Kőrösi Zsolt, a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének tenyésztésvezetője előadásában beszámolt arról, hogy közel 176 000 termelés ellenőrzött Holstein-fríz tehén van hazánkban, 2010 óta azonos nagyságrendben. A közel 9000 kg laktációs termelés 3,7% zsír- és 3,28% fehérjeszinttel párosult 2013-ban. Az országos átlagban mért laktációszám sajnos 2,2-re csökkent, 438 napos két ellés között eltelt idővel. Ezeket a paramétereket javítani szükséges az ágazat jövedelmezősége érdekében. A szarvasmarhák küllemi bírálati szempontjai 2014-től új szempontokkal egészültek ki, melyek a csontminőség, tőgyállomány és a tejelő erősség. A tenyészérték-becslés területén egyre jellemzőbb genomikus tenyészérték-becslés tovább segíti a hazai szakmai munka fejlődését és világszínvonalon tartását. A tejpiac helyzetértékelésében elhangzott, hogy bár az előttünk álló időszakban kínálati piaci viszonyok mellett a nyerstej felvásárlási árak valószínűleg csökkenni fognak, a hazai támogatási szint növekedésével az ágazat működése fenntartható és a tejtermelők jövőbeni esélyei nem rosszak.
Ezen gondolatokhoz csatlakozott Prof. Dr. Popp József, a Debreceni Egyetem dékánhelyettese, aki részletesen bemutatta a világ szarvasmarha állományának és tejtermelésének alakulását. A tejhasznú tehenek száma, mely közel 265 millió egyed volt 2012-ben, erősen koncentrálódik. Ezen létszám 60%-a 9 országban és az EU-ban található. A fejlődő országok termelése 2010 és 2012 között meghaladta a fejlett országokét és a tejtermelés növekedésének 74%-át is fejlődő országok adják. A világ tejtermelése 740 millió tonnáról, 905 millió tonnára nő, 2022-ig, ez 23% bővülés (EU, India, USA és Kína részesedése 55%). A globális export a termelésnek mindössze 8%-a (Új-Zéland, EU, Ausztrália és az USA részesedése 70%). A tejtermelés jövőbeni volumeneit és földrajzi eloszlását tekintve tehát, az óceániai régió, az USA és Európa exportőri szerepe tovább nőhet. A tej- és tejtermékek keresleti-kínálati pozícióját elemezve az előadó kiemelte, 2022-ig vizsgálva a folyamatokat a következő országokban (térségekben) a kereslet meg fogja haladni a kínálatot: India, Kína, Délkelet-Ázsia, Közép-Kelet és Afrika. A kínálat meg fogja haladni a keresletet Új-Zélandon és Ausztráliában. A megtermelt nyerstej árának alakulását illetően fontos, hogy a termelői ár tendenciájában emelkedik, de jelentős árváltozásokkal kísérve. Az egyes térségek árai kiegyenlítődnek, a helyi termelési költségek alig számítanak, az extra költségek nem átháríthatóak a feldolgozóiparra.
Az EU 153 millió tonnás termelésével (2012-ben) a világ tejtermelésének 20%-át adja, a megtermelt tej 50%-ából sajt készül. Az EU-ban megtermelt tej 11%-a kerül exportra (ennek 13%-a Oroszországba). Hazánk az Európai Unió olcsóbb termelői országai között van 32,4 EUR/100 kg tejárral jelenleg. Tejhozamok tekintetében viszont a 7129 kg/tehén átlaggal az európai országok első harmadában szerepel hazánk (az EU-átlag 6618 kg/tehén).
Magyarország tej- és tejtermék-fogyasztási szokásai érdemben nem változtak, viszont a teljes mennyiség évről évre csökkenő tendenciát mutat (jelenleg 175 kg/fő). Nagyon alacsony a sajtfogyasztásunk, 5 kg körüli. A tejágazat részesedése a magyar mezőgazdasági termelésből 7%, az exportból 4% és az élelmiszerre fordított kiadásokból 14,3%. 26 ezer embert foglalkoztat a tejtermelő szektor és további 6400 főt a tejfeldolgozó ipar. A fogyasztás jelentős növekedésére valószínűleg sem itthon, sem az EU-ban nem számíthatunk stagnáló GDP-értékek mellett, és a fejlődő országok fogyasztásának növekedése is elsősorban jövőbeni GDP-jük növekedésének függvénye. Popp professzor úr nem kerülte meg a termelőket ma leginkább foglalkoztató kérdést, „milyen hatásai lesznek a jelenlegi földbirtok- és támogatáspolitikának”? A válasz nem volt optimista: az állatállomány- és foglalkoztatás csökkenése, vagyonvesztés és az ágazat gazdasági teljesítményének csökkenése is bekövetkezhet. Hiszen az 1200 hektár feletti gazdaságokban tenyésztik a tejelő tehenek 44,1%-át, sertésállomány 29,9%-át, 1800 hektár feletti gazdaságokban él jelenleg a tejelő tehenek 31,8%-a és a sertésállomány 24,7%-a.
A tejtermelés költségszerkezetének vizsgálata azt mutatja, hogy a magyar takarmányozási költségek magasnak mondhatók nemzetközi összehasonlításban, melyen változtatni szükséges az eredményesség növeléséhez.
