A feltett kérdésre teljesen egyértelmű a válasz: igen, az árpának van helye a köztermesztésben. Sőt mi több, igen fontos helye van: az árpa vetésterületét tekintve a 4. legfontosabb növényünk. Az egyetlen kultúrnövényünk, mely őszi és tavaszi vetésű formájában is jelentős vetésterülettel rendelkezik. Az utóbbi években a tavaszi árpa jelentősége csökkent, míg az őszi árpáé növekedett. Mi mozgatja ezeket a trendeket? Mondhatjuk azt, hogy a mostanában jelentkező szélsőségeknek az őszi árpa jobban ellenáll, és azt is, hogy őszivel nagyobb termést lehet elérni, mint tavaszival. Ez mind igaz, de a valódi mozgatórugó a piac. Ha a tavaszi sörárpát jobban megfizetnék, akkor ismét megnőne a területe.
Árpát söripari alapanyagnak vagy takarmánynak termesztünk. A sörárpa átvételi paramétereit a malátagyárak szabják meg. Ami ennél is fontosabb, hogy a felvásárlók az átvehető fajtákat is meghatározzák. Ezek többnyire a söripar igényeinek vannak alárendelve, nem pedig a termelői igényeknek. Az óriási fajtakínálatból ezért csak néhány fajta marad a végén versenyben, amelyeket a termelők és felvásárlók egyaránt elfogadnak. A takarmányárpa a sertés- és baromfitenyésztésben kiemelkedő jelentőségű nagy nyersrost és vitamintartalma, előnyös aminosav-összetétele miatt, és nem utolsósorban azért, mert az állatok szeretik az ízét.
Tavaszi vagy őszi?
Általában ez a kérdés nem így vetődik fel. Az országban szinte mindenhol lehet őszi árpát termelni, versenytársa nem a tavaszi árpa, hanem az őszi vetésű kalászosok és az utóbbi évtizedben egyre fontosabbá váló repce. Tavaszi árpa is mindenhol termelhető, de az ország jelentős részén kevesebb jövedelemmel kecsegtet, mint a kukorica vagy a napraforgó, így nem kifizetődő a termesztése. Van pár százezer hektár Magyarországon, ahol viszont valamilyen tavaszi kalászost a vetésforgóba muszáj elhelyezni, és vannak területek – vagy a kedvező klimatikus adottságoknak köszönhetően vagy egyszerűen csak azért, mert közel van a végső felvásárló –, ahol a tavaszi árpa versenyképes az őszivel. Ezek azok a területek, ahol érdemes tavaszi árpát termelni. Érdekes, hogy a tavaszi árpa viszonylag sok tápanyagot igényel rövid életciklusa alatt, és sokszor többet is adnak neki, mint a mostoha körülmények között termesztett őszi árpának. A tavaszi árpa többségét sörárpának, míg az őszi nagy részét takarmánynak termesztik.
Árpa vagy búza?
Érdekesebb feltenni azt a kérdést, hogy ha a vetésforgóba őszi kalászost kell elhelyezni, akkor az árpa vagy búza legyen. A válasz egyértelműnek tűnik, mivel a búzát lényegesen nagyobb területen termesztik. A személyes véleményem azonban az, hogy az árpa vetésterülete a búza kárára még növekedhetne. Az árpát jelenleg többnyire azokon a területeken termesztik, amiről azt vélik, hogy ott az árpa többet terem, mint a búza. A kalászosok közül a leggyengébb talajokon az árpa terem a legjobban. A gyenge talajokon sokkal kevésbé esik vissza a termése, mint a búzának. Mivel az árpát döntő többségében a gazdaságok a gyengébb területeiken termesztik, ráadásul kevesebb műtrágya használata mellett, ezért a megyei vagy országos termésátlagok azt mutatják, hogy az árpa kevesebbet terem, mint a búza. Pedig ez nem teljesen így van. Árpa intenzív viszonyok között is termelhető. Ismerek olyan termelőt, aki minden évben 6 tonna felett termel hektáronként és többször ért el 8 tonnás termést. Tavaly helyenként rekordtermések is voltak. Egy észak-alföldi kisparcellás kísérletben az egyik hazai fajta 11,41 t/ha termést adott, a 26 fajtás kísérlet átlaga 10 t/ha felett volt, ráadásul gomba elleni növényvédelem nélkül. Ezek az utópisztikusnak tűnő számok mutatják, hogy az árpának is lehet nagy termése. Ráadásul ezen a helyen az árpakísérlet termésátlaga magasabb volt, mint a búzakísérleté. 10 aranykoronás földben az árpa szinte biztosan többet terem, mint a búza, de ezt meg lehet csinálni 40 aranykoronás földben is. Nagy mennyiségű árpát termelni viszont nem könnyű, nagy technológiai fegyelem kell hozzá.
Nagy gazdaságok sokszor egyszerűen csak azért termelik, mert szeretnék minél hamarabb elkezdeni a betakarítást. Közepes és kistermelők a közepes és gyengébb talajaikon pedig azért vetik, mert a búzánál olcsóbban, a búzáét elérő vagy meghaladó termést kaphatnak. Ne feledjük, hogy az árpát kevesebb vetőmaggal, kevesebb műtrágyával és kevesebb növényvédelemmel termeszthetjük, mint a búzát. Az utóbbi években az árpának a piaca is, ára is jó volt. Jelenleg azonban nyomja a piacot a nagy mennyiségű takarmánybúza.
Korai vagy késői?
Tavaly és tavalyelőtt sok helyen előfordult, hogy az őszi árpát már ki is fizették, mire a búzát elkezdték vágni. Az én válaszom erre a kérdésre az, hogy a korai árpában nagyobb a fantázia, mint a korai búzában. A korai, középérésű vagy késői árpák között nem egyértelmű, hogy melyik terem többet: az egyik évjáratban az egyik, a másikban a másik. Mivel viszont búzában egyre inkább úgy tűnik, hogy a későbbiek teremnek többet, ezért ha bármi indokolja, hogy széthúzzuk a szezont, akkor azt korai árpával és későbbi búzával tudjuk megtenni.
Összefoglalva azt mondhatnám, hogy mind a tavaszi, mind az őszi árpának van helye hazánkban. Ha a kiadásokat vissza kell fogni, akkor az árpa az ideális növény. Könnyű a vetésforgóba beilleszteni, akár búza után is termeszthetjük. Intenzív termesztésnél azonban nagyon lényege s az egyes technológiai elemekre alaposan odafigyelni: a vetésidőn, vetőmagon, csávázáson, műtrágyázáson, növényvédelmen és a betakarításon sok száz kilót nyerhetünk vagy veszíthetünk.
