A sertés emésztése nagyon érdekesnek mondható, mert a gyomor nyelőcsői részében folyó kezdetleges szénhidráterjedés és a vastagbélben lejátszódó cellulózbontás folytán egyesíti a kérődző és a nem kérődző állatok emésztésének főbb jellemzőit. A sertés azért inkább monogasztrikusnak mondható, tehát a különböző szervek által termelt fehérje, zsír és szénhidrátbontó enzimek segítségével emészti meg a felvett takarmány táplálóanyagait. A sertés emésztése a korával fokozatosan, jól követhetően fejlődik ki és tökéletesedik. Ez azt jelenti hogy míg az újszülött malac gyomrában a sósavas-pepszin termelés gyakorlatilag hiányzik és a laktáz-enzim termelése intenzív, addig egy kifejlett állatban ennek a fordítottja igaz. Nézzük meg ezt az 1.sz. táblázatban:

Ebből jól látszik az, hogy az életkor első heteiben a sósavas-pepszin termelés (amely a fehérjéket bontja és amely a gyomor pH-t alacsonyan tartja) hiányzik. Ebben az időszakban a gyomornedv aciditásának az alakításában a tejcukorból képződő szerves savaknak, főleg a tejsavnak van jelentősége. A sósavas-pepszin hiánya kezdetben nem okoz nagyobb gondot, mert a tejjel a gyomorba kerülő kazeint a gyomorban bőségesen termelő rennin jól emészti, amihez a tejsav adja meg a megfelelő (pH 3,8-4,0) kémhatást. A rennin hatására meginduló kazeinemésztést a fokozatosan termelődő kimotripszin fejezi be. Számunkra a 3 hetes állapot érdekes, mert ebben az időszakban a malacnak már szilárd táplálékot kell felvennie a kocatej mellett. A sósavas-pepszin termelés még mindig csak csekély aktivitást mutat, így különböző savanyító savkeverékek prestarterbe illetve ivóvízbe történő bekeverésével orvosolhatjuk ennek a hiányát.

A malac fehérjeemésztése: Ebben az időszakban a fehérjeemésztést az egyre erősödő kimotripszin-tripszin aktivitás fejezi be a vékonybélben. Fehérjeemésztés a mikrobiális enzimhatás következtében a vastagbelekben is folyik, és részben a vékonybélből emésztetlenül ide jutott kevés fehérjére, másrészt a szétesett baktériumok fehérjéire terjed ki. Ha túl sok fehérje jut a vastagbelekbe (a nagy mennyiség vagy a gyenge enzimatikus bontás miatt), akkor a nagy mennyiségben szabaddá váló aminosavak bomlása káros metabolitok (toxikus aminok) keletkezését okozza. Ezen okok miatt a prestartereink fehérjetartalma ne haladja meg a 20%-ot, és legalább 20-30%-a tejfehérjéből álljon. A fehérjehordozóknál elsősorban a jó minőségû hallisztre és extrahált szójadarára támaszkodjunk (természetesen a különböző tejporkészítmények mellett). A prestarterek hőkezelése mindenképp indokolt, ezáltal is elősegítve a fehérjék könnyebb lebonthatóságát (de a nagy mennyiségû hővel ellenkező hatást is elérhetünk). A kedvezőbb fehérjeemésztés elősegítése érdekében a legtöbb prestarter készítmény tartalmaz fehérjebontó enzimet is.

A malac szénhidrátemésztése: A malacok energiaigényét a szénhidrátok és a zsírok fedezik. Az újszülött malac energiaigényének fedezésében fő szerepet a tejcukor adja. Ez az 1.sz. táblázat laktázaktivitásából jól látható. Felhívom a tisztelt olvasó figyelmét az amilázaktivitás teljes hiányára újszülött korban, amely enzim a keményítő bontásáért felelős. A harmadik héttől már megfelelőnek minősíthető ezen enzim mennyisége az emésztőtraktusban, így a prestarter készítmények már tartalmazhatnak keményítőt. A keményítő a legolcsóbb szénhidrát és energiahordozó, amelyet nagy mennyiségben tartalmaznak a gabonák. Számos kísérlet bizonyította be, hogy a különböző hőkezelési eljárások (puffasztás, extrudálás stb.) szignifikánsan növelik a takarmányok keményítőtartalmának emészthetőségét malackorban. Emiatt ezen módszereket a takarmányos cégek minden esetben alkalmazzák a prestartereikben. A tejfrakciók laktóztartalma elengedhetetlen alkotórésze ezen tápoknak, és a jobb minőségû prestarterek akár 10%-os tejcukor tartalommal is bírnak. Alkalmazható ezenkívül még répacukor a malactáp energiatartalmának növelésére, ez egy kiváló és könnyen emészthető rövid szénláncú szénhidrát. Tehát a malacok szénhidrátszükségletének kielégítése három oldalról jöhet, egyrészt a gabonák feltárt keményítőtartalmából, másrészt a tej és tejfrakciók tejcukor tartalmából, harmadrészt az additív répacukor tartalomból.

