Mindig is mezőgazdasági pályára szerettél volna lépni? Régóta tudod, hogy ez a te utad?

Igen, már egészen fiatalon eldöntöttem, hogy erre a pályára lépek. Éppen ezért már tanulmányaim alatt is tudatosan készültem a gazdálkodói életre: szakközépiskolát is eszerint választottam, ahonnan pedig a Mosonmagyaróvári Egyetemre jelentkeztem. Be is kerültem, bár a felsőfokú tanulmányaimat még nem fejeztem be. Nehéz a munka mellett és kétgyermekes családapaként az iskolapadban is jól teljesíteni – egészen egyszerűen nincsen rá időm. A gazdaságunk egész embert kíván, és bár jelenleg nem tudok a tanulással foglalkozni, még nem adtam fel a reményt: valamikor mindenképpen szeretném befejezni. Még megtehetem, hiszen nem időhatárhoz kötött az egyetem elvégzése.

Honnan a mezőgazdaság szeretete? Már a szüleid is az agráriumban tevékenykedtek?

Ők a hajdani IKR-nél dolgoztak, szinte a kezdetektől fogva. A hetvenes években lettek ott alkalmazottak, egész életükben ott dolgoztak. Édesanyám onnan ment nyugdíjba, édesapám pedig sajnos a tavalyi szomorú események áldozata lett, sok más sorstársával együtt. Az igmándi telephelytől nem messze nőttem fel, nem csoda, hogy „megfertőződtem” a mezőgazdálkodás szeretetével. Ebben a világban lettem felnőtt ember, az lett volna furcsa, hogyha esetleg más szakmát választok.

Most Szákszenden gazdálkodsz.

Erre a kis Komárom-Esztergom megyei településre nősültem be. Nincs messze Igmándtól, tehát maradtam a környéken, ott, ahol felnőttem. Apósom is mezőgazdálkodással foglalkozik, most közösen vezetjük a vállalkozásunkat. Ő a kilencvenes évek elején kezdett el gazdálkodni, most együtt dolgozunk a Hartmann Farm Kft.-ben, én, mint fiatal gazda segítem a munkáját.

Családi vállalkozást vezettek?

Mondhatni, igen. Van egy állandó alkalmazottunk, és időszakosan is felveszünk embereket, ha a munka úgy kívánja, nyári aratáskor például, de alapvetően a család dolgozik a Hartmann Farm Kft.-ben. Apósomon és rajtam kívül a feleségem is itt tevékenykedik.
Ő a Gödöllői Egyetem kihelyezett szakán végzett Gyöngyösön, de inkább a pénzügy, mint a gazdálkodás érdekelte. Ezért a Kft. pénzügyeit teljes mértékben ő intézi, ami nagyon nagy segítség. Van két gyermekünk, Marcell kilenc éves, Dorka hat.

Követni fognak a pályán?

Nagyon kicsik még, hogy milyen hivatást választanak majd, nem lehet így előre megjósolni. Dorka szeret kijárogatni a földekre, élvezi, hogy ott lehet velünk, figyeli, amit csinálunk. De nagyon apró még, a munkálatokban részt venni természetesen nem tud. Marcell esetében eléggé hektikus a dolog. Különböző időszakai vannak, egyszer nagyon érdekli, máskor pedig abszolút közömbös a gazdálkodás iránt. Halvány remény persze van arra nézvést, hogy átveszik majd a családi gazdálkodást, de úgy vagyunk vele, nem fogunk erőltetni semmit, amit nem akarnak csinálni. Teret hagyunk nekik, szeretnénk, ha abban teljesednének ki, amit valóban a hivatásuknak éreznek.

Mekkora területen gazdálkodtok?

Cirka 500 hektárunk van Szákszend határában. Mindenféle méretű táblákra osztottuk a területet: fél hektártól kezdve harminc hektárnyi méretű területig minden megtalálható itt. A parcellák nagysága átlagosan tíz hektár körül mozog – igyekeztünk úgy kialakítani, felosztani a területeket, hogy azok a növényi kultúrák szempontjából a legideálisabbak, legkényelmesebbek legyenek –, könnyen elérhetőek, könnyen megmunkálhatóak.

Mivel foglalkoztok?

Klasszikus növénytermesztéssel: van kukoricánk, búzánk, napraforgónk. Repcét is vetünk néha, de nem preferáljuk, abszolút előnyben részesítjük a kukoricát. A terület 65–70 százalékán csak azt termesztünk, hiszen rendkívül kedvező a föld kukorica vetésre. A maradék területen pedig inkább a búza és a napraforgó kap teret.

Mindezek mellett részbérmunkát is vállalunk. A saját 500 hektárunkon felül úgy 30–40 hektáron vállalunk teljes körű szolgáltatást, azonban a munkánk általában a vetésre és az aratásra összpontosul.