A hivatalos hazai mezőgazdasági statisztikákon belül (KSH, NAK) nem találtunk olyan adatokat, amelyek a sörgyártáscélú és takarmánycélú árpatermesztést külön bontásban tartalmazzák. Az árpára vonatkozó statisztikák egyedül az őszi és tavaszi vetés alapján tesznek különbséget.
Az elmúlt években őszi és tavaszi árpából összesen 260–280 ezer hektárról 3,8–4 t/ha hozammal évente 1 millió tonna körüli mennyiség került betakarítása. Ezen belül az őszi árpa termésmennyisége 650–800 ezer tonnát, a tavaszi árpa termésmennyisége 250–320 ezer tonnát tett ki.
A piacon elérhetőek őszi vetésű sörárpa fajták is, azonban elmondható, hogy söripari célra jellemzően a tavaszi vetésű árpát használják fel. Hosszabb időtávot vizsgálva jól látható, hogy a hazai árpatermesztés kissé visszaszorulóban van, ami elsősorban a tavaszi vetésű árpát érinti.
A csökkenő tavaszi árpa területek helyét általában a kukorica és a napraforgó veszi át. Ennek legfőbb okai gazdasági természetűek. Igaz, hogy sörárpából Európa-szerte komoly hiány van és a sörárpa ára jóval meghaladja a takarmányárpa árát, de a sörgyártás különleges minőséget követel meg, amely komoly termelésiköltség-növekedéssel jár.
Növeli a sörárpa-termesztés kockázatát az is, hogy ha nem felel meg a sörgyár minőségi igényeinek, még takarmánynak is nehéz eladni. A sertés- és baromfitartók csak nyomott áron veszik meg, ilyenkor nem versenyképes a kukoricával szemben. A sörárpatermesztés visszaszorulását ez a piaci bizonytalanság is magyarázza.
Az őszi és tavaszi árpa elmúlt évekre vonatkozó adatait a mellékelt táblázatok tartalmazzák.
A hazai árpatermesztés főbb adatai (forrás: KSH)
Fontos, hogy minősített, fémzárolt vetőmagot vessenek a gazdák!
Magyarországon a kalászos fajok esetében a felújítási arány, azaz a minősített, fémzárolt vetőmag használata nemzetközi mércével is magas színvonalú volt a 2000-es évek közepéig, aminek köszönhetően a gabonatermelés stabil ágazatává vált a magyar mezőgazdaságnak. Ilyen előzmények után megdöbbentő és aggasztó az az adat, hogy amíg az árpa vetőmag-felújítási aránya európai uniós országok túlnyomó többségénél 50% vagy annál kedvezőbb, addig Magyarországon 2013. év őszén alig érte el a 31%-ot. Tavaszi árpánál pedig még alacsonyabb.
Ez a káros folyamat már 2004 óta tart, pedig a nem fémzárolt, az árutermesztésből meghagyott és visszavetett mag használata többletmunka-ráfordítást, minőségvesztést, az ismeretlen vetőmagminőség okozta megnövelt magmennyiség miatt többletköltséget, a visszavetett magban előforduló kórokozók és gyommagvak miatt pedig megemelkedett növényvédelmi kockázatot és költségeket jelent.
Ezzel szemben fémzárolt vetőmaghasználat alábbi előnyökkel jár:
Termésátlag szorosan a búza mögött
Az előző szerzők által vázolt felfelé araszoló és az őszi árpa esetén a búzáét közelítő országos termésátlagok növekményéből 30%-ot szoktak a növénynemesítésnek (fajtaváltásnak) tulajdonítani.
Az új fajtákat kísérletes kipróbálás és állami elismerés után lehet értékesíteni. Ez akkor is így van, ha az Európai Unió közös fajtakatalógusának fajtái látszólag állami kontroll nélkül juthatnak hazai piacra. Ezen fajták esetében a fajták kipróbálását más tagországok intézményei végezték el.
A hazai fajtavizsgáló intézmény, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatósága része a fejlődés mozgatóinak. Az őszi árpa fajtajelölteket három évig, a tavasziakat két évig vizsgáljuk kisparcellás fajtakísérletekben. Ennek eredményeként 2014-ben 70 tavaszi árpa és 74 őszi árpa fajta szerepelt a nemzeti fajtajegyzéken. Minden tekintetben változatosabb az őszi árpák csoportja: kettő- (a nemzeti fajtajegyzéken 32 fajta) és hatsoros (szabályos hatsoros 1 fajta és szabálytalan hatsoros 41 fajta), korai és középérésű, sör- és takarmányárpa típusok léteznek.
A fajtaváltás ütemének érzékeltetésére a mellékelt táblázatban kategóriánként bemutatjuk a fajtabejelentések és az állami elismerések számának alakulását az utolsó öt naptári évben.
Az adatok jelzik, hogy 2011 óta nem kaptunk hazai tavaszi árpa bejelentést és a külföldi bejelentések száma is lecsökkent. A külföldi bejelentők minimális számban kizárólag söripari célra jelentenek be. A piaci okokat a társszerzők részletesen tárgyalták.
A tavaszi árpa fajtakísérletekben vizsgált tulajdonságok: a termőképesség, állóképesség, kalászolás időpontja, ezerszem tömeg, hektoliter tömeg, betegségekkel szembeni ellenálló képesség (kötelezően felvételezendő a gabonalisztharmat, a hálózatos levélfoltosság, és a helminthospóriumos levélcsíkoltság) az érésidő és a hektoliter tömeg.
A söripari minőség vizsgálata a nyersfehérje-tartalom és az osztályozottság mérését jelenti.
Az őszi árpa fajtabejelentések száma 2010-től 2012-ig csökkent, majd ismét emelkedni kezdett. Ezen számokon belül a söripari célra bejelentett fajták száma hasonló mozgást mutat. A aláhúzással jelölt sörárpa bejelentések között egy-egy hatsoros kalásztípusú fajta van.
A hazai bejelentések száma az összes bejelentésen belül 2010-től 2013-ig csökkent, majd ismét emelkedni kezdett.
Az állami elismerést kapott fajták száma őszi árpánál 2013-ra és 2014-re kettőre csökkent.
Az őszi árpa fajtakísérletekben vizsgált tulajdonságok hasonlóak a tavaszi árpáéhoz, de természetesen kiegészítve a nagyon fontos télálló képességgel.
