Lestyan-Goda Pál egész életében a mezőgazdasághoz kötődött, a Csabacsûdi Alföld Termelőszövetkezetnél volt főágazatvezető, majd az utolsó öt évben tsz-elnök. A szövetkezet megszûntét követően, 1993-ban egy gépész kollégájával alapította meg a Hilesz Farm Kft.-t, amelyet a megalakulásának huszadik évében, idén tavasszal választ majd szét a két család, így a fiú cége ezt követően Nagyrét Farm Kft. néven mûködik a továbbiakban.
Lestyan-Goda Zsombor természet szeretete már gyermekkorában beléivódott, a Körös partjának közelében élő nagymamánál töltött idők éppen úgy hozzájárultak ehhez, mint azok a nyarak, amikor édesapja – aki az ötezer hektáros termelőszövetkezetben a növénytermesztést irányította – magával vitte őt óvodásként a földekre. Talán nem is csoda, ha már kisiskolás korában elindult a növény- és rovargyûjtő szenvedélye, amely ma is tart – ráadásul kapcsolódik a növényvédelemhez is, mert a saját megfigyelések objektív alapul szolgálnak a tervezett védelmi munkákhoz. Rendkívül fontosnak tartja ugyanis a környezetkímélő vegyszerezést, így a fénycsapdával végzett mérései alapján optimalizálhatják a védekezést, igyekezve a rajzáscsúcs alapján meghatározni annak szükség szerinti legpontosabb idejét. Emellett persze a legújabb szakirodalom olvasása is elengedhetetlen, hogy naprakészen képzett legyen a kártevő fajok ismeretében.
A fiú számára a mezőgazdasági pálya választása egyértelmû volt, az édesapjától kapott indíttatás kijelölte a szívéhez is közel álló utat. Az idén a 33. évébe lépő fiatal gazda a szarvasi Vajda Péter Gimnázium sporttagozatos osztályainak elvégzését követően Debrecenben szerzett általános agrármérnök diplomát 2004-ben. Meghosszabbítva a cívisvárosi éveket posztgraduális képzésben 2006-ban növényvédelmi szakmérnökként diplomázott.
Lestyanék a Szarvas-Csabacsûd-Kardos-Örménykút körzetben 10 alkalmazottal gazdálkodnak közel 600 ha bérelt területen, erőgépekkel és munkagépekkel igen jól felszerelten. A cég fő tevékenységi köre a termelés, szaktanácsadás, szolgáltatás és kereskedelem. A bérelt területen kívül saját tulajdonukban van még közel 200 ha szántóterület, amelyen családi gazdálkodókként dolgoznak. Mivel a teljes területen lehetőség van az öntözésre, csévélődobos öntözőberendezéseket alkalmaznak és főleg intenzív kultúrákat termesztenek. Hibridrepce, hibrid kukorica, vetőmagbúza (elit, első fok), ezen kívül napraforgó, őszi káposztarepce, őszi árpa, zab, a gyengébb területeken pedig lucerna szerepel a termesztésben.
Közel 200 hektárnyi a lucerna-magtermesztésbe vont területük, amelyen ugyancsak inkább az intenzitás felé tolódnak el. A 2012-es évben is volt tehát bőven feladatuk, s ahogy ismét igazolódott, a több lábon állás rendkívül fontos. Mert például a lucerna tavaly az óriási aszály ellenére sikerágazatnak minősült a rendkívül jó terméseredményeivel – amely a nagyon mély gyökereződésének köszönhető – igen jó magtermést lehetett tehát realizálni. Mindemellett persze az öntözhetőség jelentősen javítja a rentabilitást, és erősíti a biztonságos termesztésre való törekvést. Ennek ellenére napraforgót és őszi búzát csak akkor öntöznek, ha óriási szükség van rá!
A fiatal gazda közel 60 termelő számára nyújt EU-s akkreditálású szaktanácsadást, amely költség 80 százaléka visszatérítendő egyébként. Ezen területek is beletartoznak a mûvelésbe, így közel 1500 ha földterületen integrációban szinte minden munkafolyamatot maguk végeznek édesapjával. A cég százmillió feletti szolgáltatása a teljes vertikumot öleli fel a vetéstől a betakarításig és az értékesítésig. Azért is tudnak ennyi mindent ellátni, mert jól szervezetten megosztják a feladatokat.
