Mennyiségi szempontból igencsak jónak mondható az idei 5,1 millió tonna búzatermés – kezdte az új búzaszezon értékelését Lakatos Zoltán, a Hajdú Gabona Zrt. vezérigazgatója –, melyből 2,3 millió tonna kerül belső felhasználásra, ebből 1,2 millió őrlésre, 1,1 millió pedig takarmánynak, így 2,5–2,7 millió tonna búzát lesz lehetőségünk exportálni. Idén megfordult a tendencia a minőség tekintetében, hiszen a nagyon korán learatott búza 35%-a étkezési-malmi minőségű, 65%-a takarmányminőség. Gyengébbek idén a búzák kiőrlés és sütőipari érték szempontjából is – jelezte a szakember. Európában sem jobb a helyzet: gyengébb minőségű lett a román, cseh, szlovák, lengyel, német és a francia búza is; a déli országok termőterületeit pedig az árvíz sújtotta.
A párizsi tőzsde ezek okán visszakorrigálta a malmi minőséget, ami azt jelenti, hogy a 170–220-as esésszámot és 10,5-ös fehérjét már elfogad (hazánkban ezt a 22-23-as takarmánybúza tudja produkálni). Ukrajnában jó minőségű a búzatermés, a társult tagság alapján tudna is szállítani, viszont a szakember jelenleg nem érzi ennek „veszélyét”. Nagy árkülönbség alakult ki az étkezési és a takarmánybúza ára között: az étkezési búza 42 ezer Ft-ról indult, jelenleg 52-53 ezer Ft között tart, de már vannak 55 ezer Ft-os vételek is, a takarmánybúza ára 38–40 ezer Ft/t. A malmok több búzát vásároltak: részben az olcsó finanszírozás generálta ezt, részben a félelem, hogy fogy a malmi búza az országban. A kereskedők kis intenzitással vannak jelen a búzapiacon, a nagy termelők pedig még magasabb árat várnak és nem adják el a búzájukat. Lakatos véleménye szerint a búzatermesztésnek nem fog használni, hogy az 1200 hektár feletti földterületekre nem adnak földalapú támogatást, mert szerinte a nagy táblákban lehet professzionálisan búzát termelni. A világ egyre több lisztes terméket igényel, elsősorban az ázsiai térség fogyasztásának növekedése miatt. Magyarország alapvető érdeke, hogy ebből a piacból minél nagyobb szelet jusson nekünk, ehhez pedig minden adottságunk megvan.
A megfelelő gabona termésszint elérésének egyik kulcseleme a hatékony gyomirtás. A Sumi Agro jól ismert és nagy területen használt Pledge gyomirtó készítményének hatékonyságát kívánja a cég tovább növelni, erre irányultak azok a kísérletek, melyet Szabó Roland fejlesztési vezető mutatott be előadásában.
Olyan kísérleti metodikát állítottak be, ami nincs szinkronban a jelenlegi Pledge engedélyokiratban szereplő felhasználással. Az volt az elgondolásuk, hogy ha van gyakorlati hasznuk ezeknek a kísérleteknek, mindenképpen érdemes továbbgondolniuk az engedélyeztetést. Ezekben a vizsgálatokban preemergens, illetve a korai posztemergens 1-2 leveles állapotát vetették össze az engedélyezett 3-4 leveles állapottól a bokrosodásig. Azon gyomnövények körében, melyek előfordulásuk és sűrűségük alapján is statisztikailag számba vehetők bebizonyosodott az, hogy a preemergens eredmények akár 60 g/ha, akár 80 g/ha dózisban is előrelépést jelenthetnek.
Egyértelműen körvonalazódtak olyan morfológiai, biológiai sajátosságok, hogy pl. az ebszékfű sokkal érzékenyebben reagált a preemergens kezelésre, még akkor is, ha a dózis csökkent, mint bármelyik poszt kezelésre. Itt látszódott az, hogy a veronika fajok esetében a preemergens kezelések ugyanolyan markáns eredményeket hoztak, mint a 3-4 leveles állapotban. A kettő közötti stádiumban viszont, tehát amikor a búza 1-2 leveles állapotban volt, a teljesítmény romlott, ami betudható annak, hogy az akkor kelő félben lévő veronika pici célfelület a perzselő típusú gyomirtó szernek. Tüneteket ugyan tapasztaltunk, de jelentős számú túlélő egyed volt ahhoz képest, mint amit a preemergens kezeléskor, a 3-4 leveles állapotban el tudtunk érni. Azért rendkívül fontosak ezek az információk a gazdák számára, mert a költségszintet fixálva (60 g/ha) a gyomirtás hatékonyságának növelését tudjuk bizonyítani ezen kísérletek által, ezáltal az eredményességet tudjuk úgy növelni, hogy a környezetterhelés változatlan.
Hazánkban az őszi búza gyomirtási területének mindössze 7%-án végeznek őszi gyomirtást, szemben a nyugat-európai gyakorlattal, ahol ennek tízszerese; azaz 70% – erről kérdeztem a szakember véleményét.
Csak azokat a területeket nem gyomirtózzák ősszel, amikről az időjárás kedvezőtlen megváltozása miatt kiszorulnak. Saját elmondásuk alapján: „Mi nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a gyomirtást tavaszra halasszuk! Nem is pontosan tudjuk mi az és miért?” A gazda tapasztalata és ez irányú véleménye nagyon megszívlelendő, mert aratásig a kalászosaink két gyomvegetációval (az ősziek köre és a tavasszal kelők) kell viaskodniuk és megküzdeniük és ezek közül az első hullámra a többségünk csak legyint! Pedig hallottunk-e arról, hogy a repce esetében az első komoly károkat okozó rovarinvázió ellen nem, majd csak a második ellen védekezünk? Ugye nem! És ez így is van jól.
Ezzel a párhuzammal próbáltuk bemutatni azt a terméselvonó hatást, amit a tavaszra halasztott gyomirtás eredményez; csak azáltal, hogy az első gyomhullámot nem iktattuk ki. A vizsgálatok minden évben és minden helyszínen visszaigazolták, hogy az őszi kezelések nagyobb hozamot biztosítanak a gazda számára. Ráadásul az így gyomirtott területeken növekvő kalászosok olyan erőteljesen képesek bokrosodni, hogy a tavasszal kelő gyomnövények a számukra kedvezőtlen fényviszonyok miatt nem képesek megerősödni; ezért nem is szükséges ellenük védekezni!
Tehát a kezelések száma változatlanul egy, csak az időponton változtatunk a nagyobb eredményesség érdekében. (Természetesen az évelőkkel erősen fertőzött táblákon nem hagyható ki az ellenük való, célzott védekezés. Ami szintén lehet az elővetemény tarlójának, vagy magának az állománynak a kezelése.) Tapasztalatunk az, hogy aki kipróbálta a kalászosok őszi gyomirtását, azon kollégák közül nincs lemorzsolódás; sőt egyre többen közülük növelik – akár a teljes területük nagyságáig – a felületet! A változás iránya tehát jó, dinamikája nő; de még keresztmetszete szűk (csak 7%). Mi azon dolgozunk, hogy az információkat megosztva tudjuk a gazdák érdekeit a leginkább szolgálni és ehhez a tudásunkhoz a Pledge egy nagyon jó lehetőség!