A takarmányárpák minőségét csak a szem nyersfehérje-tartalmával jellemezzük, az őszi sörárpáknál a tavasziakhoz hasonlóan a szemek osztályozottságát is mérjük. (Lásd a táblázatot)
Árpa vetőmag-szaporítási területek
2014-ban 6212,8 hektárra nőtt az őszi árpa vetőmag-előállító terület nagysága a tavalyelőtti 4793,1 hektárral szemben. Az őszi kalászosok közül legnagyobb mértékű, közel 30 százalékos területnövekedés azzal magyarázható, hogy az árunövény piaci ára kedvezően alakult az elmúlt 3 évben a jó takarmányárak, illetve külföldi megkeresések miatt. A növekedés annak is köszönhető, hogy az elmúlt két évben fajtabemutatókon, különböző szakmai fórumokon, médiákban már kiemelt helyet kaptak a fémzárolt vetőmaghasználat vitathatatlan előnyei. A kalászos növények közül ezen faj vetőmagja iránt volt a legnagyobb kereslet európai uniós csatlakozásunk óta.
2004. év óta tartó tavaszi árpa szemleterület-csökkenés 2012-ben megállt. Az utóbbi 50 év legkisebb szaporító területének számító 2012. évi 2376 hektáros terület az elmúlt két évben meghaladta a 2600 hektárt (2014: 2603,9 ha). A nagymértékű visszaesésben ennél a fajnál a fémzárolt vetőmaghasználat visszaesése mellett a malátagyárak körüli átalakulások is szerepet játszottak.
Fajtaszám
A vetőmag-szaporító területekre európai uniós csatlakozásunk óta jellemző negatív tendenciákkal szemben a szaporításokban szereplő fajták száma viszont nőtt 2004 óta. A magyar termelők ugyanis már nemcsak a Nemzeti Fajtajegyzékről választhatnak fajtát, hanem az összes európai tagország fajtalistáiból összeállított Európai Fajtakatalógusból is. Egyre több ismeretlen fajta kerül kipróbálásra, ami az európai fejlett országokban jól bevált ajánlati fajtalista hiányában nagy termesztési kockázattal járhat, különösen olyan szélsőséges évjáratokban, mint például az idei. A fajták választásához fel kell hívnunk egy fontos különbségre a figyelmet. A Nemzeti Fajtajegyzéken szereplő fajták átlagosan három évig szerepelnek magyar állami fajtakísérletekben. Az európai katalógusban szereplő fajták pedig más – esetleg Magyarországtól teljesen eltérő – termesztési körülmények között bizonyították minőségre, illetve mennyiségre vonatkozó tulajdonságaikat.
Fajták tengerében való termelői eligazodáshoz segítséget nyújthat a VSZT és a GOSZ szervezésében elindult Posztregisztrációs Fajtakísérletek eredményei, valamint állami fajtakísérletekben szereplő fajták esetén a NÉBIH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóságának Fajtakísérleti szakterületének eredménysora is.
Árpa esetén a termelők nagy része a Magyarországon állami kísérletekben bizonyított fajtákban bízik továbbra is. Őszi árpa esetén a szaporított 51 fajtából 34 db fajta a Nemzeti Fajtajegyzéken és jóval kevesebb, csak 17 db szerepel az EU Fajtajegyzéken. Tavaszi árpa esetén a 28 db szaporított fajtából pedig csak 7 db található az európai Fajtakatalógusban. A mellékelt táblázatokban szereplő legelterjedtebb fajták adják őszi árpa esetén az összterület 75%-át, tavaszi árpa esetén pedig a 93 százalékát.
Várható fémzárolások
Az elmúlt évek keresletét alapul véve a 2014. évi vetőmag-előállító területek és nagy termések következtében nem várható hiány tavaszi kalászos vetőmagok esetén. Azonban a lecsökkent területek miatt keresettebb fajták vetőmagja esetén hiányok előfordulhatnak.
A világ árpatermelése igen erősen ingadozik, és e növénynél – ellentétben a búzával vagy a kukoricával – nem beszélhetünk sem a kereslet, sem a kínálat növekedéséről az elmúlt bő egy évtizedben: míg a 2002/2003–2004/2005 közötti időszak globális átlagtermése 144 millió tonna volt, ehhez képest a 2012/2013–2014/2015 közötti gazdasági évek átlaga előreláthatóan csupán 138 millió tonna. Összehasonlításként: búzából 583 millió tonnáról a legfrissebb becslések szerint 699 millió tonnára, míg kukoricából 648 millió tonnáról 948 millió tonnára ugrott a világ termelése.
Nem csak a világ, de a legnagyobb árpatermelő, az Európai Unió kibocsátása sem nőtt az elmúlt években, 50–60 millió tonna között hullámzott (a 2008-ban feljegyzett mindenkori rekord egyébként megközelítette a 66 millió tonnát). Az EU árpatermelésének több mint felét mindössze három tagországban, Franciaországban, Németországban és Spanyolországban takarítják be. Ha ezekhez hozzáadjuk az Egyesült Királyság, Lengyelország és Dánia árpatermését, már a közösségi output háromnegyedénél járunk. Magyarország kevesebb, mint 2 százalékkal részesedik az EU árpatermeléséből.
Az Európai Unióban évi mintegy 36 millió tonna árpát használnak fel takarmányozásra (ennek 40 százalékát Németországban és Spanyolországban etetik fel az állatokkal), közel 10,5 millió tonnát malátagyártásra, további bő egymillió tonna kerül egyéb élelmiszeripari felhasználásra, 250 ezer tonnából pedig Németországban és Lengyelországban gyártanak bioetanolt.
A globális árpapiac viszonylag egyszerűen felvázolható: a nemzetközi forgalomba kerülő összes árpa több mint egyharmadát Szaúd-Arábiába hajózzák be, másik harmada Kínában, Japánban és Iránban talál vevőre. A szaúdi beduinok az évi 7–10 millió tonna import árpa 98 százalékát hagyományosan szemestakarmányként etetik fel juhaikkal, kecskéikkel és egymillió körüli teveállományukkal. Az összes árpaexport 80 százaléka az Európai Unióból, Ausztráliából, Oroszországból és Ukrajnából származik, míg az évi 5 millió tonna körüli sörárpaexport háromnegyedét Ausztrália, Kanada és az EU dobja a világpiacra.
Magyarország az intra-EU árpaexportban Franciaország, Németország, Dánia és az Egyesült Királyság mögött az 5. helyen állt 2011–2013 között évi 400 ezer tonna körüli átlagmennyiséggel (ez azonban 5 százaléknál is kisebb részarányt jelent a közösségen belüli árpakereskedelemben). Harmadik országokba irányuló, néhány tízezer tonnára tehető exportvolumene ugyanakkor csupán a 15. helyre volt elég, részaránya itt százalékokban ki sem fejezhető. Pedig – ha a piaci pletykáknak hihetünk – arab vevők akár több százezer tonna takarmányárpát is elvinnének Magyarországról egy-egy szezonban. No de ki rendelkezik Magyarországon ekkora árualappal?
