A burgony fenológiai állapotára figyelemmel összeállítottuk azt a táblázatot, amely magába foglalja az esetleg szükséges védekezéseket. Táblázatokba foglaltuk a kártevőket és a kórokozókat is, amelyek gradációt, vagy járványt okozhatnak. Utalunk a növény fenológiai állapotára való kapcsulatra és a lehetséges védekezési megoldásokra.
Részletesebben tájékoztatunk a levéltetvekről és azok szerepéről, továbbá a fitoftóráról és baktériumos barna rothadásról.
A levéltetvek szerepe a burgonya termesztésében
Munka közben gyakran találkozunk a termesztett és vadon termő haszon vagy egyszerûen csak gyomnak tekintett növényeken, telepekbe zsúfolódott táplálkozó levéltetvekkel. A gyakoriság egyrészt abból adódik, hogy az ismert fajok száma meghaladja a négyezret, másrészt abból a hihetetlennek tûnő szaporodó képességből, ami tenyészidőszakra vetítve elérheti a 10-12 nemzedéket és az egyedenkénti átlag 60 utódot.
Gazdanövény, tápnövénycsere
A levéltetvek között vannak olyan fajok, amelyeknek minden fejlődési alakja egy gazdanövényhez kötött (közönséges levélpirosító alma-levéltetû, sárga dió-levéltetû, káposzta-levéltetû). Sok más faj viszont cseréli a tápnövényeket. Ezek fő tápnövényei az évelő fák vagy cserjék, amelyeken a levéltetû-faj tojás alakban áttelel (fekete répa-levéltetû, zöld őszibarack-levéltetû). A tavasszal kifejlődő ősanyák leánynemzedékeiben kialakulnak a szárnyas egyedek, amelyek a nyári köztes gazdanövényekre repülnek. Így például a zöld őszibarack-levéltetû (Myzus persicae) őszibarackról burgonyára, paprikára, stb.(1. ábra). A nyári tápnövények száma, például az őszibarack-levéltetû esetében négyszáz felett van.
Megszálló repülés, próbaszívások
A kialakult szárnyas levéltetvek aktív repüléssel elhagyják a fő gazdanövényt és újabb tápnövényeket keresnek. A repülő egyedek néha csak egyik növényről a másikra vagy egyik növényállományról egy távolabbira váltanak át. Vizsgálatokkal kiderítették, hogy a nagy magasságokban (1200 m) repülő levéltetvek több száz km-re is eljuthatnak. Több tényező (tartalék tápanyagok kimerülése, a fény hullámhosszának reakciója) hatására bekövetkező megszálló repüléssel együtt jár az új tápnövények felderítése.
A növényekre leszállt levéltetvek azok felületén próbaszívásokat, azaz tápnövény kóstolást végeznek. A növénynedvek ízlelésével döntenek a tápnövény elfogadásáról és a végleges megtelepedésről.
Húsz éves vizsgálataink adatsoraiból összeállított 2. ábra szemlélteti a migráló és/vagy rajzó, valamint a burgonyán táplálkozó levéltetvek egyedszámváltozását. A jellemző tendenciához viszonyítva számolni kell az évenkénti eltérésekkel, amit a 2002 évre érvényes 3. ábrával bizonyítunk. A levéltetvek kezdeti egyedszám növekedése ideális körülmények között zajlott 2002-ben. A virágbaborulás időpontjáig azonban nem záródott a növényállomány. Ezért a csapadékhiány és a hőmérséklet miatt elpusztultak a levéltetvek. Ez azonban nem járt együtt a vírusfertőzés csökkenésével. Látható tünetek nem jelezték a fertőzést, mert hő hatásra azok maszkírozódtak. Az ültetőgumó tételek vizsgálatakor 80%-os vísrusfertőzést igazoltak, ami azok szaporításból való kizárásához vezetett.
