A történet igaz, és akár drámai analógiát is mutathat a neonikotinoid hatóanyagú szerek ellen folytatott hadjárattal. Az elmúlt két évben komoly médiaháború zajlott a neonikotinoid hatóanyagú rovarölő szerek méhek egészségére és környezetére kifejtett hatásairól. Jelen cikkünkkel megkíséreljük, hogy hiteles képet adjunk arról, hogy mi történt és mi történik a neonikotinoid csávázás körül, szem előtt tartva, hogy a technológia a méhekre vonzó kultúrákban való visszaállítása, s így minden ezzel kapcsolatos kijelentés, állásfoglalás, őszinte felelősségvállalást kíván a vita valamennyi szereplőjétől.

Termelői tapasztalatok a neonikotinoidok nélkül

Általánosságban elmondható, hogy a neonikotinoid hatóanyagú rovarölő csávázó szerek kiemelkedő szerepét a két éves felfüggesztés elmúlt időszakának mezőgazdasági tapasztalatai igazolták. A fiatalkori kártevőkkel szemben védtelen csíranövények károsodása miatt a napraforgó és repce területeken jelentős tőhiánnyal küzdöttek az intenzív mezőgazdaság mellett elkötelezett termelők.

Átfogó vetőmag-ágazati felmérés készült a 2014. évi őszi káposztarepce állományok rovarok által elszenvedett kártételeiről. A tradicionális repcetermő területről (Heves, Borsod, Vas, Zala, Somogy, Baranya megyék) 2014-ben 88 ezer hektár reprezentativitással készült felmérésben az alábbiak voltak tapasztalhatóak:

• Az őszi időszakban az országos vetésterület 50-60%-án több alkalommal is inszekticides beavatkozással kellett élni, ha a termelők el akarták kerülni a komolyabb gazdasági károkat. November közepéig átlagosan két állománykezelésre volt szükség.
• A repcebolha, és ezzel párhuzamosan a különböző földibolha fajok rendkívül nagy kárt okoztak, kelés után tömegesen lepték el a repcetáblákat. Jellemző kártételük a sziklevelek és az első levélpárok lyukasztgatása, ami az asszimilációs felület csökkenéséhez, a korai vetések esetében állománypusztuláshoz vezetett. Emiatt őszi káposztarepcét sok esetben újra kellett vetni. Az első állománypermetezés a repce 2 leveles állapotában legtöbbször még „fekete földre” ment.
• A repcedarázs álhernyója is jelentős károkat okozott a csendes, napsütéses őszi időjárás következtében. A legnagyobb kárt a II-III. stádiumban lévő hernyók karéjozása okozta a fiatal növényekben.
• A mocskospajor a repcében is nagy gondot okozott, elsősorban azokon a helyeken, ahol az elővetemény tarlóját nem ápolták kellően, és emiatt erős gyomosodás következett be.

A termelőknek az álománykezelések miatt megnövekedett növényvédelmi költségen kívül óriási pluszenergiát jelentett az állományok folyamatos szemlézése, a kártevők csapdázása, monitorozása és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a megnövekedett kártevő kezelések környezeti kockázatát sem.

Magyarországon 20 évvel ezelőtt engedélyezték az első neonikotinoid csávázó szert, majd a technológia terjedésével a 2000-es évektől a fenntartható, intenzív mezőgazdasági termesztés fontos, sok területen kihagyhatatlan technológiai elemévé vált a neonikotinoid csávázás. A felhasználás 20 éves időszakában az engedélyokiratok szigorú előírásait betartva nem mutatkozott elfogadhatatlan kockázat a magyarországi méhpopulációra nézve.

A felfüggesztés felülvizsgálata

A felfüggesztés ellen több EU tagállam kormánya – köztük vezető szerepet vállalva Magyarország és Európa neves egyetemei és szakértői tudományos eredményekkel alátámasztva vállalták és vállalják azt az álláspontot, hogy a neonikotinoid csávázás a rovarkártevők elleni állománykezelésekhez viszonyítva szignifikánsan alacsonyabb környezetterhelést jelentett, ugyanakkor kiemelkedő társadalmi és gazdasági hasznot eredményezett.

A bizottság a neonikotinoid csávázó szerek méhpopulációra gyakorolt tényleges hatásának tisztázása érdekében részletes és tudományos eredményekre alapozott tanulmányt kért az EFSA (az EU tudományos testülete) szakértőitől. Egy ilyen mélységű tanulmány elkészítése azonban sokkal hosszabb időt és egységes kockázatbecslési módszereket igényelt volna.

