A szója rohamos térhódítása óriási környezeti károkat okoz különösen Brazíliában, ahol értékes természeti területek beszántásával nyernek teret a termelés fokozásához. A szója az egyik felelőse az Amazon irtásáért, ami felületének egyötödét vesztette el az elmúlt 40 évben.
A kiemelkedő élővilággal ékeskedő Cerrado szavannában pedig egy Angliának megfelelő területet vontak művelés alá a szójatáblák kialakításához. Mindezt azért, hogy a 10 ezer kilométerrel arrébb elhelyezkedő kínai és európai hizlaldákban kielégítsék a jószágok fehérjeszükségletét.
Derűlátásra ad okot, hogy a nagyobb jóléttel megáldott országokban slágertéma a környezetvédelem. Egyre több szervezet, illetve élelmiszeripari cég tűzi zászlajára a fenntarthatóságot. A szójatermelés fenntarthatóságának kérdéskörét feszegette a Proterra Alapítvány által szervezett konferencia is, amit a holland illetékességű non-profit szervezet tavaly ősszel rendezett Hamburgban immár harmadik alkalommal. A Proterra Alapítvány célja, hogy erősítse a szójatermelés fenntarthatóságát és emiatt indította el tanúsítvány programját, amely biztosítja, hogy a védjegyével fémjelzett szója fenntartható.
A zöld termékek felfutása nyomán egyre nagyobb igény mutatkozik a fenntarthatóságot és GMO-mentességet szavatoló védjegyek alkalmazására, főleg Európa módosabb részein. A holland állattenyésztési ágazat például elköteleződött amellett, hogy kizárólag fenntartható szóját használ fel 2015-től. Az egyik legnagyobb német élelmiszerlánc, a REWE pedig bejelentette, hogy a baromfihús termékei csakis GMO-mentes takarmányon nevelt állattól származnak. A nyilatkozat hírét persze a versenytársak sem hagyják szótlanul, akik leginkább a sajátmárkás árucikkek és az alapélelmiszerek – baromfihús, tojás és tej – esetében fogalmaznak meg hasonló ígéreteket.
A szója piacán megtalálható szabványok közül a Proterra Alapítvány tanúsítványa képviseli a legnagyobb mennyiséget (közel 3 millió tonna 2014-ben), de fontos piaci szereplő a WWF által protezsált RTRS (Fenntartható Szója Kerekasztal) (1,3 millió tonna) és a két éve indult, de gyors növekedési potenciállal rendelkező Duna Szója (50 ezer tonna) tanúsítvány is. A fenntartható szójáért felárat fizetnek a piacon. A prémium széles sávban mozoghat a szabvány típusától függően, de például a Proterra esetében 20–25 százalék az árnövekmény a hagyományos terménnyel szemben.
A tanúsítványok lényege, hogy környezetvédelmi és szociális feltételekkel szavatolják, hogy a címkével fémjelzett termény nem származhat például beszántott őserdő vagy szavanna területéről, illetve a jó mezőgazdasági gyakorlat alkalmazása és a megfelelő munkakörülmény biztosítása is követelmény. A kritériumok közötti különbség, hogy amíg a Proterra és a Duna Szója kiköti a GMO-mentességet, addig az RTRS megengedőbb a sokak által vitatott technológiával szemben.
Az is eltérés, hogy a Duna Szója címke a földrajzi származást is behatárolja más szabványokkal ellentétben.
A sokszínű szabványskála ellenére a globális szójatermelés egyelőre elenyésző hányadát, mindössze 2 százalékát (5 millió tonna) jelölik fenntarthatósági védjeggyel. A szójánál a tanúsítvány bevezetése nehézségekbe ütközik, miután sokféle módon használják fel és a végtermék többszörös feldolgozás során nyeri el végső formáját.
A szójaszabványok elterjesztésénél az is kihívást jelent, hogy a vásárlók előtt a szója gyakorlatilag egy rejtett termék, így a tanúsítványt nehezen értelmezik. Például 1 kg baromfihús vagy tojás előállításánál átlagban 575 g, illetve 307 g szóját használnak fel. Legtöbb fogyasztó nem is sejti, hogy egy tanúsítvány nélküli hússzelet megvásárlásával hogyan járul hozzá a dél-amerikai természet rombolásához.
A fogyasztói tudatosság erősítésének egyik legjobb módja lehetne, ha a csomagoláson feltüntetnék a termékek „szója lábnyom”-át. A címke a „karbon lábnyom” elvéhez hasonlóan az árucikk elkészítéséhez felhasznált szója mennyiségéről vagy területéről nyújtana információt, ezzel szembesítve a vásárlót a döntése súlyával.
A tanúsítványok jövője szempontjából Ázsia kulcs tényező a kereskedelemre gyakorolt egyedülálló szerepe miatt. Kína egymaga felel a globális szójabab felhasználás egynegyedéért, illetve az import 40 százalékáért. A legnépesebb lakossággal rendelkező térség fogyasztói azonban kis érdeklődést tanúsítanak a zöld termékek iránt, a környezeti szempontok helyett a legfontosabb kérdés, hogy van-e egyáltalán mit enni. A tanúsító cégek jelenleg puhatolóznak, hogy hogyan szólíthatnák meg az ázsiai vásárlókat.
Magyarországon is egyelőre kis keletje van a prémium termékeknek a fogyasztók árérzékenysége miatt, de az osztrák és német kereskedelmi trendek várhatóan hozzánk is előbb vagy utóbb begyűrűznek. Jelenleg leginkább az exportra termelő gazdáknak és feldolgozóknak lehet érdekes felvértezni magukat fenntarthatósági – elsősorban a Duna Szója – tanúsítvánnyal.
Kruppa Bertalan
AKI
A cikk szerzője: Kruppa Bertalan
