A baromfitartással foglalkozó szakemberek többéves vagy évtizedes rutinjuknak köszönhetően nyilván tisztában vannak az alapvető, a telep hétköznapjait érintő munkafolyamatokkal. Az állomány egészségi állapotát számos tényező befolyásolhatja. Ezek egy részére a gazdáknak nincs közvetlen hatásuk, hiszen pl. a takarmány vagy a naposcsibe „készen” érkezik a telepre. Itt a bizalom a kulcsszó. Ezeket az elemeket most nem is célom vizsgálni, hiszen a rendszer „normális” működése feltételezi, hogy a szerződésnek eleget téve a telepre kiváló naposcsibét (megfelelően felszáradt, nem kelésgyenge, vakcinázott, szalmonellózistól mentes stb.) szállít a keltetőüzem, a silókba pedig kifogástalan takarmány (megfelelő beltartalmú, hőkezelt stb.) kerül. Megpróbálok inkább azokra a részletekre koncentrálni, amelyeket a gazdák tehetnek annak érdekében, hogy a nevelés végén a pénztárcájukban vagy a bankszámlájukon érezhessék a gyarapodást.

Az egyik legnagyobb problémát évek óta a szalmonellózis elleni küzdelem jelenti az ágazatban. Az egymást követő turnusok között az alombogár (Alphitobius diaperinus) is közvetítője a megbetegedésnek. Mivel a baromfitartásra szolgáló épületek egy része nincs a legjobb állapotban, ezért az alombogarak könnyen elbújhatnak a résekben, repedésekben. Az ellenük való védekezést tehát már az állomány elszállításakor meg kell kezdeni. Az egyik legjobb megoldás, ha a melegvérű állatokra nem ártalmas irtószerrel méregmezőt hozunk létre körben a falakon már az elszállítást megelőző napon. Az épületből eltávolított trágyát lehetőleg ne raktározzuk elszállításig a telepen, mert onnan az alombogár repülő alakjai könnyen visszakerülhetnek az istállóba.

Már a kitrágyázást megelőzően érdemes az ivóvízrendszert speciálisan erre a célra kifejlesztett vegyszer megfelelő koncentrációjú munkaoldatával feltölteni. Ahol saját kútról látják el a telepet, a víz kemény, és esetleg mikrobiológiailag terhelt, az ivóvízrendszeren keresztül pedig rendszeresen adnak az állománynak gyógyhatású készítményeket, ott feltétlenül javasolt az említett kezelést elvégezni.

A seprűtiszta állapotot követően a falakra tapadt szennyeződéseket mindenképpen el kell távolítani erre alkalmas, habosítható, lúgos kémhatású tisztítószerrel. Ennek hiányában hiába emelnénk a fertőtlenítő vegyszer koncentrációját, a kórokozók egy részét nem tudnánk elérni. A gazdaságosság és a kisebb mennyiségű szennyvíz keletkezése érdekében célszerű olyan tisztítószert használni, mely előtt nem kell a felületeket előáztatni.

Fontos megjegyezni, hogy a tisztítást követően már érvényesek az istállóba lépés szigorú szabályai, tehát kizárólag telepi munkaruhában, megfelelő lábbeliben, a kezek és a lábbelik alapos fertőtlenítését követően lehet a nevelőterekbe lépni. A következő munkafázis az újabb rovarirtás (az alombogarak ellen), ami a lárvairtó szerek padozatra és a falakra történő kijuttatását jelenti.

A felületek száradása után a sorban következő munkafázis az istálló felületeinek, a technológiai berendezéseknek a fertőtlenítése, melyet mindig hatósági engedéllyel rendelkező, igazoltan széles hatásspektrumú fertőtlenítőszerrel kell elvégezni. A felületfertőtlenítésre használatos vegyszerek akár habosítva, akár permetezve is kijuttathatók.

Ezután kerülhet sor az ún. adulticid irtószerek alkalmazására az imágó rovaralakok (pl. az alombogár kifejlett alakja, legyek stb.) ellen, melyet a teljes padozatra és a falak alsó harmadára érdemes permetezni.

Sajnos sok helyen az alomanyagot fedetlen helyen tárolják, így bealmolást követően az almot szintén fertőtleníteni kell. Erre kiválóan alkalmasak a melegködképző berendezések, melyek a kijuttatott fertőtlenítőszer oldatot órákig az istálló légterében lebegtetik. Természetesen az új állomány betelepítése előtt, a fűtés elindításakor a maradék fertőtlenítőszer gázosodásának elkerülése érdekében érdemes alaposan átszellőztetni az istállót a ventiláció segítségével.

Az itatórendszer megfelelő beállítása és a csepegésmentesség biztosítása az alom állapotára hat kedvezően, jelentősen csökkentve pl. a nedves alom okozta lábvégproblémák megjelenését.

A rágcsálóirtó állomásokat fel kell tölteni hatékony irtószerekkel, a csalétek kihelyezéséről naplót kell vezetni.

Betelepítés előtt a könnyebb takarmányfelvétel miatt érdemes csibepapírt teríteni a nevelőterekbe. A takarmánysilók feltöltését végző teherautó csak a megfelelően szigorú higiéniai rendszabályok betartását követően (alapos járműtisztítás és fertőtlenítés) hajthat a telep területére. Természetesen a szigorú rendszabályok (kéz- és lábbeli fertőtlenítés, telepi munkaruha) a telepre lépő személyek esetén is érvényesek.

Az említett munkafolyamatok célja a telepet fenyegető minden lehetséges biológiai veszély kiküszöbölése, a kritikus pontok folyamatos és következetes kontrollja. A napos-
állomány így a lehető legjobb feltételekkel indul, és a turnuson realizálható nyereség is elérhetővé válik.

Litz Tamás

A cikk szerzője: Litz Tamás