A malac zsíremésztése: A zsír nagyon fontos szerepet tölt be a malac táplálkozása szempontjából. Elmondhatjuk hogy a malacnak tökéletes a zsíremésztése (1.sz. táblázat). Ez azért fontos mert az élet első heteiben energiaszükségletének több mint 60%-át fedezi a tejzsír. A tejzsír emésztése a zsír emulgeáltsága következtében igen hatékony (az emésztési együttható kb. 95%-os). Fontos megjegyeznünk hogy jóllehet a lipázaktivitás a kor előrehaladtával nem, vagy alig csökken, a zsíremésztés hatékonysága mérséklődik. Ezen indokokból kiindulva a prestarterek energiatartalmának növelését additív zsírokkal oldjuk meg. Ezen zsírkiegészítők nélkül a tápunk zsírtartalma csak 2-3% körüli, ami részint a gabonák, részint a fehérjehordozók csekély zsírtartalmából ered. Az additív zsírok kiválasztásánál legalább három szempontot vegyünk figyelembe. Az első az a tény, mely szerint a sertések a telítetlen és 12C-atomnál alacsonyabb szénláncú zsírsavakat jobban, a telített és főleg hosszabb szénláncúakat pedig rosszabbul emésztik. A második az ízletesség mivel fontos hogy az állat jóízûen elfogyassza és ne okozzon takarmány-felvételi depressziót, a harmadik pedig természetesen az ár figyelembevétele. Ezen alapelvek szerint a szóba jöhető additív zsírok a zsíros tej- és savóporokra, a full-fat szójadarára és esetleg az állati zsiradékot tartalmazó zsírporokra korlátozódhatnak. A prestarterek nyerszsír tartalma általában 7-9% közötti, amely az előzőekben ismertetett tényezők függvényében ideális.

A malac rostemésztése: A rostot a sertés enzimatikus úton nem képes bontani. A nyersrost emésztése sertésben mikroorganizmus-tevékenység eredményeként a remesebélben (és csak kisebb részben a vakbélben), a kérődzők előgyomraiban ismert folyamatokhoz hasonlóan történik. A malacoknál ez a folyamat elhanyagolható mértékû. A rost másik kedvező hatása a béltraktus perisztartikájának a szabályozása. Ehhez kifejlett sertés esetében 3-4% rosttartalom elegendő a takarmányban. A takarmányipar egyre elterjedtebben használja a különböző celluláz enzimeket a takarmányokban, amely plusz energiát szolgáltathat a nyersrost-tartalomból. A korai malactakarmányok rosttartalma károsnak mondható, így mindenképpen 2% alatt kell tartanunk a prestarterek nyersrost tartalmát. Ezt csak kiváló minőségû alapanyagokkal (pl. hipro szójadarával) valósíthatjuk meg.

Eddig általánosságban a prestarterekről beszéltem, de ez nem biztos hogy csak egyféle tápot jelent. Azt tudjuk hogy a malac táplálóanyagokkal szembeni igényei az életkor előrehaladtával csökkennek. Ez azt jelenti hogy egy fiatalabb állatnak mindenképp erősebb beltartalmú (magasabb aminosav garnitúrájú, zsír, energia, vitamin stb. tartalmú) tápot illetve takarmánykeveréket adjunk. Az is nyilvánvaló hogy ha az aktuális igényszint felett takarmányozunk akkor pazarlásról, ha alatta akkor nem megfelelő genetikai potenciálkihasználtságról beszélünk. Eszerint egyféle beltartalmú táppal csak rövid ideig tudjuk az állat igényét biztosítani anélkül hogy gazdasági kárunk (pazarlás) ne keletkezzen. Tehát a cél a minél többszöri különböző beltartalmú táp használata lenne szakmai szempontból, viszont technikailag ez nem megoldható. A gyakorlat szerint választásig egy- vagy kétféle prestarter használata indokolt, mindkettő valamilyen hőkezelésen át kell hogy essen, és tartalmaznia kell a szükséges medikációt, enzimeket, savanyító-anyagokat és tejpor-frakciókat egyaránt. A battérián indokolt egy második vagy harmadik tápféleség etetése. Én mindenképp még a koncentrátumból való keverést ajánlanám, ugyanis a malac még ebben az időszakban is meghálálja a laktóztartalmat. Emellett indokoltnak tartanám a hőkezelést ezen tápféleségnél is. Medikációt már csak indokolt esetben tartalmaznak. Még a battéria végén, vagy a hizlaldába telepítés után váltsunk takarmányt. Ezek a tápok már komplett premixekből készülnek a tej alapanyagok teljes kihagyásával. A fehérjetartalom nagy részét a szójafehérje teszi ki, az energia nagy része pedig a gabonák keményítőtartalmából ered (itt még alkalmazunk additív növényi vagy állati zsiradékokat is). A malactápok közül ez a legolcsóbb és ezt a gazdaságok a saját keverőjükben - általában hőkezelés nélkül - dercésen keverik.

Muzsek András