A táplálkozás
A levéltetvek tápláléka a növény-és a sejtnedvek, amit a szúró-szívó szájszerv segítségével vesznek fel és továbbítanak az emésztő traktusba. A szúró serték közül a két állkapocsból módosult úgy kapcsolódik egymásba, hogy két csatornát alakít ki. Közülük az alsó a kisebb átmérőjû, amelyen keresztül a levéltetû nyálat présel a növénybe. A nyál egyrészt csatornává szilárdul és segíti a szúró serték váltakozó előrehaladását a mélyebben elhelyezkedő sejtek irányába, másrészt pedig pektinbontó enzimek gyorsítják a haladást. A párhuzamosan elhelyezkedő felső, nagyobb átmérőjû szívócsatorna a táplálék felvételére szolgál. A növény nedveinek felvételét segítik a szívóizmok (pumpa) és a kapillaritást növelő növényi nyomás.
A levéltetvek táplálékát képező fehérjék aminósavak, a szénhidrátok egyszerû cukrok formájában vannak jelen a növényi nedvekben. Ezeket használják táplálékként, az összetett vegyületeket nem vagy csak igen kis mértékben emésztik meg. A levéltetveknél fajtól függő, eltérő enzimaktivitás befolyásolja a táplálékbontás mértékét. A levéltetvek a tökéletlen emésztés következtében sokat pocsékolnak, mert a felvett növényi nedvekből az aminósavakat felhasználják, a szénhidrátokat pedig sûrítve (koncentrálva) kiürítik. Ez a sûrített cukortartalmú ürülék a levelek és a gyümölcsök (őszibarack) felületén képez összefüggő, csillogó réteget, amit mézharmatnak nevezünk. A mézharmat kiváló táplálék a hangyáknak, legyeknek, darazsaknak, lepkéknek. Táptalaja a szaprofita gombáknak, különösen a korompenész kórokozójának (Apiosporium spp.), amelynek fekete színe jelzi az asszimiláló felület mérséklését és a piacképes áru mennyiségének csökkenését.
Közvetlen és közvetett kártételek
A közvetlen táplálkozás következtében elvont táplálék mennyisége kihat a termés mennyiségének és minőségének alakulására. Ez természetesen összefüggésben van a táplálkozó levéltetvek egyedszámával és a táplálkozás időtartamával. A levéltetvek táplálék elvonó hatása együtt járhat növekedési zavarral, levélgörbüléssel, torzulással, szövetburjánzással, szövetelhalással.
A közvetett kártételek sok esetben súlyosabb méretûek mint a közvetlenek. Ide soroljuk a növényeket megbetegítő vírusok terjesztését. A levéltetvek felveszik a vírussal fertőzött növényekből a fertőző inokulumot (vírus partikula) és azzal beoltják (inokuláció) az egészséges növényt. Az inokulációt követően - sok mindentől függően - dől el az, hogy létrejön-e a fertőzés (infekció) vagy elmarad. A vírusátvitelek következménye, hogy például az egyes burgonya fajták vírus fertőzöttsége már a második éves utántermesztésben elérheti a 80-100 %-os fertőzöttséget, aminek következménye a 60-80 %-os termésveszteség (4. ábra).
Azok a mozaik foltosságot okozó vírusok, amelyek levéltetvekkel is terjednek, általában a növények leveleinek bőrszövetét alkotó sejtekben helyezkednek el. Ezek az ún. nem perzisztens vírusok, amelyeket a próbaszívást végző levéltetvek szúró sertéik végére tapadva továbbvisznek (pl. burgonya Y mozaikvírus). Ez a mechanikai vírusátvitel rövid idő alatt megy végbe, mert a felvétel másodperceket vagy perceket igényel, a fertőzőképességet pedig csak 30 percig tartja meg a víruspartikula. Ha a víruspartikulát ennyi idő alatt nem inokulálja a levéltetû, akkor az inaktívvá válik (5. ábra).