Magyarországon az EU-csatlakozás óta 15 százalékkal csökkent az árpa területe, elsősorban az olajnövények javára. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet reprezentatív tesztüzemi adatai szerint az őszi árpa termelésének ágazati eredménye a meghatározó árutermelő gazdaságoknál a 2011–2013 közötti hároméves időszak átlagában 7 százalékkal maradt el a búza, 20 százalékkal a kukorica, valamint 40 százalékkal a napraforgó és a repce ágazati eredményétől. A tavaszi árpa termesztésének ágazati eredménye ugyanezen időszakban 15 százalékkal volt kisebb a búza, 27 százalékkal a kukorica, 45 százalékkal a napraforgó és a repce ágazati eredményénél.
A takarmányárpa mindenkori keresletét nagyban befolyásolja annak olajmagdarákéhoz viszonyított ára. A sörárpa ára nem csak a termésmennyiség, hanem a fehérjetartalom függvénye is, ami a hazai éghajlati adottságok mellett egyik szezonról a másikra számottevően változhat. Magyarországon a söripar évi 100–150 ezer tonna malátára tart igényt, de jellemzően egyre több pótló anyagot használ fel. Ráadásul a legnagyobb (multinacionális) gyártók inkább az őket Európa-szerte (központilag) kiszolgáló, kiegyensúlyozott minőségű alapanyagot biztosítani képes külföldi szállítóikra támaszkodnak.
Dr. Murányi István, mint árpanemesítő
A hazai árpanemesítés helyzete
Őszi árpa
Az 1900-as évek elején az őszi árpa termesztését csupán marginálisnak tekinthetjük, elsősorban a nem megfelelő termésbiztonsága miatt. Viszont a benne rejlő többlethozam lehetősége megindította a nemesítését. Kezdetben az egyedkiválasztás, majd a lényegesen hatékonyabb keresztezéses nemesítés dominált. E korszak kiemelkedő fajtái a Lédeci Beta és a Horpácsi kétsoros.
Az egyre jobban intenzifikálódó mezőgazdaság követelményeinek azonban az akkori fajták már nem feleltek meg, elsősorban nem megfelelő szárszilárdságuk és télállóságuk miatt. A 60-as, 70-es években megindult a nemesítési munka az adott termesztési színvonalnak és termesztői igényeknek megfelelő új nemesítvények előállítására, ami egyértelműen sikerre vezetett.
A nemesítői tevékenység Szegeden (Táplánszentkereszt), Martonvásáron, Karcagon és Kompolton folyt. A nemesítési célkitűzések az árpa gyengébb tulajdonságai és a termesztés kihívásai szerint kerültek kitűzésre: termőképesség, termésbiztonság, télállóság, szárszilárdság, szárazságtűrés, koraiság, gomba- és vírusbetegségek elleni rezisztenciák permanens javítása (szinten tartása), minőségre történő nemesítés.
2004–2014 között Kompolton 11 db, Karcagon 2 db, Táplánszentkereszten 1 db hazai nemesítésű őszi árpa fajta került elismerésre. Az új fajták egyre nagyobb termőképességgel, megbízhatóbb télállósággal és rezisztenciával rendelkeznek. Az állóképesség tökéletesítése továbbra is jelentős feladatot ró a nemesítőkre. Kompolton, a Fleischmann Rudolf Kutatóintézetben igyekeztünk a különböző talajadottságoknak és termelői igényeknek megfelelő fajtákat előállítani. Nemesítvényeink között megtalálhatók a kétsoros és a hatsoros típusok, a koraiak és középérésűek, a takarmány- és sörárpa típusok is.
Magyarországon az őszi árpa termesztők jelentős része használja ki a korai érésű fajták előnyeit. A korai betakaríthatóság jelentős munkaszervezési és beruházási előnyt, korai takarmányt, illetve bevételt, másodvetési lehetőséget jelent. Hazánk nemesítő helyei kiváló korai génkészlettel rendelkeznek, szemben a nyugati országokéval, ahol hasonló minőségű korai fajtákat eddig nem tudtak előállítani, a déli országok korai fajtáinak általában a télállóságuk nem megbízható. Ezt az értékünket mindenáron meg kell őrizni. A nemzetközi tendenciáknak megfelelően a '90-es években nagy elánnal erősítettük meg az őszi sörárpa nemesítésünket. Az erőfeszítések eredményre vezettek, sajnos a tavaszi árpánál leírt okok miatt az eredmények kellő hasznosítása elmaradt.
A hazai árpanemesítés jövőjét nem érzem biztonságban. Az egyik bástya, a Kompolti Kutatóintézet sorsa szerényen fogalmazva is bizonytalan. Az intézet a Gyöngyösi Főiskolához tartozik 2000-től. Azóta az intézet költségvetési támogatása szinte teljes egészében nem Kompoltra kerül felhasználásra. Az intézet jelenlegi finanszírozása nem teszi lehetővé az alkotói munkát. Fajtabejelentés 2010 óta nem történt. A 2014-es fajtalistán a 33 hazai őszi árpából 24 db kompolti nemesítésű. Ennek a potenciálnak az elvesztése valószínűleg nem pótolható. Ma talán még nem késő ezt a folyamatot megállítani.
Valószínűleg kisebb gond, hogy a GK KHT megszüntette a Táplánszentkereszti Állomáson az árpanemesítést és csak Szegeden folytatja. A hazai eredményeket gyarapíthatja a szegedi Agromag Kft. bekapcsolódása a nemesítésbe.
Tavaszi árpa
A hazai tavaszi árpa nemesítése sajnos a cukorrépa és több más növény sorsára jutott. Az utóbbi 10–15 évben a magyar tavaszi árpa, benne a sörárpa-nemesítés Táplánszentkereszten (GKI) és Kompolton egyre jobb eredményeket ért el. A nemesítési célok az őszi árpáéhoz hasonlóak, de a sörárpa minőséget a termőképességgel azonos szinten kell kezelni.
Sajnos a rendszerváltást követő privatizáció következtében minden malátagyár külföldi kézbe került, akik a profitkoncentráció érdekében a saját, illetve a hozzájuk közel álló külföldi nemesítőházak fajtái termését dolgozzák fel.
A korábbi években a sörárpa körzetek egyik legjövedelmezőbb ágazata a tavaszi árpa termesztés ezután bérmunkára korlátozódik, az is jelentősen megkurtított területen.
