A hajtásválogatás célja

Hazánkban 1 kg termés kineveléséhez átlagosan 1 - 1,5 m2 lombfelület szükséges. Az ültetvény alapterületére számítva négyzetméterenként hozzávetőleg 2-3 m2 levélfelületet kívánatos, 10 - 16 hajtás meghagyásával. A válogatás során többnyire a tőkét sűrűsítő fattyúhajtásokat, ikerhajtásokat, meddőhajtásokat, vagy gyengén fejlődő termőhajtásokat távolítjuk el, de bizonyos esetekben (pl. tőkealakítás időszakában) normálisan fejlődő termést hozó főhajtásokat is ki kell törnünk.

A beavatkozás révén:

· A megmaradt hajtások gyorsabban fejlődnek.

· Nő a levelek megvilágítottsága és a fotoszintézis intenzitása.

· Javulnak a rügydifferenciálódás feltételei.

· Kedvezőbb kötődés várható - a pollen könnyebben száll a virágokra.

· A szellőssé tett lombozatban csökken a gombás betegségek fertőzésének a kockázata.

· A permetezendő lombfelület csökkentésével a védekező anyagokban jelentős megtakarítás érhető el.

· Javul a metszés teljesítménye.

· Mérsékelhető a tőkék túlterhelése.

· Jobb vesszőérés érhető el.

A hajtásválogatás mértékét befolyásoló tényezők

A hajtásválogatás kivitelezését, az elvégzendő munka mennyiségét számos tényező befolyásolja. Figyelembe kell venni többek közt a tőke korát, erőnlétét, egészségi állapotát, mûvelés- és metszésmódját, fajtáját.

A tőkeforma kialakításakor csak azokat a hajtásokat hagyjuk meg, melyek a további alakításhoz feltétlenül szükségesek. A fiatal tőkék hajtásai egyébként főleg világos rügyekből fejlődnek, a fattyúhajtások száma többnyire csekély. Idősebb szőlőben ezzel szemben mindig nagyobb a rejtett rügyekből fakadt hajtások aránya, gyakoribb a tőke "seprûsödése", "bokrosodása", "csicskurásodása".

A tőke kondíciója is nagyban befolyásolja a válogatás mértékét. Minél nagyobb a tartalék tápanyagok mennyisége, annál több rügy fakadhat ki. Nem elhanyagolható a tőkék egészségi állapotának a szerepe sem. A kedvezőtlen talajállapottól, mechanikai sérülésektől, téli fagytól, hiánybetegségektől, különböző károsítóktól szenvedő tőkék mindig rosszul fakadnak. A fás részek károsodására, megifjításuk szükségességére figyelmeztetnek a még egészséges részből fakadó erőteljes fattyúhajtások.

Eltérő lehet a rügyfakadás mértéke, a rejtett rügyekből fakadt hajtások száma a különböző mûvelésmódokon. A tőkén levő elágazások számának és hosszának növelésével csökken az egységnyi felületre eső hajtásszám. A mûvelésmód mellett a meghagyott rügyek száma és elosztása is befolyásolja a fakadást. Minél kisebb a terhelés, annál nagyobb arányban fakadnak ki a megmaradt rügyek. Ami pedig a rügyek elosztását illeti: a csapokon a szálvesszőkhöz képest mindig nagyobb arányú rügyfakadásra számíthatunk. Szakszerûtlen, csonkos metszést követően szintén nagyszámú hajtás fakadása várható.

Lényeges eltérés figyelhető meg az egyes fajták hajtásképzése között. Nagyobb mértékû a rejtett rügyek fakadása a vékony vesszőjû, "sûrû fájú" fajtáknál (pl. Tramini, Olaszrizling). A "ritka fájú", viszonylag vastag vesszőjû fajták (pl. Hárslevelû, Zenit) esetén a hajtásválogatás többnyire kevesebb munkát jelent.