A levéltetvekkel terjedő perzisztens vírusok a növények szállító edénynyalábjaiban helyezkednek el. Ezek felvétele több időt igényel, mivel a levéltetûnek a szállító edénynyalábok sejtjeibe kell a szúró sertéit mélyíteni, ami csak egyhelyben való tartós táplálkozással valósul meg. A perzisztens vírusok terjesztését cirkulatív és propagatív vírusátvitelnek nevezzük. A növényi nedvekkel együtt felvett víruspartikulák átdiffundálnak a bélfalon és a testfolyadékban keringenek (cirkuláció: cirkulatív vírus) a testüregekben. A keringés során eljutnak a nyálmirigyekhez, ahol kiválasztódnak és a nyállal együtt, tehát több óra illetve nap után viszik át a levéltetvek a fertőző inokulumot az egészséges növényekbe.
Sokkal bonyolultabb a helyzet azoknál a vírusoknál (például burgonya-levélsodródás vírus) amelyek a levéltetvek szervezetében nemcsak cirkulálnak, hanem szaporodnak is (6. ábra). Ezek az ún. propagatív vírusok. Tehát a növényeket megbetegítő vírus állat szervezetében is képes szaporodni! Azok a levéltetvek, amelyek propagatív vírust vettek fel, az inkubációs idő után életük végéig fertőzőképesek lesznek.
A kártételek megelőzése
A közvetlen kártételek mérsékelhetők a rendelkezésre álló, engedélyezett inszekticidek rotációszerû alkalmazásával, az engedélyokiratokban meghatározott feltételek betartásával.
A közvetett kártételek csak nehezen, a menetrend szerint elvégzett kezelésekkel csökkenthetők. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az inszekticid hatás első következménye a levéltetveken az ideg ingerületek fokozódása, ami még több próbaszívás elvégzését és a nem perzisztens vírusok hatékony inokulációját eredményezi. A perzisztens vírust szállító levéltetû is csak a táplálékkal együtt felvett toxikus hatású inszekticid következtében pusztul el. Tehát ebben az esetben is adott az inokuláció lehetősége. Az újonnan javasolt tartós hatású inszekticidek egyelőre fenntartással fogadhatók, a vírusfertőzést mérsékelő vagy megszüntető hatás vonatkozásában, mert az előbbi okfejtésből kitûnik, hogy az inokuláció megelőzi a táplálkozást, következésképpen a pusztulást is.
Baktériumos barna gyûrûsrothadás
A betegség a meleg, trópusi, szubtrópusi területeken a világon mindenütt ismert. Kontinensünkön először a déli országokban írták le, majd megjelent Svédországban, később Angliában, Hollandiába, Belgiumban, Franciaországban és Ausztriában. Magyarországon 2000-ben számoltak be az első megbetegedésekről.
A kórokozó
A betegséget a Ralstonia solanacearum, régebbi nevén Pseudomonas solanacearum pálcika alakú, spórát és tokot nem képző, aerob baktérium okozza, mely egy poláris ostort, flagellumot visel. Hőmérsékleti optimuma 30-31 oC, de egyes biotipusai, más néven rasszai alkalmazkodtak a közép-európai hőmérsékleti viszonyokhoz.
A baktérium mintegy 200 növényfajt képes megfertőzni. Ezek közül legjelentősebbek a burgonya mellett a dohány, a paradicsom és a tojásgyümölcs, valamint néhány gyomnövény - csattanó maszlag, fekete ebszőlő, stb - melyek a kórokozó felszaporodásában és terjedésében játszanak jelentős szerepet.
A betegség tünetei
A szántóföldi tünetek hervadásban, törpülésben és a levelek sárgulásában mutatkoznak. Ezek a tünetek a burgonya bármely fejlődési stádiumában megjelenhetnek. A levelek és a szár lankadása, hervadása fogékony fajtákon, fiatalkori fertőzésnél súlyos lehet. Kezdetben a bakháton csak egy-egy növényen látható tünet. Ha a betegség gyorsan kifejlődik, a növények minden levele rövid időn belül hervad, kifejezett színváltozás nélkül. Később a levelek halvány zöld, majd barna színt vesznek fel. A levélkék nem sodródnak be, de a szélüktől elszáradnak. A fiatal száron az epidermiszen keresztül láthatók az elhaló edénynyalábok barna csíkjai. A szár keresztmetszetében barna edénynyalábokat látunk, melyekből csillogó baktériumnyálka tör elő.
