• A szója egyenletes talajfelszínt kíván, aminek első lépése az elővetemény lekerülését követő őszi mélyszántás. Hosszú, kevésbé csapadékos őszön a mélyszántást tárcsás művelőeszközzel munkáljuk el.
A szántás őszi elmunkálásával a kora tavaszi munkaműveletek számát csökkenthetjük, ami a költségmegtakarítás mellett a tavaszi munkaidővel való jobb gazdálkodást is segíti. A tavaszi előkészítő munkánál a legoptimálisabb időben elvégzett akár kétszeri simítózást követően, lehetőleg egy munkaművelettel történjen az egyenletes és sima vetőágy elkészítése.
• A gyommal fertőzött szója már a vegetációban is komoly terméskiesést eredményezhet, ami a betakarításnál tovább emelkedhet (2. kép). Általában a szóját nem kell deszikkálni. A deszikkálásra ott van szükség, ahol nem sikerült a szója gyommentesen tartása, illetve ahol megkéstek a vetéssel, és az utóvetemény őszi búzát időben akarják vetni.

• A szója gyorsan szárad. Meleg őszi napokon képes akár napi 2–4% nedvesség leadására. Az aratás 14–16%-os nedvességtartalom mellett végezhető a legkisebb veszteséggel. Vetőmagtermesztés esetén – a jó csírázóképesség érdekében – ez különösen fontos. 12% alatt (túléretten) és 20% nedvességtartalom felett igen megnő a betakarítási veszteség.
• A fajta helyes megválasztása igen lényeges feltétele a jó termés elérésének.
A fajtával szemben támasztott követelmény, hogy a termesztési területtől függően az alkalmazott agrotechnika mellett a lehető legnagyobb és legjobb minőségű termést adja. A korszerű fajták egyöntetű érésűek, kiváló szárszilárdságúak, az alsó hüvelyeik távolabb, 10–20 cm-re vannak a földtől, hogy a betakarítási veszteség minimális legyen. Ha nagyobb területen termesztünk szóját, érdemes – a terület nagyságától és a betakarító kapacitástól függően – két-három eltérő tenyészidejű fajta termesztésével foglalkozni, még akkor is, ha a korai fajták termőképessége valamivel gyengébb. Ugyanis az időben széthúzott aratás csökkenti az időjárási kockázatot, mérsékli az aratási munkacsúcsot és növeli a termésbiztonságot.
• Betakarítás során a vágási veszteség abból származik, hogy a gabona vágóasztallal felszerelt kombájn vágószerkezete nem simul teljes hosszában a talajfelszínhez. Ennek kiküszöbölésére fejlesztették ki a legtöbb kombájnra beszerezhető flexibilis vágóasztalt. Az aratás során a szalmát lehetőség szerint szecskázzuk, mert nagyban megkönnyíti az aratás utáni talajmunkát.
A különböző szójafajták arathatósága eltérő. A legtöbb fajta szárszilárdsága megfelelő, de előfordul, hogy a szójaállomány megdől. Ha bármi ok miatt – túlzott nitrogén műtrágyázás vagy szélsőséges időjárás – a dőlés általános és nagymérvű, akkor egyirányú vágással csökkenthető a veszteség (3. kép).

A szója zömmel szeptemberben és októberben kerül betakarításra. Ezekben a hónapokban gyakran kényszerül a termelő az optimálisnál magasabb nedvességtartalommal történő betakarításra. Ha a szóját 14%-nál magasabb nedvességtartalommal takarítjuk be, szárítani szükséges.
A szárítást mindenképpen előzze meg az előtisztítás, amely során eltávolításra kerülnek a szármaradványok, hüvelyek, éretlen magok valamint a flexibilis vágószerkezet használatának következtében a nagyobb mennyiségű por, esetleg rög.

A szárítás történhet meleg vagy hideg levegővel, a termény nedvességtartalma és a szárítóberendezés teljesítménye függvényében.
A szója rendkívül érzékeny a szárítás ütemére.

A szárítás során a szárítandó és a leszárított mag nedvességtartalmát, a szárító közeg hőfokát és relatív páratartalmát folyamatosan mérni kell. A szárítás során a mag hőmérséklete nem haladhatja meg a 30ºC-ot. Minél magasabb a betakarított mag nedvességtartalma, annál alacsonyabban kell a szárítási hőmérsékletet beállítani. 18%-ig 50–60ºC, ennél nagyobb, 20% feletti nedvességtartalomnál a szárító közeg hőmérséklete 30–40ºC legyen. A szójababot 14% nedvességtartalomra kell szárítani, mert a tárolás így biztonságosan megoldható.

Merész Béla

Margittasziget 92 Kft.

A cikk szerzője: Merész Béla