Az Európai Bizottság a 485/2013 számú EU Bizottság végrehajtási rendeletével (2013. május 24.) három neonikotinoid hatóanyagot függesztett fel (clothianidin, imidacloprid és a thiametoxam). A két éves tilalmat az azóta jelentős kétségeket támasztó tudományos vizsgálati jelentés alapján vezették be, mely szerint a neonikotinoidok alkalmazása „közvetlen hatással van a méhekre”. Az EFSA jelentése adathiányt állapított meg a méhekre való biztonságosság egyértelmű igazolása tekintetében egy olyan kockázatelemzési módszertani útmutató alapján, mely az értékelés időpontjában nem volt hatályban és a mai napig nem fogadták el a tagállamok. Jelenlegi formájában történő elfogadhatóságát pedig a mai napig vitatják.

A 2013 áprilisában életbe lépett méhekre vonzó kultúrák neonikotinoid csávázásos technológiájának tilalmára vonatkozó végrehajtási rendelet határideje ez évben lejár. A tagállamok hatóságainak valamint a gyártóknak lehetősége nyílik az elmúlt két évben elvégzett szabadföldi monitoring vizsgálatok eredményét benyújtani és kérni a korábbi adathiány miatti tilalom felülvizsgálatát. A tiametoxam hatóanyag biztonságos felhasználása a méhek szempontjából többéves szántóföldi monitoring eredményekre alapozott. A felfüggesztést megelőzően több millió hektáron vetettek tiametoxammal csávázott vetőmagot, de egyetlen egy megalapozott visszajelzést sem kaptak a hatóságok, amely a méhpopulációra gyakorolt negatív hatást igazolta volna.

Néhány hangadó egyén és csoport továbbra is ennek ellenkezőjét hangoztatja, riadalmat okozó cikkek jelentek meg a felfüggesztést megelőzően és az elmúlt két évben is. Irreálisan magas dózisokra és a méhek túlzott, a gyakorlattól eltérő kitettségére alapozott egyéni kutatások eredményeit tették közzé.

Angliában, ugyanúgy, mint hazánkban is, a neonikotinoid hatóanyag kevésbé hatékony szerekkel történő kiváltása következtében a rovarkártevők igen jelentős kárt okoztak a kelő félben levő repcében 2014-ben. Emiatt a kérdés ismét a kutatócsoportok látókörébe került. Norman Carreck, a Nemzetközi Méh Kutató Egyesület vezetője és egyben a Sussex-i Egyetem méhkutatója a Times-ban ez év januárjában megjelent cikk szerint azzal vádolta Dave Goulson kollégáját, hogy irreálisan magas imidacloprid dózist alkalmaztak a poszméheken végzett laboratóriumi vizsgálatokban és emiatt kapták a neonikotinoid csávázás elfogadhatatlan méhkockázatát alátámasztó eredményeiket.

Több – a felfüggesztést alátámasztó – laboratóriumi kísérletet hivatalosan átvizsgálva kiderült, hogy a kutatók növényvédő szerrel táplálták a méheket, ahelyett, hogy a valós táplálkozás-viselkedési mintának megfelelően, hosszabb időperiódust vizsgáltak volna a méhek csávázásból adódó tényleges kitettsége mellett. A felülvizsgálat jelentése szerint ez olyan, mintha „azt vizsgálnánk, hogyan hat az emberi szervezetre egy egész üveg whisky 1 óra, 24 óra vagy ennél hosszabb idő alatti elfogyasztása.” A jelentés legfontosabb megállapítása azonban nem is tudományos, hanem hatástani kérdésben fogalmazódott meg. Carreck szerint a 2 éves időintervallumra kiszabott európai tilalom többet ártott, mint használt, mert a termelők kénytelenek voltak korszerűtlen növényvédő szerekhez nyúlni, így lényegesen megnövekedett a környezeti terhelés.

Goulson professzor tagadja, hogy a gyakorlatban alkalmazottnál magasabb dózist alkalmazott. Állítását azzal támasztotta alá, hogy néhány kísérleti termőterületen a nektárban és pollenben mért hatóanyag-mennyiség magasabb volt, mint amit ő a méhek etetésére alkalmazott. Szerinte a tilalmat a felfüggesztés hatálya után is érvényben kellene tartani.

