Az utóbbi évtizedekben a minőségorientált piac egyre nagyobb mértékben meghatározza egy adott növénytermesztési vagy kertészeti ágazat létét, termelőinek hatékony működését, egzisztenciáját. A piac legfontosabb követelménye az, hogy a termelő viszonylag nagy mennyiségű homogén árut tudjon biztosítani, és szállítóképessége egyenletes legyen.

Hazánk klímája – szárazgazdálkodásban – igen jelentős termésingadozást okoz. Az elmúlt 8 évet vizsgálva, megállapítható, hogy átlagos 25–30%-os terméseltérés egyik oka a kiszámíthatatlan csapadék-ellátottság.

A klímaváltozással kapcsolatos előrejelzések a légkör CO2-koncentráció és léghőmérséklet gyorsuló növekedését prognosztizálják, ami a csapadékeloszlás kedvezőtlenebb alakulását eredményezi, nő az aszályos időszakok gyakorisága.
Az aszály, mint egyik legfontosabb multifaktoriális stressz (magas léghőmérséklet, alacsony páratartalom és talajnedvesség) meghatározza a növények fejlődéséhez, növekedéséhez szükséges asszimiliták szintézisének mértékét és intenzitását, a biomassza-produktivitást.

Magyarországon jelenleg mintegy 250–300 ezer hektár alkalmas az öntözésre, ám e terület csupán harmadát öntözik, azaz mintegy 80–100 000 hektárt. Ezenfelül mintegy 100 ezer ha terület potenciálisan öntözhető (ennek feltételei adottak), a maradék mintegy 100 ezer ha-on kisrégiós (1–10 ezer ha-os öntöző fürtök) öntözésfejlesztésekre lenne szükség.    A mi 3,9 százalékos teljesítményünkkel szemben az EU 15 régi tagállamában az öntözhető területek nagysága a mezőgazdaságilag hasznosított területek 11 százalékát teszi ki, ezzel hazánk az unió 27 tagállama közül az öntözött terület nagyságát tekintve az utolsó előtti helyen áll.

A minőségorientált termelési szemlélet a fajhoz, a fajtához, a fenofázishoz, de leginkább a termék piaci követelményeihez igazítja az öntözést. Ebből a szempontból óriási eredménykülönbségek jöhetnek létre azonos területi és talajadottságok között. A különbség létrejöttét a szaktudás és a technológiai elemek közötti különbségek tudatos és azonnali alkalmazása alapvetően meghatározza.

Öntözés nélkül több növénykultúra ter-
mesztése válhat bizonytalanná, illetve tűnhet el a magyar termelői palettáról. Ezek elsősorban a vetőmag- és szaporítóanyag-előállítást, az ültetvényeket (szőlő, gyümölcs), illetve szántóföldi zöldségtermesztést érinthetik, de természetesen ide tartozik szójanövényünk is.

Az öntözés napjainkban nemcsak jövedelemjavító beavatkozás, hanem (talán azt meghaladó mértékben is) piaci versenyképességet szolgáló tényezővé válik.

Ez utóbbi funkciója megemelte az öntözéssel szembeni követelményeket:

A fent már említett követelmények teljesítése új termesztéstechnológiák fejlesztését, gyakorlati adaptációját feltételezi, melyek használata nem nélkülözheti a termelési technológia színvonalával harmonizáló információs és kommunikációs technológiákat (öntözésvezérlés, monitoring rendszer).

A termesztés részéről az öntözővíz-szükséglet pontos meghatározása rendkívül fontos. A termésstabilitás-termékminőség, a klíma időszakos szélsőségei és a vízbázis korlátozottsága, vele az öntözés költségeinek folyamatos növekedése megköveteli az inputfelhasználás racionalizálását, amely a hatékony termelés kritikus tényezője. Az igények ennek megfelelően egyre inkább túlmutatnak egy adott táblára vonatkoztatott egyszeri vízadagok meghatározásán, azonban a hagyományos érzékszervi, tapasztalati vagy statisztikus elvekre épülő módszerek erre nem alkalmasak.
Az automata (precíziós) rendszerek gazdaságos működtetéséhez a talajnedvesség automata szenzoros mérésén és regisztrálásán kívül fejlett döntéstámogatási háttérre is szükség van.