A fertőzött gumók kezdetben tünetmentesek. Ha elvágjuk őket, a barnán elszíneződött edénynyaláb gyûrûből enyhe nyomásra szürkés-fehér baktériumexudátum cseppek törnek elő. Később a rügyeknél és a sztólók eredésénél Szürkésbarna foltok képződnek, melyeken szintén baktériumnyálka jelenhet meg, melyhez talajszemcsék tapadnak. A baktériumexudátum a talaj részecskékkel keveredik és fertőzi a gumó körüli talajt.
Ökológia és járványtan
A legfontosabb fertőzési forrás a talaj és a beteg gumó. A gumó jelentősége azonban 15 oC talajhőmérséklet alatt csökken. A baktérium a sérült gyökereken, néha a száron keresztül fertőzi a növényt. A fertőzés kialakulásában jelentős szerepe van a fonálférgek táplálkozása során keletkezett sebzéseknek. A betegség terjedését befolyásolja a növényápolási munkák és az öntözés elvégzésének módja. A kórokozó a talajtípussal és a kémhatással szemben nem igényes. Előfordul homok és kötött agyagtalajon egyaránt.
A védekezés lehetőségei
A betegségre a karantén rendszabályok vonatkoznak. Ültetésre csak egészséges gumót szabad használni. A fogékony gyomnövényeket irtani kell. A fertőzött területeken nem csak burgonyát, de más fogékony növényt sem szabad termeszteni legalább öt évig. A higiéniai szabályok betartásával a fertőzés kialakulásának és terjedésének veszélye csökkenthető.
A burgonyavész
A történelemből számos olyan eset ismert, amikor növénykórokozó szervezetek tömeges, járványszerû fellépése tragikus következményekkel járt. Ezek közül is kiemelkedik a XIX. sz. közepén Írországban fellépő burgonyavész járvány. Az ország lakosságának fő táplálékát jelentő burgonya termésének teljes egészét elpusztította az 1845-ben robbanásszerûen fellépő, majd a következő években is járványos méretekben megjelenő fitoftóra fertőzés. Néhány év alatt mintegy egymillió ember halt éhen és ugyanennyien kényszerültek kivándorlásra az élelmiszerhiány miatt.
A betegség, a kórokozó és a hozzákapcsolódó problémakör ma is a növénykórtan egyik legjelentősebb és legintenzívebben kutatott területe. A gomba számára kedvező időjárási feltételek mellett a terméscsökkenés a védekezések ellenére is elérheti a 10-20%-ot. A kórokozó a burgonyán kívül a paradicsomon is jelentős veszteséget okoz.
A kórokozó
A betegséget a Phytophthora infestans nevû szervezet okozza. A P. infestans az újabb rendszertani besorolás szerint a szélesebb értelemben vett gombák közé tartozik, szûkebb értelembe azonban egy újonnan létrehozott rendszertani kategóriába a Chromista országba, ezen belül a petespórás gombák közé sorolták. Ezek a szervezetek biokémiai és sejttani sajátosságaik alapján inkább hasonlítanak az algákhoz, mint a hagyományos értelemben vett gombákhoz.
A kórokozó biológiája
Ivartalan szaporodásuk tartókon képződő, citrom alakú sporangiumokkal történik. Ezek belsejében kétostoros rajzók alakulnak ki, melyek a sporangiumból kiszabadulva vízben úszva keresik fel a gazdanövény légzőnyílásait, ahol csíráznak és fertőzik a növényt. Magas hőmérsékleten cseppfolyós víz hiányában a sporangium konídiumként funkcionál, azaz közvetlenül csírázik és az így képződő csíratömlő fertőz.