Mi is történik valójában?

A csávázással a neonikotinoid hatóanyag a vetőmag felületét, a vetőmagot bevonja, majd a növény csírázásakor és kezdeti fejlődése során a hatóanyag szétterjed annak szöveteiben, így a korai kártevők ellen nincs szükség permetezésre. A fiatal növényeket károsító rovarok a táplálkozás során veszik fel a neonikotinoid hatóanyagot, amely a rovarok központi idegrendszerére fejtik ki hatását, a kártevő rovarok bénulását, majd pusztulását okozza.

Európai méhkutatási eredmények azt mutatják, hogy a 80 éve regisztrált 26 poszméh faj közül kettő tűnt el és hat faj területi elterjedése csökkent. A méhkolóniák egyharmada 2007 és 2012 közötti teleken hullott el, amikor a neonikotinoid csávázás még nem volt elterjedt technológia. Méhész szakértők is az áttelelési és a méhbetegségek okozta pusztulást tekintik elsődlegesnek.

2013-ban és 2014-ben a Nemzeti Élelmiszerlánc Biztonsági Hivatal is vizsgálta a magyarországi méhpusztulások okait. A méhpusztulások okai között Magyarországon is a patológiai tényezők (Varroa sp., Nosema) szerepelnek első helyen. Második helyen a kedvezőtlen időjárási körülmények találhatóak, úgy mint a nedves, hideg tavasz, száraz ősz okozta pollenhiány. Az éhező méhek fogékonyabbak a betegségekre. A növényvédő szerek használatából adódó méhpusztulásokat a szabálytalan – nem az engedélyokirat előírásainak megfelelő – használat okozza. A vonatkozó európai kutatások eredményei alapján meg kell állapítani azonban, hogy az okirati előírásoknak nem megfelelő növényvédő szer használatból adódó méhpusztulási esetek az előző két okhoz képest kisebb számban fordultak elő.

A neonikotinoid csávázás Magyarországon is húsz éves múltra tekint vissza. A kukorica-, a napraforgó- és a repcecsávázás széles körű elterjedése mellett a hazai felmérések szerint az EU tagállamok között Magyarország méhsűrűsége az első helyen áll (11 kaptár/km2).

A neonikotinoid csávázás méhekre vonzó kultúrákban való visszaállítása nagy felelősségvállalást kíván a mezőgazdaság valamennyi szereplőjétől. Az engedélyokiratok rendkívül körültekintő értékelést követően kizárólag a biztonságos felhasználás tényét igazolva kerülnek kiadásra. A biztonságos növényvédő szer használat azonban a felhasználón múlik, akinek a biztonsági előírásokat maradéktalanul be kell tartania. A csávázás minősége, a pontos dozírozás, a leporlást minimumra szorító csávázási technológia ugyanúgy kulcskérdés, mint a vetés során az esetlegesen leporló növényvédő szer maradék elsodródásának megakadályozása. Erre vonatkozóan a kukorica és napraforgó csávázására engedélyezett készítmények okirataiban kötelező előírásként szerepel a pneumatikus vetőgépek esetében a deflektor használat. A neonikotinoid csávázás újraengedélyezése nagymértékben függ a kockázatcsökkentő korlátozások betartásától, így a mezőgazdaság szereplőinek közös érdeke a pneumatikus vetőgéppark deflektorral való felszerelése.

A magyarországi döntéshozók európai és hazai fórumokon egyaránt többször kinyilvánították határozott álláspontjukat, miszerint a neonikotinoid csávázás a kockázatcsökkentő előírások betartásával biztonságos és fontos eleme a fenntartható mezőgazdasági termelésnek. A döntés azonban az EU tagállamok közös döntése, így valamennyien nagy figyelemmel és reménykedve várjuk a felfüggesztésről szóló végrehajtási rendelet határidejét és az azt követő eseményeket. Bízunk benne, hogy a neonikotinoid csávázási technológia alkalmazása ugyanúgy folytatódhat, mint a bevezetőben említett Disney rajzfilm, ugyanonnan, ahonnan a technológia alkalmazása megszakadt.

József Csilla

Regisztráció és Stewardship vezető, Magyarország

Bíró János

igazgató,

Technológiai Támogatás és Fejlesztés, Közép- és Délkelet-Európa Syngenta

A cikk szerzője: Bíró János