Erre példa a Debreceni Egyetem precíziós öntözési beavatkozást támogató információs rendszere, mely meteorológiai paraméterek széles körű és precíz mérésén alapuló párolgásbecslés, valamint a növény fenológiai és a talajparaméterek részletes mért adatbázisára épített komplex vízmérleg modellezése. A modell outputok és egyéb specifikus inputok integrálásával egyedi igényeket kiszolgáló, naprakész és operatív információ szolgáltatás valósul meg. Meg kell oldani a túlöntözés, illetve a „kevés víz” problémakörét.

A fent megfogalmazott általános elvek után vizsgáljuk meg a szója öntözésének néhány kérdését:

A szójának 255–280 mm csapadék szükséges a teljes virágzástól az érés kezdetéig. Ennek kielégítéséhez az öntözés és a lehulló csapadék mennyiségének a következők szerinti alakulása tekinthető kedvezőnek: 75 mm a teljes virágzás során, 75 mm a hüvelyfejlődés és 115 mm a szemtelítődés időszaka alatt.

A szója öntözésénél általánosan elmondható, hogy a talajokon a szántóföldi vízkapacitást a növény fenológiai állapotától függően, mely meghatározza a gyökerezési mélységét is, ne engedjük 50 százalék alá. Nagyobb vízigény a virágzás, illetve a hüvelyek fejlődési ideje alatt van, itt már a talaj 90 centiméterén nézzük a fent említett paramétert.

Amennyiben a tenyészidőszakban kiöntözhető víz csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésünkre, azt akkor hasznosíthatjuk legjobban, ha a virágzás és a szemtelítődés idején juttatjuk ki.

Az öntözés időzítése

Az öntözés megfelelő időzítése kulcsfontosságú a hozamok maximalizálásakor. Az öntözőberendezések megléte fontos, de ugyanilyen fontos, hogy elkötelezzük magunkat az öntözés időszerű, illetve okszerű alkalmazása mellett. Gyakori hiba, hogy az öntözést a növényen tapasztalható tünetek megjelenésekor kezdjük el. Azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben az állapotában a növény stresszhatás alatt áll, és különösen a virágzás és
hüvelyfejlődés időszakában hozamveszteséggel már számolnunk kell.

A fent megfogalmazott talajnedvességet kell meghatároznunk, és ennek megfelelően végrehajtani az öntözést.

Különböző öntözési módozatok értékelése

Árasztásos-, sávos-, áztató öntözés, öntöződobos, center-pivot, lineár öntöző és a felszín alatti, feletti csepegtető öntözés mind-mind alkalmas a megfelelő minőségű munka elvégzésére, ha a tervezése és működtetése precízen történik. Hatékonyság és költségek tekintetében azonban más tulajdonságokkal rendelkeznek. Kiválasztásukkor a következő szempontokat érdemes figyelembe venni:

• a tábláink földrajzi elhelyezkedését,
• a talaj fizikai féleségét,
• az üzemeltetés költségeit.

Az öntözési norma

Az egyszeri víznorma kiadagolásánál legfontosabb szempont a talaj víznyelő képessége, hosszú távon a fizikai állapotának fenntartása. A talajok vízgazdálkodása nagyon eltérő.

A finom homok-, vályogos homok- és homokos vályogtalajok vízmegtartó képessége összességében alacsony (kevesebb, mint 125 mm/m). Az alacsony vízmegtartó képesség és a gyökérzési mélység (90 cm) miatt az elérhető vízmegtartás a 60–115 mm. Ez (12–25 mm-ig terjedő) rendszeres vízutánpótlást tesz szükségessé, hogy feltöltsük a fent említett korlátolt víztározó réteget.

A vályog-, vályogos agyagtalajok hasznosítható vízkapacitása általánosan több, mint 125 mm/m. Az elérhető szántóföldi vízkapacitás 115 és 150 mm között alakul a talaj felső 90 centiméterében. Általános tapasztalat, hogy a teljes virágzás (R2) utáni öntözés – mikor az elérhető talajvíz 50 százalék alá csökken a gyökérzóna felső 90 centiméterében – maximális hozamokat eredményez.