Dr. Murányi István, mint árpatermesztő
Az árpatermesztés és jövedelmezőség sarokpontjai
Őszi árpa
Belátható időn belül az őszi árpára egyértelműen szüksége van a magyar mezőgazdaságnak. Több szerző által kimutatott tény, hogy a közepes és a gyengébb adottságú területeken az őszi árpa jövedelmezőbben termeszthető az őszi búzánál és a többi gabonafélénél is. Potenciális termőképessége nagyobb a búzáénál, alacsonyabb országos terméseredménye a gyengébb termőhelyének tudható be.
A termesztésének energiaigénye kisebb a búzáénál, növényvédelmi és műtrágyázási igénye szerényebb, termése szárítást nem igényel.
Az őszi árpa a jövő növénye lehet, mivel a nagy termést adó gabonafélék közül a legszárazságtűrőbb. A szélsőséges tenyészidőszaki hőmérsékletet is jól tolerálja, alacsony az asszimilációs minimuma és magas a maximuma. A kukorica melegkedvelő növény, de az asszimilátumok beépülése 28–30°C-on megszűnik, míg az őszi árpának 36°C-ig pozitív a rátája.
Az árpa kiváló, szinte nélkülözhetetlen takarmánya a sertéseknek, amit egzakt etetési kísérletek és egészségügyi tapasztalatok bizonyítanak. A legfejlettebb sertéstenyésztő É-ÉNY-i országok receptúráiban az árpa 60% felett szerepel, hazánkban meg sem közelíti ezt az értéket.
A kérődző állatoknak is elsőrendű abraktakarmánya. Fehérjetartalma 4–6%-kal is meghaladhatja a kukoricáét.
Az utóbbi években az őszi árpa közvetlen az aratás után, jó áron értékesíthető volt. Saját részre termesztve is olcsó takarmányt jelent. Közülük több gazdaság szívesebben termel 7 t/ha árpát, mint 10 tonna kukoricát.
Az őszi árpa a vetésforgóba jól beilleszthető, szükség esetén búza után is vethető. Dr. Szalai György kísérleti eredményei szerint az őszi árpa igényesebb a jó talajmunkára, mint az előveteményre.
Az őszi árpa szerepét a kis és közepes gazdaságokban az is növelheti, hogy az ún. „zöldítési” követelmény növényfaj diverzifikációs pontja az őszi árpát külön fajnak tekinti a többi kalászostól, így a búzától is. Az őszi árpa vethetősége megkönnyíti e követelmény teljesítését.
Az őszi árpa stabil jövedelmezőséggel termeszthető megfelelő fajta-, terület kiválasztással és hozzáértéssel.
A faj ökonómiai jövedelmezőségi határa (támogatás nélkül) megközelítőleg 4 t/ha termés, 40 000 Ft/t értékesítési ár és 160 000 Ft/ha termelési költség figyelembe vételével.
A jelenleg listán lévő fajtákból több is képes közepesnél intenzívebb viszonyok között a 6–8 t/ha termésre. Az eredményes termesztés alapja a fajta megbízhatósága. A fajták kiválasztásánál ügyeljünk az alábbiakra:
legyen összhangban a várható terméssel az állóképesség. Gyengébb talajra jó lehet az extenzívebb, gyengébb állóképességű fajta, aminek kiváló a termésbiztonsága és szárazságtűrése. Jó talajra az intenzívebb fajta való.
A hőmérséklet emelkedése ellenére a télállóbb fajtákat válasszuk ki. Senkinek sem hiányzik akár ötévente sem egy 50–80%-os kifagyás.
Széljárta területen érdemes a kisebb kalászsúlyú, szilárdabb kalászszerkezetű kétsoros árpát vetni.
Lehetőleg a gabonavírusokkal szemben a közepesnél jobban ellenálló fajtákat termeljük. A nagy fertőzések elkerülésére ne vessük korán az árpát.
Az őszi árpa vetési optimuma szűkebb a búzáénál, ezt célszerű figyelembe venni. A vetőágy minőségére, beéredettségére igényesebb az árpa a búzánál. Az árpát nemcsak vetni kell ősszel, hanem ki is kell keltetni, mivel fejlődési ritmusa gyorsabb a búzáénál, már ősszel bokrosodik, késői kelésnél termésdepressziót szenved.
A betegségekkel szemben ellenállóbb fajtát válasszunk (lisztharmat, hálózatos levélfoltosság, szeptória, rinchospóriumos foltosság stb.)
Hajlamosító körülmények esetén a legtöbb fajta már kora tavasszal jelentős hálózatos levélfoltosságot mutathat, közülük legveszélyesebb a Pyrenophora teres. Szinte a teljes termést megmenthetjük egy korai, nem is csúcsárú, de a betegségre hatékony készítménnyel, ami a többi betegségtől, köztük a lisztharmattól is megvédi állományunkat.
Az eredményes termesztés fontos előfeltétele a hatékony készítménnyel csávázott fémzárolt vetőmag használata.
A fentieket és más tapasztalatokat figyelembe véve jelenleg jövedelmező őszi árpa termesztést folytathatunk, ezért is emelkedett az őszi árpa vetésterülete a korábbi évek 180 ezer hektárjáról 220 ezer ha-ra.
Tavaszi árpa
A 100 000 ha alatt termesztett tavaszi árpa nemzeti fajtajegyzékén 56 külföldi és 14 hazai fajta (ebből 11 a kompolti) jelenti a bőséges elméleti fajtaválasztékot, hiszen a termelő csak azt a fajtát értékesítheti, amelyikre a feldolgozóval termeltetési szerződést köt. Ezért a termelőnek elég gyenge a tárgyalási pozíciója a vetőmag- és a végtermék ár megállapításakor. Az eredményes termesztés alapfeltétele a jó szerződés, a sörárpatermesztés helye, a fajta, a korai vethetőség.