A takarmányozási kérdésekre Dr. Orosz Szilvia takarmányanalitikai igazgató, az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. munkatársa, egyben a rendezvény állandó takarmányozási szakértője reagált előadásában. A 2014. évi betakarításból származó silókukorica minták eredményeinek értékelése jelenleg is zajlik még. Általánosságban elmondható, hogy a kukoricaszilázsok száraz- anyag-tartalma nagyobb részben tartozik az optimális 30–35% tartományba. Az idei év jó eredményeket hozott ezen kukoricaszilázsok szervesanyag-emészthetőségében, valamint a zöldtermések mennyiségi alakulásában átlagosan jó keményítőtartalom és NDF-tartalom mellett. A jó termelési eredmények eléréséhez fontos a kukoricaszilázsok szemroppantottsági (CSPS) értékének vizsgálata. Ezen a területen is látható pozitív elmozdulás az idei minták vizsgálatában. A megtermelt keményítő hasznosulása nem lehetséges rosszul roppantott tételekben.
A silókukorica helyzete legfontosabb tömegtakarmányként, azonban vizsgálandó a várható hazai klímaváltozás függvényében is. A hőmérsékleti szélsőségek (hőségnapok számának komoly emelkedése) és a csapadék eloszlásának kukoricatermesztés szempontjából is vizsgált kedvezőtlen változása (kevesebb vegetációs időben hulló csapadék) a jelenleginél differenciáltabb takarmányozási stratégiát indokol. Így a kukorica mellett a fűfélék, gabonaszilázsok, őszi-, valamint tavaszi keverékek termesztésére kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Adott paraméterekben (mindenek előtt az emészthető rost frakciókban) ezen alternatív tömegtakarmányok minősége akár jelentősen meghaladja a kukoricáét. Ezért fontos használatuk, de előállítási költségük is jelentősen magasabb lehet. Így összességében elmondható, hogy a silókukorica marad a legfőbb bázist adó tömegtakarmány, azonban időjárási és egyéb szempontok (eredményesség) miatt a differenciálás szükséges.
Az alkalmazandó tömegtakarmány stratégia főbb szempontjai: növekvő időjárási kockázatok, földterület kihasználtság (1 vagy 2 betakarítás évente), tejtermelési volumen, differenciált termesztési, silózási és takarmányozási rendszerek és a tejtermelés gazdasági hatékonysága.
A továbbiakban Bruno Pouzet, a Limagrain Europe európai marketingigazgatója mutatta be a Limagrain cégcsoport tevékenységét és eredményeit a világban és Európában. A Limagrain a szántóföldi növények tekintetében nyolc növényfajban végez jelentős kutatási/nemesítési tevékenységet. Ezek a kukorica, napraforgó, őszi káposztarepce, búza, durumbúza, árpa, hüvelyesek és a len. Éves globális árbevételének közel 13%-át fordítja kutatási célokra. 850 kutató dolgozik 51 nemesítő központban és 8 kísérleti állomáson.
Európában, ahol a silókukorica teljes vetésterületének 19%-án LG hibridek teremnek. Ezzel vezető szerepet tölt be a cég. A pozíció megtartása és további növelése csak úgy lehetséges, ha a Limagrain a silókukorica nemesítési programjában fő szempontként kezeli a termelendő végtermék mennyiségét és minőségét, a magas rostemészthetőséget és a keményítő bendőbeni lebomlását, valamint élő állatokon is folyamatosan bizonyítja, hogy a nemesített hibridjei rendelkeznek ezekkel a fontos és kiemelkedő képességekkel.
A tejtermelés jövőjét érintve elmondta, hogy a világ nyerstej és feldolgozott tejtermék igénye nő és a legfontosabb, legnagyobb volument produkáló feldolgozók nagy része európai. Ez biztosítja majd a jövőt Európa tejtermelői számára, hiszen az alapanyagot (tejet) ezen feldolgozók számára Európában kell megtermelni.
A konferenciát Lehel László, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézetének tudományos munkatársának előadása zárta. Ennek keretében a hallgatóság megismerhette a Limagrain LG 34.90 silókukorica hibrid tejtermelésre gyakorolt hatását. Az LG34.90 kukorica már szerepelt korábban is üzemi körülmények között végzett állatkísérletekben, ezért a meghívottak egy gyors áttekintést is kaphattak az elmúlt évek eredményeiről. A bevezetőben szó esett arról, hogy manapság már a silókukorica táplálóanyagainak emészthetősége áll a silókukorica nemesítők érdeklődésének középpontjában. Továbbá lényeges, hogy a nagy mennyiségben etetett silókukorica szilázs NDF-emészthetősége nagymértékben meghatározza a tejtermelést és a tehenek egészségi állapotát.
A konkrét eredményeket említve 2011-ben, illetve 2012-ben a Ménesbirtok Zrt. mezőhegyesi tehenészetében végzett kísérletekben az LG 34.90 hibridből készített szilázs etetésével 0,6, illetve 1,09 kg/nap/tehén többlet tejtermelés volt mérhető egy kontroll hibridhez képest. 2013-ban egy közép-magyarországi tehenészetben végzett kísérletben, a tehéncsoportban 4,8 kg/tehén/nap, és a 3,6 kg/üsző/nap többlettermelést sikerült mérni az LG 34.90 silókukorica hibrid etetésével egy kontroll hibridhez képest. Azonban ebben az esetben a két hibrid betakarítási szárazanyagtartalmában eltérés volt, amely a későbbi takarmányadag készítésekor kompenzálásra került.
Tehát az elmúlt három évben különböző időjárási viszonyok mellett, üzemi körülmények között is bizonyítható volt a Limagrain magas rostemészthetőségű kukoricahibridjeinek tejtermelésre gyakorolt pozitív hatása más hibridekkel összehasonlítva. Ez természetesen többlet árbevételben és a termelés eredményességének javulásában is mérhető volt.