Ivaros szaporodásuk lehetősége hazánkban 1996-óta ismert. A folyamat során a hím és a női ivarszerv egyesülést követően un. petespórák (oospórák) jönnek létre.
A betegség tünetei
A betegség megjelenésére minden évben, általában június elején, közepén kell számítani. A leveleken kezdetben kicsi, sárga, később gyorsan barnuló és növekvő foltok képződnek. Ezek többnyire a levélkék széléhez, vagy csúcsához kapcsolódnak. A folt fonákán, a szegély mentén finom, ezüstös penészbevonat látszik, amely a gomba sporangiumtartóiból áll. A spórák a szél és a víz segítségével más növényekre kerülve, vagy az alsóbb levelekre jutva alakítanak ki újabb fertőzéseket. Védekezés nélkül a betegség 1-2 hét alatt teljes, táblaszíntû növénypusztulást okozhat.
A levelekről lehulló spórák a bakhát talaján át a gumókhoz mosódnak. A csíratömlők a sztólókon, paraszemölcsökön, vagy sérüléseken keresztül hatolnak be a gumóba. A fertőzött gumórészek kemények, 10-15 mm mélységben vöröses-barnás színûek.
Ökológiai igény és járványtan
A gomba a szántóföldön maradt, vagy a tárolóba került fertőzött gumókban telel át. Ha lezajlik az ivaros folyamat, az áttelelés oospóra formájában is történhet.
A betegség kialakulásához a csapadékos, párás, kissé hûvös - 16-22 oC - időjárás kedvez. A betegség tömeges fellépése először július elején, majd szeptember elején várható. Járványok kialakulására akkor kell számítani, ha a csapadék havi összege eléri a 120 mm-t, az átlaghőmérséklet pedig 20 oC körül alakul. A kórokozó terjedésében jelentős szerepet járszik a szél, mely a spórákat 50-60 km-re elszállíthatja.
A védekezés lehetőségei
A védekezés alapja az egészséges ültetőgumó használata. Az ültetést úgy végezzük, hogy a sorok az uralkodó széliránynak megfelelően helyezkedjenek el. Kerüljük a túl magas tőszámot. Mély fekvésû, nedves területen ne termesszünk burgonyát. Bár a fogékonyság mértékében van különbség, a köztermesztésben nincs a fitoftórával szemben ellenálló burgonya fajta. A kémiai védekezést előrejelzésre alapozva az egész tenyészidőszakban folytatni kell. A kezeléseket a készítményeket váltogatva, kontakt és felszívódó hatóanyagokat felhasználva végezzük.
Dr. Kuroli Géza
Dr. Németh Lajos
A burgonya védelme
2. táblázat. A burgonya fejlődési szakaszai, a kártevők és a védekezések közötti kapcsolat | ||||
| Ültetőgumó, talaj és a növény fejlettségi állapota | Kártevők | Kárképek | A védekezés lehetséges időpontja és módja | A védekezés optimális időpontja |
| Ültetőgumó | 1. Talajlakó kártevők: drótférgek, pajorok (Agriotes spp., Melolontha spp.) 2. Fiatal növényeket károsító fajok: – burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) – levéltetvek (pl. Myzus persicae, Aphis nasturtii) | 1. Drótférgek: járatrágás a gumóban. 2. Pajorok: odvasítás a gumóban. 3. Burgonyabogár: levélkaréjozás. 4. Levéltetvek: Szúrásnyomok a leveleken. Levéldeformáció nem látható. A vírusokat terjesztik. | Ültetőgumó előkészítése során csávázás | Ültetésre kijelölt gumótételek csávázása a kiszállítás elött |
| Talaj előkészítés ültetésre | Drótférgek (Agriotes spp.) és pajorok (Melolonthidae) | A gumóban járatokat rág a drótféreg. A pajor a gumó felületét odvasítja, később a gyökereket rágja. | Talajfertőtlenítés ültetés előtt. Felületkezelés után a készítményt azonnal be kell dolgozni a talajba. | Ültetés előtt azokon a lokális elhelyezkedésû gócokon, ahol a kártevő fajok lárváinak száma m² enként 2-4 |