A válogatás ideje

A zöldmunkák a hajtásválogatással kezdődnek. A tőkealakítás időszakában e beavatkozás a rügyek duzzadásakor, illetve a 3 - 5 cm-es hajtáshossz elérésekor elvégezhető. Termő ültetvényekben azonban érdemes kivárni 15 - 25 (30) cm-es hosszúságot, amikor a fürtkezdemények, meddőhajtáson pedig az első kacsok már jól láthatók. Sokan addig várnak a munkával, míg a hajtásokat egyúttal kötözni is lehet. Később, 60 - 70 cm-es hajtáshossznál végzett beavatkozás azonban előnytelen, mert:

· a felesleges hajtások hosszú ideig vonják el a vizet és a tápanyagokat a többi hajtástól,

· az eltávolítás nyomán nagy sebet ejtünk,

· a munka üteme a rosszabb áttekinthetőség miatt lelassul,

· munkavégzés közben olyan hajtások, fürtök is letörhetnek, melyek szükségesek lennének.

A válogatást célszerû a sûrû fájú, zsúfolt lombozatot nevelő fajtákkal kezdeni. Nagyobb terület esetén indokolt a munkát már 15 cm-es hajtásnagyságnál elkezdeni és lehetőleg 10-12 napon belül befejezni.

A válogatás módja

A hagyományos termesztésben a hajtásválogatást évről évre elvégezték, ugyanis a kis tenyészterület és a szorosan egymáshoz kötött hajtások miatt az önárnyékolás veszélye nagy volt. A kopaszmetszéses fejmûvelés esetén e beavatkozás egyúttal a termőegyensúly kialakítását is szolgálta. A Móri borvidéken e mûveletet "gyomlálás"-nak nevezték és rendszerint virágzás előtt 2 - 3 héttel végezték. A tőkefejen körkörösen, egyenletes elosztva 8 - 16 hajtást hagytak meg. A fej középső részén és a tőkenyakon fejlődött hajtásokat rendszerint eltávolították.

Hasonló elveket kell követni napjainkban is a csapos, illetve a szálvesszős fejmûvelésû tőkéken. A csapok, szálvesszők termőhajtásait rendszerint meghagyjuk és az ugarcsapokon is megtartunk 1 - 1 hajtást. Ezen felül - a leírtak szerint - kiválasztunk négy-öt alkalmas fattyúhajtást, a többit pedig tőből eltávolítjuk.

Bakmûvelésû tőkéknél a szarvak fattyúhajtásait és a nyakhajtásokat kell leválogatni. Amennyiben a szarvak megifjítása, vagy az elágazások számának növelése a cél, úgy feltétlen meg kell őrizni olyan hajtásokat, melyek a továbbiakban biztosítócsap kialakítására alkalmasak.

Magasmûvelésû szőlőkben az egyébként általános zöldmunkákhoz sorolt hajtásválogatást gyakran elhanyagolják, jóllehet elvégzésére itt is nagy szükség lenne. A széles sortávolságú ültetvényekben ugyanis a hajtások szintén összezsúfolódhatnak, s ezzel a fénykihasználásuk jelentősen csökkenhet.

A munkavégzés itt kiegészül tőkék törzsén képződött hajtások eltávolításával. A törzstisztítást nem érdemes túl korán elkezdeni, s gyakran meg kell ismételni, mert később újabb hajtások fakadhatnak.

Kordonmûvelésû tőkéknél többnyire a szakszerûtlenül végzett metszés során meghagyott csonkokból fakadó hajtások okoznak gondot. Termőalapok nevelése esetén általában eltávolítjuk a karból előtörő hajtásokat. A felkopaszodott karrészből előtörő meddőhajtást azonban semmiképpen se távolítsuk el! Meghagyása nem csak a mûvelésmód fenntartása miatt fontos. Szénhidrát termelése a szomszédos hajtások fürtjeinek beérését segíti. Ívelt szálvesszős metszésû mûvelésmódoknál a szálvessző gyengén fejlett hajtásait célszerû leválogatni. Az ilyen hajtás ugyanis az előzővel ellentétben több szénhidrátot fogyaszt, mint amennyit megtermel. Gondos válogatást kell végezni a tavaszi fagyok által sérült tőkéken. Itt a fő cél a mûvelésmód fenntartása.

A hajtásválogatás jelentős kézimunka igényû, komoly szaktudást igénylő, szigorúan időhöz kötött feladat. Elvégzése azonban számos előnnyel jár, végrehajtása ezért valamennyi mûvelésmódnál javasolható.

Ábra:

A tőkealakítás időszakában 3 - 5 cm-es hajtáshossz elérésekor elvégezhető a felesleges hajtások eltávolítása

Dr. Zanathy Gábor