GM Kht. – Gödöllő