| Soroló növényállomány: Zöldbimbós, virágzó állapot. Zárt növényállomány | Levéltetvek: zöld őszibarack-levéltetû (Myzus persicae), sárga burgonya-levéltetû (Aphis nasturtii) csíkos burgonya-levéltetû (Macrosiphum euphorbiae) | A szúrás helyén nekrózis alakul ki, a levelek sárgulnak. Vírusos megbetegedés esetén jellemző tünetek alakulnak. | A levéltetvek megjelenésekor megkezdődik az utódok létrehozása. A védekezést el kell végezni, és szükség szerint ismételni. | Az első szárnyasok megjelenésekor (sárga tálas ellenőrzés). Szükség szerint ismétlés. |
| A lomblevelek megjelenésétől a tenyészidő végéig | Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) | A levelek szabálytalanul karéjozottak. Gócszerû tarrágás is kialakulhat, ahol a leveleknek csak az erezete marad meg. | A telelésből előjött bogarak, majd a nemzedékek fejlődési alakjai ellen állománykezeléssel. | A burgonyabogár populáció ellen akkor, amikor az L1 és L2 típusú lárvák túlsúlyban vannak. |
| A tenyészidő bármelyik szakaszában | Mezei pocok (Microtus arvalis) | A gumókat megrágja vagy kiüregesíti. | Gradáció kialakulásakor, a burgonyatáblán való megjelenést követően. | A 100 m²-en lévő 2 lakott járat esetén kell védekezni. |
3. táblázat. A burgonya fejlődési szakaszai, a kórokozók és a védekezések közötti kapcsolat | ||||
| A betegség megjelenése | Betegség (kórokozó) | Tünetek | A kórokozó biológiája, terjedése, környezeti igénye | Védekezés |
| Egész tenyész- időszakban | Burgonya súlyos mozaik (Potato Y potyvirus) | A leveleken mozaikfoltosság, apró elhalt, ún. tintafoltok láthatók. A levelek fonákján érnekrózis alakul ki, az elhalt levél csüngve marad a száron. A vírus egyes törzsei súlyos gumó-, szár-, levél- és bogyónekrózist idéznek elő. | A vírusnak sok gazdanövénye van. A kórokozó a fertőzött növény szövetnedvével és levéltetvekkel terjed. | Egészséges ültetőgumó használata, negatív szelekció, korai szártalanítás. Levéltetvek elleni védekezés. Ellenálló fajták nemesítése és termesztése. |
| Egész tenyész- időszakban | Baktériumos szártő- és nedves gumórothadás | A talajhoz közeli szárrészek feketén elrothadnak, a fertőzött hajtások elhalnak, a szár kihúzható a földből. A gumó részben, vagy egészen elrothad. Kezdetben dohos szagú, később másodlagos baktériumfertőzés következtében bûzös. A rothadás a tárolókban tovább terjedhet. | A baktériumok a fertőzött gumókban, növényi maradványokban telelnek át. A fertőzés szöveti folytonossági hiányokon: sebzéseken, drótféreg rágásokon, vagy légzőnyílásokon keresztül alakul ki. A hőmérsékleti optimum 20-26 °C. A tárolóban a rothadási folyamathoz a 10 °C feletti hőmérséklet és magas páratartalom szükséges. | Sérülésmentes betakarítás, tárolás. A tárolok fertőtlenítése. Az optimális tárolási hőmérséklet biztosítása, gumóválogatás. Egészséges ültetőgumó használata. Táblakiválasztás: a nedves mély fekvésû területek nem alkalmasak a termesztésre. |