A nemesítésben ma is és a jövőben is a legfontosabb célunk a termőképesség és a termés stabilitásának fokozása. E fajban különösen jellemző a tenyészidő és a szemtermés mennyiség pozitív összefüggése. Az utóbbi években tapasztalható volt, hogy a mindenáron való termésnövelésnek az lett az eredménye, hogy az árpafajták hosszabb tenyészidejűek, későbbi érésűek lettek. Ennek következményeként aratási idejük jóval kitolódott. Azt gondoljuk, hogy hazánkban hagyománya is és jövője is van a korai fajták termesztésének, amelyek a gyakori tavasz végi, nyár eleji aszálytól kevésbé károsulnak, takarmányminőségüket jobban megtartják. Ezért mi a középkéseiek mellett ilyen fajták előállítására is törekszünk. Az abiotikus stresszeknek (fagy, hősokk, aszály, gyengébb táperejű szikes, sós, vagy savanyú talajok) ellenálló genotípusok nagy értéket jelentenek, s ha ezeket és a fontosabb biotikus stresszfaktoroknak ellenálló alapanyagokat jól kombináljuk, akkor számíthatunk megfelelő alkalmazkodóképességgel bíró új fajták minősítésére. Multifaktoriális kísérleteink is e célt szolgálják. Árpában a szárerősség javítása örökzöld téma marad, s ez most az új, bőtermő, jelentős kalásztömegű vonalak szelekciójában különös hangsúlyt kap. A termőképesség optimalizálásában a jövőben fontos szerepet kaphatnak a nagy hozamú, bár kevésbé bokrosodó 6-soros és a legújabb 2-soros (erősen bokrosodó) típusok rekombinánsai. A haploid technikák alkalmazásával a nemesítésben ma korábban jutunk kiegyenlített vonalakhoz, de többéves és több termőhelyen végzett szelekciónak, a jól kivitelezett, több talajtípuson beállított többismétléses kísérleti rendszereknek is a holnap nemesítésében egyre nagyobb jelentősége lesz. Biotikus faktorok közül az utóbbi években gyakran lép fel epidémia-szerű Pyrenophorás levélfoltosság (P. graminea és P. teres egyaránt). Ez akár 30-40%-os terméskiesést is okozhat. A felhasználható fungicidek – különösen a P. teresre – nem elég hatékonyak s a tünetek megjelenésekor már nemigen tudják megállítani a terjedési folyamatot. Bár elsődleges feladatunknak tekintjük a Pyrenophorának ellenálló fajták előállítását, azonban szükség lenne hatékonyabb gombaölő szerekre is. Azt is látjuk, tapasztaljuk, hogy mind a génbankokban, mind a világ-fajtagyűjteményekben kevés az olyan rezisztenciaforrás (különösen is tavasziban), amit a keresztezésekben fel tudnánk használni. Emellett figyelemmel kell lennünk árpában is a rozsda-, a fusarium- és a vírusos betegségeknek jól ellenálló típusok kiválogatására, megtartására.
A beltartalom fokozása az egészséges, nagy, kitelt szem előállításával kezdődik, s ezért a szem fizikai paraméterei egyre fontosabbak a szelekciós munkánkban. Az árpa a beltartalom, különösen is a fehérjetartalom szempontjából egyedi növény, mert ha előállítunk egy bőtermő fajtát kifejezetten alacsony fehérjetartalommal és jó osztályozottsággal, az jó sörárpa lehet, de egy másik nagy termőképességű fajta magas fehérjetartalommal nagy értéket jelent a takarmányipar számára. Azt, hogy egy árpa söripari, malátázási célra megfelelő-e, kívánatos volna ha a hatóság a malátagyárral mondatná meg (vagy teljes mértékben az ő módszereik alapján vizsgálná be), hisz ott dől el, hogy mely fajták alkalmasak e célra. A söripari és takarmányipari mutatókon túl a bioaktív anyagok növelése (dietikus rostok, beta glucan, karotinoidok, tokolok stb.) árpában is jelentős munkát fog adni programjaiban. Ez irányba is nyitottunk és bízunk, hogy az első, magas hozzáadott értékű alapanyagok pár éven belül a sikeres szántóföldi teszteket követően állami bejelentésre kerülhetnek.
Napjainkban a mezőgazdasági termelésnek már nem csak a mennyiségi igényeket kell kielégíteni, hanem számtalan minőségi elvárás mellett egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a termelés fenntarthatóságára, melynek szerves része a környezetkímélő technológiák alkalmazása. Szemtanúi lehetünk az időjárás egyre gyakoribb szélsőséges változásainak. Ez nemcsak termesztett növényeink alkalmazkodóképességét teszi próbára, hanem kórokozóik egyre gyorsabb változását is előidézi. Nem kivétel ez alól az árpa sem, mely hazánkban a harmadik legfontosabb kalászos gabona. Termesztése gazdaságilag jelentős, mivel felhasználása sokrétű. Fontos szerepet tölt be a takarmányozásban, a söriparban és egyre nagyobb teret hódít a humán táplálkozásban is. A szerteágazó igények kielégítése újabb és újabb fajták nemesítését teszi szükségessé. A növénynemesítés egyik fontos feladata a környezethez jól alkalmazkodó és a kórokozókkal szemben ellenálló fajták előállítása. Ez mérsékli a növényvédő szerek használatát, mely környezetvédelmi szempontból igen fontos, valamint a termesztés költségeit is csökkenti. Ezen igényeknek elsősorban a hazai környezetben nemesített fajták tudnak megfelelni.
Az árpatermesztés eredményességét számos betegség veszélyeztetheti. Hazánkban eddig a legjelentősebb a vírusok okozta törpülés, és az árpalisztharmat volt, azonban az elmúlt években egyik legsúlyosabb betegséggé a hálózatos levélfoltosság vált. Jelentős termésveszteséget okoz, mely elérheti akár a 40%-ot is, ráadásul a termés minőségét is negatívan befolyásolja, csökkenti a magvak szénhidrát-tartalmát, méretét, teltségét, ezermagtömegét és hektoliter súlyát. A hálózatos levélfoltosság okozta károkat jelentősen befolyásolja a termesztett fajták érzékenysége és az időjárás. A betegség már ősszel megjelenik az alsó leveleken. Az enyhe tél, mint az elmúlt és az idei évben, lehetővé teszi a kórokozó áttelelését és kora tavaszi gyors terjedését. A csapadékos időjárás kedvez a további terjedésnek. A fertőzött növényeken keletkező spórák új fertőzést indítanak, a tenyészidőszak végén pedig a szemek is fertőződnek, ami a betegség csávázatlan vetőmaggal történő terjedését okozza. Ezért nemesítési programunkban kiemelt szempont a hálózatos levélfoltosság elleni betegség ellenállóság növelése.
A betegség ellenállóság mellett fontos a fajták megfelelő táplálóanyag tartalma. A takarmányárpa fő erénye a magas fehérjetartalom. Az árpát leggyakrabban szemestakarmányként használják, azonban alkalmazható, mint zöldtakarmány valamint pillangósokkal alkotott takarmánykeverék, melynek nagy a fehérjetartalma valamint emészthető és strukturális rostokban gazdag termék.
Ezen igények kielégítésére a jó termő- és állóképesség mellett magas fehérjetartalmú, betegségekkel szemben ellenálló takarmány- árpák nemesítését tűztük ki célul a martonvásári Mezőgazdasági Intézetben, melynek árpanemesítési programja szinte egyidős az intézettel.
