A jó gazda gondosságával, megfelelő szaktudással és kitűnő, a talajon keresztül ható gyomirtó szerekkel időben végzett vegyszeres kezelések a magas költségek ellenére is csak alig hatottak, mivel esőre lett volna szükségük ahhoz, hogy a csírázó gyommagok közelébe kerülhessenek, és a csírákat időben elöljék. A megkésett eső már nagyobb, fejlettebb gyomnövényeket talált, amelyek ellen már nincs, vagy nagyon csekély a szerek hatása. Még rosszabb a helyzet azoknál a szereknél, amelyek a talaj felületén a napfénytől, a melegtől, a széltől, stb. elbomlottak, hatásukat vesztették, mert ezeknek már a részleges, a gyomokat gyérítő hatására sem számíthatunk. Az okokat nem ismerők közül sokan fognak hibás véleményt alkotni kiváló szerekről, és a jövőben ódzkodni használatuktól.





Most itt a probléma, hogy mit lehet még tenni a kikelt gyomtömeggel. Sajnos nem minden kultúrában van lehetőség kelés után a levélen keresztül ható szerek alkalmazására. A napraforgó az egyik legveszélyeztetettebb növény, mivel a széles levelű, úgynevezett kétszikű gyomok ellen igazán hatásos szer nincs, csak a nagyon kicsi, 2 levelesnél nem nagyobb egyedek ellen hatnak, és ez a hatás pl. a parlagfű ellen folyamatos kelése miatt nem elfogadható. A fűféle, egyszikű gyomok ellen annál több és igen hatékony szer áll rendelkezésre, amivel az évelő és igen ellenálló fenyércirok is pusztítható a napraforgó károsítása nélkül, bár ez a nagyra nőtt leveleivel a permet elől sok gyomot betakar ezzel rontva a kezelés hatékonyságát. Eredményesen használják sok üzemben a levél alá permetezés lehetőségét részben a levéltakarás kiküszöbölésére, részben a napraforgó védelmére, ha a problémás gyomok ellen rá is veszélyes szert kell alkalmazni.





A kukorica jól védhető növény, az egy- és kétszikűek ellen a gyomirtó szerek sokasága áll rendelkezésre, a megfelelő hozzáértéssel nagyon jó eredménnyel használhatók a kikelt gyomok ellen. És itt van a bökkenő! A gyomok kelése mindaddig folyamatos, amíg a sorközöket nem borítja növény, és a napsugár a talajt elérve azt melegíteni tudja. A sorzáródás után a kultúrák már többnyire képesek ezt elérni magukat megvédve az egyre újabb gyomtömeg kelésétől. Ez a folyamatos kelés sajnos azt jelenti, hogy a levélen keresztül ható szerekkel a kezelést ismételni kell a lehetőségek szerint, mivel nincs vagy csak igen csekély a tartamhatásuk, ezért az egyre újabb keléseket nem gátolják meg.





A vegyszeres védekezés nem kevés szaktudást igényel, sok kárt lehet vele okozni, a környezetnek a hibás kijuttatással, magunknak a drága szerek ellenére elmaradt hatással vagy a kultúránk károsításával. Érdemes tájékozódni a megfelelő képzettségû szakemberektől, akik a környéken elérhetők, sokszor egy apró tanács is tud hatalmas anyagi hasznot hozni vagy nagy kártól megkímélni.





Csábító lenne az idei tapasztalatokból levonni azt a tanulságot, hogy a kelés előtt alkalmazható, a talajon keresztül ható szereket esőfüggősége miatt mellőzzük, és csak a kikelt gyomok ellen védekezzünk. Komoly szakmai hozzáértés és mérlegelés nélkül nem ajánlom ezt, a gyomok elleni jó minőségû védekezéshez szükség van hetekig a tartós védelemre, amit a talajon át ható szerek tartamhatása biztosít.





Bár a gyomok elleni vegyszeres védekezés sajnos nagyon is aktuális problematikusságáról szóltam, a régi jó hagyományos saraboló, kapa és kultivátor bizony most értékes és nélkülözhetetlen eszköz lehet, ahol a szükség és a lehetőség rákényszerít bennünket.





Gara Sándor, Baranya Megyei NTSz