Az édesapa szerint ma a szakmában a növényvédelmi ismeret a legnagyobb értékû tudás. Nagyon nagy gyakorlatot és figyelmet igénylő munka ez – mondja. A jelenlegi gazdálkodás igencsak eltér a korábbi évtizedekben alkalmazottól. A fiamnak elsősorban a talajmûvelésben kell fejlődnie – hangsúlyozza – mert a legnehezebb feladat a talajt a lehető legjobb állapotba hozni, elsősorban az őszi vetések alá. No meg persze kiváló munkaeszközöket, és olyan gépeket kell használni, amelyek a legmegfelelőbbek a jó munkához. A vállalkozásba ezért folyamatosan csak olyan gépeket vásárolnak, amelyekkel minőségi munkát tudnak végezni.
Az igazi tapasztalati tudás pedig az optimális időpont kiválasztása az aktuális munka elvégezéséhez. Ez elengedhetetlen feltétel ugyanis ahhoz, hogy a lehető legkisebb költséggel végezhessék el az adott munkát, hiszen ma a mezőgazdaságban ilyen energiatarifák mellett a legnagyobb költséget az üzemanyagárak jelentik. Az ilyes fajta tapasztalatra vonatkozó igény még az idősebb kollégák részéről is felmerül olykor, akik szintén tanácsot kérnek, és ez nagyon lényeges információcsere ebben a szakmában.
A gépparkjukra egyébként a 200 százalékosság a jellemző, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy a gépeik teljesítményét éves szinten csak ötven százalékban használják ki. Ez a feltétele annak, hogy megfelelő időben oda tudjanak érni minden területre, ahol aktuálisan szükség van a munkára. Nagy traktor kategóriában a John Deere-t részesítik előnyben, a közepes géposztályt az MTZ és Renault traktorok képviselik, az önjáró erőgépek sorában pedig a Claas kombájn éppúgy megtalálható, mint a John Deere permetező. A tapasztalt és nagy gyakorlattal rendelkező szakember szerint ezek képviselik ma a kiváló technikát. Nyilván ennek megfelelően a gépeik nem tartoznak az olcsó eszközök sorába, viszont azt a kategóriát képviselik, amellyel a minőségi munka garantálható. Erre pedig a sokféle vetőmag termeléséhez (lucerna, fûmagok, repce, árpa, búza, napraforgó, kukorica, olajretek, mustár…) szükség is van, természetesen speciális adapterekkel kiegészítve.
Míg az apa a talajmûvelést a negyven éves szakmai tapasztalatával szinte rutinból végzi, fia a növényvédelmet illetve a vetőmagválasztást és az innovációkat igyekszik megtervezni. Kettejük közös munkájával képesek ekkora területet megmûvelésére. S hogy a vállalkozás fejlődése töretlen, azt bizonyítja a január közepén megnyíló – természetesen az uniós akkreditációnak megfelelő – vegyszerraktár is. A 2014 után kötelező követelményrendszer a vegyszertárolással kapcsolatban is szigorú szabályozottságot ír elő. Lestyánék a felépített gépszín elejébe álmodták meg a veszélyes hulladék tárolót is magában foglaló vegyszer raktárt. Így amikor a termelők elviszik tőlük a növényvédő szert, visszahozhatják a göngyöleget, és ha szükséges, komplett növényvédelmi szaktanácsadást is kapnak. Közel fél évbe telt, amíg mindent engedélyt beszereztek, hogy a növényvédelmi szempontok szigorú kritériumainak megfeleljenek, amellyel nem sok hazai cég büszkélkedhet. Nekik azonban mindig vannak új terveik és új céljaik.
Zsombor vallja, hogy bár a termelésbe gyakorlatilag csak 2006-ban csatlakozott, szaktudása nagy részét édesapjának köszönheti. Az egyetemen tanult lexikális tudás a gyakorlatban vizsgázik, de a folyamatos tanulásra mindig szükség van. Olykor azonban a még oly nagy szakmai tapasztalattal rendelkező apa is szembetalálja magát azzal, hogy hibáztak, máskor viszont abból tanulnak, ha valamit nagyon jól csináltak. Ahogy vallják, a mezőgazdaság izgalmas, soha nem lehet beleunni – egy új növény, vagy a termeltetésben egy újabb megoldásra váró helyzet, akár a valódi bajokra való megoldás keresése mindig új döntéseket igényel.