Továbbadjátok a terményt?

A kukorica nagy részét értékesítjük az IKR egy volt leányvállalata számára. Nagyon régóta dolgozunk velük együtt, évek óta töretlen a bizalom. Mindig időben fizettek, szállítottak, nincs okunk váltásra.

A kukoricán kívül a búzát és a napraforgót is értékesítitek?

A búza és a napraforgó már nyűgösebb kérdés. Igyekszünk mindig olyan partnert keresni, akiben megbízhatunk és aki gyorsan és nagy mennyiségben, biztonságosan tudja elszállítani. Fontos ez, mert bár van saját raktárunk, a nagy mennyiségű kukoricát is tárolnunk kell valahol. Éppen ezért szeretnénk mindig hamar túladni a búzán és a napraforgón. Idén már találtunk partnert, a szerződés szerint szeptember 10-ig bezárólag kiürítik a raktárunkat. Ez még időben belefér – főleg idén, amikor az időjárás nem volt éppen kedvező a mezőgazdasági munkálatok számára. Nem számítunk korai aratásra. De ez nem azt jelenti, hogy szeptember 10-én már behordhatjuk a kukoricát a raktárakba: számolnunk kell az átfutási idővel is, hiszen miután elvitték a takarmányt, a raktárat fertőtleníteni kell, és előkészíteni a kukorica tárolására.

Állattartással nem foglalkoztok?

Sajnos nem foglalkozunk vele, bár érzékeljük, hogy a támogatások egyre inkább az állattartást ösztönzik a növénytermesztés mellett, helyett. Ezzel azonban még biztosan várnunk kell, még akkor is, ha a jószágok mellett döntünk. Több okból is: nincs kiépítve egyelőre a megfelelő infrastruktúra, ahol az előírásoknak megfelelően tarthatnánk az állatokat. Ha pedig már választani kell, valószínűleg a sertéstartás mellett döntenénk, a környéken ez a legkézenfekvőbb választás. De megmondom őszintén, jelenleg nem hiányzik az állattartás. Hiszen ez is egy plusz elköteleződést és rengeteg munkát jelentene (valószínűleg alkalmazottat kellene tartanunk), és ez most nem fér bele az életünkbe. Az állatok mellett még annyira sem lehet pihenni, mint amit a növénytermesztés megenged. Így is sok a munkánk, ezért most nem mernénk bevállalni. De ki tudja, mit hoz a jövő, lehet lesz állatunk a későbbiekben.

Milyen egyéb terveitek vannak?

Úgy gondolom, most éppen akkora területen gazdálkodunk, amely még átlátható nagyságú, és amelyet felelősen, jól meg tudunk művelni. Ez a terület és a rajta megtermelhető szántóföldi növény biztonságot is ad, meg is tudunk élni belőle. Tehát növekedést egyelőre nem tervezünk, nincs is talán rá mostanában nagyon lehetőség – tekintve a földtörvényeket és -osztásokat. Hosszú távra előre gondolkodunk, szeretnénk a fenntarthatóságra törekedni. Aki a mezőgazdaságban dolgozik, általában nem csupán pár évre tervez előre – így vagyunk ezzel mi is. Nem szeretném, ha az a gazdaság, amit apósom a kilencvenes években felépített, és amin már jó pár éve közösen dolgozunk és fejlesztünk elveszne, bízom benne, hogy még sokáig fennmarad. Akár úgy – és nyilván ennek örülnénk a legjobban –, ha a gyermekeink viszik tovább a Hartmann Farmot. Remélem, hogy még hosszú éveken át nyújt majd megélhetést a terület számunkra, ahogyan azt is, hogy sokáig lesz még rá igény, lesz piaca annak, amit itt termelünk meg.

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal gazdálkodóknak, akik most vágnak bele ebbe a hivatásba?

Először is: minden tiszteletem azoké, akik most kezdenek mezőgazdasággal foglalkozni. Mindenképp értékelendő az ambíciójuk, de egyáltalán nem irigylem őket – borzasztó nehéz szakma ez. Nem is szakma: hivatás. Kívánok nekik mindenekelőtt kitartást, mert ha valaki elszánja magát a gazdálkodó életmódra, annak tudnia kell, itt egy év január elsején kezdődik, és december 31-ig tart. Itt nincs szabadság, nincs kötött munkaidő, itt menni kell, ha teendő van. Ezt csak életvitelszerűen lehet csinálni. Egy kis fanatizmus is kell hozzá, mert aki nem eléggé elhivatott, az csak csalódni fog. A mezőgazdálkodás elsősorban nem pénzkeresés, ez sokkal több annál. Életforma.

Hardi Judit

A cikk szerzője: Hardi Judit