Az árpa nemesítésének és termesztésének jövője nézetünk szerint vitathatatlan, viszont az abban felfedezhető változásokra és orientációkra a célpiacok és a piaci tendenciák ismerete képes csak választ adni. Termelői szinten az árpával szemben támasztott piaci követelmények erősen befolyásolják az árpatermesztéshez kapcsolódó döntéseket. Sőt, fontos azt tisztázni, hogy miben fogalmazható meg az árpatermesztés hasznossága, milyenek az árugabonával szembeni igények, a minőséggel szemben támasztott követelmények és milyen az így előállított alapanyag piacossága.
Mindezeknek az árpatermesztésre ható tényezőknek a formáló hatása jól érzékelhető a nemesítés aktivitásában és az abban megfogalmazott célkitűzésekben. Véleményem szerint a hazai árpater- mesztés átalakuláson ment és megy keresztül, melyet érzékelhetően egyre inkább a konkrét felhasználói piacra termelés jellemez, melyben a minőségnek, a fajta preferenciának kitüntetett szerep jut.
Túlhaladtunk már azokon az időkön, amikor a 11,5% nyersfehérjetartalom alatti és jó osztályozottságú termés megléte elegendő volt ahhoz, hogy az árumag sörárpának járó pozitív bonifikációban részesüljön és végül valamelyik malátázóban váljon a sörgyártás alapanyagává.
A régmúlt, ún. „szerencseközpontú” árpa termesztése napjainkra a speciális minőségi követelmények miatt „céltudatos és piacorientált” söripari és takarmány árpatermesztésre válik szét technológiai és fajtaválasztási szempontból egyaránt.
Cégünk árpafajtáinak nemesítésében mindig is érzékelhető volt a céltermelésre – takarmány- vagy söripari – és a magas minőségi elvárásokra való nemesítés kettőssége. Ezért egymással párhuzamosan működő, de a speciális célterületekre fókuszáló (pl. különleges minőségű v. vírusrezisztens fajták) nemesítés eredményeképp a korszerű fajták és hibridek nyújtanak ma megoldást az árpater- mesztés aktuális elvárásaira. A nemesítés aktivitását tekintve kétsoros, több- és hatsoros változatokkal dolgozik, mely értékmérőben ezen a szinten még nem tesz nagy különbséget. A hat- v. több soros és a kétsoros árpafajták között megtalálhatóak a söripari kritériumoknak messzemenően megfelelő ajánlások csakúgy, mint a takarmánytermelésre legalkalmasabb megoldások is. A többsoros árpákban a kétsorosokhoz képest viszont a legtöbb esetben jelentős a genetikai termőképességből fakadó nagyobb produktivitási hajlam – különösen, ha őszi változatról van szó –, melynek a gyakorlat számára egyértelműen van üzenete, azaz ezen a szinten már érzékelhető a változatok közti különbség.
Elsősorban a bőtermő, takarmányminőséget adó fajták esetében találkozunk a többsoros változatokkal, melyeknek az abrakot fogyasztó állatállomány várható növekedésével véleményem szerint stabil a jelenléte a szántóinkon. Az elmúlt évtizedben hazai körülmények között még nagy arányban szerepeltek a döntően tavaszi- és kétsoros árpafajták akkor, ha a söripari termesztési cél elérése volt fontos, de napjainkban a nemesítés eredményeképp az osztályozottsági mutatók javulásával az őszi- és többsoros árpák is egyértelműen beléptek a söripari minőséget biztosítani képes legkiválóbb fajták sorába. A német és a francia árpatermesztésben, napjainkban már 70–75%-ban az őszi többsoros, bármely célterület minőségi követelményeit is teljesítő változatok terjedtek el.
A nemesítéstől függetlenül a sörárpa árumagpiacon viszont „farkastörvények” uralkodnak, mely a termelés szerkezetére, fajtahasználatára, orientációjára is kihat. A söripar és malátázók termeltetési rendszerben dolgoznak, mindenkor ajánlati fajtajegyzéket tesznek közzé, melyben – jelzem, fajtatulajdonosként – jó legalább egy kiváló fajtával szerepelni. Tehát a gazda termelhet önállóan sörárpát, a nemesítő pedig számos fajtát nemesíthet, de a végfelhasználó számára nem az a sörárpa, aminek a minőségi paraméterei a söripari felhasználással összeegyeztethetőek, hanem az, amelyiknek minőségi paraméterei megfelelőek és egyértelműen abból a preferált fajtakörből kerül ki, amelyet a sörgyár ajánlati fajtalistáján megtalálunk. Tehát napjaink sörárpa termesztése minőségi- és termeléstechnológiai szempontból az árpatermesztés egy nagyon speciális ágazata.
A takarmánykeverőkben az árpa árumag felvásárlásakor jóval egyszerűbb a helyzet, a megfelelés, hiszen csak néhány minőségi paraméter meghatározó, a fajtahasználat nem kötött, tehát a gazdálkodó szabadabban cselekedhet és azt a genotípust választja, amelyiket a legjobbnak tartja területén.
Az árpakereskedelem jellegzetességei, mutatói
Az árpa Magyarországon a kukorica, a búza és a napraforgó után a negyedik legnagyobb területen, mintegy 250–300 ezer hektáron termesztett kultúránk, amely területen az elmúlt évtizedben váltakozó sikerrel, 0,95–1,4 millió tonnát termeltek meg a magyar gazdák évente.
Főként takarmány alapanyagként használjuk, emellett a sör- és malátagyártás nyersanyaga is. Mivel e két termelési cél alapján, egymás rovására alakul ki a vetésterület, így az egymáshoz viszonyított arányuk évről évre változik. Az állatállomány csökkenésével az elmúlt időszakban az árpa őszi vetésterülete folyamatosan zsugorodott. Jó hír, hogy évek óta először 2014-ben újra 200 ezer hektár felett került elvetésre őszi árpa. Takarmány alapanyagként elsősorban a 3 milliós sertésállomány takarmányozásában megkerülhetetlen a maga 20–30%-os bekeverési arányával.
Belföldi felhasználása mellett – takarmány alapanyagként – néhány könnyen és olcsón mérhető paraméter alapján beárazható, jól forgalmazható exportcikk. A takarmányárpa keresett termék szokásos piacainkon, mintegy 300–400 ezer tonna kerül exportálásra évente hazánkból.
