A tavaszi munkákra készülő gazdálkodók az ország négy településén bővíthették elméleti és gyakorlati ismereteiket a GABONAFORGÓ 2015 Regionális Workshop nevű rendezvényeken. A Gabonakutató Nonprofit Kft. által szervezett fórumokon új ismereteket hallhattak a résztvevők többek között a kenyérgabonák árkockázat-kezelésének előnyeiről, az integrált növényvédelem legfrissebb tapasztalatairól, az okszerű tápanyagellátás gyakorlatáról, a szegedi kukoricahibridek és búzafajta kínálatáról, valamint a sikeres szójatermesztés technológiájáról.
Magyarország erőssége mindig a minőségi búza volt, mára azonban egyre nagyobb a takarmánynak való kalászosok aránya – e szavakkal köszöntötte többek között a Siófokon megjelent gazdákat Szilágyi László ügyvezető igazgató. Ez nem jó irány, tette hozzá. Egyes nyugati gabonafajták magyarországi térnyerése mellett sokféle búzafajta fellelhető évről évre a termőföldeken, ideális esetben olyan fajták, amelyek igazodnak térségünk sajátos ökoszisztémai adottságaihoz. A 90 éves múltra visszatekintő szegedi kutatóintézet tucatnyi olyan búza vetőmagot kínál, amelyeket kifejezetten a hazai viszonyokra nemesítettek, így képesek kihasználni a termőföldek előnyös tulajdonságait és egyben képesek szembeszállni a helyi klíma okozta kihívásokkal, illetve sikeresen megbirkóznak a kártevőkkel és a legtöbb kórokozóval. A jó minőség magas terméseredménnyel párosul, együttesen pedig kiszámítható jövedelmezőséget kínál a termesztőknek.
A Mezőség déli nyúlványán elterülő szántókon a rövid tenyészidejű szegedi fajták hozzák a legnagyobb sikereket. Ezt már Pájtli József, a közelmúltban Baross László-emlékéremmel kitüntetett tamási gazdálkodó mondta. Kifejtette, a szárazságtűrő fajták akár egy aszályos évben is jó hozammal és elvárt minőséggel fizetnek, de csak a fajtának megfelelő időben és módon végrehajtott szántóföldi műveletekkel, amely párosul a növény fejlődési igényének megfelelő tápanyagellátással, hiszen a vetőmagokban rejlő képességek leginkább a hozzájuk tartozó tudással együtt képesek gazdasági előnyt biztosítani. Egy kukorica, búza, de bármely haszonnövény esetében őrizzük meg a tenyészidő végéig a növény zöld levélfelületét – javasolta –, amelynek kulcsa, hogy ismerjük a talajainkat, az adott növény fejlődési ívének tápanyagigényét, különösen ügyeljünk a foszfor, kálium, magnézium, nitrogén és a kalcium felvehetőségére, és ne feledkezzünk meg például a cink, a bór kijuttatásáról.
Az európai nagy búzatermesztők legutóbbi teljesítményét, valamint a gabonaforgalom alakulását, illetve a külpiacokra szánt magyar búzakészletek értékesítési tapasztalatait Fehérvári Gábor, a Cargill kereskedelmi igazgatója összegezte. Javaslatait érdemes megjegyeznünk. Szorgalmazta a termelői integráció mielőbbi létrehozását, a fajtakörök szerinti homogén kupacolás igényét, a termelő-kereskedő-végfelhasználó kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot, azzal a megkötéssel, hogy a döntő szót mindig a végfelhasználó mondja ki egy fajtaválasztásról. Úgy fogalmazott, egy „rossz” búzára is akad kereslet, így a kérdések kérdése, hogyan alakul az értékesítésre szánt termés jövedelmezősége.
A szegedi búzanemesítés irányítója, Cseuz László főosztályvezető a minőségi búza termesztésének létjogosultságát vázolta előadásában. Emlékeztetett rá, a magyar fajták magas genetikai potenciállal bírnak, képesek nagy termésre. Például Szombathelyen hektáronként 13 tonna súlyú tritikálét arattak legutóbb. A magyarországi termésátlagok fejlődése a rendszerváltozás idejéig lényegében párhuzamos volt a francia és a német eredményekkel. A kárpótlással létrehozott kicsi birtoktestek, a túlzottan takarékos növényvédelem és tápanyag-felhasználás nagy törést okozott a terméseredményekben. Megőriztük azonban a koraiságot és a jó minőséget. Az új termést óbúza áron lehet értékesíteni. A sokszínű fajtahasználatból kiemelkedik a legnagyobb vetésterületet elfoglaló GK Csillag és a mögötte álló GK Békés, illetve az újnak számító GK Körös, amelyről tartják, hogy ellenáll a legtöbb gondot okozó gombabetegségeknek, és nem riad meg a fuzáriumtól sem, miközben 9 tonnát terem, a minősége az A1 és A2 között várható. Sorra születtek az újabb fajták is, így a szárazságtűrő GK Berény, a tömör szárbelű GK Szilárd, a prémium extezográfos energiával rendelkező GK Ígéret.
Ez utóbbi is korai, úgy tűnik, hogy a levélbetegségekkel szemben ellenálló.
Petróczi István Mihály osztályvezető NKP tartamkísérletekkel igazolta, hogy nemcsak a búza minőségét lehet javítani, hanem a mennyiség is növelhető, ha a növény igénye szerint műtrágyázunk. Mint mondta, egy nemesítő igyekszik visszafogott tápanyag-felhasználásra is alternatívát kínálni, hiszen a piac nem mindig fizeti meg a minőséggel járó többletköltséget. 1982–2014 közötti adatokkal bizonyította, hogy legjobb eredmény egy 180-60-60-as nitrogén-foszfor-kálium dózisban érhető el. Kicsivel kevesebb lesz a termés a 120-60-60-as mennyiség esetén. A kevésbé intenzív termesztésben a 90-30-30 arány a gyakorlat, illetve a 60-30-30-as – az előbbi esetben kezd éledni a terméstöbblet. Mindezzel szemben, aki csak nitrogént szór a magok alá, akkora eredményt ér el, mint ha egy 0-0-0 gyakorlatot követne. Vagyis – összegzett a kutató –, ha csak kizárólag nitrogént juttatunk ki, olyan termést érünk el, mikor egyáltalán nem trágyázunk.
Hazánkban a szója termesztése, mint lényeges fehérjeforrás, az utóbbi években fokozottan előtérbe került – mondta a siófoki fórumot záró előadásában Virágné Pintér Gabriella kereskedelmi igazgató, aki ismertette a szójatermesztés technológiáját, bemutatta az ígéretes szegedi szójafajtákat, közte a kimagasló terméssel fizető Pannónia kincsét.
Bálint Tóth János
A cikk szerzője: Bálint Tóth János