| Egész tenyész- időszakban | Burgonyahimlő (Rhizoctonia solani) | A gomó héján apró, fekete szabálytalan álszkleróciumok vannak. Ezeket a héjról le lehet kaparni. A kihajtó csírák csúcsi része feketén elpusztul. A hajtáscsúcs alatt új oldalhajtásokat fejleszt a gumó, de ezek is elpusztulnak. A növény nem hajt ki, vagy több vékony, értéktelen szárat fejleszt. A levelek alulról felfelé sodródnak, elszíneződnek. A szár alapi részén fehér micéliumbevonat jelenik meg: „fehérharisnyájúság” | A gomba polifág. A talajban és a gumón is képes fennmaradni. A fertőzés gyakoriságát a sebzések növelik. A betegség kialakulásához a hûvös – 10-14 °C – nedves, kötött, magas humusz tartalmú talaj kedvez. | Egészséges, ép, himlőmentes ültetőgumó használata. Előhajtatás. A gyors és egyenletes kelés biztosítása agrotechnikai módszerekkel. Gumócsávázás. |
| Egész tenyész- időszakban | Burgonya levélsodródás (Potato leafroll luteovirus) | A levelek kanalasodnak, sodródnak, sárgulnak, fonáki oldalon vöröses elszíneződés látszik. A hajtásvégek merev tapintásúak. A beteg növények törpülnek. | A vírus mechanikailag nem vihető át. Levéltetvekkel és fertőzött ültetőgumóval terjed. | Egészséges ültetőgumó használata, korai ültetés, korai szártalanítás, levéltetvek irtása. Ültetőburgonya-előállításnál az izolációs távolság betartása, a fertőzött növények eltávolítása. |
| Virágzás után | Fuzáriumos gumórothadás és tőhervadás (Fusarium spp.) | A gumó köldök részén, vagy sérüléseknél besüppedő, barna, ráncos foltok alakulnak ki. Alattuk a gumó húsa barnul, üregesedik. A felületen fehér, rózsaszín, vagy sárgás, gyakran koncentrikusan gyûrûzött laza micélium fejlődik. A gumó nedves körülmények között elrothad, száraz környezetben elkorhad. Szántóföldön a fertőzött növények levele lankad, sárgul, majd a még zöld száron csüngve elpusztul. A gyökér és a gumó metszetében a z edénynyalábok barnák. | A meleg, magas páratartalmú tárolóban sérült szennyezett gumókon a betegség nagyobb gyakorisággal lép fel. A kórokozók hőmérsékleti optimuma 25 °C körül van. | Gumóválogatás, Egészséges ültető gumó használata. Sérülésmentes betakarítás és betárolás. Optimális tárolási feltételek biztosítása. |
| Gumóképződéstől kezdve | Sugárgombás varasodás (Streptomyces scabies) | A gumó héján egyenetlen felületû, ráncos, felszakadozó varas foltok alakulnak ki. A gumó húsában elváltozás nem látható. | A talajlakó baktérium a fiatal gumókat fertőzi a paraszemölcsökön keresztül. A kórokozó elsősorban a meszes talajokat kedveli, de semleges, sőt savanyú talaj pH mellett is fertőz. A megbetegedés mértéke könnyen kiszáradó talajokon nagyobb. | Egészséges ültetőgumó használata. Kerüljük a talajmeszezést! Erősen fertőzött területen ne termesszünk burgonyát. Öntözéssel csökkenthető a fertőzés valószínûsége. |
| A tenyészidőszak közepétől | Alternáriás szárazfoltosság (Alternaria solani) | A leveleken kerekded, 5-10 mm-es, erek által határolt, koncentrikusan gyûrûzött barna, száraz foltok képződnek. A foltok összefolyhatnak, az alsó levelek elszáradnak. A gumón nagy kiterjedésû, besüppedő foltok láthatók. A héj alatt a szövetek feketék, száraz korhadás lép fel. | A beteg gumókban a tárolókban, vagy a szántóföldön maradt fertőzött gumómaradványokban telel. A gomba meleg, száraz időjárás esetén elsősorban a legyengült állományt fertőzi. | A fertőzött növényi maradványok mély aláforgatása. Egészséges ültetőgumó használata. Jó tápanyag- és vízellátás. A burgonyavész ellen használt szerekkel végzett fungicides kezelés. |
Címlapkép: Getty Images