A sör- és malátagyártás alapanyagaként már nem ennyire egyszerű a helyzet. A megtermelt készletnek hosszú paramétersornak kell megfelelnie ahhoz, hogy piacra juttatható legyen. A rendelkezésre álló fajták (mint például a Scarlett tavaszi árpa, vagy a Vanessa őszi árpa) azonban jó alapot adnak a termeléshez. Érdekesség, hogy korábban a sörárpa-termesztés a tavaszi fajták irányába tolódott, azonban az elmúlt időszak fogyasztói igényeinek változásával, az ízesített sörök fogyasztásának fellendülésével párhuzamosan az ezek előállításához elégséges minőségű alapanyagot biztosító őszi sörárpák részaránya emelkedett és tovább emelkedhet.
Amennyiben az elmúlt termésévet vesszük górcső alá, a következőket tapasztalhatjuk. Az előre kötések magas áron történtek, 48–50 ezer forint/tonna áron, takarmányárpák esetében a termelő telephelyén. A piaci ár követve a terméseredményeket mind mennyiség, mind minőség oldalról folyamatosan csorgott lefelé és telephelyen (tekintetbe véve a pontos helyeződést) 36–38 ezer forint/tonna körül érte el az alját az elmúlt évben.
2015 elején nagyrészt a kukoricánál bekövetkezett DON toxin problémának és annak köszönhetően, hogy a takarmánykeverők Európa-szerte mintegy 6 millió tonnával tervezték csökkenteni a felhasznált kukorica mennyiségét, az árpa ára ugrásszerűen emelkedett és telephelyen újfent elérte akár a 45 ezer forint/tonna árat.
A sörárpapiac a 2014-es termésre már az aratás időszakában telített volt, az előrekötés időszakában kialakult magas, tonnánkénti 60–62 ezer forintos áraknak és az ebből következő előrekötés volumennek köszönhetően. Az aratás környékén az árak stabilizálódtak, őszi fajták esetében 44–46 ezer forint körül alakultak. A tavaszi fajtákért 4–8 ezer forinttal fizettek többet a feldolgozók.
Véleményem szerint az árpa átlagos években eredménnyel ter- meszthető, jól kialakított és alkalmazott termesztéstechnológia mellett. A kiváló minőségű inputok, célirányosan fejlesztett genetikai alapok, és a biztos átvevő piac miatt hosszú távon helye van a köztermesztésben. Tekintve az őszi árpafajták jó szárazságtűrő képességét, részaránya az összes vetésterület vonatkozásában akár emelkedhet is.
A rendszerváltást követően a mezőgazdasági termelés struktúrája jelentősen átalakult, ami érintette a magyar sörárpatermelést is. A hazai sörárpa termőterület, ezzel együtt a termésmennyiség is, az 1990-es évek elejétől csökkenő tendenciát mutatott, kiegészülve azzal, hogy a malátagyárak minőségi követelményei is szigorúbbá váltak.
A hazai termelők szempontjából az értékesítési biztonság nagy mértékben csökkent a 2008-as válságot követően, mivel az akkoriban Magyarországon működő három malátagyárból napjainkban már csak egy üzemel. Ennek ellenére a sörárpák hazai termelésére folyamatos igény van keresleti oldalról, a korábbi hazai felvevőpiac mellett pedig hangsúlyozottan megjelentek az exportvevők is, ami kompenzálni tudta a hazai kiesést. Jelenleg az éves keresleti mennyiség hozzávetőleg 200.000 tonnára tehető, cégünk is jelentős tételt, mintegy 40.000 tonnát vásárol exportra évente. A megtermelt áru a betakarítást követő 2-3 hónapon belül nemcsak elkel a piacon, hanem a vevők többsége el is szállítja azt, felszabadítva ezzel a termelők raktárkapacitását.
Mivel minden év más képet mutat, nehéz pontos adatokat közölni, de a hazánkban megtermelt és eladásra felkínált összes sörárpa mennyiségnek körülbelül a 40–50%-a felel meg a minőségi alapkritériumoknak (pl. osztályozottság – 85–90%, fehérjetartalom – 11,5%). Fontos azonban kiemelnem, hogy a felvevőpiac egyik szelete ragaszkodik csak az alapvető minőségi kritériumokhoz, míg társaságunk kompromisszumkész a legtöbb minőségi paramétert tekintve.
Cégünk kiemelt feladatnak tartja a termelők szempontjából is könnyen elérhető, újabb, jó minőséget adó tavaszi- és őszi árpafajták bevezetését, mivel tavaszi sörárpából a hazai termelési viszonyoknak megfelelő új fajtákat hiányoljuk, őszi sörárpából pedig még a jelenlegi fajtakínálatot sem tartjuk kielégítőnek. Ezzel kapcsolatban már megtettük az előzetes lépéseket, több őszi sörárpafajtát is nagyüzemi termelésben próbálunk ki az idei szezonban, továbbá keressük az újabb tavaszi árpafajtákra vonatkozó lehetőségeket is.
Rendkívül lényegesnek tartjuk a globális piaci folyamatok elemzését, beleértve az európai és a hazai terméskilátásokkal, különböző fajtákkal, azok teljesítő képességével kapcsolatos információk gyűjtését, feldolgozását, amelyet a termelői kapcsolatrendszerünk felé is rendszeresen továbbítunk. Ez elsődlegesen az előkötéseknél, illetve a már betakarított termények kereskedelménél nyújt jelentős segítséget társaságunk és a velünk együttműködő termelők részére. Általunk ők is jobban átlátják a piaci folyamatokat, valamint ezen információk birtokában kölcsönösen előnyös szerződéses feltételekhez juthatunk.
A megfelelő szakértelemmel, odafigyeléssel termesztett őszi és tavaszi sörárpának van helye a hazai termelők vetésszerkezetében, hiszen a ma elérhető, intenzív, malátaüzemek és sörgyárak által elfogadott fajták extraprofitot biztosítanak a termelőink számára, annál is inkább, mivel az előállítási költségük relatíve alacsonynak mondható.
Cégünk a Mezőmag Kft. és az általa integrált gazdálkodók 2800 ha területen folytat gazdálkodást Békés megye északi részén, Szarvason és környékén. Volumenében a Dél-Alföld legnagyobb kalászos vetőmag-előállító gazdasága vagyunk.
Fő tevékenységünk a szántóföldi növénytermesztés, ezen belül is őszi és tavaszi kalászos gabona vetőmag-előállításával foglalkozunk. A feldolgozást saját vetőmagüzemünkben végezzük, amely évi 4-5000 tonna kapacitású és csávázva, fémzárolva értékesítjük a vetőmagokat. Ezentúl a vetésforgó figyelembe vételével napraforgó (olaj, étkezési, madáreleség), őszi káposztarepce, borsó, fénymag, hibrid- és árukukorica, lucerna is megtalálható, többségében ezekből is vetőmagot állítunk elő.
Termőhelyi adotts
