Minden hűtőrendszer, ide értve a különböző kontrollált légterűeket is, a hűtés során nedvességet vonnak el a környezetből, azaz a levegő közvetítésével a tárolt áruból.
A nedvesség elvonása egyrészt mérhető súlyveszteségként, másrészt eltarthatóság és minőségi romlás formájában jelentkezik. A hűtés eme mellékhatását csökkentendő célszerű a nedvesség pótlására valamilyen megoldást alkalmazni. Fontos, hogy az eljárás során az árura közvetlenül ne kerüljön víz, mert az 0 oC körüli tárolás esetén felületi fagyást idézhet elő, ami az áru azonnali romlásnak indulását okozza.
A legtöbb zöldség és gyümölcs esetében a szakirodalom az optimális tárolási kondíciókat 0-2 oC hőmérsékletû és 90-98% relatív páratartalommal adják meg, de ez persze fajtánként változó. A páratartalom megfelelő szinten tartásával az eltarthatóság átlagosan megkétszerezhető, a súlyveszteség - ide számolva a selejtmennyiséget is - pedig megfelezhető lenne.
Egy hazai salátafeldolgozó vállalat példáján előzetesen elméletben, majd beruházásukat követően a gyakorlatban, méréssel igazoltuk a technológia eredményességét.
Kiindulási állapotban, légnedvesítés nélkül, a hűtött tároló relatív páratartalmának alakulása a betárolás pillanatától számítva időben jelentősen változik, s az állandósult állapot 70-75% között ingadozik.
Ilyen állapotban a tárolt áru és a levegő nedvességtartalma közötti nagy eltérés miatt a kipárolgás fokozott. A legjelentősebb veszteség közvetlenül a betárolást követően, a közel állandósult állapot beállásáig, azaz az első 6-12 órában jelentkezik. Ezért a gyors forgási sebességû raktáraknak ugyanúgy szükségük van, ha nem még fokozottabban a nedvességtartalom kontrolálására. Ha az áru nem hűtve érkezik, hanem lehűtési folyamat is lejátszódik a betárolást követően, a nedvesség elvonás még erőteljesebb, hiszen a magasabb hőmérsékletű levegő nagyságrendekkel több nedvességet képes magában hordozni, ami a lehűlés következtében a lefolyón távozik.
Példánkban párásítás nélkül a 40 tonna betárolt salátára a mérési eredmények 262 kg/nap súlyveszteséget mutattak, míg párásítással ez 135 kg/nap-ra csökkent. Természetesen ezek az értékek termékfélétől függően nagyon változóak lehetnek, egyes salátafajtákon 60-70 %-os, míg másokon kevesebb, 30-40 %-os súlyveszteség csökkenés volt realizálható. De az a fenti számokból látható, hogy átlagban 50%-os volt a megtakarítás. Éves szinten ez meghaladja a 46 tonnát, ami tetemes a hűtőház befogadóképességéhez képest.
Ez a hatékonyság szavatolja, hogy egy ilyen beruházás nagyon rövid idő alatt, akár 4-6 hónap alatt visszatérüljön, s attól kezdve jelentős többletprofitot termeljen.
Bakonyi Kornél