A provokatív kérdésre, miszerint két generáció közös napi munkája során biztosan akadnak nézeteltérések is, Zsombor bevallja, hogy kettejük közül ő az, aki nem sajnálja a növénytől mindazt, amit az megkaphat. Lehet csapadékosabb vagy szárazabb év, ő szívesen lombtrágyáz, míg édesapja óvatosabb, és sokkal inkább nézi azt, milyen költségeket jelent mindez. Amikor a rendszerváltáskor a család mérlegelve a lehetőségeiket belevágott az első Kft.-jük megalapításába, tudták, hogy a jelentős befektetés lemondásokkal és kockázatokkal is jár. Nagyon meg kellett fontolniuk, és ma is alaposan átgondolják és megvitatják, hogy mire költenek. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyekben nem egyezik a véleményük, és később hol egyiküket, hol a másikukat igazolja az idő. Példa erre a hibrid repce termesztése, amelyen sokáig gondolkodtak, a fiú rábeszélte édesapját, aki kételkedett a sikerességben, de végül nagyon jó eredményeket produkáltak – de ugyanígy jártak a hibrid kukoricával is, amikor egy új nemesítői fajtát vetettek. De persze akad olyan példa is, amikor két traktor avagy munkagép közül azt vásárolták meg, amelyiket az édesapa választotta, és az bizonyult a jó döntésnek. Az viszont mindkettejük számára megnyugtató, hogy meg tudnak beszélni minden felmerülő kérdést, és egymás esetleges tévedéseiből vagy kevésbé jó döntéseiből is tanulhatnak – szerencsére egyikőjük sem olyan önfejû, hogy mindenáron a saját igazát fogadja csak el igaznak. Jól tudják kezelni az olykor felmerülő konfliktusokat is, ami nagyon fontos a közös munkában.
Abban azonban természetesen egyetértenek, hogy ma a legfontosabb tényező a költség, illetve a költséghatékonyság. Erre kell nagyon odafigyelniük, mert a növénytermesztést is nyereségérdekelten kell véghezvinni. Minimális ráfordítással, de optimális időben kell elvégezni akár a tápanyag utánpótlást, akár a növényápolást – pontosan és jókor. Ezért is rendelkeznek kellő gondossággal megválasztott gépparkkal. A fiú reszortja a növényvédelmi feladatok sora és az alkatrész beszerzés, a menedzselés pedig a közös tennivalóik egyike. De az őszi vetést és a napraforgó betakarítást tavaly például már Zsombor irányította, apja megelégedésére, aki a teljes szakmai önállóság felé igyekszik terelni utódját.
Apa és fia múltjában egyébként közös a sportszenvedély is, mindketten kézilabdáztak korábban NB-II-es szinten, Zsombor életében közel 8 évig csapatkapitányként is fontos szerepet töltött be ez a rendszeres mozgás. A csapatsport szerintük olyan pluszt is ad a fegyelmezettség és fizikai állóképesség mellett, amely segíti a mindennapos munkában a különböző emberekkel való közös hang megtalálását. A fiatal gazda számára azonban a napi teendők mellett már csak szûkösebben jut idő a sportolásra, a heti két, barátokkal való focizásra azért jutnak órák. Emellett hét éve rendszeresen vadászik, évente mintegy húsz napot tölt ezzel főleg a téli időszakban, amikor a mezőgazdasági munkák azt lehetővé teszik.
Ifjú apaként azonban elsődlegesen a család jelenti számára a kemény munka utáni valódi kikapcsolódást. Felesége is szakmabéli, a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatalban dolgozik Békéscsabán, mint kérelemkezelési szakreferens – az egyetemi ismeretségből lett házasság. Két éves leánykájuk pedig édesapja reményei szerint átveszi majd a családi vállalkozás stafétabotját, amelynek első jelei már megmutatkoznak, mert a pici Sára nagy érdeklődéssel vesz részt a lucernában megjelenő hálózásos módszerrel való kártevőfogáson. A természet szeretete a példán keresztül így már a következő generációban is helyet talál magának.
Lestyan-Goda Pált a gazdatársak közül sokan tartják szerencsésnek, mondván: milyen remek fia van! De jó kapcsolatban van a fiatalabb generáció tagjaival is, akik ugyancsak büszkén vállalnának egy ilyen apát. Az viszont tény, hogy miként a környezetükben maguk is látják: ebben a szakmában fontos és eredményes, ha az utód szülője nyomdokába lép.