Az öntözött területeken az előbb említettek miatt még fontosabb a megfelelő talajművelési módszer kidolgozása, használata. Az ülepedés, tömörödés kiküszöbölése, a növény számára kellő lazultsági mélység, az öntözés hatásainak jól ellenálló talajéletet kímélő felszín kialakítása. A kedvezően lazult talajban optimálissá tesszük a gyökérfejlődést, a talajállapot vízbefogadásra és vízvisszatartásra egyaránt alkalmas, és egyúttal kíméljük a talaj szerves anyagát.

Öntözés és a jövedelmezőség  fenntartása

Öntözéssel 4,5–5,0 t/ha hozam elérésére kell törekednünk, hiszen az utóbbi időszak terményárait tekintve e ráfordítás megtérüléséhez (80–120 mm csapadék-kijuttatás esetén) hektáronként legalább 1 tonnával többet kell termelni, mint öntözetlen körülmények között. A fent kitűzött cél eléréséhez az alábbi vízmennyiségek ajánlhatóak biztonsággal az elmúlt évek tapasztalatai alapján (táblázat).

Végül még egy témát vetnék fel a szója öntözésénél. A tápanyag-gazdálkodás az öntözött területen. Ahol lehetőségünk van rá, az öntözéssel egy menetben juttassuk ki a tápanyagot a növények számára legoptimálisabb időpontban. Az osztott tápanyag-utánpótlást helyezzük előtérbe, melynek következtében csökkenthető a tápanyag mennyisége, ezáltal környezetkímélő, a talaj terhelését (N, P, K) csökkentő tápanyag-gazdálkodás érhető el.

Az öntözés egy sokrétű, nagyon összetett gondolkodásmódot feltételező gazdálkodás.
Nehéz általánosságban meghatározni egy „tuti” megoldást, erre nem is vállalkoztam. Szerettem volna egy szemléletet átadni, hogy az elköltött idő, pénzeszköz a megfelelő profitot termelje a gazdálkodók számára.

Gyenei Ferenc,

Dalmand Zrt.

A területünk kétharmadán lehetőségünk van öntözéses gazdálkodásra. Az öntözés elsősorban a kukorica vetőmag-előállítás biztonságának záloga. A hibridkukorica termesztés során az izolációs távolság biztosításához öntözést megháláló növényt kerestünk. Ugyan a szója termesztésének északi határán vagyunk, az újabb korszerűbb fajták sikeresen termeszthetőek vidékünkön. Az elmúlt évek tapasztalata, hogy izolációs növényként nem minden esetben tudtuk biztosítható az optimális vízellátást a szója számára. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jövőben öntözés nélkül eredményesen nem termeszthető.

A szója csapadék igénye a tenyészidőben 300–350 mm között van. Mezőhegyesen az elmúlt 15 évben 5 év volt, amikor ezt az értéket meghaladta a csapadék, 2 évben 300–350 mm között és 8 évben alatta volt. Szűkítve a tenyészidőszak legfontosabb időszakára a csapadék mennyiségét (júniustól augusztus közepéig) 10 évben nem érte el az optimálisnak tartott 160–180 mm-t. A fenti adatokból is következik, hogy a szójának vízigényének kielégítéséhez elengedhetetlen az öntözéses gazdálkodás, ezt bizonyítják azon évek eredményei is, amikor öntözött és öntözetlen körülmények között is termeltük.

A szója vízigényét térségünkben csak öntözéssel tudjuk biztosítani. A növény számára kedvező  páradús környezet kialakításához öntözési fordulónként 10–15 mm víznormát alkalmazunk.A termésátlagok jelentősen javultak az öntözés hatására. Közgazdaságilag már nem volt ilyen jó a helyzet, mert a hektáronkénti 80 000–100 000 Ft öntözési költség (80–100 mm/ha) csak az elmúlt évek kedvező terményárai mellett térültek meg.

Miskucza Péter

Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt.

A cikk szerzője: Gyenei Ferenc